DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ilyen sok dicséret után talán meg fogja lepni képviselőtársaimat a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontja, amely a jelenlegi formájában a törvényjavaslatot nem tartja elfogadhatónak. Ennek érdekében be is nyújtottunk egy módosítást, tehát a törvény feltételezhetően nem kerülhet elfogadásra olyan gyorsan, ahogy azt az előterjesztő gondolta.

Miért is mondom ezt? Az előttem szóló szocialista párti képviselő úr idézte a bizottsági vitát - helyesen -, és utalt arra, hogy a kifogásainkat már ott is megfogalmaztuk. Mindenekelőtt az egyik alapvető kifogásunk az, hogy a nemzeti jelképrendszerhez tartozó, szélesebb értelemben vett - tehát a címerrel, zászlóval, akár az ország fővárosával is kapcsolatos - szimbólumegyüttes lényeges eleme, hogy a Magyar Köztársaság hogyan becsüli meg azokat a polgárait, milyen eljárás és kitüntetések keretében, akiket arra méltónak tart. Helyesnek tartottuk volna, ha az Alkotmánybíróság határozatától függetlenül veszi a fáradságot, és azt a politikai logikát követi, amely ilyen ügyekben meg kellett volna, hogy szülessen, és egyezteti ezt a javaslatot a többi parlamenti erővel. Tudomásom szerint ez nem történt meg.

Ezért aztán - ahogy az előterjesztésben és a kormánypárti hozzászólásban is elhangzott - saját elhatározásából túlterjeszkedett az Alkotmánybíróság kétségtelenül kötelező és a törvény tekintetében jogalkotási feladatként jelentkező feladatán. Nem igaz az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Alkotmánybíróság felhatalmazása többet tartalmaz, mint amit a törvény 1. §-ának első fele, mármint hogy a köztársasági elnök alkotmányos pozíciójánál fogva jogosult eldönteni azt, hogy egy kitüntetés adományozására az ő meglátása szerint sor kerülhet-e vagy sem. Ennek megfelelően ennek a szabályozása, az ott írt határidők, amiket a törvény lehetővé tesz, általunk is elfogadható; tehát az, hogy 45 nappal a kitüntetés tervezett időpontja előtt meg kell küldeni a köztársaság elnökének a javaslatot, akinek további megfelelő időtartam - ha jól emlékszem, 15 nap - áll rendelkezésére arra, hogy ezt ellenjegyezze, és amennyiben nem ért azzal egyet, akkor az előterjesztő, magyarul, a kormány tudomására hozza. Ez a szabályozás pontosan elegendő a jelenlegi helyzetben akkor, amikor a kormány nem vette a fáradságot ahhoz, hogy egyeztesse a folyamatokat ezen ügy kapcsán.

Én nem vitatom azt, hogy az 1990-ben megalkotott, de az Országgyűlés akkori túlterheltsége miatt csak 1991-ben elfogadott alaptörvény novellálásra szorul. Nem vitatom azt - és emlékeztetem a jelen lévő képviselők közül azt, aki részt vett ennek a törvénynek a megalkotásában, de legalábbis a vitájában -, hogy annak idején, tehát 1991-ben, még mielőtt a parlament elé került volna a törvény, az akkori kormány az első változatában egy sokkal részletesebb kitüntetési rendszert kívánt elfogadtatni, aztán valahogy - mondhatom nyugodtan - egy kicsit hézagosra, hiányosra sikerült a szabályozás. Mindenesetre érdeme volt az akkori szabályozásnak, hogy 1991-ben az elfogadott XXXI. törvény több mint kétszázféle - nem tévedés, tisztelt képviselőtársaim - kitüntetést szüntetett meg, olyan kitüntetéseket, amiket az akkor mögöttünk hagyott rendszer, az úgynevezett szocialista rendszer több tízezer számra osztogatott évente több alkalommal is. Ez a cél természetesen megvalósult.

Egyébként az első változatban is - amit aztán a parlament végül is nem tárgyalt meg - egy komplett és a magyar történelmi jogfolytonosságra és hagyományokra épülő és azóta a velünk azonos helyzetben lévő lengyelországi példára hivatkozással javaslatot tehettünk volna arra, amire a kezemben tartott javaslat ismét kitért. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim talán meg fognak lepődni, egy olyan javaslatot tartok a kezemben, amelyet Medgyessy Péter, az önök jogelőd kormányának vezetője által 2002-ben felállított jelképbizottság tagjainak - Glatz Ferenc vezetésével és történetesen Katona Tamás egykori képviselőtársunk, államtitkár, nagykövet s a többi, a téma kiváló ismerője és az 1991-es törvény kidolgozója közreműködésével - a javaslata tartalmazott, és amit a jelképbizottság 2004-ben, tehát még Medgyessy Péter megbuktatását megelőzően előterjesztett.

Úgy látom, ez valahol az asztalfiókban olyan mélyre került, hogy az első, majd a második Gyurcsány-kormány kodifikátorai nem találkoztak vele, pedig jó lett volna, ha előveszik, mert ez a nagyon szakszerű szakmai javaslat - olyan javaslat, amelyet az előbb említett két személy, s a neveket még bővíthetném, minden tekintetben elfogulatlannak és politikától mentesnek tekint - olyan megoldást javasol, amely a hiányos, részben széttagolt és több jogforráson alapuló rendszert teljes mértékben szabályozná. Most azonban nem ez történik, hanem az, hogy az egyébként különálló jogforrásokat nem vonja össze, csak megemlíti a törvényben. Még a Németh-kormány alatt 1990 elején megszületett Kossuth-díjra és Állami-díjra vonatkozó törvényt nem beemeli, hanem megemlíti, és egy eljárási rendet illetően a javasolt novella szerinti adományozást írja elő. S van az '56-os emlékérem, ami szintén az 1991-es törvényt követően nem sokkal került törvényi szinten megállapításra, majd 2002-ben a Nagy Imre-érem tekintetében született törvény.

A javaslat - szemben az előttem felszólaló képviselő úr véleményével - egyáltalán nem integrálja ezeket, hanem a jelenlegi káoszt fenntartja, hiszen a különböző jogforrások tekintetében meghagyja - ahogy ő is mondta - a kétféle jogi alapot, ami persze nem kétféle, hanem négyféle, az előbb elmondottak alapján. Amivel kapcsolatban - s most itt nem fejtegetném az említett bizottság javaslatát, mert, sajnos nem azt tárgyaljuk - a bizottság akkori tagjainak a véleménye az általam már a bizottsági ülésen hangoztatottal teljes mértékben megegyezik, az az, hogy elfogadhatatlan egy jogállamban a kitüntetések visszavonására vonatkozó szabályozás. Ezt az abszolutista uralom az 1849-es szabadságharc leverése után vezette be, ha van jogtörténeti előzménye, ez az. Most a Rákosi-korszakot - és más diktatórikus korszakokat - nem említeném meg, inkább a jogtörténet síkján maradva a történelmi előzményeket sorolnám fel.

Elfogadhatatlan az, hogy egy kormány által javasolt kitüntetés viselőjével szemben egy következő kormány hasonló beosztású állami vezetője - ahogy mondani szokás - valamilyen oknál fogva úgy érezze, hogy érdemtelen az illető, és ezért az az illető, akit egy korábbi kormány tagja kitüntetésre javasolt és megkapta azt, a későbbi, gyökeresen ellentétes nézeteket valló kormány illetékes pozícióban lévő tagja visszavonhassa. Filmeken láttunk olyat, hogy letépik a katonáról a rendfokozatot, akinek előtte meg kell lazítania a csillagot, hogy könnyebben le lehessen tépni.

Nem értem, hogy 2008-ban egy európai uniós jogállamban hogy születhet olyan ötlet, hogy a kitüntetéseket más, mint a bíróság méltatlannak ítéljen meg. Jogtörténeti példákat felidézve felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy jogalkotó eleink, akik elmélyültebben végezték a kodifikációt, már a Csemegi-kódexben - és aztán még sok helyen - gondoskodtak arról, hogy hogyan történhet a méltatlanná válás. Nos, a bíróság és csakis a bíróság, mégpedig a büntetőbíróság állapíthatja meg, hogy valaki valamilyen oknál fogva méltatlanná vált valamilyen kitüntetés viselésére, s mint ahogy szokás, a közügyektől eltiltják olyan bűncselekmény miatt, amely tekintetében ennek helye van, s ilyenkor természetesen rendelkezhetnek a kitüntetésekre vonatkozó méltatlanság megállapításáról is.

(14.50)

Nem is lenne egyébként a saját logikájával kapcsolatban sem alapos ez az okfejtés, amely az adományozó eljárásának keretében a visszavonásra is lehetőséget ad, hiszen azt hallottuk most képviselőtársunktól, hogy az a kis sillabusz, az a kis kisiskolás kiskáté, amely a kitüntetés odaadásának a kiskátéját sorolja föl, például nyilvánvalóan kizárja azt, hogy a büntetett előéletű, már mentesült, de még a bűnügyi nyilvántartásban szereplő személy tekintetében kitüntetés javaslatba kerüljön. Ha egyszer ők is úgy érzik, hogy egy büntetőítélet még az ítélet jogerején, letöltésén és hátrányos következményein túlmenően is méltatlanná teszi az illetőt arra, hogy kitüntetésben részesítsék, akkor hogyan jut eszükbe az, hogy ne a bíróság mondja azt ki egy már kitüntetett személlyel kapcsolatban, hogy az érdemtelenség miatt visszavonható vagy eltiltható a kitüntetés viselésétől?

Tehát ezek azok az alapvető, hangsúlyozom, alapvető, jogállamhoz méltatlan rendelkezések a törvényben, amelyek nem teszik lehetővé, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ezt így elfogadjuk.

Arról már nem beszélek, azt még apróságként említem meg, hogy például a törvény az önkormányzatokat - helyesen, már az eredeti törvény is - feljogosítja a kitüntetések helyi szintű megalkotására és abban való részesítésre. Ez a törvény az önkormányzati jogok alapvető csorbáját idézi elő azzal, amikor előírja az önkormányzatoknak, hogy milyen szempontok alapján, mondjuk, tíz éven belül nem adhat ki, nem tudom, városi vagy polgári elismerést valamelyik önkormányzat, mert ez van a mellékletben, hogy tíz éven belül lehetőleg ne adjon senki senki olyannak kitüntetést, aki már egyszer kitüntetésre került. A javaslat tehát ebből a szempontból is súlyosan sérti az önkormányzati alapjogokat, szeretném fölhívni a tisztelt előterjesztőn túlmenően a kormánypárti képviselők figyelmét is.

Még egy dolgot szeretnék itt szóvá tenni, tudván azt, hogy a hatályos törvény is ebből a szempontból hibás, és azt is tudom, hogy nem ez a kormány, nem is a Medgyessy-kormány volt az, amely ezt a barokkos túltermelést előidézte. Tisztelt Képviselőtársaim! Bocsánatot kérek, nem akarom megsérteni sem a Gazdasági Versenyhivatalt, sem az Országgyűlési Biztosok Hivatalát, sem az Igazságszolgáltatási Hivatalt, és sorolhatnám itt föl, számtalan olyan intézményt, amelynek dolgozói megérdemlik természetesen, hogy elismerésben részesítsék, de mégse hozzuk abba a helyzetbe ezeket az elismerő címeket, jutalmakat, pénzjutalmakat s a többit, amit minden normális államban a közt szolgálók megérdemelnek, hogy abban a törvényben szabályozzuk, amely a legmagasabb rendű elismerést szabályozza. Ha szabályozni kívánják ezt, ami egyébként szerintem fölösleges, és nem mond ilyet az Alkotmánybíróság, kár erre hivatkozni, akkor az illető intézményről szóló törvényben kell ezt szabályozni, hogy mondjuk, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, mondjuk, évente nem tudom hány elismerő jelvényt meg plakettet s a többit oszthat ki, és ott kell a devalválást is figyelembe véve ennek gátat szabni, semmiképpen nem ebben a törvényben.

Mód és lehetőség van arra, hogy a kormány visszavonja a javaslatát, és egyeztetett úton tárgyalja azt meg az ellenzékkel, mi ebben szívesen részt veszünk. Addig azonban nem tudjuk elfogadni, és a már említett módosítást ajánljuk, amelyben csak az Alkotmánybíróság előírásának megfelelően az a rendelkezés maradna meg a javaslatból, amely a köztársasági elnökre és a kitüntetés előterjesztésére vonatkozik.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu