DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A diszkrimináció súlyos szó. Azt jelenti, hogy előnyös helyzetben lévők döntéseikkor bizonyos embereket vagy embercsoportokat hátrányos megkülönböztetésben részesítenek, kizárnak bizonyos javakból, ezáltal megalázó helyzetbe, hátrányos helyzetbe hozzák őket. A diszkriminációt minden jó érzésű ember elítéli. Az elfogadhatatlan.

Az elmúlt időszakban a politikai közbeszédben nagyon gyakran előforduló szó volt ez, rendszerint kormánypárthoz tartozó közemberek, értelmiségiek alkalmazták ezt a kifejezést vádként olyan esetekben, amelyekben legtöbbször nem is tudták bizonyítani a diszkrimináció tényét. Magam itt arra szeretnék most rámutatni napirend előtti felszólalásomban, hogy a kormányzat fontos döntésekben súlyos diszkriminációt alkalmaz, amely elfogadhatatlan, és szemben a korábbiakkal, amikor csak sejteni lehetett vagy vádaskodni, én itt számokkal, tényekkel fogom bizonyítani a diszkrimináció tényét.

A közelmúltban iskolafelújításokra 79 382 013 056 forintot osztott szét a kormányzat; a későbbiekben az egyszerűség kedvéért kerekítve 80 milliárd forintot fogok mondani. Nagyvonalúan tekintsünk most el attól a ténytől, hogy egy olyan közoktatási rendszerben, ahol az állam felelősséget visel az iskoláztatásért, és ezt törvény kimondja, ez egy természetes tény lenne, és nem kellene olyan sikerpropagandaként feltüntetni, mint ahogy ezzel szembesültünk, de hát ez történt. Alkotmányos kötelessége volna az iskolákat felújítani. Jól tudjuk, hogy iskoláinknak több mint 60 százaléka szorul felújításra, és bizony az elmúlt években édeskeveset fordított erre a kormányzat.

De inkább a felosztás belső aránytalanságairól kívánok szólni, amelyek a diszkrimináció tényét mutatják. Nos, a 80 milliárdból az egyházi közoktatási intézmények mindössze 1 milliárd 637 millió 758 ezer forinttal részesültek, ez a teljes szétosztott összegnek mindössze a 2 százaléka. 253 iskola, illetve pályázó önkormányzat kapott az összegből, miközben több mint 4 ezer szorul legalább felújításra, mindösszesen 6 egyházi iskola. A diszkrimináció tényét az jelenti, hogy az egyházi közoktatás ma a magyar közoktatási rendszernek közelítőleg 8 százalékát képviseli. Az lett volna tehát arányos és igazságos, és nem diszkriminatív, ha ezt az óriási összeget, amely szétosztásának persze örülhetünk, ugyanilyen arányban kapják meg a pályázó egyházi iskolák.

Hatvan évvel az egyházi iskolák államosítása után ez bizony fájdalmas és szembetűnő tény, különösen annak fényében, hogy itt tárgyalta az Országgyűlés a tavaszi ülésszakon az Állami Számvevőszék jelentését, amelyben szembesültünk azzal, hogy az egyházi iskolákat 2,7 milliárd forinttal, a most szétosztott összeg csekély hányadával rövidítette meg a kormányzat. Akkor miniszter úr azt ígérte, hogy június végéig meg fog születni az a rendelet, amely az igazságosságot szolgálja. Mi, képviselők minderről a mai napig hivatalosan nem értesültünk.

De tetten érhető a diszkriminációnak egy másik vonulata is, 24 pályázó kapott ebből az összegből 500 millió és 1 milliárd 200 millió közötti nagyságrendű összeget. E között a 24 pályázó között mindössze négy olyan van, ahol az önkormányzat fideszes vagy KDNP-s. Ugyanezt az arányt mutatja a többi elemzés is, ha mind a 80 milliárdot felosztjuk, elenyésző, csekély mértékben kaptak ezek az iskolák.

Szombaton miniszterelnök úr az egyik tüntetésen azt mondta: "Nem ellenfelek és nem ellenségek, hanem honfitársak és testvérek vagyunk. Mi mindannyian magyarok vagyunk, ha csak egy embert is kirekesztünk, mi leszünk kevesebben. Én nem akarok ilyen Magyarországot. " Mi sem akarunk, tisztelt Országgyűlés, és ugyan ezen a döntésen változtatni már nem lehet,...

Forrás: parlament.hu