VARGA MIHÁLY, az összegzett kisebbségi vélemények ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, nehéz megszólalni Szabó Lajos felajánlása után, hiszen már-már azt vártam, hogy az '50-es évek stílusában felajánlja, hogy 120 százalékra teljesítjük a költségvetés elfogadását, és mindenki meg fogja ezt szavazni. De hát szerencsére... (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban. - Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársaim! Önök is hallhatták képviselőtársunkat.

De ha megengedik, azokat a véleményeket foglalnám össze, amelyeket a parlament kisebbségi álláspontot képviselő ellenzéki pártjai foglaltak össze. A költségvetési bizottságban ez az arány úgy alakult, hogy az MSZP és az SZDSZ támogatta az általános vita megkezdését, a KDNP, az MDF és a Fidesz képviselői nem támogatták.

Nos, nekem is azzal kell kezdenem, hogy valóban, ennyire kaotikus, ennyire nehezen követhető vitát talán még soha nem folytatott le a parlament egy következő év költségvetési javaslatáról. Emlékezzenek rá, tisztelt képviselőtársaim, hogy szeptember végéig kell a parlament elé terjesztenie a kormánynak az adott, a következő év költségvetési javaslatát. Ez megtörtént, és akkor Veres János úgy fogalmazott, hogy történelmi jelentőségű konzervatív büdzsé készül.

Nos, tisztelt Ház, most jelenleg a harmadik változatát tárgyaljuk majd ennek a beterjesztett anyagnak, és az ember ilyenkor óhatatlanul felteszi a kérdést, hogy vajon a pénzügyminiszteri ígéret mennyire volt reális, mennyire volt megalapozott. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy nem volt az, semmilyen tekintetben sem volt az. Sem a növekedés tekintetében, sem a hiány tekintetében, sem az államadósság alakulásának tekintetében ez a következő évi tervezet nem felelt meg azoknak az elvárásoknak, amelyekkel a parlament ezt a vitát tisztességesen le tudja folytatni.

(14.30)

Egyetértek az Állami Számvevőszék elnökével, aki úgy fogalmazott az expozé utáni beszédében, hogy igen magas kockázatú az a büdzsé, amit a parlamentnek tárgyalnia kell. Tegnap a bizottságunk ülésén még azt is hozzátette elnök úr, hogy az államháztartási törvény világosan fogalmaz, hogy minden egyes ilyen törvényjavaslat mellé egy hároméves kitekintésű makropályát kell felvázolni, ami nagyjából eligazítást ad az önkormányzatoknak, a gazdaság szereplőinek, hogy mi várható a következő években.

Most már évek óta nem teljesíti ezt az államháztartási törvényi kötelezettségét a kormány, függetlenül attól, hogy van-e válság vagy nincs válság. Ezúttal sincs ilyen jellegű tervezési munka. Úgy tűnik, hogy 2006-ban az a pénzügyminiszteri intelem, miszerint állítsanak le mindenféle tervezési vagy kalkulációs munkát, a mai napig is él. Így igen nehéz a parlamenti képviselők dolga, hiszen nehéz egyáltalán azt meghatározni, hogy a parlamentnek miről kell vitatkoznia, mihez adhat be módosító indítványt.

De engedjék meg, hogy ezúttal ne a házszabályi részéről, hanem az érdemi részéről beszéljek ennek a beterjesztett anyagnak! Nos, mindenekelőtt szögezzük le, hogy Magyarország nem pusztán a világgazdasági válság miatt került ebbe a nehéz helyzetbe, nem pusztán a pénzügyi válság az, amely oka annak, hogy már a harmadik előterjesztést tárgyalja majd a parlament, hanem egész egyszerűen az, hogy az elmúlt években egy hibás, rossz gazdaságpolitika folyt ebben az országban.

Ennek a hibás és rossz gazdaságpolitikának voltak különböző elemei. Egyik az államadósság korlátok nélküli növekedése. Emlékezzenek rá, tisztelt képviselőtársaim, többször elmondtuk, hogy az elmúlt években a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok több adósságot halmoztak föl, nagyobb államadósságot csináltak, mint a Kádár-rendszer 30 év alatt. Igen, 6 év alatt megduplázódott az az államadósság-mennyiség, amit 2002-ben az akkori kormány örökölt. Az államadósság növekedését végigkísérte az állami vagyon értékesítése, a privatizáció. Ha tehát még azt a vagyontömeget is hozzátennénk, amit időközben értékesített a Gyurcsány-kormány, akkor lenne csak ez a szám igazán elborzasztó. Így is - szögezzük le - 17 000 milliárd forint körül van ma a magyar államadósság, és egyelőre semmilyen jele nincs annak, hogy ez az adósságállomány csökkenne, vagy a növekedés tendenciája megváltozna. Nem véletlen, hogy a hitelintézetek az elmúlt években Magyarországot sorra minősítették le, és sorra adtak kedvezőtlenebb besorolást az ország adósságkockázata miatt.

Az államadósság növekedését végigkísérte az adóteher növekedése, hiszen 2003-ban, 2004-ben és 2006-ban jelentős mértékű adóteher-növekedés következett be az országban. Ennek az egyik jele az, hogy a legfejlettebb országokat tömörítő OECD jelentésében arról számol be, hogy míg 2006-ban a harmadik legnagyobb adóteherrel rendelkező ország voltunk a fejlett országok között, addig 2007-től ez már a második szintet éri el. Belgium után mi következünk, és csak annyi megjegyzést tennék ehhez, hogy Belgiumban külön adózási szabályok vonatkoznak az egyedül élőkre és külön adózási szabályok azokra, akik valakit eltartanak, vagy esetleg családi közösségben élnek. Ha levonnánk azt az adóterhet, amit ott az egyedül élők viselnek el, akkor nyugodtan mondhatnánk, hogy Magyarország az Európai Unió legmagasabb adóterhelésével rendelkezik az átlagjövedelmek tekintetében.

Végül ide kell tennem azt is, hogy az államháztartási hiány az elmúlt években szinte korlátlan mértékű volt. Nem véletlen, hogy Magyarországgal szemben az Európai Unió túlzottdeficit-eljárást folytat. Nem véletlen, hogy 2006-ban - Libanont leszámítva - világelsők voltunk az államháztartási hiány mértékét tekintve. Ide is egy megjegyzést kell tennem. Libanon éppen háborúzott az egyik szomszéd országgal, Izraellel. Nekünk békés körülmények között sikerült egy közel 10 százalékos bruttó hazai termékhez viszonyított államháztartási hiányt előállítani. Nos, azt gondolom, hogy erre nem lehetünk egyáltalán büszkék.

Mi volt mindennek a következménye? Következménye volt a munkanélküliség növekedése. Csak az elmúlt egy esztendőben 30 ezerrel több munkanélküli van az országban, mint egy évvel korábban, következménye volt a reálbérek csökkenése. Ne felejtsük el: 2007-ben még szó sem volt világgazdasági válságról, amikor nálunk már 4,8 százalékkal csökkentek a reálkeresetek, ebben az országban, és azt se felejtsük el, hogy mindemellett a lakosság - hiszen a jövedelmei szűkültek, csökkentek - a hitelezés felé fordult, azaz a lakossági hitelek aránya, a háztartási hitelek, a lakossági eladósodás az elmúlt években jelentősen nőtt. 2008. IX. hónapjának a végén a lakosság hitelállománya már 6900 milliárd forint volt, és ez is szinte csillapíthatatlan módon növekedett az elmúlt években.

Mindehhez egy újabb tényezőt tennék hozzá. Az elmúlt évek gazdaságpolitikai hiteltelenségét végig egy magas jegybanki alapkamat tudta csak finanszírozni, hiszen az az ország, amely finanszírozásra, külső segítségre szorul, amíg a hitelezőkre vagyunk ráutalva, addig nagymértékben befolyásolja a mozgásterünket, hogy az alapkamat vajon ehhez milyen mértékű. Nem véletlen egyébként, hogy Csehországgal és Szlovákiával összehasonlítva is Magyarországnak dupláját kell fizetni az adósság finanszírozásáért.

Nos, így köszöntött ránk az a pénzügyi válság, amiről a pénzügyminiszter úr beszélt. Sokkal hitelesebb, sokkal korrektebb lett volna ez a miniszteri expozé, ha a miniszter úr elmondja, hogy igen, Magyarország azért van ma nehéz helyzetben, mert az elmúlt hat évben rossz gazdaságpolitikát folytattak (Tatai-Tóth András közbeszól.); felelőtlen, következmények nélküli gazdaságpolitika folytatódott, még akkor is, ha Tatai-Tóth András úr bekiabál nekem bal oldalról. Igen, emiatt került az ország ebbe a mai, nagyon súlyos helyzetbe. Ennek a levét isszák az emberek, a magas munkanélküliség, a magas infláció és a reálbércsökkenés következményével. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Hiszen - emlékezzünk vissza - hogy is neveztek bennünket ez Európai Unió illetékesei? Európa beteg embere. Mit is mondott Gordon Brown angol miniszterelnök? Azt mondta, hogy meg kell akadályozni, hogy Magyarországtól a többi európai uniós ország is elkapja azt a pénzügyi fertőzést, amit a magyar gazdaság rossz helyzete jelent. Hogyan fogalmazott a jegybankelnök úr? Úgy fogalmazott, hogy miután az egyik antilopot elkapta az oroszlánfalka, most a következő a leggyengébb után vetette magát, Izland után Magyarország volt éppen soron az elmúlt hetekben.

Nos, azt gondolom, hogy ezt egészíti ki az Unió pénzügyi biztosának október 29-ei nyilatkozata, amikor arról beszél, hogy más európai uniós tagállam nem szorul segítségre. Mondja ezt az Unió pénzügyi biztosa, Almunia úr, világosan, egyértelműen tudomásunkra adva, hogy sajnos mi vagyunk ebben a helyzetben, eltérően más európai uniós országoktól. Ennek a jele volt az az elmúlt években, hogy többek között konvergenciaprogramot kétszer dobta vissza az Európai Unió Bizottsága, hiszen ez a konvergenciaprogram, mára világossá vált mindenki számára, rossz szerkezetre épült. Ez a konvergenciaprogram csak a hiányszámában tekintett előre. Úgy gondolta, hogy ha az államháztartás hiányát csökkenti, akkor minden problémánk megoldódott. Csakhogy miközben az elmúlt években csökkent az államháztartás hiánya, nőtt az államadósság, az adóteher növekedett, a munkanélküliség nőtt, az infláció magasabb lett, és a kamatszintek is sajnos növekedtek az elmúlt években, tehát maga a konvergenciaprogram volt hibás, amit önök 2006-ben elkészítettek.

Nos, ezért mondhatjuk azt, vagy ezért beszélhetünk arról, hogy a pénzügyi válság következményeként Magyarország az államcsőd szélére sodródott. Amikor miniszterelnök úr arról beszél nekünk, hogy sikerült elkerülnünk az államcsődöt, vajon nem kellene föltenni a kérdést, hogy hogy is kerülhetett Magyarország az államcsőd közelébe - ellentétben a szomszéd országokkal? (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Nem kellene arról beszélnie, hogy milyen felelősség terheli őt abban, hogy Magyarországot az államcsőd szélére juttatta az elmúlt évek gazdaságpolitikája? Nem kellene önkritikusan arról számot adnia, hogy a Balatonőszödön már zárt körben titkosan elmondott beszédében vajon milyen hibák elkövetése vezetett oda, hogy 2008-ban Magyarország olyan hitelért folyamodik, amelyet Izland, Ukrajna és jelentkezőként Fehéroroszország és Pakisztán akar az IMF-től igénybe venni? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Szégyen, tisztelt képviselőtársaim! Nyugodtan mondhatjuk: szégyen az ország számára, hogy az elmúlt években az önök kormányzása ezt az állapotot idézte elő. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Itt álljunk is meg egy pillanatra, beszéljünk néhány szót erről az IMF-hitelről! Hiszen Magyarországon az elmúlt tíz évben nem szoktunk hozzá, hogy Magyarországnak olyan nemzetközi szervezethez kell fordulnia, ami általában fejlődő országok vagy - hagyományos kategóriával - harmadik világbeli országok megsegítésén dolgozik. Magyarország ma olyan országokkal kerül egy szintre ebben a tekintetben, mint Zambia, Sierra Leone, Albánia. Ezek az országok rendelkeznek jelentős IMF-hitellel.

(14.40)

Szeretném azt is hozzátenni, hogy például Csád és Etiópia az elmúlt években már nem vett igénybe IMF-segítséget ettől a szervezettől. Van még lejjebb, tisztelt képviselőtársaim?! Nos, ezért mondjuk azt, hogy illett volna a kormánynak vagy azoknak a kormányilletékeseknek, akik ezeket a tárgyalásokat elkezdték és lefolytatták, tájékoztatni a parlament pártjait, tájékoztatni az érdekképviseleteket, a szakszervezeteket, tájékoztatni esetleg az ellenzéki pártokat is, mert amit ezzel a hitellel csináltak, az a klasszikus '80-as évek pártállami időszakát idézi vissza. (Közbeszólások az ellenzéki oldalon: Úgy van! - Szocialista demokrácia.) Nem tájékoztattak senkit. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Úgy akarnak 25 milliárd dolláros hitelhez jutni, hogy arról még most fog majd, többszöri követelésünk után a parlament egyik illetékes bizottsága legalább valamilyen tájékoztatást kapni, tisztelt képviselőtársaim. Hogy is van ez? Hogy is van ez?! Többéves elkötelezettséget vállalnak a magyar emberek, a lakosság, a vállalkozások kontójára, és erről nem hajlandók tájékoztatni senkit? Ezt is nyugodtan nevezhetem szégyennek, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Persze azt is meg kell jegyeznem, hogy ebben a tekintetben az Európai Unió illetékesei sem voltak rugalmasabbak, hiszen mindig is azt mondtuk, hogy az Európai Unió számunkra egy olyan közösség, amely a válságok megelőzésében és a kialakult válságok kezelésében adhat segítséget számunkra. Az igen, egy európai megoldás lett volna, hogyha Magyarország az Európai Unió keretein belül maradva talál megoldást arra az államcsőd közeli helyzetre, amiről az előbb beszéltem. Sajnos, úgy tűnik, hogy az Európai Unió is rugalmatlan volt ebben a tekintetben. Sajnáljuk, jó lett volna, hogyha a kormány tájékoztatja a parlamenti pártokat arról, hogy az Európai Unió illetékeseivel, az Európai Központi Bank illetékeseivel, az EBRD-vel, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank illetékeseivel, az IMF-fel, a Valutaalappal és a Világbankkal milyen tárgyalásokat folytatott az elmúlt hónapokban. Továbbra is tehát az a kérésünk, az a követelésünk, hogy hozzák nyilvánosságra ezt a szerződést, és tájékoztassanak bennünket arról, hogy mit vállaltak ebben a szerződésben, melyek a részletei ennek a szerződésnek. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Úgy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy mondattal tartozom még annak, hogy hogyan is jutottunk ide, ez pedig az euró bevezetése. Önök úgy vették át ezt az országot 2002-ben, hogy politikai pártállástól függetlenül egyet tudtunk érteni abban, hogy Magyarországon 2007-ben, de legkésőbb 2008-ban euróval lehet fizetni. Önök 2003 és 2004 folyamán ezen már módosítást hajtottak végre, és azt mondták, 2008. január 1-jével Magyarországon euróval fogunk fizetni. Hogyan jutottunk el abba a helyzetbe, hogy 2008-ban nemhogy euróval nem fizetünk, hanem egész egyszerűen azt sem tudjuk megmondani, hogy mikor lehet majd Magyarországon euróval fizetni? Nem kellene itt is önkritikát gyakorolni? Nem kellene itt is elmondani azt, hogy a magas államadósság, az adóterhek növekedése, az eladósítás, a privatizáció hogyan juttatta Magyarországot abba a helyzetbe, hogy ebben a világgazdasági válságban az euró nélkül sokkal kitettebb a válság következményeinek, mint Csehország vagy éppen Szlovákia, aki jövőre fogja bevezetni az eurót?

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mit is kínálnak önök most ebben a költségvetésben? Mit kínál az MSZP az ország számára? Nincs új a nap alatt, önök újra egy megszorító csomaggal jelentkeznek, egy szimpla megszorító csomaggal, amely fűnyíróelv alapján 150 milliárd forintos megszorítást tartalmaz az önkormányzatoknál, 120 milliárd forintos megszorítást tartalmaz a béreken, 170 milliárd forintos megszorítást tartalmaz a nyugdíj- és egészségbiztosítási kasszánál, és 90 milliárd forintos megszorítást tartalmaz a családok, a közlekedés és a tanulás tekintetében.

Néhányan hitetlenkedve néznek felém az MSZP soraiból, engedjék meg, hogy néhány részletet is idézzek ezekből a tételekből: az önkormányzati megszorításoknál a települési önkormányzatok feladataiból újabb 6 milliárd forint mínusz, a közművelődési és közgyűjteményi feladatoknál újabb 2 milliárd forint elvonása, a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatás feladatainál újabb 2,5 milliárd forint elvonás, a közoktatásnál újabb 32 milliárd forintos elvonás, a többcélú kistérségi társulások támogatásából újabb 3,6 milliárd forint elvonás. Ezeknek az összege összesen - minden tételt itt nem soroltam föl - 150 milliárd forint mínusz az önkormányzati rendszerben.

Több mint 120 milliárd forintos megszorítást hajtanak végre a béreken. Erről az Állami Számvevőszék elnöke és a többségi véleményt előadó Szabó Lajos kollégám is bővebben szólt, igen, a nyugdíjaknál, a bérbefagyasztásnál a közalkalmazottaknál, a közszférában dolgozóknál, tehát mindazoknál az intézményeknél, amelyek a közszféra fejezeteihez tartoznak, rendőrség, Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtás, bíróságok, ügyészség, összességében 120 milliárd forinttal csökkentik a béreket. Nem véletlen, hogy a közalkalmazottak következő évi reálbércsökkenése példátlan módon meghaladhatja a 10 százalékot is, amennyiben minden az önök által tervezett szerint alakul.

170 milliárd forintos megszorítás a nyugdíj- és egészségbiztosítási kasszánál. Itt hosszasan sorolhatnám azokat a mondatokat, amikor azt mondták, az egészség- és nyugdíjügyben nem ismernek kompromisszumot, és tartják magukat a korábbi tételekhez. Nos, ehhez képest a 13. havi nyugdíjnál, a hozzátartozói nyugellátásnál, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjnál, öregségi nyugdíjnál, háziorvosi ügyeleti ellátásnál összességében 170 milliárd forinttal szorítanak meg.

És végül a család, a tanulás, a közlekedés területe. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára hallották reggel azt a mindannyiunkat megdöbbentő hírt, hogy egy diákokat szállító busz Tiszafüred és Tiszaigal között karambolozott, ahol több diák megsérült, egy halálos áldozata is van az eseménynek. Nos, arról kevesebbet beszélünk, hogy a kistelepüléseken az iskolai ellátás megszüntetése, az iskolabezárások, éppen ennél a településnél is, Tiszaigalnál a felső tagozat bezárása szeptember 1-jével arra kényszeríti a gyerekeket, hogy minden reggel útra keljenek (Moraj az MSZP soraiban.); minden reggel útra keljenek, és minden szülő úgy engedje el a gyermekét, hogy aggódjon azért, vajon célba tud-e érni. (Dr. Kövér László: Szerényebben ott a túloldalon! - Domokos László: Nincsen lelkiismeretetek! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ezekből... - hallgassanak meg, képviselőtársaim!

Igen, önök most, a következő évi költségvetésnél újra ezekből a tételekből vesznek el. Hadd mondjam el tételesen: a családi pótléknál mínusz 13 milliárd, a gyermekgondozási segélynél és gyermeknevelési támogatásnál mínusz 3 milliárd, a megváltozott munkaképességűek járadékánál mínusz 4 milliárd, a szakképzési és felnőttképzési támogatásoknál mínusz 16 milliárd, a közoktatási célú humán szolgáltatásnál mínusz 7 milliárd, a helyi, helyközi személyszállítási közszolgáltatásoknál és a vasúti pályahálózatnál mínusz 30 milliárd forint, valamint fogyasztói árkiegészítésnél mínusz 5 milliárd forint.

Nos, ez okozza azt, hogy ez a megszorító csomag több mint 500 milliárd forint feletti összeget von el ebből a költségvetésből, a bérekből, a nyugdíjakból, az egészségügyi ellátásból, a nyugdíjellátásból, a család, a tanulás és a munka világából. Ez nem elfogadható, ez nem szavazható meg, tisztelt képviselőtársaim. Ez tehát a kormány megoldása. (Taps a Fidesz soraiban.) Ez tehát a kormány megoldása, a megszorító csomag.

Most nézzük meg egy pillanatra, hogy mi az a megoldás, amelyet más országokban elkezdtek működtetni a válság bekövetkeztekor. Nézzük meg, hogy Németországban, Olaszországban, Franciaországban vagy akár a környező országokban is milyen megoldásokkal válaszolnak ezekre a jelenségekre, hogyan próbálják megtartani a munkahelyeket. Tisztelt Képviselőtársaim! Franciaországban az első intézkedés az volt, hogy azoknak a vállalkozásoknak a számára, amelyek most indulnak el, 2009 végéig nincs iparűzési adó. A kormány adócsökkentéssel válaszolt erre a válságra. Nézzük meg, hogy Németországban milyen vita folyik: arról vitatkoznak, hogy mely tételeknél lehessen adót csökkenteni. A gazdasági miniszter többek között azt javasolja, hogy a személyi jövedelemadónál legyen adócsökkentés a lakosság megsegítése, a vállalkozások támogatása érdekében. Olaszországban szintén adócsökkentéssel reagáltak erre a válságra, és emellett a kis- és középvállalkozói szektor támogatását javasolja az ottani olasz kormány. Nem véletlen, hiszen ott is tisztában vannak azzal, hogy a kis- és középvállalkozói szektor az, amely a legtöbbet tudja tenni a munkahelyek megtartása érdekében. Ehelyett a magyar kormány, mint ahogy mondtam is, a megszorítások, a fűnyíróelv alapján végzett megszorítások eszközét alkalmazza.

(14.50)

A parlamenti bizottságok kisebbségi véleményei alapján milyen költségvetés kellene Magyarország számára 2009-ben? Az előbb elsoroltam, szerintünk milyen kockázatai vannak a jövő évnek finanszírozhatóság, versenyképesség, munkaerőpiac, hitelesség és növekedés tekintetében. Világos, hogy csak olyan módosítást, csak olyan törvényjavaslatot lehet elfogadni 2009-re, amely megpróbálja biztosítani a pénzügyi egyensúlyt, emellett arra törekszik, hogy gazdasági növekedés legyen az országban, hiszen ez fog munkahelyet teremteni, beruházást támogatni, ez fog több család számára megélhetést biztosítani, és tekintettel van a szociális biztonságra is.

Tehát pénzügyi egyensúly, gazdasági növekedés, szociális biztonság; olyan költségvetésre van szükség, amely e háromszög pontjain nyugszik. Ezért fenntartjuk azt a véleményünket, hogy egy túladóztatott ország esetén a növekedéshez az adócsökkentésen keresztül vezet az út. Ilyen lépéseket tesznek tőlünk nyugatra, ilyen lépéseket tesznek a szomszéd országokban, s ilyen lépést javasol most az egyik amerikai elnökjelölt az amerikai választási kampányban. Nekünk túladóztatott országként szintén arra van szükségünk, hogy forrásokat, pénzt hagyjunk a vállalkozásoknál, hiszen ezekből lehet munkahelyet megtartani, ezekből lehet beruházásokat, vállalkozásokat támogatni.

Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a következő év költségvetésében jelenjen meg az adócsökkentés. Továbbra is fenntartjuk a 4 százalékos különadó eltörlését. Javasoljuk, hogy az a társasági adó, amely 16 százalék volt 2006-ban és amit 18 százalékra növeltek, csökkenjen vissza 16 százalékra. Javasoljuk, hogy ebben a helyzetben a kormány fontolja meg a kamatadó és az árfolyamnyereség-adó felfüggesztését átmeneti időre, hiszen ezzel segítheti a tőzsdén szereplő vállalkozásokat, és ezzel segítheti a lakossági megtakarítások ösztönzését is.

Az adócsökkentés mellett javasoljuk, hogy a kormány indítson el kis- és középvállalkozásokat támogató programot, elsősorban uniós forrásból. Napirend előtt hosszú listát hallhattunk arról, hogy milyen támogatási programok lesznek, de ezekből egy fillért sem látunk viszont a 2009-es törvényjavaslatban. Hol van ez a pénz, tisztelt képviselőtársaim? Önök az elmúlt években is mindig ígértek tízmilliárdokat, százmilliárdokat, mindenféle pénzt megígértek a vállalkozásoknak - Baráth Etele mutatja nekem, hogy hol van ez a pénz -, de ezekből nem lett semmi. Ezekből az elmúlt évben is csak 1 százalékos gazdasági növekedés volt, miközben tőlünk északra 8 és 10 százalékkal növekedtek a szomszéd országok. Tehát javasoljuk ennek a támogatásnak a növelését.

Végül javasoljuk, hogy a kormány fagyasszon be minden olyan kiadást, amely ebben a helyzetben luxuskiadásnak, feleslegesnek, indokolatlannak minősül. Egyetértünk azzal, hogy szükség van arra, hogy a kormányzati oldalon minden olyan tételt, amit a kormányzatnak nem kell ad hoc módon azonnal kifizetnie, nem kell tételesen folyósítania, fagyasszunk be. Ebből a szempontból szintén csak megdöbbenéssel tudunk hangot adni annak a tegnapi hírnek, miszerint a kormány a kormányzati szervek 12 milliárdos jutalomkeretét 2 milliárdra szállítja le. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez méltánytalan az emberekkel szemben. A 12 milliárd is az volt, de a 2 milliárd forint is az. Ezeket az összegeket be kell fagyasztani annak érdekében, hogy az adócsökkentés, a vállalkozások támogatása 2009-ben valóban hatni tudjon, megmaradjanak a munkahelyek, a családok ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, és az ország működőképes maradjon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu