DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Általában talán lehet, hogy a kelleténél többször használok különböző jelzőket, amikor egy-egy ügyet megítélek, de most sem tudom megállni, úgy gondolom, és lehet, hogy ez a parlamenti patkó túloldalát egy picit meg fogja lepni, de valójában ez egy nagyon visszafogott és konzervatív adórendszer-változás, amit itt elővezetett a kormány.

(15.00)

Ezt azért bátorkodom mondani a szónak a legnemesebb értelmében, mert noha ténylegesen a parlamenten kívüli életből egy nagyon komoly nyomás nehezedik a teljes adórendszerre, hogy bátran nyúljon hozzá különböző ügyekhez, ez a bátorság azért egy nagyon nagyfokú, és főképpen a költségvetési prudencialitásra visszavezethető oknál fogva nagyon komoly mértékletességbe torkollott, legalábbis a kormány előterjesztése szerint.

Néhány dolgot próbál kisimítani, és azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen javára válik. Itt Molnár Albert képviselőtársunk egy nagyon jó példát hozott egyébként a cégautóadó dolgáról, hogy ott milyen lépéseket tervezünk, és úgy gondolom, hogy ennek mentén hasonló szemlélettel kell néznünk a többi változtatási igényt.

De azért is mondom azt, hogy a szó legnemesebb értelmében konzervatív ez az adócsomag, mert kerüli azokat a rendkívül divatosnak hangoztatott reformlépéseket, amelyeket talán-talán szebb időkben érdemes lenne megfontolni, és esetleg meglépni. Mindazonáltal a világgazdaság mai helyzetében én magam is azt mondom, hogy nagyon-nagyon nagyfokú óvatosság, minden hirtelen mozdulat, minden nagyfokú következményekkel járó lépés bizony akár végzetes is lehet egy olyan kicsi és a külvilágnak annyira kitett országnak, mint Magyarország.

Államtitkár úr is már itt a korábbi napokban többször említette, hogy mindenféle külföldi elemzők is arra hajtják a magyar döntéshozókat, hogy tartózkodjanak, óvakodjanak az adórendszert, illetve annak következtében a költségvetést érintő jelentős és mozgalmas beavatkozásoktól, következésképpen azt hiszem, hogy a tárgyalt adócsomag mindenféleképpen ezen keretek között marad.

Én magam is azt gondolom egyébként, hogy egy nagyon szép célkitűzés az a bizonyos 3 százalékos gazdasági növekedés, amit itt az előttünk álló jogszabálytenger feltételez. Horn Gábor azt mondta, hogy az már egészen biztosan kimondható, hogy nem lesz 3 százalékos gazdasági növekedés. Én is azt mondom, hogy össze kell tenni nagyon a kezünket, és nemcsak a kezünket kell összetenni, hanem össze kell kapnunk magunkat ahhoz, hogy ez a 3 százalékos, amúgy egyébként azt hiszem, rendkívül ambiciózus gazdasági növekedési célkitűzés megvalósulhasson. Éppen ezért, hogy ezt ne veszélyeztessük, úgy gondolom, hogy az adószabályokban foglalt prudencialitás és mértékletesség valóban javunkra válik mindenféleképpen.

Az adójogszabályok sorában persze fellelhetünk egy sor olyan újdonságot - és talán a legnagyobb tételt szeretném itt kiemelni, amiről a korábbi felszólalásban is a Fidesz oldaláról hallottunk néhány szót -, ez a rehabilitációs járulék kérdése. Úgy gondolom, hogy főképpen egy szociáldemokrata, baloldali kormánynak igencsak javára válik, ha olyan jellegű adómódosító elképzeléseket vezet elő, ami honfitársainknak egy igen nagy hányadát érinti, nevezetesen, a csökkent munkaképességűeknek a munkaerőpiacra vagy egyáltalán a munka világába való visszavezetését célozza.

Kétségtelen, hogy itt egy háromszoros emelkedés van, ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy ez valójában a Magyarországon nagyobbnak számító cégeket érinti, tehát 20 foglalkoztatott fölött kötelező vagy alkalmazni ebbe a kategóriába tartozó fogyatékos embert, vagy pedig ha valaki ezt nem teszi bármilyen oknál fogva, akkor pedig egy picit mélyebben kell belenyúlni, háromszor olyan mélyen kell belenyúlni a zsebébe, mint a korábbi esztendőkben.

Azt gondolom, hogy ezek az üzenetek, ezek a finom üzenetek azok, amelyek orientálni fogják a magyar vállalkozásokat, és ha már a magyar vállalkozásokat említem, azért egy dolgot mindenféleképpen ezúttal is, az idén is szóvá kell tenni, és majd még valószínűnek tartom, hogy jövőre meg azt követően még sokat fogunk erről beszélgetni. Általában beszélni vállalkozásokról meglehetősen nehéz. Ma Magyarországon egy olyan fura, és talán mondhatnám, hogy torz rendszer alakult ki, hogy a legnagyobb cégek ezeregy oknál fogva, a transzferlehetőségeiknél fogva nagyon is tudják minimalizálni az összességében általuk befizetett adókat, a nagyon kis cégek pedig értelemszerűen a rájuk jutó ezeregy kedvezmény miatt lényegében szintén nagyon kicsi mértékben járulnak hozzá az adóbevételekhez.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ennek okán Magyarországon van becslésem szerint nem több, mint tízezer olyan közepesnek tekinthető vállalkozás, amelyik a terhek döntő hányadát viszi. Ezen mindenféleképpen változtatni kell, tehát az adóvitában én mindenkit arra buzdítok a politikai felfogásától függetlenül, hogy nézzük meg, hogyan lehet ezeket a terheket jobban szétosztani és jobban bevonni többeket és többeket az adófizetők táborába.

Egyébként nem véletlenül jelzem - és azért erről is illik beszélni -, nyilván ez nem a mostani év feladata, de azért Magyarországnak előbb-utóbb ki kell mozdulni abból a pozíciójából, hogy itt személyi jövedelemadó tekintetében az ország lakosságának több mint kétharmada nem fizet személyi jövedelemadót. Tehát megint csak azt tudom mondani, hogy nagyon kevesekre hárulnak ezek a terhek.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Így aztán úgy gondolom, hogy ha az adójogszabályok módosítása sorában megmaradunk azon a szinten, hogy nem kérünk számon egymástól radikális és hihetetlen kiterjedtségű nagy lépéseket, nem kérünk egymástól 100, 200, 300, 500 és nem tudom, hány milliárdos, ilyen, olyan beavatkozásokat, hanem azt mondjuk, hogy ma, amikor az egész világ gazdasági tengere háborog, ma, amikor az egész világ egy recesszív fázisban van a gazdaság tekintetében, ilyenkor nagyon is meg kell őrizni azokat a fundamentumokat, amelyeket a korábbi évek során az adórendszerünkben lefektettünk. Ugyanakkor mégiscsak finom lépésekkel érdemes kitörni azokba az irányokba, amelyeket mi társadalmilag fontosnak tartunk, ilyen értelemben a terhek jobb szétosztását, és amiről konkrétan is beszéltem, a fogyatékkal élő embereknek is a minél nagyobb bevonását a munka világába.

Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ezek az adótörvények méltók arra, hogy valamennyi párt megfontolja, és úgy gondolom, hogy java részük, ha nem az egész, kellő támogatást is fog kapni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu