FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magunk részéről nagyon sajnáljuk, hogy itt a parlament formális keretei között nem szavazhatunk arról a zsurnalisztikai műről, amelyről önök végül is egy vitanapot kezdeményeztek. De úgy halljuk, a most ülésező szocialista elnökség és a hét végén tartandó kongresszus sem szavazhat erről a zsurnalisztikai műről, ámbár azt mondták, hogy ez majd a jelenlegi kisebbségi kormánynak lesz az a programja, amit az MSZP egész kongresszusa hátulról fog támogatni.

Nos, a helyzet egyelőre úgy néz ki, hogy önöknek van egy fizetett politikai hirdetésük, nekünk meg van egy programunk. (Derültség az MSZP soraiban.) Habár önök ezt többször kétségbe vonták, egy hónap híján már egyéves az Erős Magyarország program. S attól, mert önök ezt nem akarják tudomásul venni, ez még az. S ezt önök is pontosan tudják, mert néha már Gőgös Zoltánt is idézni vélem belőle, megváltoztatva az eddigi koncepciójukat, amellyel tönkretették a magyar mezőgazdaságot. Ennek főszereplői az itt ülő tisztelt urak. Persze, az előcsapat, a Medgyessy-kormány és Németh Imre se volt kutya - mondhatnánk - a maga nemében.

Az a kérdés, hogy miért akarnak önök egy téeszalapú nagybirtokrendszert kiépíteni, amikor egész Európában családi alapon szerveződött mezőgazdaság adja a biztonságos élelmiszert az adott ország állampolgárainak. Láthatólag ezt az Európai Unió sem nagyon érti. Most, amikor több 10 milliárdos büntetést helyezett kilátásba a vélt jogtalan támogatások lehívása miatt, és amikor az ellenőrök járnak ide Magyarországra, egyszerűen nem értik, mi az, hogy valamelyik tőkés társaságnak ezer meg tízezer hektáros területe van művelésre bejelentve. Aztán elkezdik ezeket boncolgatni, és kiderül, hogy ezek mind bérelt földek, majd kiderül, hogy osztatlan közös tulajdonok. Micsoda ez, tessék mondani? És utána megindul az értetlenkedés az Unió részéről, majd pedig most a büntetés fenyegetettsége áll fenn. De ez csak egy momentum az önök hatéves működésének következményeképpen. Persze, az eleje az volt, amikor 2002-ben az elővásárlási jogosultságot a bérlők javára megváltoztatták. Ez még a Medgyessy-program száz napjában volt. És ezt a logikát vitték végig.

Aztán 2004-ben pedig azt a logikát, hogy azt hitték, még mindig Moszkva hűbéresei vagyunk, csak most Brüsszelhez kell ugyanolyan hűbéresnek lenni, és azt hitték, hogy az a multinacionális nagyáruházlánc-rendszer fogja majd Magyarország élelmiszer-ellátását megoldani, amelyet önök gőzerővel beengedtek ide, és egyetlenegy élelmiszer-biztonsági akadályt sem gördítettek ezen áruházláncok élelmiszerei elé. Mi lett ennek a következménye? Az, hogy jött a 2005-ös, a 2006-os és az azóta tartó botrány.

Elfogadom, hogy a mai problémákról is jó lenne beszélni, de mi már felvillantottunk egyet, és ebben egyet kell értsek Szanyi Tiborral, miközben tudom, hogy a pénzügyminiszterek éppen ma tanácskoznak az Európai Unió összehívására arról, hogy hogyan mentsék meg a kisbefektetőket, hogyan ne veszítsék el a félretett vagyonukat nagyon sokan az Európai Unió lakosai közül. Tehát egy éles helyzet van. Ez a zsurnalisztikai mű ilyen kérdésekre természetesen nem ad, de nem is adhat választ. Önök persze megvádoltak bennünket azzal, hogy mi e probléma gerjesztésének a hívei vagyunk. Nem! Arról van szó, hogy valaki tud-e adekvát választ adni egy felmerült kérdésre vagy nem. Mi megpróbáltuk bebizonyítani a több mint hatórás vita során, hogy önök és a Gyurcsány-kormány - ez a kisebbségi kormány - már biztos, hogy nem fog tudni érdemi választ adni erre, csak a bajt fogja még tetézni. Ezt tette az elmúlt hat évben is, az elődjével egyetemben.

Mint említettem, térjünk vissza kiindulópontként 2004-hez. Mi is történt akkor? Szétszervezik az élelmiszer-biztonsági szervezeteket, elfelejtik, hogy többé az élelmiszer akadály nélkül jöhet át az országon, ennek következményeként eljutunk ma - hova is? - a kéknyelv-betegséghez. Államtitkár úr, ez hogy is került be az országba az igen híres, nagyon jól működő MgSzH alá szervezett állatorvosi szakhatóság mellett? Hogy jöhetett ez be, amikor mindennap azt ígérték, hogy ennél jobb rendszert a világ nem tud elképzelni, majd minket fognak utánozni abba a nagy konglomerátumba belegyömöszölve a biztonsági szervezeteket, amelyeket önök MgSzH-nak hívnak, és egymástól húzkodják el a pénzt, mert pénzt elfelejtettek nekik adni. Bezáratták az összes élelmiszer-biztonsági laborunkat, majd kiszervezték egy multinacionális tőkés csoportnak, és mi, gazdálkodók most ehhez a tőkés csoporthoz járunk a különféle vizsgálatainkat elvégeztetni. Ezek mind állami laborok, állami intézmények voltak.

S aztán eljutunk a mai napig, a - hogy egy konkrétumot mondjak - melaminbotrányig. Tessék mondani: hogy kerülhettek be ezek a nemkívánatos adalékanyaggal ellátott élelmiszerek Magyarországra a nagyon híres és jól működő élelmiszer-biztonsági szervezet mellett? Úgy kerülhettek be, hogy önök globalizálták az élelmiszerpiacot. Azt mondták, hogy nem kell magyar élelmiszer-termelés, ezért az úgynevezett HACCP-re hivatkozva tönkretették a kis- és középerősségű magyar élelmiszer-feldolgozó szervezeteket, és azt mondták, hogy majd hozhatják ezer meg több ezer kilométerről ide Magyarországra az élelmiszert azok, akik éppen akarják. Hozhatják iszonyú nagy energiaköltséggel, rengeteg E-anyaggal, élelmiszer-színezékkel és adalékanyaggal, mert ezek az élelmiszerek nem egy-két nap alatt fognak odajutni a fogyasztóhoz, hanem több héten, esetleg hónapon keresztül. Ezért aztán bekerülnek olyan nemkívánatos anyagok ezekbe az élelmiszernek álcázott szemetekbe, amelyek az ember szervezetében nagyon káros eredményeket tudnak kifejteni.

Nos, ezen jelenségek közepette nézzük meg, hogy egyáltalán mi a válasza a Fidesznek erre az iparszerű globalista élelmiszer-termelésre, amelynek önök megadják az alapot a téeszalapú tőkés társasági rendszerek létrehozásával. Tudjuk, hogy Európában ilyen nincs - a legfejlettebb francia, olasz és német mezőgazdaságú országokat mondtam -, ott 30 hektár alatt van az átlagbirtokméret. Ha egész Európát nézem, akkor 12 hektár az átlagos birtokméret. Önök pedig gőzerővel azt mondják, hogy csak 500, 5 ezer, 10 ezer hektáros rendszerekben lehet termelni. Erre a válaszunk az, hogy ez nem igaz, ez hazugság, mert rajtunk kívül senki ilyen modellt nem épített fel.

Mi azt mondjuk, nézzük meg, hogy mi a mezőgazdaság társadalmi szerepe, mert ez a legfontosabb kérdés. Ha ebben egyetértünk, utána már csak törvényalkotási kérdésről van szó. A programunkban erre keresünk választ. Azt mondjuk, hogy az élelmiszer-termelés a legfontosabb szerepe a magyar mezőgazdaságnak. Miért? Mert nincs olyan magyar lakos, aki a mezőgazdaság hatása alól ki tudná vonni magát. Miért? Azért, mert élelmiszert fogyasztanak. Ha ezt nem fogjuk fel, és ennek nem adunk stratégiai szerepet, akkor sajnálatos módon ehetjük azt, amit a nagyon szép fényes áruházláncokban kapnak az emberek, és csak otthon tudják meg, esetleg másnap, hogy mégsem kellett volna megvenni azt az élelmiszert.

Azt állítjuk, hogy vissza kell térni a regionális élelmiszer-termeléshez. Önök 2004-ben elhazudták, eltitkolták, hogy Corkban 1996-ban volt egy egyezmény az Unió tagországai között, ahol azt mondták, hogy nem kell ám bevezetni a HACCP-t azoknak, akik egy kis körzetben termelik és adják el az élelmiszert. Persze tudtuk, hogy valami ilyennek léteznie kell, mert amikor kimegyünk Ausztriába, Németországba, de különösen Olaszországba, akkor azt látjuk, hogy a falu főterén minden környékbeli gazdálkodó árulhat élelmiszert. Ha nálunk ilyet meglátna egy élelmiszer-biztonsági szakember a megfelelő hatóságtól, az "lövöldözne", mondván, hogy ez lehetetlen, be kell csukni mindenkit, az élelmiszert is meg az eladót is. Jelenleg ez a szabály. Ezzel tönkretették a regionális kis piacot. Az embereket a faluról behajtották a multinacionális nagy áruházláncokba.

Azt állítjuk, hogy ennek a rendszernek vége. A corki egyezmény azt mondta ki, hogy elismert, a nemzeti hagyományok alapján termelt élelmiszer a kis körzetekben árulható, és a HACCP-t sem kell betartani. Ráadásul nem is írják elő, azt mondják, hogy a hazai hatóságnak kell a kellő élelmiszer-biztonsági feltételeket megadni, és tájékoztatni kell a fogyasztót, hogy ez az élelmiszer nem fog elállni négy hónapig, mint ahogy a multinacionális nagy áruházláncokban ezt kénytelenek megtenni a szállítási időt is figyelembe véve, hanem csak néhány napig vagy hétig fog elállni. És a vevő tudatában van annak, hogy olyan élelmiszert vásárolt, amely nem felel meg a HACCP-s uniós előírásnak, mégis megveszi. S tudják mennyiért? Átlagosan 30 százalékkal drágábban, mert az élelmiszer bizalmi termék.

(20.10)

Tehát a mezőgazdaságnak, mint említettem, a társadalmi szerepe a legfontosabb, az, hogy élelmiszert termel. A hatása alól senki nem tudja kivonni magát, mert minden társadalmi tag élelmiszert fogyaszt.

Amiről önök nem beszélnek: szeretnék további, a társadalomtól átvett funkciókat is tulajdonítani a mezőgazdaságnak, és szeretném, ha ebben nagyon megerősítenék a mezőgazdaságot, ez pedig a vidék munkahelyteremtő képessége, a vidék eltartóképességéről való gondoskodás. Önök persze mondhatják, hogy ez a mezőgazdaság csak 3-4 százalék GDP-erőt képvisel a magyar gazdaságban, csakhogy azok a vállalkozások, amelyek kizárólag azért jöttek létre, hogy a mezőgazdaságnak beszállítói legyenek, gondoljunk csak bele, ezek kik és mennyien vannak, nagyon sokan: a gép-, eszköz-előállítók, a növényvédőszer-termelők, a termésfokozók, a műtrágya-előállítók, a kéziszerszámgyártók. Rengetegen vannak, ugye? Az ő bruttó hazai termelésben való részvételük 22-24 százalék, Na, itt jön az igazi nagy kérdés: ha tönkretesszük a mezőgazdaságot, vele buktatunk 22-24 százalék GDP-erőt képviselő gazdaságot.

Tehát mezőgazdaság nélkül vidéken nincs eltartóképességről való gondoskodás, nincs munkahelyteremtés. Önök ezt elfelejtették, ezt az ágazatot leírták. Tőkés nagyüzemi rendszert gondoltak a mezőgazdaságba, azt hitték, hogy elég egy traktor meg egy traktoros, és majd ezer meg tízezer hektáron dolgoznak. Lehet, hogy a gazdálkodónak ez hasznos, de felteszem a kérdést: társadalmilag hasznos-e ez a modell? Nem hasznos, ezért van Európában, mint említettem, 30 hektáros átlagos birtokméret, ezen a birtokméreten 4-5 fő foglalkozik, milyen meglepő, a család foglalkozik rajta, és tökéletesen generálja a munkahelyteremtést. (Szűcs Erika: Ez elég sokba kerül az Uniónak!)

A mezőgazdaságnak még egy nagyon fontos szerepéről beszélek, a programunkban szintén erre teszünk javaslatot. A mezőgazdaság gondoskodik a környezetvédelemről. A környezetvédelemről már akkor is gondoskodott, amikor még Környezetvédelmi Minisztérium sem volt, mert pontosan tudta, mi az a kincs, amit a termőfölddel megkapott, hogyan kell vele bánni, hogyan kell ezt esetlegesen továbbadni majd az utódaiknak. Tehát mezőgazdaság nélkül nincs környezetvédelem. Ez olyan fontos funkciója, amelyhez hiába vennénk törvényeket is, ezt anélkül is meg tudja tenni, sőt sokszor sokkal jobban teszi, mint amit esetleg törvényerővel rá szeretnének kényszeríteni. Ha ezt a rendszert elfogadják, hogy a mezőgazdaságnak társadalmi szerepe van, nemcsak árutermelő szerepe, hanem társadalmi szerepe is van, ettől kezdve megegyezhetünk abban, hogy milyenek legyenek a törvénykezés alapjai.

Sajnálatos módon önök azonban ezeknek a szerepköröknek egyikét sem fogadták meg, sem a magyar mezőgazdaság élelmiszer-termelését - ezt tönkretették -, soha nem nézték semmibe a mezőgazdaság munkahelyteremtő képességét, soha nem nézték semmibe a vidéken és különösképpen az agrárkörnyezetben a környezet védelméért tett lépéseiket.

Arról, hogy ezek után önök hogyan gondolkodnak például a vízgazdálkodásról, hogyan gondolkodnak a megújult energiáról, erről ne is beszéljünk, Európa pont ellentétes irányba megy. Még egy ilyen bolond ország nincs, mint Magyarország! Vízfogadó ország lévén engedjük haszontalanul átfolyni a legnagyobb vizeinket, és ha valaki netán még öntözni szeretne, azoknak olyan akadályt gördítünk az útjába, hogy elmegy a kedve nemhogy a locsolástól, hanem az egész mezőgazdaságtól.

Programunkban ezekre az anomáliákra is választ szeretnénk adni. Javasolom, forgassák ezt a könyvet, érdemes.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Horváth Zsolt, Bács-Kiskun megye, tapsol. - Dr. Szabó Zoltán: Egyhangú taps!)

Forrás: parlament.hu