DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Salamon László két módosító javaslatára reagálnék.

Az egyik módosító indítvány megpróbálja korrigálni a törvényjavaslat általa feltételezett hiányosságát, megítélésem szerint azonban ilyen hiányosság nem áll fenn. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslat következtében kettősség lép fel abban a tekintetben, hogy másként alakul az eskü, illetve fogadalomtétel az Országgyűlés által megválasztott közjogi tisztségviselők esetében, és másként a helyi, az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottsági és a területi választási bizottsági tagok, valamint a szavazatszámláló bizottsági tagok esetében. De a kettősség nemcsak ezen a területen áll fenn, hanem az esküszöveget illetően is. Ha az 1997. évi sokszor módosított C. törvény 28. § (1) bekezdésének második mondatát is elolvassuk, világosan láthatjuk azt, hogy ott utalás történik a törvény 1. számú mellékletére.

(13.50)

A választási szervezet tagjai esetében az 1. számú mellékletben foglalt esküszöveg marad továbbra is érvényes. Az országos választási bizottsági tagoknál viszont változás történik, mert ők azt az esküszöveget mondják el, amely a most benyújtott törvényjavaslatban szerepel. Ily módon valóban fennáll ez a kettősség, de nincs semmiféle joghézag. Az esküszöveg tartalma is eltér egymástól, nemcsak a megjelenési helye és a konkrét megfogalmazása. Tudniillik, az Országgyűlés által választott tisztségviselők esetében az eskü szövege a jogszabályok megtartására általában vonatkozik az alkotmányon kívül, míg az 1. számú mellékletben levő esküszöveg kizárólag a népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó előírások megtartását követeli meg az eskütevőtől.

Valószínű, hogy amikor majd a sokszor módosított 1997. évi C. törvény egy újabb revízió alá esik, és egy átfogó novellával sikerül a jelenkor viszonyaival összhangba hoznunk a jogi szabályozást, akkor az esküszöveget ott is módosítanunk kell, és módosítanunk kell azt a mostani látszólagos hiányosságot is, hogy nincs különbségtétel eskü és fogadalom között. Itt jegyzem meg, hogy jelenleg is, mint erre Salamon képviselőtársam is utalt, lehetőség nyílik arra, hogy vallásos esküszöveg hangozzék el, és természetesen arra is, hogy ilyen ne hangozzék el. Tehát érdemben ez a szabályozás nem okoz semmiféle problémát.

Átfogóbb jellegű kérdéskör az, amely a 3. ajánlási pontban szereplő módosító javaslattal összefüggésben jelenik meg. Az az elképzelés, amelyet Salamon képviselőtársam előterjeszt a módosító javaslatában, konstitutív jellegűvé teszi az esküt, mint ahogy egyébként erre ő is utalt, míg a jelenleg hatályos szabályozás az országgyűlési képviselők kivételével már mindenhol ezt deklaratív jellegűnek tartja, kivéve az önkormányzati képviselőket, illetőleg a polgármestereket.

Nem nyújtott be Salamon képviselőtársam módosító indítványt ahhoz a bekezdéshez, amely hatályon kívül helyezi a szintén többször módosított 1994. évi LXIV. törvénynek azon rendelkezését, amely szerint megszűnik a polgármester megbízatása, ha az esküt nem teszi le. Ennek a szakasznak a hatályon kívül helyezése is azt a célt szolgálja, hogy egy egységes rendszer jöjjön létre, és az eskünek, illetőleg fogadalomtételnek ne legyen jogi konstitutív ereje.

Itt jegyzem meg azt is, hogy az európai uniós szabályozások általában az eskü deklaratív, szimbolikus funkcióját hangsúlyozzák. Igaz, vannak ez alól kivételek is, így a cseh, illetőleg a szlovák alkotmány kimondja, hogy amennyiben a megválasztott köztársasági elnök az esküt nem teszi le, akkor úgy kell tekinteni a helyzetét, mint ha meg sem választották volna. Ez azonban csak két ország esetében jelentkező szabályozás, az általános alapelv az, hogy az eskünek nagyon nagy a jelentősége, de nincs jogi konstitutív hatálya.

Meg kell jegyeznem még azt is, hogy Magyarországon az 1945. évi XI. törvénycikk 6. §-a - amely egyébként először tett különbséget eskü és fogadalom között -, illetőleg az 1946. évi I. törvénycikk szintén 6. §-ának (2) bekezdése, amely ezt a különbségtételt fenntartotta, egyben az esküszöveg tartalmán módosított is, sem tulajdonított konstitutív erőt az esküszövegnek, szemben az 1920. évi I. törvénycikkel, amely szerint a kormányzó a hivatali tevékenységét csak akkor kezdheti meg, ha letette az esküt.

A modernebb felfogás tehát egyértelműen az, hogy az eskünek - mint előbb említettem - nagy a jelentősége, de abból a feltételezésből kiindulva, hogy az esküt a megválasztása után azonnal le kell tennie a megválasztott közjogi tisztségviselőnek - még mielőtt hivatalba lépett volna -, nem lehet az aktushoz konstitutív hatályt fűzni. Előbb történik meg általában az eskütétel, mint ahogy a hivatalba lépés megtörténne.

Meg kell még azt is jegyeznem, hogy természetesen a ma hatályos 2006. évi LVII. törvénynek az eskütételre vonatkozó rendelkezése és az alkotmányszöveg között is van egy technikai különbség; ezzel most nem kellene foglalkozni, csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg. Az alkotmány ugyanis azt mondja ki, hogy a kormány a miniszterek kinevezése után alakul meg, míg a 2006. évi LVII. törvény a miniszter eskütételét elvben előbbre hozza, a hivatalba lépés előttről beszél. Ez természetesen csak egy technikai probléma, a korrigálása nem e törvényjavaslat kapcsán, hanem az alkotmány szövegének szükségszerű átfésülésekor, finomításakor történhet csak meg.

Végezetül utalnom kell arra, hogy noha látszólag csak egy formális kérdéskörről van szó, a jogi szabályozás egységesítése ezen a területen is jelentős, és célszerű követni e téren is a nemzetközi sztenderdeket. Nagyon röviden utalnék ezzel összefüggésben Boross Péter korábbi miniszterelnök úr módosító javaslataira is, valóban van olyan európai alkotmány, amely kötelezően előírja a vallási esküt - ez az ír alkotmány -, és van egy olyan alkotmány, a német alkotmány, az úgynevezett Grundgesetz, amely alapszabálynak, alapelvnek tekinti a vallási esküt, de úgy fogalmaz, hogy elhagyható. És van két olyan alkotmány, az osztrák, illetőleg a lengyel, amely alternatív lehetőségeket biztosít. Számos más alkotmány nem foglalkozik az eskütétel vallási vonatkozásaival; és van olyan alkotmány is, például a francia, amely utalást sem tesz a köztársasági elnök eskütételére. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu