TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Idézzük fel azt a tavaly őszi időszakot, amikor az adó- és járulékcsökkentés gondolatát a kormány és a kormányfő a köztudatba emelte. Ez volt az az időszak, amikor érzékelve mindazokat a versenyképességi hátrányokat, amelyeket az európai régióban hazánk elszenvedett, arról kezdett beszélni a szakma és mindenki, hogy hogyan kellene ezen a versenyhátrányon faragni. Azt szerettem volna ezzel a néhány bevezető mondattal érzékeltetni, hogy az adó- és járulékcsökkentés gondolatát és az ezzel kapcsolatos konkrét terveket az akkor még koalíciós kormány és kormányfő emelte be a közgondolkodásba. Meg kell mondjam, hogy az akkor megfogalmazott célok, tervek és a mostani adójavaslat fő elemei között nincs sok lényeges eltérés.

Azért fontos ezt elmondani, mert időközben az adó- és járulékcsökkentéssel kapcsolatos, már-már társadalmasuló vita zajlott, sokfajta elképzelés megfogalmazódott. És sokfajta alternatíva megfogalmazódott abban a kérdésben is, hogy vajon mennyit lehet erre az adó- és járulékcsökkentésre szánni, mi ennek a forrása, és mi az, ami kívánatos lehet. Magam is Wiener György képviselőtársammal tartok abban a kérdésben, hogy persze azon nem kellett meglepődnünk, hogy az üzleti világ és annak képviselői egy nagyon brutális adó- és járulékcsökkentést javasoltak, és ennek nagyságrendjét az 1000-1500, néha 2000 milliárdban megjelölt forrás alapján a költségvetés főleg jóléti kiadásainak lefaragásával célozták meg. A politikai álláspontunk végig világos volt adó- és járulékcsökkentés ügyében, ez jelenleg sem változott. Ilyen nagyságrendekben az állam által nyújtott közszolgáltatásokat és jóléti szolgáltatásokat lefaragni nem lehet.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két vonulatról szeretnék szólni az elmúlt időszak és a bizottsági vita alapján. Az egyik: politikai értelemben természetesen az MSZP-frakció mindig is megfogalmazta, most is fenntartja az adó- és járulékcsökkentéssel kapcsolatos azon álláspontját, hogy nyitott a javaslatokra. Ez így értelmes, egy egypárti kormányzás esetén pedig különösen. A nyitottság azonban ebben az esetben korlátos, hogy így fogalmazzak. Azért vannak ennek a nyitottságnak korlátai, mert részben korlátozza az a szándékunk, hogy drasztikus lefaragásokat a jóléti kiadások területén nem akarunk, részben pedig korlátozza az a javaslatok befogadását és érdemi megvitatását, ha ezek mögött a javaslatok mögött nincs konkrét fedezet. Nem elég tehát adócsökkentést mondani, nem elég konkrét esetekben adó- és járulékcsökkentést javasolni, gondoskodni kell arról is, hogy vajon ennek a költségvetésben mi lesz a másik oldala, a lecsökkent bevételt honnan lehet elvenni, milyen feladatot nem kell a költségvetésben teljesíteni, vagy nem lehet teljesíteni.

Ezért azt gondolom, hogy abban a fajta politikai játékban, ami most kezd a szemeink előtt kibontakozni, amely szerint mi majd adunk jó adó- és járulékcsökkentési javaslatokat, a kormány meg gondoskodjon arról, hogy ennek meglegyen a fedezete a költségvetés bizonyos kiadásának lefaragásával, mi ebben természetesen nem leszünk partnerek. Ezt a vitában már most, ebben a fázisban le kell szögeznünk. Ezért tehát mindazok az elképzelések, amelyek itt a vitában megfogalmazódtak, amely szerint éppen a versenyhelyzetünk megkopása miatt ennél jóval nagyobb adó- és járulékcsökkentés kellene, de ehhez a fedezetet találja meg más, nevezzük ezt mozgástérnek, vagy használjunk bármiféle eufemisztikus megfogalmazást, ebben nem fogunk partnerek lenni. Szeretnénk egy nagyon körültekintő, költségvetési értelemben is a lábán megálló adójavaslatot kimunkálni, és utána elfogadni.

Az adójavaslat konkrét tételeinél egy kicsit foglalkoznék a személyi jövedelemadó ügyével. Már csak azért is, mert sokféle félreértés alakul ki akkor, amikor a személyi jövedelemadó csökkentéséről és ezáltal a versenyképesség javulásáról beszélünk. Több képviselőtársam említette meg azt, hogy konkrét összefüggés ebben nincs. A személyi jövedelemadó drasztikus csökkentése, néhány esetben az egykulcsos javaslatok elhangzása, a családi adózás, vagy a Pettkó képviselőtársam által említett, erősen progresszív javaslat, amit itt megfogalmazott a vita során, ezek mind-mind arról szólnak, hogy a személyi jövedelemadózónál pénz maradjon. Versenyhelyzetet ez nem fog javítani, ellenben eredményezhet mást. Nyilván egy jobb közérzetet 3,9 millió személyi jövedelemadót fizető embernél, ez persze nem mellékes, részben fogyasztásnövekedést, részben esetleg megtakarításokat, de egyvalamit biztosan nem, azt, hogy ettől a gazdaság jobb versenyhelyzetbe kerül.

Szeretném azonban felhívni arra a figyelmet, amit a kétperces hozzászólásomban már megemlítettem, a személyi jövedelemadó drasztikus csökkentése vagy egykulcsossá tétele nemcsak azzal jár, hogy bevétel esik ki a költségvetésből, nagyon sok, hanem egy másfajta filozófiát is jelent. Azt jelentheti nevezetesen, hogy többet hagyunk ott az embereknél, ha, feltéve és meg nem engedve, hogy mi ezt a javaslatot ebben a formájában támogatnánk, ugyanakkor arra is számítunk, hogy ebből a több pénzből megvásárolják azokat az állam által nyújtott szolgáltatásokat, amelyeket természetesen az állam nem fog nekik adni a kieső bevételek kapcsán. Éppen ezért személyi jövedelemadó ügyében a fokozatos, egyébként a javaslatban egy elemében már meglévő és a Megegyezés programban pedig jelzett fokozatos és nagyjából 3-4 éves távlatban kell megfogalmazni, tágítani nyilván az alsó kulcs határait, de nem kockáztatva meg azt, hogy egy másfajta adófilozófiára és ezzel egy másfajta költségvetési működésre térjünk át.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Többen említették már azt, hogy az adó- és járulékcsökkentés önmagában természetesen a gazdaság helyzetén nem fog javítani. Lehet szükséges, de elégséges feltétele semmiképpen annak, hogy a gazdaság meglendüljön, hogy növekedjenek a beruházások, ezáltal munkahelyek teremtődjenek, javuljon a foglalkoztatás, és nem utolsósorban szélesedjen az adózók köre. Éppen ezért az adójavaslatokat önmagukban szemlélni és valamilyen csodaváró módon ettől várni, hogy a gazdaság helyzete megváltozik, nem lehet. Ezeknek a lépéseknek együtt kell járni nagyon sok, a gazdaság életét befolyásoló, nemcsak adó típusú, hanem vállalkozásokat segítő lépéssel is. Ebben a szemléletben kellene tehát megnézni azt, hogy a jelenleg előttünk lévő tervezet mit segít és mit nem.

Tisztelt Ház! Ha összevetjük a GDP-arányos adókoncentrációt, akkor azt látjuk, hogy Európában ez a mérték nem kiugró.

(17.20)

Az élőmunkára rakódó terhek viszont hatalmasak. Ezért tehát minden olyan javaslat, amely azt célozza meg, hogy ezek csökkenjenek, tisztességes és józan javaslat. Ugyanakkor minden olyan javaslatot - hangsúlyozom: minden olyan javaslatot -, amely a jelenleg előttünk fekvőnél radikálisabb beavatkozást kíván, meg kell nézni a költségvetés egyéb tételei szempontjából is.

Tisztelt Ház! Azt kell megállapítanunk, hogy az elmúlt év őszén beemelni az adó- és járulékcsökkentés gondolatát a közbeszédbe, a politikai gondolkodásba és a politikai tervezésbe indokolt volt. Az előttünk fekvő tervezet, amely nyilván nem elégít ki minden várakozást, de tartalmaz egy, egyébként a baloldal számára megfelelő filozófiát és gyakorlati elképzelést, javítva, módosító indítványokkal ellátva támogatható. Éppen ezért azt javasolnám, a következő időszakban járjunk el úgy, hogy ha a fő célt, az adó- és járulékcsökkentést teljesíteni akarjuk, akkor legyen ennek egy stabil, biztos háttere. Ezt a vitában többen hangsúlyozták, velük tartok. Legyen meg tehát a csökkentés gondolata mellett a költségvetés stabilitásának gondolata is.

Végül azzal szeretném a mondandóm lezárni, persze mondhatjuk mi azt, hogy játéktér, mozgástér, forrás van. Miért ne lenne, ez csak szándék kérdése. Aki ezt nem akarja belátni, az nem elég bátor - mert ez a bátorság mint gondolatkör sokszor bukkant elő az adóvitában. De ez nem bátorság kérdése. Nem az a bátor, aki azt mondja, hogy csökkentsünk adót, még az sem igen bátor, aki azt mondja, hogy egyébként van erre mozgástér, csak valamilyen fel nem fogható okból mi nem akarjuk ezt a mozgásteret kitölteni. Az a helyzet, hogy ez a játéktér konkrét embereket jelent. Ez a bizonyos mozgástér, amiről beszélünk, nyugdíjasokat jelent. Ez álláskeresőket jelent. Gyesen, gyeden lévő kismamákat jelent, oktatási rendszert jelent, egészségügyi ellátási rendszert jelent. Így hát azt gondolom, hogy az elhangzó nagyon ritka, de fontos mozgástérre vonatkozó javaslatok mellett mindig tudjuk, hogy az adó- és járulékcsökkentés kívánt gondolata és mértéke mellett a játéktér embereket jelent, rájuk is tekintettel kell lenni, és nem kell száz százaléknak venni, hogy egy meglóduló vagy reményeink szerint fejlődő gazdaság eredményeiből akkor is részesülnek, ha elvesszük tőlük a jóléti kiadások összegét.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu