DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Azzal kezdem, hogy mottónak is szánhatom a mai gondolatmenetemhez, miszerint október 17-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr nyilatkozta, hogy meg fogjuk őrizni a 13. havi nyugdíjakat. Előtte 13-án már közben megtörtént egy egyezség vagy legalábbis annak a megbeszélése az IMF-fel, és nyilvánvalóan pontosan tudta, hogy annak milyen követelményei, milyen következményei lesznek. Amikor a szavak, a szándékok és a gondolkodásmód és a magatartás nem egészen fedik egymást, és nem harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz, akkor mindig problémák származnak, mégpedig nagyon sok, az embereket érintő probléma következik belőle.

Ilyen szavakat hallunk mostanában mind többször, hogy összefogás, együttműködés, együttérzés, és még sorolhatnám ezeket az egyébként jól csengő szavakat a fogalmak és tartalmak tisztázatlanságával. Ahhoz, hogy ebben bármit is tudnánk tenni és lehetne tenni, ahhoz szükséges megállapodnunk, hogy ki mit ért alatta, és ezért nagyon jó volna, ha ezeknek a fogalmaknak külön megbeszélés alapján eljutnánk a gyökeréig, vagyis azokhoz a belső lelki és emberi tartalmakhoz, amelyek évezredeken keresztül az emberiség erkölcsi magatartását szabályozták, megalapozták.

A mai hozzászólásomnak és felszólalásomnak tulajdonképpen a jelenlegi, többszörösen módosított 2009. évi költségvetés tervezete áll a közepében, és mint aki évtizedek óta elkötelezett szakorvos és szakpolitikus, elsősorban azokat a jellemzőket kerestem és keresem, amelyek az idősödő és idős nemzedékünk életét érintik közvetlenül és közvetve, most és a közeljövőben egyaránt.

Tudnunk kell, hogy demográfiailag öregedő népesség vagyunk, mivel minden ötödik magyar ember 60 éves vagy idősebb, ugyanakkor hosszabban élünk, de sajnálatos módon fogyatkozunk is. Adataink szerint testileg, lelkileg halmozott bajokkal küzdünk, és ezek népegészségügyileg, szakmailag, jogbiztonságilag kevésbé kezeltek, mint az EU többi tagállamában. Azt is tudjuk, hogy az idősödők és idősek életét meghatározzák: fenntartható társadalmi befogadottságuk, kielégítő egészségük, anyagi biztonságuk, és nem utolsósorban megélhetési és jogbiztonságuk. Utalok a hátrányos helyzetű csoportok védelme az Európai Unióban 5. számú fejezetére, amelyben foglaltak, valamint a magyar alkotmány közfelelős közkötelezettségeket rögzítenek, és a polgári kormány Idősügyi Tanácsa által készített és elfogadott 2001. évi idősügyi chartájának négytételes megállapítására, amelyekre egy idősügyi törvényt kívántunk annak idején kidolgozni.

De mi történt azóta? Mi történik jelenleg, és mit jelez a 2009. évi törvénytervezet? Tisztelt Képviselőtársak! 1998 óta nem került befogadásra az idősügyi charta, nem épült rá idősügyi törvény, és nem javult az idősödő és időskorú emberek élethelyzete, fenntartható egészsége, szociális biztonsága, esélyközelisége, a szükséges egészségügyi, megélhetési és jogbiztonsági garanciákhoz nem jutottunk el. 2003-tól fokozatosan, majd 2006-tól fokozódóan és napjainkban rohamosan romlik a nyugdíjasokat érintő nyugdíj- és anyagi biztonság és ezekhez a hozzájutás lehetősége. Elvárható egészségügyi ellátásokról már alig tudunk beszélni, a szociális ellátásokhoz és a jogvédettséghez pedig nem kívánok kommentárt fűzni.

Magyarországon jelenleg általánosan, de az idősödő és időskorú emberek életében már nemcsak szociális, nemcsak gazdasági, nemcsak egészségügyi, nemcsak pénzügyi, hanem súlyosan romló megélhetési, bizalmi válság bontakozik ki, magával sodorva a még éppen hogy létminimum felett élők ezreit, tízezreit.

Tisztelt Képviselőtársak! A jelenlegi 2009. évi költségvetési tervezet szerint a jelenleg havi 80 ezer forint feletti 1 083 822 nyugdíjastól a 80 ezer forintban maximált 13. havi nyugdíjjal plusznyugdíjuk közel felét elveszik. Több mint 630 ezer korbetöltött öregségi nyugdíjas átlagosan havi 43 ezer forintot veszít. A havi 80 ezer forint feletti nyugdíjjal rendelkező saját jogú nyugdíjastól összességében 31,8 milliárd forintot von el, illetve takarít meg. A nyugdíjkorrekció elcsúsztatása következtében pedig, amely 970 ezer nyugdíjast érint, 2009. szeptemberéig terjedő befagyasztásos időtartam alatt 14,6 milliárd forint veszteség keletkezik, átlagosan 15 ezer forint veszteséggel fejenként és havonta. A 2009. évtől esedékes 3,1 százalékos nyugdíjemelés, amely tudjuk, már csökkenő tendenciában érte el ezt a 3,1 százalékot, valamennyi nyugdíjas életében a nyugdíjas fogyasztói kosárban jelentkező két számjegyű infláció miatt alapvető megélhetési problémákat okoz.

E költségvetési tervezet messze nem veszi figyelembe az idősödők, idősek, nyugdíjasok fenntartható egészségromlásából fakadó költségkihatásait, a szociális ellátásbeli rászorultságuk növekvő kiadásait, a szociális ellátórendszer intézményes és az otthoni ellátások költségnövekedését. De nem hagyható ki a korbetöltött 124 ezer rokkantnyugdíjas átlagosan 22 ezer forintos vesztesége, valamint a 77 ezer korhatár alatti rokkantnyugdíjas átlagosan 23 ezer forintos kurtítása sem havonta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek számok, de a számok mögött emberek vannak, mégpedig az idősödő nemzedéknek, a körülbelül 3 millió 300 ezer és valamennyi nyugdíjasnak és a 2 millió, 60 éven felüli embernek a sorsa. Ez a 2009-es évi költségvetési tervezet mindezek miatt a létminimum köré lecsúszó ezrek és tízezrek, a többféle betegség miatt és a szociális biztonságukban súlyosan veszélyeztetettek arányának növekedésével az össztársadalom megélhetési válságát fokozza, alapvető szükségleteik elérhetőségét beszűkíti, és nem ad kilábalási esélyt sem. Joggal vethető fel a folyamat kormányfői és kormányzati közköteles felelőssége, amelynek konzekvenciáját le kell vonni, őszintén és valósághűen el kell számolni a károkozással, és sürgősen alapvető változást kell elindítanunk.

Kiegészítésként engedjék meg, hogy ezt a 13. havi nyugdíjat még egy másodpercben elmondjam, hogy ez tulajdonképpen egy törvénymódosítással lenne megoldható egyébként is, tehát ezt is figyelembe kell vennünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu