BURÁNY SÁNDOR nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A részletes vita e késői órán is azt bizonyítja, hogy ennek a törvényjavaslatnak a parlamenti fogadtatását a képviselők fontosnak tartották, ezt tükrözte az általános vita, a bizottsági munka és az a néhány hozzászólás is, ami itt a részletes vitában elhangzott.

A benyújtott módosító indítványok ismeretében nem volt meglepő, hogy a részletes vitában elhangzott felszólalások néhány témakör köré csoportosultak. Engedjék meg, hogy ezek közül néhányra reflektáljak. Az egyik az úgynevezett direkt marketing kérdése és a postai úton érkezett reklámok kérdése. Annyit szeretnék ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy gyakorlott postaláda-ürítő révén azoknak a reklámkiadványoknak az aránya, amelyek nem közvetlenül érkeznek, hanem egyszerűen csak alkalmi aktivisták vagy szerény díjazásért ezen fáradozó diákok jóvoltából kerül be a postaládákba, kilószámra meghaladják azoknak a kiadványoknak a mennyiségét, amelyek postai úton direkt címzéssel ellátva kerültek be vagy kerülnek be jómagam, valamint szomszédjaim postaládájába. Tehát a reklámok túlnyomó része, amit bedobnak a postaládába, egyszerű módon van terjesztve, semmi köze a direkt marketinghez. Ilyen értelemben jóval több bosszúságot is jelentenek, megjegyzem, itt talán a környezetvédelemnek is lenne tennivalója, hiszen ezek a papírok mindenféle szempontból sokba kerülnek.

De beszéljünk a direkt marketingről! Itt nyilván olyan kompromisszumos megoldásra kell törekedni, amely figyelembe veszi azoknak az érdekeit is, akik a postaláda belső oldalán vannak lakóként, fogyasztóként, és figyelembe veszik, ha úgy tetszik, azokat az érdekeket is, gazdasági érdekeket is, amelyek azt célozzák, illetve azt védik, hogy ennek az üzletágnak azért komoly veszteségeket, forgalomkiesést ne kelljen elszenvednie. A kettő között kompromisszumra törekszik több módosító indítvány is. Olyan kapcsolódó módosító indítványt vagy indítványokat szeretnénk támogatni, amelyek ezen a téren az arany középutat próbálják megkeresni.

A képviselő úr említette a reklám közzétevőjének a felelősségét is, ez többféleképpen is lehetséges. Nyilván más a felelőssége egy tévécsatornának a reklám közzétevőjeként, és egészen más követelményeket lehet támasztani, mondjuk, a postai úton terjesztett reklámok közzétevőivel kapcsolatban, hiszen míg az egyik esetben a szerkesztő, mondjuk, egy televíziós csatornán pontosan tudja, hogy milyen reklám megy le, a másik esetben a posta, amely kézbesíti a leveleket, nem feltétlenül kell hogy tudjon ezeknek a reklámoknak a tartalmáról.

(22.00)

Ezért jogosnak tartjuk azt a felvetést, amely ezt a problémát célozta meg, ennek a problémának a megoldását. Azt remélem, hogy ebben a kérdésben egyértelmű tisztázó javaslat kerül az Országház elé, és a kormány ezt támogatni szándékozik.

Nagyon régi vita és valószínűleg még hosszú ideig húzódni fog, amely az alkoholtartalmú italok és a dohányzás reklámozásáról szól. Azt szeretnénk, ha a tisztelt Ház a módosító indítványokról történő szavazás során ezen a téren is kompromisszumra törekedne. Magyarán: a túlzott szigorúság jegyében nem öntenénk ki a fürdővízzel együtt a gyereket, ugyanakkor a parttalan reklámozást sem engednénk meg ezen a területen.

Meg kell jegyeznem, hogy úgy az alkoholfogyasztási, mint a dohányzási szokások tekintetében a reklámoknak bár kétségtelenül befolyásoló szerepük van, de megítélésem szerint abban a kérdésben, hogy egy fiatal elkezd-e dohányozni, legalább olyan meghatározó elemnek kell tekinteni a kulturális szokásokat, a közösség szokásait, a felnőttek mintáját, a szűkebb közösség mintáit, példaképének az egyéni szokásait, hogy egy filmsztár vagy egy rocksztár dohányzik-e, vagy sem, mint azt, hogy egy konkrét termékről lát egy reklámot. Ugyanezt kell mondanom akkor, amikor már valaki aktív dohányzó. Egy dohányos egy idő után általában kiválaszt egy bizonyos márkát, és a reklámoktól függetlenül ennél a márkánál marad, és nagyon kevés változás van az életében ezen a téren a továbbiakban.

Azt kell mondanom, hogy az alkoholfogyasztás mennyisége sem feltétlenül azon múlik, hogy milyen reklámokat nézünk. Ezen a téren nyilván nem szabadíthatunk rá mindenféle reklámot a fogyasztókra. Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy egy alkoholista nem feltétlenül azokat az italokat fogyasztja, amelyeket egyébként a reklámokból megismerhetne.

Egy alkoholistának sajnos ezen a téren sokkal egyszerűbb szokásai vannak: adott pénzből a lehető legnagyobb mennyiségű alkoholt szeretné beszerezni, szinte függetlenül az italfajta minőségétől.

Még egyszer mondom, azt szeretnénk tehát, ha megtartanánk az alapvető szigort a dohányzással és az alkoholfogyasztással kapcsolatos reklámokkal kapcsolatban, ugyanakkor ez a szigor nem lenne olyan végletes, amely adott esetben akár már a józan ész szabályainak is ellentmondana.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu