FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem normál hozzászólásban szót, mert jó néhány olyan megállapítás hangzott el, amire nem szerettem volna kétperces, szakaszos módban reagálni. Megpróbálom összefoglalni azt, amire válaszolni szeretnék, és azt a néhány állítást, amit a Fidesz politikájára illettek hozzászólók, tisztázni, részben, hogy ez nem a Fidesz politikája, esetleg más ilyennek szeretné látni. Ezért - elnézést kérek Velkey Gábortól - kénytelen vagyok ezekre a kérdésekre reagálni. A parlamentben hangzott el, tehát térjünk vissza ennek az egyenlőségi módszeréhez, hogy itt válaszolhassak rá, és természetesen az SPS-törvény oldaláról is meg fogom közelíteni a későbbiekben a hozzászólásomat.

Többször elhangzott, hogy a Fidesz az 1,8 millió földtulajdonost szeretné 450 milliárd forintnyi előnyben részesíteni. Nem, még egyszer elmondom: a Fidesz azt szeretné, hogy az 1,8 millió földtulajdonos ne szenvedjen 450 milliárd forintos kárt. A Fidesz ezt szeretné. Nem akarunk mi nekik előjogokat. Nem akarjuk azt, hogy akár földtulajdonos, akár bérlő, valami zsarolási pozícióba kerüljön a másik felett. Mi ezt nem akarjuk. Ezért mondjuk azt, hogy egyenlítsük ki a rendszert úgy, hogy ez a zsarolási pozíció ne kerülhessen elő, és nem jöhessen az létre, hogy más tulajdona által - itt a földtulajdonosokról beszélek - bérleti jogosultság jogcímén valakik 450 milliárd forintos vagyoni értékhez jutnak. Ezzel viszont mélységesen nem értünk egyet. Ugyanis ez elvezet egy sokkal súlyosabb kérdéshez, mégpedig ahhoz, hogy a magántulajdon jogosultsága fölé akarják helyezni a bérleti jogviszonyt. Ez a logika, amit önök itt védenek, ezt jelenti.

Én azt gondolom, hogy a magyar alkotmány tartalmaz a római jogból néhány olyan fontos passzust, ami ezt nem teszi lehetővé, így például azt, hogy a magántulajdon fölé emeljék a bérleti jogosultsági viszonyt. Mi ez ellen szólaltunk fel többször. Ez ellen szólaltunk fel, az SPS-rendelet ellen, és az Alkotmánybíróságnál tettük meg a felszólalásunkat, amiben gyakorlatilag ezt kifogásoljuk meg, hogy a tulajdonjog fölé helyezték a bérleti jogosultságot. Ilyet - én úgy gondolom - alkotmányos berendezkedéssel rendelkező országok, amelyeknek elég jól kialakult polgári törvénykönyvük, büntető törvénykönyvük és egyéb törvénykönyvük van, nem engedhetnek meg maguknak.

Említettem a rendeletet, ami a top upot, a nemzeti kifizetést alakítottá át SPS kifizetési renddé az idei év január 1-jétől. A miniszter úrnak, Gráf Józsefnek írásbeli kérdést tettem fel, több pontban kérdezve az SPS hátteréről. Az egyik kérdésem az volt, hogy legyen szíves megmutatni azt a jogszabályi hátteret, ami Magyarországot kötelezte arra, hogy a top upot, a nemzeti kifizetést 2008. január 1-jétől SPS-típusúvá alakítsuk át. Miniszter úr elküldte nekem több tíz oldalon keresztül azt a jogszabályt, amire ő hivatkozva azt mondta, hogy ez alapján kellett átalakítanunk a top upot SPS-típusúvá, és egy európai uniós jogszabályra hivatkozott. Ennek a fedlapja a következő megjegyzéssel indul - mondom, ez a hivatkozási alap, hogy miért lett nekünk SPS-ünk a top upból -: "Ez a dokumentum általános iránymutatásként szolgál, és jogilag nem kötelező érvényű." Ezzel indul. A többit nem olvasom föl, azt is elmondja, hogy miért nem lehet bíróságon az ez alapján hozott rendeleteket megtámadni, Strasbourgban hogy kell eljárni vele szemben s a többi. Tehát nem volt ilyen jogosultsági kötelezettségünk sem, hogy SPS-sé alakítsuk át a top upot, amiből rögtön megjöttek az első problémák.

A miniszter úrnak írt levelemben kértem azt, mutassák ki, hogy 2006 és 2008 között hány olyan gazdálkodó van - és itt már nem tulajdonosról beszélek -, akiknek növekedett a földterületük. Ez azért izgalmas kérdés, mert akinek növekedett a földterületük, ők már a top up SPS-sé átalakítás következtében elestek támogatási jogosultságtól, azaz a vagyoni jogtól. Tudják, mennyi ilyen van? 57 503 két év alatt. 57 503 gazdálkodó van a 193 ezerből - mert ennyien jelentkeztek be az idén -, magyarul, az összes gazdálkodó egyharmada már sértett lett, csak a top up SPS-típusú rendszerré való átalakításából.

(20.50)

És most vezetik be önök az Unióból érkező támogatásra az SPS típusú rendelkezést, ezzel úgymond lefedik a teljes gazdálkodói kört. Na, hát ezek azok az apróságok, amelyek a parlamenti nyílt vitanapon, a mezőgazdasági bizottság által, illetve konkrétan mondhatom, általam kezdeményezett nyílt vitanapon előjöttek a kérdések órájában, de azok a kérdések többórás kérdések voltak. Elnézést, de az már tényleg megmosolyognivaló volt, amikor az egyik gazdálkodó részletesen elmondta, hogy őt hogyan sértette meg ez a rendelet, és hogyan csökkentette a vagyoni értékét, erre az MVH igazgatója felállt, és azt mondta: akkor, úgy látszik, ön ennek a rendszernek a vesztese. Ez volt a válasza rá. Utána megpróbálta megmagyarázni, miután érezte, hogy ez egy buta válasz volt, de igazi válasz nem született ezen a megbeszélésen, nem tudott választ adni az illetékes a nagyon logikusan érzékeltetett problémájára.

Államtitkár úr többször megemlítette, hogy ezek szerint a Fidesz megint a kisgazdaságokat védi, és úgy tűnik - és elnézést, megint egy kitérő közvetlenül az SPS-törvényi kerettől -, a Fidesz azt szeretné, hogy 15 hektáron gazdálkodjon mindenki. (Gőgös Zoltán: Így van!) Ez egy olyan súlyos csúsztatás, államtitkár úr, mert ha azt mondta volna, hogy 30 hektár, az sem igaz, csak többször elmondtuk, hogy kérem szépen, az Európai Unió régi tagországaiban, ahol 1945 után önkéntesen alakultak ki a birtokviszonyok és a gazdálkodási módozatok, azt látjuk, hogy családi alapon berendezkedett, középbirtokmérettel rendelkező, sokszereplős gazdálkodói modell alakult ki. Nem voltak téeszek és állami gazdaságok. Ezt tették, akik önként vállalkozhattak arra, hogy hogyan szeretnének gazdálkodni.

És mi ennek a végeredménye? Három országot említek: Németország, Franciaország és Olaszország, ahol az átlagos birtokméret 30 hektár alatt van ezen országokban. Innen esetleg ön asszociálhatott arra, hogy a Fidesz esetleg 30 hektárban képzeli el, hogy mindenkinek annyi legyen - ez is persze súlyos csúsztatás lenne, mert azt említettük statisztikai adatként, hogy e három országnak nagyon jelentős agrárterületei vannak, direkt ilyen országokat említettem, ahol 30 hektár alatti az átlagos birtokméret. Sajnálom, hogy Bedő Tamás képviselőtársam most kiment, együtt voltunk 2006-ban Finnországban, bizottsági kötelezettséget teljesítettünk egy meghívás során. Hogy a finn mezőgazdaságról egy kis képet alkossak (Bedő Tamás visszatér az ülésterembe.) - és itt van a képviselőtársam, a szólításomra jelezte, hogy figyel, nagyon örülök neki -, Finnországban 2,2 millió hektár a művelhető földterület. Tudják, mennyi az átlagos birtokméret? Családonként 33 hektár. Meglepő módon ugyanaz a harmincas szám jön elő, amiről beszélünk, hogy Németországban, Franciaországban és Olaszországban is ennyi az átlagos birtokméret.

Járvás István képviselőtársam említette a húsmarhatenyésztést. Átlagosan húsz tehén van egy tehenészetben Finnországban. Ezzel vidáman megélnek. Mi ezeket mind tönkretettük már. No, én ezeket az adatokat említettem, és említeni fogom jó néhányszor, de ebből ne tessék levonni azt a következtetést, államtitkár úr, hogy a Fidesz ezek szerint 15 hektáron szeretne gazdálkodtatni minden gazdálkodót. (Gőgös Zoltán: Pedig így van!) Ilyet soha ki nem mondtunk, hanem érzékeltettük, hogy mit jelent a családi gazdálkodások átlagos birtokméreten való gazdálkodása, hogy ezen gazdálkodások az adott országban megtermelik az élelmiszer több mint 80 százalékát, ezen az átlagos 30 hektáros birtokméreten - még egyszer hangsúlyozom az "átlagos" szót. A részletes tartalmát nagyon szívesen kifejtem - több évig tanultam ezt a Közgazdaság-tudományi Egyetemen, egyszer pótvizsgáztam is belőle. És továbbmennék.

Az államtitkár úr azt mondja, hogy nem szeretné felaprózni a termőföldet Magyarországon, ne járuljunk hozzá ehhez. (Gőgös Zoltán: Így van!) Miről beszél, államtitkár úr? Magyarországon 5710 olyan gazdálkodó van, aki 50 hektár fölötti birtokmérettel rendelkezik, és a teljes támogatásnak több mint 55 százalékát hozzájuk irányozza most a rendszer - 5710. Államtitkár úr, aprózódásról van itt szó? Hogyan? Hogyan?! Hát koncentrálásról van szó, olyan mértékűről, hogy nem igaz! Ha továbbviszem ezt az adatot, amit a nyílt napon is elmondtam, nézzük, mennyien vannak azok, akik 250 hektár fölötti birtokméreten gazdálkodnak! Mindösszesen 930-an vannak. Ők megkapják az összes támogatás 31 százalékát.

Menjünk tovább még egy nagyobb lépést! Kinek van már 500 hektár fölötti birtokmérete? Már csak 440-en vannak ilyenek. Ők viszont a teljes magyarországi támogatás 22 százalékát kapják. Itt koncentrációról van szó, nem aprózódásról! Milyen felaprózódásra akar utalni az államtitkár úr, amikor azt mondja, hogy nem engedem, hogy továbbaprózzuk a termőföldeket? Nehogy arra gondoljon, ami az osztatlan közös tulajdon problémájából adódik! Ott megint az a kérdés, hogy fölébe merik-e helyezni a tulajdoni jogot a bérleti jognak. Hát azok az emberek tulajdonosok. Most teljesen mindegy, hogy milyen jognál fogva kapták meg azt az osztatlan közös tulajdont, és hogy ez egy nagyon elhibázott rendszer volt. Visszamehetünk megint Ádámhoz és Évához, és tudjuk, hogy megint a Fidesz volt a bűnös - ezt úgy általában mondom, mint az önök megfogalmazásából többször kihallottuk -, biztos, tudjuk, ugyan semmi közünk nem volt ehhez a rendszerhez ilyen értelemben, de tény, hogy ezt a problémát most felvetette az Európai Unió a támogatások ellenőrzésekor.

Éppen ezért beadtam azt a módosító indítványt, ha már megnyitottuk a földtörvényt, mert az SPS-törvény megnyitja a földtörvényt, hogy legyünk szívesek az osztatlan közös tulajdont szétírni. (Gőgös Zoltán: Ne hülyéskedj, Sanyi!) Milyen modellt javaslok? Azt a modellt: minden érintett, akinek van osztatlan közös tulajdona, augusztus 31-ig bejelentkezik a földhivatalhoz, és a földhivatal a bejelentkezett személyek között, objektív paramétereket figyelembe véve, a következő évben az addig bejelentkezettek részére elkezdi kimérni a termőföldet az állami költségvetés terhére. És minden év augusztus 31-ig mindig bejelentkezhetnek azok, akik úgy tudják, hogy igazolva van nekik osztatlan közös tulajdonuk. És ezzel egyszer csak elfogynak az osztatlan közös tulajdonok. Minden év augusztus 31-ig mindenki bejelentkezhet. Aki kimaradt, a következő évben bejelentkezhet. A föld ott lesz, abból még mindig lehet osztani. Remélem, hogy a módosító indítványomat ilyen értelemben fogják majd elemezni, és remélem, értékelni és beiktatni ebbe a rendszerbe, merthogy az Európai Unió támogatási problémája sajnálatos módon itt fog kidurranni, mert már pontosan látjuk, hogy az Unió a legnagyobb fenyegetettséget, büntetést emiatt fogja nekünk szabni. Önök most, úgy látom, hogy az SPS-törvénnyel előremenekülnek. Rájöttek, hogy az Unió rövid időn belül szétíratja velünk az osztatlan közös tulajdont. Mit találtak ki? Akkor most gyorsan adjuk oda a támogatási jogosultságot azoknak, akik művelik ezt a 2 millió hektár osztatlan közös tulajdonú területet, megkapják a támogatási jogosultságot, aztán jöhet az Unió kérése, hogy írjuk szét az osztatlan közös tulajdont. Most már szétírhatjuk, csak mire szegény tulajdonos megkapja végre a földet, akkor döbben rá, hogy nincs hozzá támogatási jogosultság.

Na, ez ellen próbálunk érvelni, amikor azt mondjuk - és az előbb említett módozaton -, hogy minden év bejelentkezésekor akinek felesleges vagy földdel nem igazolható támogatási jogosultsága van, essen bele a tartalékalapba, onnan pedig mindig kapjanak azok, akik valamilyen oknál fogva olyan földdel rendelkeznek, amelyhez nincs támogatási jogosultság.

És itt jutok el Velkey Gábor képviselőtársam gondolataihoz. Ő úgy nevezte, hogy ezt a nemzeti tartalékalapot rugalmasabbá kell tenni, és ezzel teljesen egyetértek. Én egy módozatot mutattam be, javasoltam. Szerintem lesz még több ilyen módozat. Két modelljét említette, és egy harmadikat is részben. Az egyik, hogy bővíteni kellene a tartalékalap százalékos mértékét, hogy esetleg az Unió által megengedett maximális 3 százalékig nyúljunk fel. Ez is már egy rugalmasságot ad a rendszernek. Egy probléma van vele, hogy ami tartalékalapban van területünk, az után nem tudunk támogatást lehívni, tehát ott biztosan vesztettünk valamit. Tehát itt észen kell lennünk, hogy mennyi a tartalékalap, de ügyelnünk kell, hogy az igénylők mindig kapjanak is belőle. Valóban, egy jól meghatározott százalékot kellene kitalálni.

A másik, hogy ezt a rugalmasságot növeljük az általam javasolt évenkénti feleslegelvonással - jogszabály alapján adtam a vagyoni jogot, jogszabály alapján rendelem vissza a nemzeti tartalékba.

A harmadik pedig, amivel én nem értek egyet, ez a visszatartás módszere. Mert amennyiben az általam javasolt mód, az évenkénti lefölözés módszere - én ezt így nevezem - működne, akkor nem kell visszatartásról beszélni. A visszatartás teljes intézménye felesleges, és nem is kell azon vitatkozni, hogy most 30 százalékot vagy 50 százalékot fölöznek le. Megjegyzem, ha jól tudom, 50 százalék fölé nem mehetünk - ez uniós szabály -, ezért azt mondom: az uniós keretek között olyan szabályozót vezessünk be, amely nem sért egyetlenegy uniós szabályt, mégis mindig azt az elvet teljesíti, hogy a föld használójának legyen támogatási jogosultsága. És nem kell semmilyen visszatartási és egyéb kényszerintézkedési szabályt hozni, mert az mind csak arra szolgál, amit Ángyán József képviselőtársam mondott, hogy egy olyan rendszert vezetünk be, hogy már most azon gondolkozunk, hogy hogyan kell kijavítani, néha a tartalékalappal, néha a bázisidőszak újrakorrigálásával - és hadd ne soroljam még -, néha meg majd a bíróságon, sajnálatos módon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Azt gondolom, hogy ezekkel a javaslatokkal ilyen értelemben a sértettek számát lehet csökkenteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

(21.00)

Forrás: parlament.hu