ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt mindenképpen méltányosnak gondolom, hogy Pokorni Zoltán képviselő úr a költségvetés oktatási elemeinek az elemzését a benyújtott költségvetési javaslattal kezdte, hiszen ez a költségvetési javaslat, az egyszerűség kedvéért így mondom: a második változat az, amelyik strukturális változásokban, belső szerkezetében kifejezi azt, hogy milyen típusú oktatáspolitikai változásokat, elképzeléseket képzelünk el. Hadd kezdjem én is az ezzel kapcsolatos vitával az elemzést!

Az valóban egy tudatos, határozott döntés volt, hogy az "Új tudás" program elemei közül azokat soroltuk előre, azokat választottuk először bevezetendőnek akár a bérintézkedésekben, akár más intézkedésekben, amelyek között a szakmai vitában viszonylag széles konszenzus mutatkozott. Ilyen az osztályfőnöki pótlék. Nyilván lehet lekicsinyellni ezt az osztályfőnökipótlék-emelést, de itt majdnem kétszeres emelésről van szó.

Lehet, hogy van olyan önkormányzat - ha jól érettem képviselő úr szavait arról, hogy mennyi járulékot fizetnek, akkor az önök önkormányzata talán ilyen -, ahol a pedagógusok jövedelmében ez a többlet nem számít, de az ország nagy részében ez a havi több ezer forintos többletjövedelem számít. De ennél többről van szó: az osztályfőnöki pótlék - szerintem egyébként közös szándékunk szerint - elismerése annak a jelentős többletfeladatnak, amit az osztályfőnökök végeznek. Én azt hiszem, hogy nem kell lebecsülni, nem kell lekicsinyellni ezt a típusú eredményt. A társadalmi vitában a pedagóguskollégák mindenütt nagyon fontosnak, nagyon lényegesnek tekintették azt, hogy ezen a területen is történjen elmozdulás.

Nagyon hasonló a helyzet a 20 millió forintos óvoda- és - hozzáteszem - iskolafelújítási pályázattal, amelyik az önkormányzatok költségvetésében megjelenik. A 20 millió forint az intézményenként elnyerhető összeg. Lehet, hogy ez XII. kerületi perspektívában, a Hegyvidékről nézve nem sok pénz, de nagyon sok olyan önkormányzat van - és ezt képviselő úr ugyanúgy tudja, mint én -, amely bizony meg tudja oldani egy csoportszobának a rendbetételét, egy csoportszobának a kialakítását, egy, az intézmény működését veszélyeztető beázásnak az elhárítását ebből a forrásból.

Azt gondolom, hogy erre a kis összegre, erre a kis pénzre is sok helyütt szükség van, és persze azt is tudjuk, hogy a nagyobb összegű, nagyobb méretű beruházásokra pedig az európai uniós források állnak rendelkezésre. Nagyon jelentős azoknak az óvodáknak a száma, amelyek önállóan vagy intézmény részeként az eddigi pályázati körben már ebből részesültek, és mint képviselő úr is tudja, folytatjuk ezt a fajta iskola- és óvodafelújítási pályázatot, további pályázatokat írtak a régiók, további győztesek lesznek. Én azt gondolom, hogy nyilván természetesen több forrás jobb lenne, de sokkal többet tudunk előrelépni ezen a területen, mint az elmúlt években bármikor. Hozzá kell tennem, ha lett volna ilyen programja például a Fidesz-kormánynak, akkor sokkal kisebb lenne a lemaradás ma az óvodák területén.

Ami az összehasonlítást illeti a normatíváknál: én azt kérem képviselő úrtól, hogy vizsgáljuk ezt a kérdést reálisan és méltányosan. Egyrészt a normatívák esetében természetesen mindig lehet olyan összehasonlításokat végezni, ahol valami nagyon rossz eredményt ki lehet hozni. A valóság azonban világosan látszik a költségvetésből: a tavalyi évben a normatíva összege, a teljesítménymutatóra számított alapnormatíva összege 2 millió 550 ezer forint volt, a benyújtott költségvetés szerint 2 millió 450 ezer forint lesz szeptembertől, s nem azért, mert a kormány azt gondolná, hogy itt valami nagyon jó helyzetben vannak az önkormányzatok, hanem azért, mert lényegében egyensúlyban van az az emelés, amelyik a közoktatás területére szánt többletforrásokból származik, és az a kivonás, amit a 13. havi bér elmaradása jelent a közszférában.

Egyetértek abban képviselő úrral, hogy a legfontosabb kérdés ma az oktatás területén is a foglalkoztatás megőrzése. Ugyan a 13. havi bér vagy juttatás elmaradása rendkívül fájdalmasan érinti a pedagógusokat - hiszen nagyon gyakran kis keresetű emberekről van szó, akik számítottak erre a jövedelemre -, ez az az eszköz, amelyik olyan módon teszi lehetővé a források egyébként szükséges kivonását, hogy ez ne jelentsen feszültséget az önkormányzatoknál, ne jelentsen feszültséget a foglalkoztatásban. Ilyen módon lehet forrást úgy megtakarítani, hogy az védje a pedagógusok munkahelyeit. Természetesen ez a megtakarítás fájdalmas - még egyszer mondom -, ezt tudjuk, és megértem a szakszervezeteket, hogy ebben a helyzetben próbálnak jobb pozíciókat kiharcolni, de egyébként a munkahelyek kerülnek veszélybe az oktatás területén, és azt hiszem, hogy ezt egyikünk sem akarja.

Összességében azt tudom tehát mondani, hogy a közoktatás finanszírozásában a következő évben nagyjából egyensúlyban vannak azok a pozitív hatások, amiket az "Új tudás" program és a közoktatáson belüli belső átcsoportosítások és az a negatív hatás, amit a 13. havi jövedelem elmaradása és ennek a pénzügyi hatása jelent.

Ami a felsőoktatást érinti: nagyon sajátos helyzetbe kerültünk, hiszen az a vita, amit képviselő úr vívott, az nem ma van, az tegnap este volt. Tegnap este folytatott vitát az Országgyűlés Magyar Bálint és Sándor Klára képviselő asszony javaslatáról. Ebben a vitában nagyon sajnálatos módon a Fidesz nem képviseltette magát. Tehát ezt a véleményt abban a vitában a Fidesz nem kívánta elmondani, így azt gondolom, hogy most a költségvetési vitában nincs ennek helye. Folytatódik az általános vita, lesz képviselő uraknak módjuk arra, hogy eljöjjenek és elmondják a véleményüket.

Hadd szóljak néhány szót arról a salátáról is, amit képviselő úr itt a végén megismertetett velünk, tehát a költségvetésről alkotott általános nézeteiről. Az egyik a tartalék kérdése. Értem képviselő úrnak azt az aggodalmát, amelyik arra irányul, hogy bizony-bizony itt a kormány a tartalék fölhasználásában túl nagy szabadságot élvez. De, képviselő úr, ez az aggodalom önben nem volt meg akkor, amikor az önök kormánya nemhogy félévente meg negyedévente nem számolt be a költségvetésről, de éves költségvetés elfogadását se tartotta fontosnak, azt, hogy évente egyszer legalább ideálljon az Országgyűlés elé?

Hasonló a helyzet a tőzsdére vitt magánbiztosítókkal. Én nem tudom, képviselő úr ezt hol olvasta, valószínűleg nem a magyar modellben; talán abban a fajta képben, amit önök próbáltak festeni erről a fajta változásról. Azonban a társadalombiztosítás átalakításában nem volt... (Göndör István közbeszól.) Igen, azt mondja képviselő úr, hogy lehet, hogy elhitte a Fidesz propagandáját, ez mindig veszélyes lehet, én ezt tudom önnek mondani. Szó nem volt tőzsdére vitt magánbiztosítókról ebben a rendszerben, képviselő úr. Ma már nincs jelentősége, de utólag fantomokkal harcolni nem nagyon érdemes.

Ami a főváros és a kerületek viszonyát érinti, nyilván ebben sokfajta vélemény fogalmazódik meg, a Fidesz oldaláról is hallottunk tökéletesen ellentétes véleményt is, mint amit most képviselő úr kifejtett. Én egy félelmemet hadd osszam meg önnel, és ebben biztosan közösen vagyunk érdekeltek mint fővárosi országgyűlési képviselők. Az a fajta szándék, amelyik megszüntetné a Fővárosi Önkormányzatot, nem egy olyan szándéknak valamilyenfajta burkolt kifejezése, amelyik a főváros autonómiáját szeretné megszüntetni, amelyik a fővárosi polgárokat kiszolgáltatott helyzetbe akarja hozni a mindenkori kormányzattal szemben. Emlékszünk arra a szándékra valamelyik korábbi választási kampányban, amikor a Fidesz fővárosi minisztert akar kinevezni, nyilván azért, hogy szigorúbb kontrollja legyen a főváros ügyei fölött. Nagyon sajátos helyzet lenne, ha éppen a főváros lenne az, amelyiknek nincsen önálló önkormányzata, önálló vezetése. Volt ilyen szándék, Margaret Thatcher például megszüntette a nagy-londoni tanácsot, merthogy túl sokszor mondott neki ellent, de nem véletlen, hogy Londonban is helyreállították az önkormányzatiságot londoni szinten is.

Sokfajta vita lehetséges a pontos szabályozásról, sokfajta vita lehetséges arról, hogy hogyan kell a kerületek között és a főváros között a hatásköröket elosztani. Bevallom, én kőbányaiként például nem feltétlenül lennék a híve a Fővárosi Önkormányzat szerepe további bővítésének, de azt kell mondjam képviselő úrnak, hogy biztosan nem az a megoldás, hogy egyik vagy másik szereplőt kiiktatjuk ebből a rendszerből, hanem az, hogy épeszű, jó munkamegosztást hozzunk létre a kettő között. Azt mindenesetre örömmel tapasztalom, hogy képviselő úr támogatja azt, hogy komolyan beszéljünk az önkormányzati reformról, hiszen minden erre irányuló törekvést a Fidesz az elmúlt hat évben gyakorlatilag lesöpört az asztalról.

Végül összefoglalóan azt tudom tehát mondani, képviselő úr, hogy értem képviselő úrnak azt az aggodalmát, amikor azt mondja, hogy az oktatás olyan rossz helyzetbe kerülhet, mint az ön minisztersége idején, 2001-ben. Ön arról beszélt, hogy lassan már a normatívák olyan alacsonyak, mint 2000-2001-ben, de szeretném jelezni önnek, hogy nem engedjük azt, hogy az oktatás újra ilyen rossz helyzetbe kerüljön. A gazdasági válság körülményei között is megragadunk minden lehetőséget arra, hogy javítsuk az oktatás pozícióit.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu