DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nagy figyelemmel hallgatom ezt a vitát, és azt kell hogy mondjam, hogy minden eddig elhangzott mondatban - még akkor is, ha esetleg nem feltétlenül értek vele egyet - van megszívlelendő. A mai vitából is az derül ki, hogy a mai távhőárak kialakulásának bizony ezeregy oka van. Aztán próbálunk ebből az ezeregyből háromszázat, ötszázat kezelgetni, jól-rosszul, akkor még mindig marad egy csomó, és azt gondolom, hogy jobb később, mint soha. A magam részéről másfél éve küzdök azért, hogy megfelelő módon itt a parlamentben és más területeken ez szóba kerüljön, egyáltalán, hogy beszéljünk róla.

Persze itt vagyunk most megint hatan-heten-nyolcan, ami egyfelől indokolt, mert késő van, este van, valóban a szakértő képviselők ülnek itt, tehát ilyen értelemben nem érzem úgy, hogy ez a vita parttalan lenne, csak azt akartam ezzel az üggyel mondani, hogy valahogy mindig úgy sorolódnak az életünkben a dolgok, hogy a legfajsúlyosabb, legnehezebb ügyek könnyen kipenderülnek a marginalizálódás irányába, pedig itt lenne bőven teendő. Tényleg lenne bőven teendő.

Most arról szeretnék beszélni alapvetően, hogy mi is az, amit egyébként viszonylag gyorsan megtehetne a Magyar Országgyűlés, és nagyon komoly árletörő hatása lenne, mert már megint egy picit, azt hiszem, túlsúlyossá vált a "mit kell csinálnia a lakosságnak" típusú beszélgetés.

A távfűtés Magyarországon szerteágazó: több mint 200 településen van távfűtés, több mint 200 távfűtőművek van. Van, ahol ez integrált, van, ahol majd integrált lesz, van, ahol diribdarabra van verve. Budapestet ismerem nagyjából a legjobban, és azt kell mondanom, hogy nincs két egyforma szituáció.

Erre iszonyú nehéz egyébként jogszabályt alkotni. Van, aki ilyen irányba indult el, van, aki olyan irányba indult el a megoldásokban. Csak mellesleg mondom, egy apróság, de milyen érdekes, amiben nem volt sosem vita itt a parlamentben, hogy aki szociális alapon rászorul, azt tényleg támogatni kell. Csak hát máshogy jelentkezik egy 15 ezer forintos távfűtési számla ugyanannak a nyugdíjasnak, mondjuk, Győrben egy 50 négyzetméteres lakásban, és máshogy jelentkezik egy nyugdíjasnak egy ugyancsak 50 négyzetméteres lakásban 30 ezer forintként Budapesten.

Ki a rászoruló? Hogyan, miért és miért nem? Budapesten egyébként az is az érdekességek közé tartozik, hogy itt kapják a legkevesebben a szociális támogatást, mert a relatív magasabb budapesti életszínvonal okán a sávokban úgy férnek el. Igen ám, de vidéken például nagyon sok helyütt az amúgy állampolgári jogon szétosztott - úgy értem, a rászorultsági elv alapján, de földrajzilag nem különbséget téve szétosztott - pénzek vidéken több településen már el tudják érni azt a hatást, hogy kialakul az a blokkoló kisebbség bizonyos társasházakban, akik nem lesznek érdekeltek a korszerűsítésben, mert szociális ágon nekik gyönyörűen bejön mindaz a pénz, ami végül is számukra érdektelenné teszi a korszerűsítést, hiszen ha a számlám fele-kétharmada valahogy ki van fizetve, akkor mit bánom én, hogy mi történik.

Magyarul azt mondom, hogy hosszú távú megoldások kellenek, középtávúak és persze azonnali dolgok. Az azonnali dolgokról szeretnék mondani egypár dolgot, és minthogy nem hiszem, hogy a parlamentnek jelen pillanatban különösebb nyilvánossága lenne, azt gondolom, hogy kicsit bensőségesebben.

Nem véletlen egyébként, hogy egy órával vagy kettővel ezelőtt kifejezetten fölkértem Budapesten a főbb szereplőket, a gázszolgáltatót, a Főgázt, a budapesti erőművet, aki ezt a gázt elégeti, és a Főtávot, hogy saját hatáskörben, pusztán üzleti lehetőségeik határain belül 2-5 százalékkal mérsékeljék az áraikat. Ez azonnali hatállyal a fogyasztók számára legkevesebb 15 százalékos csökkenést eredményezne. És megtehetik! Higgyék el nekem, hogy megtehetik! Ezt azért mondom, mert végignéztem egy halom szolgáltató mérlegét, és a többi, és a többi. Hát olyan tarka kép van, hogy ki mit tekint költségnek, ki milyen költségekkel dolgozik, hogy csak na!

Azt gondolom egyébként, hogy hallatlan komoly jövedelmek vannak ebben az egész távhőláncban, de nem mindenütt! Ahol olcsó a távfűtés Magyarországon, ott nagy valószínűséggel azért is olcsó, mert kevesebb mannát húznak ki az érintett szereplők ebből az egész rendszerből. Ahol drágább, ott meg fordítva.

(20.50)

Most megint csak beszéljünk világosan! Budapesten jelenleg 3500 forint környékén van egy gigajoule hőenergia a lakosságnak, miközben Magyarországon ezt illik 2000-2500 forint környékén megtermelni. Plusz alapdíj - az alapdíj az egy külön sztori. Elképesztő! Én egyszerűen sem matematikailag, sem fizikailag nem akarom felfogni, hogy ezek mögött a számok mögött ne lenne valamiféle olyan elásva, amivel mégiscsak kellene valamit kezdeni.

Igen, beszéltünk az Energia Hivatal árkontroll-tevékenységéről, de egy másik vetületben, egy másik - hogy mondjam - megközelítésben vagy nagyító alatt nézve csak ez az egész Robin Hood-adó, amin itt vita ment, kérem szépen, ez az érintett cégek nyereségét célozza, nem a költségeiket, a nyereségüket. Tehát nekik voltak ráfordításaik, eladták a szolgáltatásaikat, a kettő között van egy különbség, ezt hívjuk nyereségnek, s ennek a megadóztatásáról van szó. Márpedig a szektorban akikkel lehetett beszélni, akikkel nem, szövetségek és minden, mindenki elkezdi elmagyarázni, hogy tulajdonképpen neki ezen semmi nincs, önkormányzati kézben van minden, feszes árkontroll alatt van minden, itt senki nem keres ezen semmit. Akkor meg kit bánt, hogyha esetleg adó alá vesszük ezeket a dolgokat? Ha valaki nulla nyereséget csinál, annak a 8 százaléka is nulla, nem fáj! Magyarul: mégiscsak benne van az a potencialitás, a rettegésből érezni, hogy benne van az a potencialitás, hogy itt márpedig komoly nyereségek képződnek, amúgy egyébként egy nagyon-nagyon fontos közszolgáltatásban, s ezeknek kellene tulajdonképpen utánajárni.

A versenyképességről beszélünk. Ennek is megint sokféle vetülete van. Kivel versenyez egy városban a távhőszolgáltató? Ha én azt mondom, hogy Győrben milyen olcsó a távhő, Budapesten nem tudom azt mondani, hogy én a győri szolgáltatót akarom igénybe venni! Persze alternatívákkal már versenyez, hogy mi mindennel lehet még fűteni a távhőn kívül - na, az már egy megint másik kérdés. Pontosan arról van szó, és végül is ez a törvény is ezt az egészet célozza, itt próbálja elkapni a dolgot, hogy nézzük meg azokat a tételeket, ami miatt azt mondjuk, hogy a távhő nem versenyképes. Tegyük versenyképessé! Magyarul: szorítsuk le a költségeit is, az árait is! Erről szól ez a törvényjavaslat, kérem tisztelettel.

Még egyszer mondom: én magam is kilenc vagy tíz módosító indítványt jegyzek, van ezen mit, persze, miért ne csiszolgatnánk? Hogyne csiszolgatnánk! Önök is tegyék meg, nagyszerű, hurrá! De az elvről ne mondjunk le, az elv pedig az, hogy igenis, az árszabályozás tekintetében rengeteg mozgásterünk van, iszonyat, hogy mit lehet megspórolni. Én most borítékolom, hogy ha korrekten végignéznénk az összes szereplő, úgymond, a távhőlánc szereplőinek a számláit, könyvelését, és a többi, és a többi, csak ezzel a végignézéssel horrorisztikus mértékű megtakarításokat tudnánk produkálni pillanatokon belül. Mondom, már ahol, mert vannak, ahol tényleg kitisztázták, és szép olcsón állítják elő az egész távhőt. Tehát anélkül, hogy még szigeteltünk volna, mérhetővé tettünk volna, vagy bármit tettünk volna, csak ezzel az eggyel, és ebben a törvénytervezetben benne van az, hogy igen, errefelé is van egyféle kitörési irány.

Ami pedig ezeket a technológiákat illeti, itt is hadd mondjak egypár szót. Érdekes módon egy támogatási rendszer sem a felújítási, sem a szociális ágon nem tudja kezelni azt, hogy ki az, aki már megcsinálta, és ki az, aki még hozzá sem kezdett a dolgához, hiszen szociális alapon hogyha valakinek tényleg teljesen korszerű a háza, akkor is meg fogja kapni gigajoulra azt a megfelelő támogatást, amit. Ez egy pazar dolog, kérem tisztelettel! Ugyanakkor amikor azt mondom, hogy valaki megcsinálta, aztán egyébként, hogy mit csinált, mert vannak rossz technikai megoldások, jó technikai megoldások, van, aki a házát vékonyan szigetelte le, van, aki kellő normalitással. Igen, erről beszélgettünk, látom, László képviselő úr is bólogat. Hát persze! Van, ahol megcsinálták a szigetelést, de nem csinálták meg a szabályozhatóságot. Például tipikus dolog, hogy lakásszövetkezetek esetében amúgy sok mindent megcsinált a társasház, mert miért ne, de például a költségmegosztás dolgában már nem tudnak megegyezni, mert ugye, akkora többséget kíván a lakásszövetkezeteknél a törvény, éppen ezért e tekintetben is adtunk be módosító indítványt néhány képviselőtársammal együtt, hogy ne csak a társasházakra, a lakásszövetkezetekre is érvényesítsük ugyanezt a döntéshozatali elvet, hogy ne legyen egy blokkoló kisebbség.

Az én választókörzetemben is van olyan, amúgy iszonyú sok száz millió forintot belefeccoltak egy durván ezerlakásos szövetkezetbe, és ott ülnek a beruházás után, anélkül, hogy egy fikarcnyit is megtakarítottak volna, mert a költségmegosztás tekintetében nem tudnak megegyezni, aztán persze a sokkal korszerűbb házak ablakait kinyitva mindenki továbbra is pazarol, mert ugye, továbbra is ez az igazi fűtésszabályozás eszköze.

Végül is azt mondom, nagyon-nagyon komplex ez a dolog, és azt mondom, vágjunk bele, tényleg indítsuk el ezt az egész törvényt. Ha ezt a törvényt most kidobjuk, akkor gyakorlatilag visszahuppanunk megint a nullpontra. Abban biztos vagyok, hogy menet közben érdemes lesz a távhőtörvényen és még sok minden jogszabályon, sok minden technikán változtatni. Ha ezt a törvényt elfogadjuk, ez csak az első lépés egy lehetséges világba, ez csak az első lépés, innentől kezdve még rengeteg teendő van, abszolút tisztában vagyok vele. De hogyha most ezt összevissza finnyázzuk a parlamentben, és azt mondjuk, ezért nem jó, azért nem jó, amazért nem jó, amúgy egyébként a helyrehozható dolgokat itt a vita során és a módosító indítványokkal tényleg helyre lehet hozni, de induljunk el! Induljunk el! Én ezt kérem a tisztelt képviselőtársaimtól is.

Van még egy eleme egyébként ennek az egész ügynek. Miért van az, hogy eddig mindenki az üzleti titkaira hivatkozva állandóan eldugta az összes létező papírt, e tekintetben a nyilvánosság, a szakmai nyilvánosság alig-alig fért hozzá az információhoz? Ez a törvénytervezet most azt is kimondja, hogy ami az ármegállapításhoz tartozó tényező, azt minden hőszolgáltató, önkormányzat, és a többi, és a többi, aki ebben szerepel, köteles a honlapján nyilvánosságra hozni, nem a technológiai titkokat: az ármegállapításhoz tartozó dolgokat, az önkormányzat és szolgáltató közötti megállapodásokat, egy az egyben. Gyakorlatilag nem lehet semmi olyant elhallgatni, ami ne tartozna ennek a dolognak az átláthatóságához.

Érdekes módon azt látom, hogy a hosszú évek során visszamenőleg ebben például mindig volt egy nagyon nagy fokú diszkréció, hogy jaj, nem, ez üzleti titok, ezt nem osztom meg senkivel. Szövetségek őrjöngenek, hogy soha nem jutnak hozzá a szolgáltatóktól különböző adatokhoz. Itt van a kutya elásva! Ha ezt transzparenssé, átláthatóvá tesszük, akkor egyrészt látni fogjuk azokat a jó önkormányzatokat, ahol egyébként tényleg piszok korrektül megcsinálták ezt a dolgot. Nagyon sok, legalább 15-20 olyan önkormányzat van ebben az országban, amire azt kell mondanom, hogy példás, róluk akkor onnantól kezdve lehet példát venni, össze lehet majd hasonlítani azokkal, akik egyébként így vagy úgy, de nagyon rosszul csinálják, akkor majd lehet tudni, ki milyen költséget vesz figyelembe. Ezzel olyan erjedést indítunk el, ami el fog vezetni minket akár középtávon is arra, hogy ezek a best practices, tehát a legjobb megoldások mindenki számára abszolút világosak lesznek, és teljesen láthatóvá válnak.

Végezetül szeretnék két-három mondatot mondani arról, hogy mi az az ördögi kör, amiben forgunk. Fónagy képviselő úr nagyon okosan mondta a skandináv példát. Skandináviában persze azért tették rendbe ezt az egész távfűtési ügyet, mert ott környezetvédelmi görcsökből indultak ki, nagyon szigorúak a környezetvédelem tekintetében: hatékonyság, levegőtisztaság, és a többi, és a többi, az egyik motiváció ez volt. Bécsben például leginkább a hulladékgazdálkodáshoz kötődik, hiszen Bécsben majdnem teljes mértékig a szemétégetők biztosítják a város hőellátását. Budapesten egyébként az a hő, amit a szemétégetőből vásárol a Főtáv, és ad 3500 forintért, azt durván 1000 forintért vásárolja. Ebből is látszik, mennyire olcsón is lehet hőt előállítani.

De azt is hozzáteszem, hogy Magyarországon amilyen szisztéma kialakult, az akkor alakult ki, amikor azt hittük, a világ végéig fillérekért a távoli orosz mezőkről ide ömleni fog a gáz. Történelmileg bebizonyosodott, hogy ez pont nem igaz, következésképpen nekünk valamit csinálni kell azzal is, hogy ezt az irgalmatlan gázfüggőséget csökkenteni tudjuk. Építsünk például Budapesten vagy bárhol máshol két-három további szemétégetőt, szerintem már léptünk egy nagyot.

Szeretném elmondani, tisztelt hölgyeim és uraim, a világ technológiai fejlődése (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) arrafelé tart, hogy valójában a fűtéshez, a távfűtéshez igazából a legkevésbé a gáz kell a jövőben, sokkal több más alternatív forrás van.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(21.00)

Forrás: parlament.hu