DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Örömmel hallhattuk - Kormos Dénes képviselőtársammal ketten vagyunk itt, ha jól látom, az előterjesztők közül -, hogy voltaképpen az országgyűlési határozati javaslat ellen senki nem fogalmazott meg semmiféle kritikát. A hozzászólások inkább a tehetséggel kapcsolatos gondolatok kifejtését szolgálták.

Mindazonáltal ez nagyon örömteli volt, mert úgy vélem, hogy az itt elhangzott észrevételek is szerencsésen hozzájárulhatnak majd a szeptember 30-áig megalkotandó nemzeti tehetségprogramhoz, és talán segítségéül szolgálhatnak a nemzeti tehetségügyi koordinációs fórum munkájához is.

Ezért tehát nem árt egy-két dologra visszatérni. Magam egyetértéssel hallgattam Ékes József képviselőtársam szavait, mert arra irányította a figyelmünket, hogy a közoktatás egész rendszerében nagyobb figyelemmel kell lenni a tehetségképzésre, és bizony néhány intézkedés talán éppen a tehetségek ellenére szolgál, mintsem a segítésüket támogatná.

Rózsa Endre képviselő úrnak nagyon köszönöm a pedagógusokra vonatkozó szavait, a pedagógusképzésre vonatkozó szavait, rendkívül fontosak voltak. Magam kicsit árnyaltabban látom a versenyek helyzetét, bár kétségtelen, hogy bejáratott rendjük van, de nyilván ön is tudja, képviselő úr, hogy a versenyek szervezése, koordinálatlansága körül évről évre elég sok probléma van, de nem kardinális kérdés.

(12.50)

A versenyek egyébként, mondjuk, a tehetségek megmérettetésének jó színterei, kevésbé a tehetséggondozásnak. Amennyiben felkészítik rá a pedagógusok a diákokat, akkor igen, de itt is azért sok a téveszme. Nem árt ezt is helyretenni. Ugyanígy a tehetségek nyomon kísérése egy hiányzó lépése az oktatási rendszerünknek, az óvodától, ha úgy tetszik, a felsőoktatásig.

Szeretnék reagálni néhány észrevételre, amit Bókay Endre képviselő úr tett meg. Neki az a véleménye, hogy törvény nem szükséges. Mi, Tóth Tibornéval együtt próbáltunk érvelni egy majdan megalkotandó törvény érdekében.

Egy törvényi szabályozás nem azt jelentené, hogy a tehetségeket kalodába zárná, amelynek ellentmond a tehetség fogalma - a tehetség a maga szuverenitásával köztudottan szétfeszíti a normákat -, hanem egy tehetségtörvény azt jelentené, és azt a célt szolgálhatná, hogy szemben egy programmal, egy határozattal, amelyből rengeteg van, és amely eredményessége erősen megkérdőjelezhető, nagyon sok területen mi magunk is tapasztaljuk, egy törvény mégiscsak a kényszerítés erejével kereteket biztosíthatna mindannak a tevékenységnek, amit ez az országgyűlési határozat helyesen megcéloz.

Ezért tehát mi nem mondunk le arról, hogy egy ilyen törvény valamikor megszülessen, de hála istennek ez most nem ennek az esetleges törvénynek a vitája, tehát nem baj, ha nem tudunk ez ügyben egyezségre jutni.

A tehetség definíciójával kapcsolatban is kritikus észrevételeket tett. A jó törvény mindig a legmodernebb szakmai tudásra, tudományos eredményekre kell hogy épüljön ilyen vonatkozásban. Miután a tehetséggel a pszichológia, a pedagógia, a genetika - Kormos képviselő úr is utalt rá - azért több mint egy évszázada foglalkozik, és meglehetősen jól tudja meghatározni, hogy mi az a tehetség, egy törvénynek is ezt kell képezni.

De ráirányítanám a figyelmet a következőre. A tehetségfelfogás alapvetően kétféle, és ez helyes, hogy így van, a kettő egymás mellett kell hogy létezzen. Az egyik tehetségfelfogás azt mondja, hogy minden emberben van valami tehetség, és a tehetséggondozás azt kell szolgálja, hogy ezt a tehetségoldalt kibontakoztassa. Igen, de ez másfajta eljárást igényel, mint a kiemelkedő tehetségek fejlesztése, akiket a pszichológusok az adott populáció körülbelül 3-5 százalékára tesznek. Ennek a tehetségprogramnak és egy majdani tehetségtörvénynek egyaránt kell szolgálni mind a kettőt, tehát azt a fajta tehetséggondozást, ami minden egyes gyerekből kihozza a saját tehetségét, de azt is, amely az adott populáció 3 usque 5, vagy akár adja isten több százalékának a kiemelt fejlesztését szolgálja. S bár szimpatikus szó a tehetségazonosítás, ez az elsőhöz és a másodikhoz is kell, de nem kellene félnünk már a tehetség kiválasztásától, vagy ha úgy tetszik, a kiemelésétől.

Gondolom, Bókay képviselő úr sem vitatja, hogy egy Pavarottit ki kell választani, és dönteni kell annak, aki őt tanítja, hogy most az ő hangképzésére fordít-e igen sok időt vagy energiát, hogy az ő világraszóló tehetségét a csúcsra juttathassa, vagy éppen Kovács Pistivel foglalkozik, akiből soha nem lesz Pavarotti. Vagy egy úszóbajnok, vagy egy képzőművész, aki világraszóló tehetség, azt bizony ki kell választani, és megfelelő módon kell vele foglalkozni.

Azok a középiskolai felkészítő tanárok, akik évek vagy évtizedek óta a nemzetközi diákolimpiákra sikeresen felkészítették a diákjaikat - és ezek a diákok még mindig ott vannak az élmezőnyben, és arany-, ezüst-, bronzérmeket hoznak -, bizony ők is kiválasztják azokat a tanulókat, mert különben nem lehet velük eredményesen foglalkozni. Ezért nem kell már attól félnünk, hogy a kiemelkedő tehetséget egy bizonyos ponton igen, ki kell választani, ha úgy tetszik, el kell különíteni, mert csak akkor kaphatja meg azt az egyénre szabott bánásmódot, azt az időt és energiát, ami garantálhatja azt, hogy ő világcsúcsokat fog elérni.

Ez nagyon fontos, súlyos etikai döntéseket is igénylő kérdés, de az nem azt jelenti, hogy a többieket ezáltal elnyomjuk, a többiek ezáltal valami nagyon szürke állományba kerülnek, hanem azt a szemléletet kellene megváltoztatni - erre próbáltam célozni a napirend előtti felszólalásomban is, hogy szakítsunk azzal a szemlélettel -, hogy a tehetség, a kiválasztás valami kárhoztatandó dolog. Ha ki akarunk mozdulni abból a holtpontból, ahol jelenleg Magyarország a teljesítményét tekintve tart, akkor nincs más utunk, mint az oktatás, ezen belül is hangsúlyosan a tehetséggondozás, és ebbe bizony bele kell érteni azt is, hogy ki kell választani a tehetséget.

A "kiválasztás" szó latin eredete bizony az elitet jelenti, ezért ettől sem kell félnünk. Történelmileg az elitre rárakódott egy rossz képzet, amikor a származás szerinti elitnek előjogai voltak. Ez nem helyes, ez nem jó, ezt egy modern demokrata nem kívánja vissza. De a tehetség alapján kiválasztott ember esetében és az ő képzése esetében nem kárhoztatandó kifejezés az elitképzés, ha szakmailag jól meg van alapozva, ha etikailag helyes döntéseket hoznak, és ezt a célt kell szolgálnia minden tehetséggondozással foglalkozó szervezetnek, személynek és intézménynek.

Végezetül ezt a nemzeti tehetségprogramról szóló országgyűlési határozati javaslatot mint előterjesztő is jó szívvel támogatom, és szívből remélem, hogy hozzájárul majd ahhoz, hogy a tehetségfejlesztés, a tehetségek felemelkedése terén talán egy téglát hozzátehet ahhoz az építményhez, amelyen mindannyiunk érdekében munkálkodnunk kell.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu