DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A távhőszolgáltatás versenyképessé tételéről szóló törvény előzetes vitája vagy akár a most este elhangzottak azt mutatják, hogy a probléma felismerésében, jelentőségében tulajdonképpen egyetértés van.

(19.10)

Elhangzott az is - csak megerősíteni tudom -, hogy hallatlan fontos dologról beszélünk, hiszen mintegy 650 ezer lakásban élő, 1,5-2 millió ember napi megélhetését alapvetően befolyásoló és - ahogy Szanyi képviselő úr is mondta -, gyakorlatilag ma már szinte vállalhatatlan és viselhetetlen távhődíjakról van szó.

Ugyanakkor az előttünk lévő törvényjavaslat versenyképességről beszél. Ebben a tervezetben pedig erről egyetlen szó nincs. Nem akarom a késői órán szaporítani a szót, de engedjék meg - mert itt a bizottsági észrevételeknél is elhangzott a kényszer-igénybevétel, elhangzott sok minden -, hogy azzal kezdjem az általános vitában a hozzászólásomat, hogy a távfűtés mint olyan, Európa jelentős részén elfogadott, jól működő, megfizethető, környezetbarát és sok más tekintetben elfogadott rendszer.

Európa országait gyakorlatilag három részre lehet osztani: a távfűtést magas színvonalon gyakorló, gyakorlatilag északi országokra; van egy középmezőny, amely most zárkózik föl; van néhány ország, amely kivétel, ahol magas presztízsű az egyéni fűtés - ilyen például Nagy Britannia, tehát az kívül esik a körön -; és vannak a volt szocialista országok, ahol Magyarországhoz közeli vagy hasonló problémákkal küzdenek.

Nézzük meg, szánjunk rá néhány másodpercet, hogy Észak-Európában mitől működnek jól ezek. Kezemben van a lista - nem akarom önöket untatni tételes felsorolásokkal -, ha megnézzük ezeket az országokat, így a távfűtésben élen járó Dániát, Svédországot, Finnországot, Izlandról nem beszélek, mert egy extra földrajzi helyzetben van, ezekben az országokban a távhőtermelés alapját képező távhőtermelők szinte kivétel nélkül közösségi tulajdonban vannak. A távhőszolgáltatók szinte kivétel nélkül közösségi tulajdonban vannak. Szándékosan nem állami, hanem közösségi fogalmat használok, és ugyan Dániában van távhőtörvény, ami generálisan szabályoz, de a többi országban nincs, gyakorlatilag rá van bízva a sok évtizede jól működő rendszerekre ez a szolgáltatás.

A volt szocialista országokat általában az jellemzi, amiről itt most mi is beszélünk: egy erősen privatizált, magánkézben lévő energiatermelés, ami igaz egyébként a kapcsolt rendszerekre is, hiszen akár Észak-Európában, akár nálunk is a távhő jelentős részét kapcsolt energiatermelésben állítják elő.

Magyarország ugyan még nem tart ott, ahol Románia, ahol az elmúlt években tömegesen kapcsolódtak le a távfűtésről, ezzel nem javítva, hanem rontva saját maguk és az ország helyzetét, ugyanakkor - és ez az eléggé ellentmondásos javaslat is azt mutatja - tulajdonképpen Magyarország is lépéskényszerben van, és így a törvényhozás, a mi közös felelősségünk, hogy valami olyan megoldást találjunk, ami a jelenlegi lehetetlen helyzetből odébb viszi az országot.

A büntetőjog ismeri az alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel való elkövetés fogalmát. Ez a törvénytervezet alkalmatlan eszköznek minősülne büntetőjogi kategóriák szerint. Ez a törvénytervezet, mondom, egyébként rendkívül szellemesen - azzal kerüli meg a versenyképesség javításáról szóló címét, hogy egyáltalán nem foglalkozik a versenyképesség javításával. Ez valóban két évre szóló, nem számoltam úgy utána, mint Katona képviselőtársam, hogy lényegében ez egy választási évre szóló akció lenne, de el kell fogadnom, hogy jól forgatta a naptárt, és valóban arról szól a történet. De egy biztos: ez a tervezet az egységnyi távhőenergia árát semmilyen tekintetben nem csökkenti. Ad egy átmeneti, gyakorlatilag adott időszakra szóló minimális kedvezményt, és amiről talán a bizottsági előterjesztésekben kevesebb szó esett, gyakorlatilag a távhőszolgáltatásra mint közszolgáltatásra kötelezett önkormányzatoktól elveszi az árszabályozás lehetőségét, önmagában is elég furcsa helyzetet teremtve ezzel.

A tervezet címében és magában is már ellentmondásos. Ami a tervezet másik alapvető hiátusa vagy számunkra érthetetlen dolga - bár igyekeztem államtitkár úr expozéjára odafigyelni -, de osztanom kell Katona képviselő úr aggályát, hogy a fogalmi meghatározásoknál, a definícióknál sokszori olvasás után is érthetetlen számomra, vagy az én olvasatomban az derül ki, hogy a távhőtermelő és -elosztó cégeket is megadóztatja, tehát azoktól von el, akik versenyhelyzetét javítani szeretné. Ha rosszul értem, akkor kérem, javítsanak ki. Nem tudtunk a tervezeten ilyetén eligazodni. Ezt egyébként szándékunkban áll majd módosító javaslattal - amennyiben lehet - orvosolni.

A következő, amiről már említést tettem, hogy a törvényjavaslat az önkormányzatok ármegállapítási jogkörét a gyakorlatban megszünteti, illetve a Magyar Energia Hivatalhoz helyezi át. Nem is beszélve arról, hogy több mint száz távhőszolgáltató önkormányzat vagy erre kötelezett önkormányzat van, és ezek árképzési, ármegállapítási dolgai nagyon nagy mértékben eltérnek egymástól, tehát ez gyakorlatilag is elég lehetetlen dolog. Engedjék meg, hogy visszautaljak az általam a bevezetőben említett és sikeres távfűtési tevékenységet folytató skandináv vagy észak-európai országokra. Ott kivétel nélkül az önkormányzatok kezében van a termelésen és a szolgáltatáson túlmenően az ármegállapítás lehetősége is.

Ez a javaslat két dolgot is okozhat. Az egyik az, hogy összevonja az összevonhatatlant, a másik, lévén, hogy egyfokú eljárásban jár el, az egészet átláthatatlanná, nagyon nehézkessé teszi, ennek következtében a távhőtermelők és -szolgáltatók egyszerűen a likvid helyzetükben el fognak lehetetlenülni. Arról nem is beszélve, hogy a szolgáltatási kötelezettség, mint említettem, az önkormányzatoknál marad, a szabályozás pedig kikerül a kezükből.

Nem vitatom azt, hogy a Magyar Energia Hivatalnak legyen rálátása, véleményezése, szabályozási lehetősége, ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy az elmúlt évtizedek alapján is a távhő díjának megállapításánál az önkormányzatok voltak azok, akik igyekeztek leszorítani, hiszen a helyi önkormányzat érdekelt abban, hogy a saját lakossága számára a szolgáltatás megfizethető legyen. Nem hiszem tehát, hogy ez a változás alapjaiban változtatna a díjmegállapítás általános irányultságán. Szándékosan nem mondok korrektséget, mert az, hogy ki milyen képlet alapján és milyen költségelemekkel számol, azt ma is a hatóság és az önkormányzatok ellenőrzik.

(19.20)

Végezetül, de nem utolsósorban meg szeretném ismételni, ami a bizottsági javaslatokban már elhangzott, és aminek mi már sok alkalommal hangot adtunk, hogy amennyiben a kormány és kormánypárti politikustársaink valóban ennek a másfél-két millió embernek a jelenleg égető napi gondjain akarnak enyhíteni, akkor az áfacsökkentési megoldást válasszák. Nem értünk és nem értek egyet azzal, hogy ez a lehetőségeket szűkíti. Meggyőződésünk, hogy az áfatétel 20 százalékról 5 százalékra való mérséklése valóban ad egy olyan árcsökkentési tételt, amely ennél a két-, egyes számítások szerint gyakorlatilag egyévnyi időnél hosszabb távon mérsékli a távfűtést igénybe vevők terheit.

Végezetül, de nem utolsósorban ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőnk szempontjából a távfűtés nagyon fontos dolog: környezetkímélő, ha jól csinálják, takarékosabb, jól szabályozható. Mi is ismerjük mindazokat a technikai fogyatékosságokat, amelyeket az elmúlt évtizedekben a jelenleg működő magyar távhőrendszer összeszedett: a túl hosszú vezetékeket, az energiatakarékosság szempontjából minden elemi bajjal küszködő házgyári lakásokat. Ugyanakkor óvnám képviselőtársaimat attól, hogy a távfűtést és mondjuk, a lakótelepi lakások jelenlegi technikai, szigetelési, szabályozási nehézségeit összevonják. Mindnyájan abban vagyunk érdekeltek, hogy a távfűtési rendszer talpon maradjon, a meglévő rendszer korszerűsödjön, és lehetőség szerint minél több fogyasztót vonjunk be a távfűtésbe.

A bevezetőben nem említettem, engedjék meg, hogy most pótoljam: az említett és példaként említett országok például kivétel nélkül kötelezték az állami intézményeket arra, hogy a távfűtési rendszerhez csatlakozzanak. Tudták, hogy mit csinálnak, tudták, az állami jó példa a lakosságra is hat. Ezért akkor, amikor azt mondom, hogy meggyőződésem szerint közösen elérni kívánt cél megvalósítására ez a javaslat alkalmatlan, kérem képviselőtársaimat, hogy a távfűtés működési feltételeinek, szolgáltatási színvonalának és természetesen megfizethetőségének érdekében ne rontsuk a távfűtés renoméját, próbáljunk meg olyan törvénytervezeteket, javaslatokat a Ház elé hozni, ami valóban a távfűtés versenyképességét javítja, és nem egy átmeneti, rövid, és meg kell mondanom, kodifikációs szempontból sok tekintetben érthetetlen javaslatot tartalmaz.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu