VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem ismételve azokat a pozitív véleményeket, amelyek elhangzottak annak szükségességével kapcsolatban, ami a jogszabályban megjelenik, a végrehajtásról szeretnék beszélni. Úgy gondolom, erről keveset beszéltünk, mégis alapvető kérdés, hogy egy pozitív ügy, egy jó kezdeményezés, a környezetpolitika összehangolását, különböző szintek közötti összehangolását célzó program hogyan valósul meg a gyakorlatban.

A végrehajtás, a hogyan: láttunk már nagyon sokan sokféle tervet, a tervhierarchia különböző szintjén létező terveket, és sokszor megfogalmazódott már az a cél vagy igény, hogy újra kell gondolni ezeket a terveket, és nem reklámként mondom, a gyakorlat eléggé lesújtó. A tervek újragondolása nagyon sok esetben a borító cseréjét jelenti csak. Más esetben egy kijelölt hivatali alkalmazott nem túl nagy szakértelemmel előveszi a programot, és megpróbál valamit átírni benne, és aztán utána minden marad úgy, ahogy van. Ezt megcsinálhatjuk települési szinten, és nagyon sokszor megcsinálják térségi szinten is.

Van egy másik gyakorlat, ez sem helyes megítélésem szerint, amikor vannak bennfentes információval rendelkező piaci szereplők, akik felajánlják a szolgáltatásaikat, és sok településnek, sok térségnek készítenek programokat, többségében legfeljebb annyi történik, hogy a település nevét kicserélik a programban; annak a lokális társadalmi, gazdasági, környezeti viszonyokhoz nem nagyon sok köze van. Ezek rossz példák.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Az a probléma, az a helyzet, hogy aki a gyakorlatban látja a tervezést, az tudja, hogy sajnos ezek általános példák, rossz és általános példák. A tervek összhangja, a tervek hierarchiája egy alapvető kérdés akkor, ha valóban összehangolt környezetpolitikai cselekvést akarunk létrehozni, elérni. E tekintetben a törvény, a jogszabály helyes, jó célokat tűz ki, de csak akkor lesz eredményes ez a folyamat, ha a végrehajtásra is koncentrálunk, és ha megteremtjük a feltételeket. Létezik, hogy jó példát is mondjak, az úgynevezett társadalmi tervezés gyakorlata, amikor nem felülről, nem hivatalokban ücsörgő emberek, hanem a település önkormányzati törvényben és alkotmányban rögzített definíciójából kiindulva a helyi közösség programját alkotják meg; nem felülről, hanem helyben, a helyi szereplőkkel, gazdasági, társadalmi szereplőkkel, helyi közösségekkel összhangban.

Egy környezetpolitikai cél csak akkor lehet sikeres, ha erre a logikára koncentrál, és ha erre a logikára koncentrál, akkor nagyot segíthet abban a kérdésben is, ami a szemléletformálás ügye, és ami a környezetpolitikai célok szempontjából ma talán a legfontosabb. A környezettudatosságot segíteni, fejleszteni kell, és egy ilyen dokumentum-, tervátdolgozási kényszer vagy logika nagyon alkalmas eszköz arra, hogy a tudatosulás, a környezettudatosság, a szemléletváltás a helyi közösségektől, az egyes szereplőktől elindulva az egész környezetgazdálkodás, környezetpolitika ügyét áthassák.

Ehhez pedig a tervezésnek a társadalmi tervezési gyakorlatát kéne alkalmazni. Vagyis a helyi közösségekből kellene kiindulni, a helyi közösségeknek kellene megfogalmazni az országos programokkal, trendekkel, irányokkal megfelelő információk birtokában a saját magukra vonatkozó elképzeléseket, ezt átültetni a gyakorlatba, a mindennapokba, és ezeknek a terveknek az összhangját kellene térségi szinten, szintén követve a társadalmi tervezés gyakorlatát, végiggondolni megyei szinten - a megyei szinttel mindösszesen az az egy problémám van, de azt gondolom, ez nem mellékes probléma, hogy nincs hatásköre a megyének az elfogadott terveknek megfelelő gyakorlat kialakítására vagy annak érvényesítésére -, és épülhetne fel a rendszer szélesebb körben, magasabb szinten.

Nos, támogatva a javaslatot, annak itt mások által is pozitívnak ítélt elemeit, szeretném felhívni a kormány és a minisztérium figyelmét, hogy amíg nincs eszköz a végrehajtásra informatikában, szakemberekben, forrásokban, addig a nagyon pozitív, jó kezdeményezések eredménye csak formális lesz. Vagyis meg kell teremteni a feltételeket. És még egyszer mondom, ez forrást igényel. Nem várható el, hogy pénz nélkül a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, forráshiányos települések majd a saját nem létező büdzséjükből elegendő forrást ki fognak szakítani arra, hogy áldozzanak a tervezési folyamatokra. Nincsenek szakértők, segíteni kell ezt a folyamatot is, ehhez is szükség van forrásra.

Forrás kell arra is, hogy a társadalmi tervezés gyakorlata megvalósulhasson, összejöjjenek az emberek, összejöhessenek az emberek, és a lépéseket megtegyék, és azon kívül az összehangolt térinformatikai rendszer is csak akkor fog működni, ha az informatikai háttér is biztosított, biztosított a település szintjén és biztosított minden szinten is. Ha ez elmarad, akkor ez megint egy nagyon fontos, nagyon szimpatikus, nagyon támogatandó, de a gyakorlatban nem biztos, hogy érvényesülő cél lesz.

Nos tehát, támogatva a javaslatot, ezúton minden résztvevő, itt levő, minden, a tervezési folyamatra hatással bíró szereplő és különösen a kormányzat figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a folyamat sikeres csak akkor lehet, ha a végrehajtáshoz eszközöket is adunk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu