HOCK ZOLTÁN (MDF), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Elöljáróban engedjék meg, hogy megköszönjem valamennyi képviselőnek, illetve képviselőcsoportnak, hogy támogatták ennek a napirendi pontnak a napirendrevételét, hogy ma, az őszi ülésszak első napján a Ház erről szavazhat. Külön köszönöm a Fidesznek és a KDNP-nek, akik el is fogadták a meghívásunkat, és át tudtuk tekinteni közösen az ország helyzetét, a parlament helyzetét, közösen próbáltuk megkeresni a választ arra, hogy ebből a válságból milyen formában lehet kijutni, és ott mind a három párt arra jutott, hogy vélhetően nincs más lehetőségünk, mint az, hogy az Országgyűlés visszaadja a mandátumát az embereknek, visszaadja a választóknak, és azt gondolom, a választók bölcsességére bízza azt, hogy akkor merre és hogyan tovább, Magyarország.

A második egy kérés lenne, hogy tisztelt képviselőtársaim ne indulatból, ne eleve prekoncepcióval és lehetőség szerint ne félelemmel közelítsék meg ezt a kérdést, és ne hallgassanak az ország miniszterelnökére, aki napirend előtti felszólalásban adott válaszában nemes egyszerűséggel a parlamenti ellenzékkel riogatta a képviselőket, riogatta az országot, hogy amennyiben ne adj' isten kormány- vagy hatalomváltás történne, akkor itt még az unokáinknak is félniük kellene. Azt gondolom, ez méltatlan volt az ország miniszterelnökéhez, méltatlan volt a szabadon megválasztott parlament épületéhez és a képviselőházhoz is, hiszen nem feltételezhetjük egymásról azt, hogy ha bárki a választók felhatalmazásából adott esetben kormányra kerülne, a közjogi lehetőségeit az ország, a képviselők és az emberek kárára akarná felhasználni.

Engedjék meg, hogy néhány mondatban indokoljam, miért gondoltuk mi azt, hogy ezt az Országgyűlésnek meg kell tárgyalnia, és miért gondoljuk azt, hogy helyesen cselekszik a Ház, ha ezt a határozati javaslatot elfogadja.

2006 őszén nyilvánosságra került egy beszéd Magyarországon, ami őszödi beszédként híresült el. Nem kívánok ezzel foglalkozni, csak egyetlenegy mondatát szeretném idézni, ami úgy hangzott, hogy másfél éven keresztül majd' belepusztultunk, hogy elhitessük az országgal, hogy mi kormányzunk, miközben pontosan tudtuk, hogy nem kormányzunk. Akkor, tisztelt képviselőtársaim, a kormánynak megvolt a többsége ahhoz, hogy kormányozzon. 2008. május 1-jétől a kormány a parlamentben is elveszítette a többségét, most praktikusan kisebbségi kormányról beszélünk.

Június 9-e meggyőződésem szerint egy nagyon fontos dátum a kormány életében, hiszen a parlament befejezte a tavaszi ülésszakát, elkezdődött a nyári szabadságolás, és a kormány, illetve a kormánypárt egy nagyon fontos házi feladattal ment el a nyári szünetre, nevezetesen abban a bő két és fél hónapban képes-e egy olyan kormányprogramot, cselekvési programot összeállítani, amihez meg tudja nyerni a Magyar Országgyűlés többségének a támogatását, és ezáltal stabilizálni tudja a saját helyzetét, az ország kormányozhatóságát.

Feltételezzük, hogy a miniszterelnök a Népszabadságban közzétett hirdetés keretében a kormánya cselekvési programjának legalábbis a filozófiai összegződését fogalmazta meg, azaz ezt az utat kívánja folytatni az elkövetkező időszakban. Ennek tükrében a támogatottsága, a reakciók a parlamenti pártok részéről lehangoló volt, hiszen a Szocialista Párton kívül kivétel nélkül mind a négy ellenzéki párt - vagy három ellenzéki és egy félúton lévő párt - nagyon világosan, nagyon határozottan és nagyon egyértelműen elutasította a miniszterelnök ezen gondolkodását, illetve gondolatait, amelynek eredményeként látható, hogy a kormánynak nem sikerül a többséget megszereznie.

(16.00)

Azt gondolom, hogy ezeket figyelembe véve és ezeket végiggondolva nem lehet célja senkinek - sem a kormánynak, sem az ellenzéknek, sem a parlament egyetlenegy képviselőjének sem -, hogy az ország tovább sodródjék, és adott esetben megalapozza egy másfél év múlva esetleg hattyúdalként, búcsúbeszédként megismételt őszödi beszédet, miszerint másfél évig majd beledöglöttünk, hogy kormányozzunk, csak éppen nem volt többségünk hozzá, hogy ezt meg is tudjuk tenni.

Azt gondolom, hogy ezekben az összefüggésekben, és ha valóban nem az egyén, nem a pillanat, nem a ma, hanem a közép- vagy a hosszú távú perspektívákon keresztül közelítjük meg ezt a kérdést, ha nem szűk pártérdekekkel, nem további marakodásokkal, alkudozásokkal és sumákolásokkal akarjuk az időnket tölteni, akkor azt gondolom, hogy minden képviselőnek felelősségteljesen kell - vélhetően - ezt a kérdést végiggondolnia.

Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a választók az elmúlt két esztendő teljesítménye alapján fogják a döntéseiket meghozni. Ha akár az egyén mint képviselő, akár a kormány mint közjogi intézmény, akár a kormánypárt vagy -pártok mint közösség, úgy érzi, és meggyőződése szerint jól végezte a munkáját az elmúlt két esztendőben, akkor nem félhet attól, hogy szembenézzen azokkal, akiktől a legitimitása származik, szembenézzen azokkal, akiktől a mandátumát kapta, és adott esetben, hogy ezt a kormányozhatatlan, bizonytalan politikai helyzetet fel tudjuk oldani, vélhetően a legcélszerűbb, a leghelyesebb és azt gondolom, az ország szempontjából a legoptimálisabb döntés lenne az, ha ezt meghoznánk.

Attól tartok és arra kérem önöket, hogy amikor a döntéseiket meghozzák, gondolják végig azt, hogy használ-e az országnak az az állapot, hogy egy-másfél éven keresztül gyakorlatilag csak arra koncentrálódjon és fokuszáljon a kormány szándéka és akarata, hogy hogyan tud egy-kettő-öt-hét szavazatot egy-egy döntéshez megszerezni, mert azt gondolom, ez az érdemi munkától teljes egészében elviszi a figyelmet, alkalmatlan arra, hogy adekvát, releváns döntések szülessenek. Azt gondolom, hogy alkukra, sumákolásokra az országnak nincsen szüksége.

Ezek ismeretében és tükrében, tisztelt Ház, azt kérem önöktől, hogy felelősségteljesen mérlegeljék a javaslatunkat, és támogatásukkal adják meg a lehetőségét annak, hogy az ország szempontjából jó döntést hozhassunk.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu