DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy a mai hosszú szavazást követően lehet, hogy a 20 percet nem fogom igénybe venni, bár volna mondanivalóm, és lehet, hogy még a 20 perc is kevés lenne, de azért megpróbálom rövidre fogni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy még azért ennyien itt vannak, és hallgathatják ezt a fontos javaslatot, hiszen nem másról van szó, mint a honvédelmünkről, a honvédelmünk megerősítéséről. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a haza védelme nemzeti ügy, tehát nemcsak a Magyar Honvédség feladata, hanem egy össztársadalmi feladat, amiben jó, ha a társadalom tagjai rendelkeznek azzal az ismeretanyaggal, hogy mit is jelent a haza védelmének kötelezettsége.

A honvédelmi törvény, a 2004. évi CV. törvény 1. §-a, annak is (1) bekezdése ki is mondja ezt, hogy a honvédelem nemzeti ügy. Azt hiszem, hogy ebben egyetértés van közöttünk, ha végigtekintjük valamennyi parlamenti frakciót. Azt is tudjuk mindannyian, hogy a fegyveres erő, magyarul: a haderő fönntartásának célja az állam biztonságának szavatolása; védje a Magyar Köztársaság értékeit, védje területét, szuverenitását.

Azt hiszem, hogy ennek érdekében, tehát a béke biztosításának érdekében, ami egyébként a társadalom normális állapota, nyilván a nemzetközi szervezetek is azért jöttek létre, hogy ezeket garantálják, többek között az ENSZ alapokmánya is kimondja azt, hogy a béke az egyetlenegy normális állapota a társadalmi viszonyoknak.

Azt is tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a biztonság nagyon-nagyon fontos érték, de sajnos, soha nem lehet konstans, azaz nem egy állandó tényező, hanem a biztonságért, a békéért folyamatosan tennünk kell és folyamatosan dolgoznunk kell. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a NATO-szövetségi tagságunk jelentős mértékben növeli Magyarország biztonságát. Többek között az Országgyűlés ezért is szüntethette meg a kötelező sorkatonai szolgálatot 2004-ben.

Nem nagyon szeretnék kitérni az új honvédelmi törvény, a 2004. évi CV. törvény esetleges hiányosságaira és annak körülményeire, hogy hogyan és mi módon fogadta el az Országgyűlés akkoriban ezt a törvényt, de nyilván megérne egy külön tárgyalást, egy külön beszélgetést. De azt is tudjuk, hogy ez az új honvédelmi törvény megfogalmaz különböző célokat, többek között a tartalékos rendszer fölépítését és működtetését. Az egy másik kérdés, hogy ez a rendszer valamilyen oknál fogva nem működik.

Többek között a javaslatom arra vonatkozik, hogy a tartalékos rendszert fölépítsük, működtessük, és vizsgáljuk meg annak a körülményeit, hogy vajon miért nem működik 2004 óta. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy gyakorlatilag a világon egyetlen ország sem engedheti meg magának azt, hogy a biztonságát veszélyeztető valamennyi veszély elhárítására állandó, úgymond reguláris hadsereget tartson fönt, tartson készenlétben.

Magyarország gazdasági helyzete nyilvánvalóvá teszi, hogy mi sem engedhetjük meg magunknak azt, hogy valamennyi veszéllyel szemben állandóan fegyverben tartott reguláris haderőt tartsunk fönt. Ezért nyilvánvaló, hogy a tartalékos erők szerepe és jelentősége az elmúlt időszakban jelentősen felértékelődött. Azt is látjuk, hogy a reguláris haderők létszámcsökkentése egy folyamat, valóban valamennyi NATO-tagországban szinte érzékelhető, hogy a hadsereg létszámát csökkentik.

Az már Magyarországon egy kicsit sajátos tényező, hogy ilyen mértékben csökkentsék, hiszen azért ne felejtsük el, hogy a rendszerváltás időszakában egy 150 ezer fős Magyar Honvédségről beszélhettünk. Jelen pillanatban a jelenleg hatályos országgyűlési határozat megszabja a Magyar Honvédség létszámát és belső állományarányait, ez a létszám 23 950 fő, amihez ráadásul még hozzátettünk egy jelzőt is - az Országgyűlés elfogadott egy ilyen határozatot, ami azt mondja, hogy legfeljebb ennyi lehet, nem lehet több sem, ehhez új döntést kellene hoznia a magyar parlamentnek.

(21.20)

Én azt látom, a nemzetközi folyamatok alátámasztják, hogy egyre inkább a tartalékosokra helyeződik a figyelem, hiszen a honi terület védelmét egyre több helyen a tartalékosok látják el. Sőt, van arra is példa, hogy nemcsak a honi terület védelmében használják a tartalékos haderőt, hanem bizonyos békemissziókban is. Például az Egyesült Államok haderejének vagy a britek hadseregének tartalékosai jelentős létszámban vesznek részt például Irakban vagy Afganisztánban is békemissziós feladatokban.

Azt is látjuk, hogy a különböző veszélyek kezelésében egyre inkább szükségessé válik az időtényező, a haderő gyors kiegészítése, utánpótlása csak kiképzett tartalékosokkal lehetséges. Megvizsgálva a különböző nemzetközi folyamatokat az is jól látható, hogy költséghatékony megoldás a tartalékos rendszer felépítése és működtetése. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy egynyolcadnyi vagy egytizednyi költsége van egy tartalékos katonának a fenntartásában, mint egy hivatásos vagy szerződéses katonának a fenntartásában és működtetésében. Tehát töredéke az állandó állomány fenntartásának a tartalékos állomány fenntartása.

Annyit szeretnék még hozzátenni a bevezető gondolatmenetben, hogy a NATO katonai bizottságának van egy döntése, van egy határozata, az M317/1. határozat, amely a tartalékerők jelentőségéről szól. Ez kimondja, hogy a jövőben is szükség lesz, és egyre inkább szükség lesz a tartalékos haderőkre, amit nemzeti hatáskörben fenn kell tartani, és erősíteni célszerű a tartalékos haderőt. Szeretném, ha ezt a NATO-ban érzékelt és látható folyamatot is követnénk, és figyelemmel lennénk ezekre a tényezőkre.

Végezetül pedig arra szeretnék kitérni, hogy ezt követően milyen egyéb feladatokat lenne célszerű végrehajtani. Ha az Országgyűlés reményeim szerint elfogadja ezt az országgyűlési határozati javaslatot, nyilván a módosító javaslattal együtt - bízom benne, hogy ebben a kérdéskörben valamennyi párt megtalálja a közös hangnemet és elfogadja; örömteli volt számomra a honvédelmi bizottság ülése, amikor mind a kormány, mind a bizottság valamennyi tagja részéről támogató észrevételek hangzottak el, ezt biztatásként érzékeltem, és remélem, hogy az Országgyűlésben is hasonló természetű zárószavazáshoz fogunk eljutni hamarosan -, akkor a további lépésben én a magam részéről szívesen közreműködöm, és segítek annak érdekében, hogy ez a munka minél hatékonyabban befejeződhessen, s pont azért, hogy a tartalékos rendszer hatékony működési formációt tudjon mutatni. Nyilvánvalóan nem szabad megállni ott, hogy azt mondjuk, kell a tartalékos rendszer, hanem tovább kell vinni a folyamatot. Ehhez kell egy munkáltatói program, és valamilyen érdekeltségi rendszert is ki kell alakítani.

Célszerű a munkaadókkal vagy a Munkaügyi Minisztériummal is leülni, pontosan azért, hogy legalább annyit tudjunk elérni, aki vállalja a haza védelmének ezt a szolgálatát, és önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesít a munka mellett, szabad idejében vállalja ezt a nemes küldetést, azt legalább annyiban biztosítsuk, hogy a munkaadók az évi hadgyakorlatra néhány napra elengedjék a munkavállalót, ezért ne bocsássák el a munkahelyéről, és ne tekintsék ezt igazolatlan hiányzásnak. Ez a minimális program, amit meg lehet valósítani, nem beszélve még számos egyéb érdekeltségi rendszerről, hiszen nyilván érdekeltté kell tenni az önkéntes tartalékost is, ha vállal ilyen szolgálatot. Vannak ennek nemzetközi példái a briteknél, az Egyesült Államokban és bárhol máshol, számos ilyen tartalékos erő működik a NATO-tagországok esetében. Érdemes a nemzetközi példákat honosítani, megnézni a hazai körülményeket, és ezt követően a nemzeti sajátosságok figyelembevételével kialakítani a saját rendszerünket.

Ha a döntés megszületik, akkor tekintsünk a jövőbe, és egy egységes, ha tetszik, összpárti fellépéssel együtt egy olyan tájékoztató kampányt is indítsunk el a magyar társadalom tagjai felé, amelyben felhívjuk a figyelmet ennek a fontosságára. Én ebben szívesen közreműködöm, és a magam erejével segítem az ügyet, mert valóban ez egy össznemzeti ügy.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és várom az észrevételeket, a hozzászólásokat. (Taps.)

Forrás: parlament.hu