VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Elsőként az ajánlás 7., 13. és 15. pontjával kapcsolatban szeretnék szólni, Kékkői Zoltán hivatkozott erre a javaslatunkra.

A javaslatunk új megközelítés, és azt gondolom, a bizottságban lefolytatott vita megerősít bennünket abban, hogy ez egy jó kezdeményezés, bár azok a kritikák, amelyek itt is elhangzottak, és a bizottsági ülésen is megfogalmazódtak a tekintetben, hogy végig kell gondolni, hogy többek között például a földtörvény egyéb rendelkezéseivel is összhangba hozzuk, nos, ezekre a kezdeményezésekre nyitottak vagyunk.

A kezdeményezés a támogatási kvóta fogalmát vezeti be a törvénybe, amely lényegében azt a célt szolgálja, hogy legfeljebb 300 hektáros egységekbe szervezze a mezőgazdasági termelést, ami egy üzemszabályozás irányába való elmozdulás egyik utalása lenne. Tudom, hogy ezt sokan kétségbe vonják; valóban vannak viták e tekintetben, de az Országgyűlés előtt a korábbi időszakban már többször voltak erre vonatkozó kezdeményezések.

Úgy ítéljük meg, hogy ebben a törvényben ennek a támogatási kvótának a megjelenése előrelépést jelent, mely aztán a későbbiekben az agrárgazdálkodás egyéb jogszabályi hátterét adó törvényekben, jogszabályokban is továbbvihető. Örülök neki, hogy ezt alapvetően támogatják, meg fogjuk nézni, hogyan tudjuk széles körben elfogadhatóvá tenni ezt a javaslatot a továbbiakban.

A vitában elhangzott két kérdésre szeretnék még reflektálni. Az egyik az, hogy a vagyoni értékű jog lehet-e önálló, vagy nem. Itt egy támogatási jogosultságról beszélünk, a támogatási jogosultság minden esetben a termelőt illeti meg. Érdekes hallgatni a vitát, mert folyamatosan keveredik annak a kérdése, hogy a tulajdonost vagy a termelőt kedvezményezzük. Bár mindenki a termelőre hivatkozik, a megfogalmazott szabályokban nagyon sok esetben egyértelműen a tulajdonost támogatja.

(19.10)

Azt gondolom, hogy ezt a kettősséget értelmeznünk kell. A támogatási jogosultság a termelőhöz kötődik, önmagában az, hogy ez vagyoni értékű jogként jelenik meg, nem probléma. Az a kérdés, hogy a vagyoni értékű jog hogyan változik, hogyan mozoghat. Ha Európára hivatkoztunk korábban, akkor hadd tegyem itt is meg. Európában ilyen mértékben talán sehol sem válik el egymástól a földbirtok, a tulajdonlás és a termelés. Azokban az országokban tehát, ahol ezek szorosabban összekapcsolódnak, ott az a szabályozás, amelyik ennek a két elemnek a mozgását szorosan összekapcsolja, nem jelent problémát. Nálunk a földtulajdon és a termelés élesen elválik egymástól, a támogatási jogosultság a termelőhöz kötődik, ha pedig a termelőhöz kötődik, az szerintem ebben a helyzetben és esetben indokolt.

Nem ebben, hanem a későbbi szakaszban fogunk beszélni azokról a konkrét módosító javaslatokról, amelyek egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy lehetőleg a konkrét ügyletekben, amelyek akár a támogatási jogosultságot érintik, akár a birtokot, most a tulajdon megszerzését, vagy a bérlet megszerzését, ezek lehetőleg együtt mozogjanak. Szerintem erre van lehetőség a jogszabályban, és ebben az irányban lépnünk is kell. Ugyanakkor azt a politikai vitát, amelyik egyértelműen azon az alapon fogalmazható meg, hogy van hozzávetőleg 200 ezer termelő, ezzel szemben 1,8 millió földtulajdonos, és kinek az érdekeit akarjuk a politikai vitában megjeleníteni... - nagyon egyértelműen érzékelhető.

Ezt a számítást, amelyet Örvendi képviselőtársam immár nem először elmond a 450 milliárd forintról, értelmezhetetlennek és félrevivőnek gondolom. Egyrészről azért, mert majd később beszélni fogunk arról, hogy a támogatási jogosultság milyen időintervallum alatt kerül be a nemzeti tartalékba akkor, ha nem kapcsolódik hozzá földbirtok akár tulajdonban, akár bérletben, a hároméves időtartam túlzó, a gyakorlat és az európai gyakorlat sem támasztja ezt alá. A 450 milliárd forintra való hivatkozás tudatos félrevezetés. Úgy ítélem meg, hogy ez nem segíti a vitát, hanem akadályozza. Abban partnerek vagyunk, hogy, még egyszer mondom, a támogatási jogosultság és akár a földtulajdonlás, akár a földbérlés lehetőleg együtt mozogjon, és erre itt konkrét módosító javaslatok fogalmazódnak meg.

A harmadik kérdés, amiről röviden beszélni szeretnék, a hatályba léptetés időpontja. Ebbe a szakaszba tartoznak azok a módosító javaslatok, amelyek a beléptetést nem 2009-ben, hanem 2010-ben hajtanák végre. Megmondom őszintén, bennünk is van a tekintetben kétség, hogy 2009-re minden szükséges adminisztráció, előkészítés megteremthető-e. Ez halvány kétség, tájékozódunk ez ügyben, jelenleg úgy érzem, hogy ez megoldható, felkészült erre a hálózat. Ha ez megtehető, és elfogadásra kerül a törvény, akkor ez a hasznosabb megoldás. Ugyanakkor nem szabadna, hogy kicsússzunk a 2009-es határidőből, tehát az agrárkormányzatnak komoly felelőssége az, ha vállalja a 2009-es bevezetést, akkor az valóban 2009-es kifizetést is jelentsen, ne csússzon át a 2010-es évre, vagy legalábbis ne jelentősen csússzon át, mert ez félreértéseket szül, és problémákat eredményez.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu