TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadás jelentősége óriási. Kiderül, hogy az adott kormány az adott évben hogyan teljesítette a gazdaságpolitikáját, hogyan teljesítette a költségvetési és adópolitikáját. Választ kapunk arra, hogy teljesültek-e a társadalmi célok, az oktatásban, az egészségügyben meghatározott feladatok, megvalósultak-e az állami beruházások, milyen a gazdaság teljesítménye, hogyan növekedett a GDP, azaz a nemzeti össztermék, hogyan alakult a foglalkoztatottság, az infláció, az államadósság, az állami vagyon hasznosítása. Arra is választ kell hogy kapjunk, hogy az euró bevezetéséhez vajon közeledtünk-e.

Sok gazdasági és sok politikai kérdésre ad választ a zárszámadás. Igaz, én úgy látom, hogy a közvélemény igen keveset foglalkozik ezzel a kérdéssel, a parlamentben sem szánunk rá talán kellő mélységgel időt. Pedig ez a törvényjavaslat, ez a beszámoló választ ad arra, hogy egy kormány hogyan is végzi a munkáját. Én úgy gondolom, az adott kormány teljesítményének értékmérője éppen a zárszámadási törvény.

Gondoljuk csak el, egy gazdasági társaság életében a közgyűlésen vagy a taggyűlésen, ahol az éves beszámolót fogadják el, mi minden dől el: személyi kérdések, marad-e az ügyvezető vagy nem, osztalékfizetés, fejlesztések, beruházások, pótbefizetés, vagy éppen a cég felszámolása vagy csődeljárása indulhat el. Így megközelítve a parlamentnek ezen ülése lényegében most egy közgyűlés, s a gazdasági társaság pedig maga az ország. De nincsen napirenden személyi kérdés, nincs a jövőre vonatkozó elképzelésről szó, csak egy dologról: az Országgyűlés elfogadja vagy nem fogadja el a zárszámadást.

Ha a 2007. évet kell röviden értékelnünk, azt kell hogy föltegyük kérdésként: vajon a költségvetési hiány csökkentésének a gazdaságban, az országban, a társadalomban milyen eredménye volt? Mit fizettünk azért, hogy Magyarországon a költségvetési hiány csökkent? Mivel járt a költségvetési hiány jelentős csökkentése? Jelentős adóemeléssel, az inflációt többszörösen meghaladó energiaár-emeléssel, reáljövedelem-csökkenéssel, a gazdasági növekedés 11 éves mélypontot meghaladó növekedésével - ez mindössze 1,3 százalékot jelentett, Bokros Lajos idején, 1996-ban volt hasonló nagyságú -, növekvő államadóssággal, a lakosság és az önkormányzatok eladósodásával, a vállalkozások körbetartozásának növekményével, a vállalkozások adótartozásának drasztikus növekedésével, a felszámolások és a csődök jelentős emelkedésével, valamint azzal, hogy tovább folytatódott az állami vagyon elherdálása és az állami beruházások felelőtlen s megalapozatlan kezelése, szervezése, presztízsberuházások létrehozása.

A 2007. évet az jellemzi, hogy nőtt Magyarország leszakadása az európai országokhoz képest, és ami talán a legfájdalmasabb, hogy az újonnan belépő tagállamokhoz képest is jelentősen csökkent a versenyképességünk. Romlott a versenyképességünk a Világgazdasági Fórum megítélése szerint is, hiszen a 41. helyről a 47. helyre sorolta hazánkat. Szociális válság alakult ki az országban, több tízezer család süllyedt a tengődés szintjére. Politikai szempontból tovább mélyült az MSZP és az SZDSZ hitelességi válsága, romlott Magyarország társadalmi és gazdasági megítélése. A fiskális politikát mindenáron előtérbe helyező szocialista politika bukásának éve volt a 2007. év.

Most nézzük meg azt, milyen árat fizetett ezért a politikáért a magyar család, a magyar vállalkozás! Mit is fizetett egy átlagos magyar család, egyáltalán az ország azért, hogy Gyurcsány Ferencnek nevezik Magyarország miniszterelnökét? Szeretném elöljáróban mondani, hogy azon adatok, amelyeket elmondok, a KSH, az MNB, az Állami Számvevőszék, maga a zárszámadási törvény és a Gazdasági Versenyhivatal jelentésén alapulnak, amely, ahol ülök, ott megtalálható, tehát ha bárki vitatja, felszólalásom után föllapozzuk, és meg fogom mutatni, hogy hol vannak ezek benne.

Az első kérdés, amit fölteszek: hol van a gazdasági helyünk az Európai Unióban? Nézzük a költségvetési hiány mértékét illetően! Büszkén mondták kormánypárti képviselők, a miniszter úr maga is, hogy lecsökkent a költségvetés hiánya a nemzeti össztermékünk 5,4 százalékára. Ez a jó hír. De mi a rossz hír? Az, hogy ezzel is utolsók vagyunk az Európai Unióban, 27.-ek. Az Európai Unióban 2007-ben a költségvetési hiány átlagos mértéke 0,9 százalék volt, éppen egyhatoda a magyarországiénak.

A gazdasági növekedés mértéke 1,3 százalék a tervezett 2,2 százalékkal szemben. Azt hiszem, már mondanom sem kell, hogy a gazdasági növekedés mértékével, az 1,3 százalékkal az Európai Unióban szintén a 27. helyet, az utolsó helyet sikerült elérnünk.

Az infláció nagysága: az infláció mértéke 8 százalék volt 2007-ben. Jó hír, hogy csak Lettország előzött meg ilyen tekintetben bennünket, náluk 10 százaléknál magasabb volt az infláció mértéke.

A reálkeresetek 4,8 százalékkal csökkentek. Az Európai Unióban ilyen nem volt, de Magyarországon is utoljára tíz éve volt ilyen, hogy csökkent a reáljövedelem mértéke.

Az államadósság mértéke 66 százalék a nemzeti össztermékhez viszonyítottan. Itt csak szeretném megjegyezni, hogy ez 2002-ben még 53 százalék volt, öt év alatt 2,5-szeresére nőtt az államadósság mértéke. Az európai országokhoz viszonyítva Magyarországon nő a leggyorsabban az államadósság mértéke. A 66 százalékkal igaz, nem az utolsók vagyunk, mert van három ország, amely megelőz bennünket, de ahogy az ország adósodik el, úgy mi vagyunk az utolsók az Európai Unióban, helyesebben sajnos az elsők.

Nézzük a foglalkoztatottság és a munkanélküliség mértékét! A 7,4 százalékos munkanélküliséggel a középmezőnybe tartozunk, azonban ha azt vizsgáljuk meg, hogy mekkora a foglalkoztatottság mértéke, ez Magyarországon 57,3 százalék, ami sajnos, napjainkig azóta 56,9 százalékra csökkent a vállalkozások csődbe jutásával és a munkahelyek megszűnésével. Azt kell mondjam, két országban rosszabb a helyzet, Máltán, ahol a nőknek nem kell dolgozni, és Lengyelországban, viszont Lengyelország a 2008. év végére meg fog bennünket előzni. Tehát mi a végeredmény? A foglalkoztatottság mértékét tekintve is Magyarország az Európai Unióban lényegében az utolsó helyen áll.

Nézzük tovább: az állami újraelosztás mértéke. Ez azt jelenti, hogy megnézzük a költségvetés kiadásának főösszegét, és azt hasonlítjuk az adott évi nemzeti össztermékhez. Ez Magyarországon meghaladja az 50 százalékot. Tehát a nemzeti össztermék, a GDP több mint felét újraosztja az állam. Ezzel persze az állam hatalmának bebiztosítását, az államtól való függőséget és az állandó osztogatási kényszert biztosítja magának az állam.

(14.30)

Nézzük, hogyan állunk ebben az Európai Unióban! Vannak tőlünk rosszabbak: például a svédeknél 52,5 százalék, a franciáknál 52,6 százalék, a dánoknál pedig 50,6 százalék. De ha Magyarországot az újonnan csatlakozott országok között vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, ott is lényegében az utolsó helyen állunk, tehát nálunk a legmagasabb. Egy ország fejlettségi fokát mutatja, hogy mennyire tud az állam lemondani arról, hogy mennyi pénzt osszon el ő maga újra. Az Európai Unióban egyébként ez az átlag 46,3 százalék.

Térjünk rá arra, hogy mennyi az elvonás mértéke. Ez azt jelenti, hogy azt vizsgáljuk meg, hogy az állam mennyit vesz el az emberektől, és mennyit vesz el a vállalkozásoktól, mennyit szed be lényegében adók formájában. Magyarországon ez a mérték 2007-ben 39,5 százalék volt, az európai uniós átlag 40 százalék. Mondhatnánk, hogy minden rendben, ebben legalább az európai uniós átlag közelében vagyunk. Igen ám, csak ha azokat az országokat vizsgáljuk, amelyekkel nekünk versenyeznünk kell, Romániával, Szlovákiával például, akkor nagyon siralmas a helyzet. Ezekben az országokban az adóelvonás mértéke 29 százalék. Az újonnan csatlakozott országok közül csak Szlovéniával vagyunk azonos szinten. Hittük volna valaha, évekkel ezelőtt, hogy a magyar emberek Romániába mennek dolgozni, autópályákat építeni, az építőiparba dolgozni? Hittük volna, hogy a magyar vállalkozások ezrével települnek át Szlovákiába? Csodálkozunk ezen? Szlovákiában 10 százalékkal kell átlagosan kevesebb adót fizetni.

Ha továbblépünk, még súlyosabb a helyzet a munkaerőt terhelő elvonások tekintetében. Magyarországon 54 százalék terheli az élőmunka-kifizetést. Ezzel az Európai Unióban hátrafelé a másodikak vagyunk, ilyen tekintetben csak Belgiumban rosszabb a helyzet, 56 százalék. De ha az összadóelvonást tekintjük, akkor Belgiumban is rossz a helyzet. Például akikkel nekünk versenyeznünk kell, a csehekkel és a lengyelekkel, 11-12 százalékkal kedvezőbb a helyzet. Szlovákiában ugyanez 16 százalékkal alacsonyabb, mint Magyarországon. Magyarországon bruttóban az emberek többet keresnek, mint Szlovákiában; a helyzet azonban az, hogy nettóban viszont kevesebbet. A szlovákok többet visznek haza, mint a magyarok. Ez a mai helyzet, így nézünk ki az Európai Unióhoz viszonyítottan. 2002-ben még Magyarországot a legjobban felkészült csatlakozó országok közé sorolták. Ma Szlovákia lekörözött bennünket, ma Szlovákia bezzegország. Azt kell mondanunk, hogy a szocialista kormány 2002 óta leszakította Magyarországot, tönkretette, és ilyen tekintetben teljesen versenyképtelenné tette hazánkat az Európai Unió viszonylatában is.

Most arról szeretnék beszélni, hogy az euró bevezetésének az időpontja hogyan is alakult, mondjuk 2007-ben milyen események történtek a tekintetben, hogy minél előbb bevezessük az eurót. Gondolom, nem kell senkinek bizonygatni, hogy ez milyen előnyökkel járhat Magyarország számára. Gyurcsány Ferenc márciusban azt mondta, hogy új euróbevezetési dátumot határoz meg - bölcsen ezt az időpontot a 2010-2014 időszakra tette. Ez már az ikszedik új dátuma a Gyurcsány-kormánynak. Azt mondta: a konkrét időpontról majd 2008 végén beszéljünk, és ezzel a Magyar Nemzeti Bank elnöke is egyetértett.

Most a zárszámadási törvényből szeretnék idézni. A 2008 májusában készült legutóbbi konvergenciajelentés megállapítja hazánkról, hogy nem teljesítjük egyik kritériumát sem az euró bevezetésének, így nem tudjuk teljesíteni az inflációt, nem tudjuk teljesíteni az államadósságot - amely 60 százalék helyett 66 százalék, az árfolyamból az ERM-II.-be nem tudunk belépni - és a kamatlábat sem.

Hozzáteszem, hogy márciusban szintén Magyarországot több hitelminősítő intézet is leminősítette, miután már Lengyelország is megelőzött bennünket. Én még emlékszem olyan kormányra, amelynél legalább két feltétele megvolt az euró bevezetésének. Az egyik az államadósság mértéke, a másik pedig az infláció mértéke. Ami nekünk nagyon fájdalmas, hogy 2007 szeptemberében a Fitch Ratings nemzetközi elemző és adósságminősítő cég azt mondta, hogy Bulgária hamarabb be fogja vezetni az eurót, mint Magyarország. (Tatai-Tóth András: Nem kell lenézni Bulgáriát!) Összegezve: a 2007. évi konvergenciaprogram és az azt követő kormánypárti gazdaságpolitika nem közelebb, hanem távolabb vitte az országot attól, hogy mi valójában az európai uniós csatlakozásunk gazdasági és jóléti előnyét élvezhetnénk, ez pedig az euró bevezetése lenne, illetve lehetne.

Mit hozott a 2007. év a családoknak? Adóemelést - de ez már 2006 szeptemberében elkezdődött -, a jövedéki adó emelését, az áfa 15-ről 20 százalékra emelését, a munkavállalók terheinek a növelését, azaz a bruttó bérből való elvonást. A következmény az, amit már említettem: a reálbérek közel 5 százalékkal csökkentek. De ami még fájdalmasabb, hogy a természetbeni társadalmi juttatások is 8-9 százalékkal csökkentek, a nyugdíjak reálértéke nem növekedett, sőt tavaly először évtizedes gyakorlat után csökkent.

Mit mond az Ecostat gazdaságelemző intézet a kormány gazdaságpolitikájára, amely a családokat érinti? A tavaly nyáron meghozott megszorítások, adóemelések egy-egy család elkölthető jövedelmét átlagosan évi 100 ezer forinttal csökkentették. Az idén januárban életbe lépő energiaár-emelések átlagosan további 100 ezer forinttal növelik meg az éves kiadásokat, így egy családnak eddig évi 200 ezer forintjába került a költségvetési megszorítás. Ezt mondja az egyik gazdaságelemző. A 2007. év a családok életében az életszínvonal csökkenésével járt. Nemzetközi összehasonlításban van egy vásárlóerőegység-számítás, az Európai Unióban csak Bulgáriában és Romániában rosszabb a helyzet némiképpen.

Az emberek arra vonatkozóan, hogy csökken a jövedelmük, különféle választ adnak. A családok jó része azt a választ adja, hogy fogyasztási hiteleket vesz fel. Öt év alatt a háztartások hitelfelvétele 3,5-szeresére növekedett, ma már 7 ezer milliárd forint körül van, 2002-ben ez az összeg még nem volt 2 ezer milliárd forint. Tehát többszörösére nőtt a felvett hitelek nagysága. Rossz irányba megy az ország, így hát rossz irányba mennek a családok. Ez teljesen törvényszerű: ha az ország eladósodik, el fognak adósodni a vállalkozások, és el fognak adósodni a családok is, és majd fogjuk látni, és már eladósodtak az önkormányzatok is.

Hogyan érintette a vállalkozásokat a 2007. év? A vállalkozások szintén adóemelésként élték meg a 2007. évet, hiszen megjött a különadó, felemelték az evát, a gépjárműadót, sok-sok apró, kisebb adótétel-emelkedés következett be. Hiába várták az adócsökkentést, a 2007. év az adóemelések éve lett a vállalkozások számára. És ezt még megfejeljük azzal, hogy a kis- és középvállalkozásokat mennyire sújtotta az építőipar hanyatlása, az állami megrendelések csökkenése, a háztartások fogyasztásának a csökkenése. Azt gondolom, jogos és igaz az a kifejezés, hogy a kisvállalkozások a túlélésre rendezkedtek be, emellett nőtt az adótartozásuk, nőtt a köztartozásuk mértéke 130 milliárd forinttal az elmúlt évben; nem azért, mert nem akarták kifizetni ezeket a köztartozásokat, hanem mert nem tudták kifizetni, mert nem termeltek annyit.

(14.40)

Először a szállítókat és a dolgozóikat próbálták rendezni, aztán nem maradt nekik arra, hogy az állam felé a kötelezettségeiket rendezzék. Így aztán mi lehetett ennek a vége? Egy hír április 2-án: az idei év első negyedévében csaknem 2500 magyar vállalkozás jutott a felszámolás sorsára, több mint minden korábbi első negyedévben, és 10 százalékkal több, mint az előző negyedévben. Ma Magyarországon a vállalkozásokra a kivárás, az elbizonytalanodás, a túlélésre való berendezkedés a jellemző. Ki kell mondani, hogy a magyar vállalkozások tűrőképességük határán vannak Magyarországon.

Beszéljünk néhány szót arról, mit tehetett volna a kormány, hogy segítsen azon, hogy a magyar gazdaság mégis lendületet kapjon. Nyilván csak azt tehette volna jól, ha az európai uniós forrásokat megfelelően használja föl, gyorsan és hatékonyan, és azt a gazdaságba pumpálja. Azonban ezt is elmulasztotta a Gyurcsány-kormány.

Emlékszünk még a hangzatos kijelentésekre? Nyolcezer milliárd fog érkezni Magyarországra. Nézzük meg, mi lett abból a 2007. évben! Az Állami Számvevőszék jelentését hívtam segítségül. A zárszámadási törvény nagyon alaposan és részletesen levezeti az európai uniós források igénybevételét. Azt kell mondanom, hogy a legnagyobb elmaradás a tervezetthez képest, mintegy 112 milliárd forintos, az Új Magyarország fejlesztési terv programjával kapcsolatban figyelhető meg. Ennek oka az, hogy rosszul számolt a kormány, elszámította a folyósítást, és elszámította azt, hogy az ország nincs fölkészülve az európai uniós források fogadására. A Gyurcsány-kormány nem tudta kidolgozni az európai uniós források gyors lehívásának a feltételrendszerét. Elszalasztotta a lehetőséget, felelőtlenség volt a részükről. Ha azt tudták 2006-ban, hogy 2007 nagyon fekete év lesz a vállalkozásoknak, hiszen többet kell hogy adózzanak, akkor illett volna fölkészülni, és legalább így a segítséget biztosítani ezen gazdasági szereplők részére.

De az is tavalyi hír, december 15-én, hogy az európai uniós források kampányára a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél 15 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez jelzi és mutatja a Gyurcsány-kormány gondolkodását az európai uniós forrásokról.

Hogyan érintette az önkormányzatokat a 2007. év? Azt hiszem, nem fogok meglepetést elárulni, hiszen még az általános vitában is biztosan sokszor el fog hangzani, eleve a szocialista kormány mostohagyerekként kezeli az önkormányzatokat, úgy tekinti, hogy az önkormányzatoktól mindig, minden évben el lehet vonni forrásokat, és mindig, minden évben lehet nekik újabb és újabb feladatot adni. Mint ahogy említettem, hogy eladósodtak a magánszemélyek, eladósodtak a vállalkozások, ugyanúgy eladósodtak az önkormányzatok is. 2004-ben még a hitelállományuk mértéke 340 milliárd forint volt, 2007-re pedig már 782 milliárd forint; két és félszeresére emelkedett az önkormányzatok hitelállománya. Persze lehet mondani, hogy az önkormányzatok felelőtlenek, két kézzel szórják a pénzt. Én nem így látom. Én úgy látom, hogy az állam magára hagyta az önkormányzatokat az európai uniós források fogadása tekintetében, ezért kénytelenek kötvénykibocsátással vagy más, hosszú lejáratú hitelfelvétellel készülni az európai uniós források fogadására. Ebben sem segített az önkormányzatoknak sem a jelenlegi kormányzat.

Persze fölmerül a kérdés, hogy hol lehet a vége ennek az eladósodásnak és a hitelfelvételnek. Hol lehet a vége? Mert bizony egyszer véget érnek a lehetőségek. Azt gondolom, hogy a kormánynak helyén kell tudni kezelni az önkormányzatok kérdését, és arra kérem itt a kormánypárti és a volt kormánypárti frakciók tagjait, hogy a kormány irányába jelezzék az önkormányzatok nagyon súlyos és mély válságát, hogy megállhasson ez az eladósodási folyamat.

Most néhány gondolatot arról szeretnék szólni, hogyan kezelte az állami vagyont a jelenlegi kormányzat 2007-ben. A Bábolna-csoportnál az Állami Számvevőszék jelentése szerint a 2007. év végéig több mint tízmilliárd forint kára keletkezett a magyar államnak. A Volán-társaságoknál a társaságok szinte mindegyike kénytelen vagyonfelélésen keresztül biztosítani működési veszteségének pótlását. A Malév tekintetében: az állami garanciális hitelek nem rendeződtek, a szerződés feltételeit csak részben teljesítette az a vevő, akiről éppen most halljuk, hogy talán el is tűnt, csődbe ment, illetve hogy a magyar és az orosz kormány tárgyalásokat fog kezdeni, hogy most akkor mi lesz igazából a Malév-vásárlóval.

Nem volt átlátható a Földhitel- és Jelzálogbanknak a privatizációja, és csak említés szintjén mondom, hogy elindult a 4-es metró építése, amit három szó jellemez: lassúság, szakszerűtlenség, törvénytelenség. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kellett volna példa!) A kormányzati negyed tekintetében a pazarlás szó az, ami ki tudja fejezni, ami történt. A völgyhíd esetében ugyanezek a jellemzők, mint akár a 4-es metró tekintetében.

És talán idetartozik az a mai hír is, amit SMS-en kaptam, hogy korruptabb lett Magyarország: a 39. helyről a 47. helyre csúszott le. (Keller László: Az önkormányzati szféra.) Az állami vagyon kezelése tekintetében a pazarlás, a vagyonfelélés jellemezte a 2007. évet. Bár azt tudjuk, hogy az állami vagyon kezelése szempontjából a Gyurcsány-kormány sosem állt az élen, sosem tudta bizonyítani azt, hogy képes és alkalmas arra, hogy jó kezekben van az állami vagyon. Itt vetődik fel persze a nagy kérdés: valóban Magyarország következmények nélküli ország? Valóban mindent meg lehet tenni ebben az országban? A választ, remélem, nemsokára megkapjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Az oktatás, az egészségügy kérdése egy külön szakasz kell hogy legyen. Azt hiszem, hogy erről a kérdésről az általános vita során még sok szót fogunk ejteni. Az oktatásra, ha röviden kell mondanom, mi a jellemző: az elmúlt évben tízezer pedagógus vesztette el a munkáját, több mint ezer intézményt zártak be, kistelepülések sora maradt oktatási intézmények nélkül. Az egészségügyben az anarchia volt a jellemző a reform helyett, az Állami Számvevőszék véleménye szerint magasabb díjak és rosszabb egészségügyi ellátás jellemezte Magyarországot.

A vizitdíjról - amiről népszavazás is volt - csak annyit, hogy a költségvetési törvény alapján a 23 tervezett milliárdból mindössze 13 milliárd forint az, ami a költségvetésbe befolyt.

Uraim, kérdezem: megérte? Megérte 13 milliárd forintért fölforgatni az országot? De a legjellemzőbb az egészségügyre az a tavalyi példa, amit az új miniszter asszony csinált a kórházi széfekkel. Ez mindent kifejez, hogy milyen állapotban van egy kormány, egy miniszter, és milyen állapotban van egy országnak az egészségügyi rendszere.

Összegzésként azt tudom mondani: a szocialista kormány a 2006. évi megszorításokkal és a Gyurcsány-csomaggal leépítette Magyarországot. A túladóztatással, a jövedelmek csökkentésével, az infláció magasan tartásával, a növekedés megállításával válságba sodorta a családok nagy részét, kilátástalan helyzetbe hozta a vállalkozásokat, versenyhátrányba hozta az egész országot és a magyar embereket. Ha ez csak a 2007. évre lenne igaz, akkor talán még valahogy az ország ezt elbírná, de 2008-ban ugyanolyan adómértékekkel és ugyanolyan tendenciákkal van tele az ország, eladósodással, keserűséggel. És a benyújtott adótörvény alapján mondhatjuk, hogy bizony ez 2009-ben sem fog változni.

A Gyurcsány-kormány előbb elvesztette a koalíciós partnerét, aztán a parlamenti többségét, majd a társadalom támogatottságát. Soha nem volt kormánynak ilyen rossz megítélése, mint a jelenleginek. A Gyurcsány-kormány képtelen a válság kezelésére, képtelen olyan döntéseket hozni, amelyek az országot a megfelelő irányba mozdítják el, és képtelen a lemondásra is.

(14.50)

A 2007. évi zárszámadási törvény is alátámasztja azt, hogy változásra van szükség az országban, politikai fordulatra van szükség az országban, olyan kormányra van szükség, amely erős, amelynek van elképzelése, koncepciója, akarata, és amelynek van támogatottsága. Ilyet csak egy új választással lehet elérni. A társadalom elemi érdeke, hogy mielőbb előrehozott választások legyenek az országban. A vegetálásnak és az agóniának csak egy mielőbbi, kikényszerített választás tud véget vetni, a gazdaság szereplőinek pedig kényszer, hogy ez megtörténjen.

Tisztelt Országgyűlés! Ha az ország javát akarjuk, akkor ezt a zárszámadási törvényt nem fogadjuk el. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu