BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha jól értem, akkor egy kicsit az ügyrendi vitára is visszanyúlva, most mindenképpen az a vitaszakasz következik, amikor jelen törvényjavaslat kapcsán minden egyes képviselő, minden egyes képviselőcsoport azokat a gondolatait fogalmazza meg, amelyeket szükségesnek tart, és ezt talán most már senki nem fogja kifogásolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A feladat adott, hiszen a T/6572. számú, a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó törvényjavaslatról kell ma beszélnünk, kell ma vitát lefolytatnunk. Ugyanakkor a helyzet némiképp sajátságos, mert első kérdésként azt kell felvetnünk, hogy a tisztelt kormány melyik költségvetést is szeretné megalapozni ezzel a javaslattal. (Keller László: Lejárt lemez!) Köszönöm szépen a közbeszólását, államtitkár úr, nem hallottam pontosan, de egyébként bármikor gombnyomással szót tetszik kapni, és utána meg tudjuk beszélni mindazt, amit ön fontosnak tart elmondani.

Az a helyzet ugyanis, visszatérve arra, hogy melyik költségvetést is szeretné megalapozni a tisztelt kormány ezzel a javaslattal, hogy október 18-án nyújtotta be a parlamenthez a költségvetést megalapozó törvények csomagját, majd október 18-án vonta vissza az 1. számú költségvetését. Ugyanazon a napon, amikor a megalapozást benyújtotta, azon a napon már vissza is vonta mindazt, amit egyébként korábban gondolt.

De általánosságban is elmondhatjuk, hogy ilyen hektikus költségvetés-tervezés, mint ami most zajlik az országban, a világon soha, egyetlenegy országban sem folyt. Szeptemberben benyújtják az 1. számú verziót, október közepén visszavonják azt. Benyújtanak egy 2. számú verziót, amikor a vita megkezdődne, már világossá vált, hogy egyébként arról a benyújtott 2. számú verzióról már nem is érdemes vitát folytatni, hiszen már régen nem igaz, a kormány már régen felülírta ezt a javaslatot. November 2-án a pénzügyminiszter nem törvényjavaslatot nyújt be az Országgyűlésnek, hanem kvázi módosító javaslatokkal felülírja az egészet, majd november 3-án újra megteszi mindezt.

Lehet persze mindent a világgazdasági válságra fogni, tisztelt képviselőtársaim, de azért november 2-áról 3-ára éjszaka olyan drasztikus változások csak nem történtek a világban, amelyek ezt egyébként igazolták volna. Ellenben nyilvánvaló, hogy tetten érhető most is a szakszerűtlenség, a hiteltelenség és mindaz, ami ennek a kormánynak a teljesítményét az elmúlt hat esztendőben jellemezte.

Aztán arról is beszélnünk kell, tisztelt képviselőtársaim, hogy oszlassunk el minden félreértést. A költségvetés helyzetéről, az ország gazdaságának helyzetéről nem az előttünk lévő, a költségvetést megalapozó törvények tehetnek. Nem ezeket a szerencsétlen törvényeket terheli a bűn azért, ahová az ország eljutott. Tegyük világossá, hogy mindazért, ami most zajlik, kizárólag Gyurcsány Ferencet és az ő kormányzását terheli a felelősség. (Taps, derültség az MSZP soraiban.) Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. Csak jelezném azoknak, akik nem látják, hogy a szocialista képviselők jelentős tapsviharban törtek ki. (Keller László: Cinikusan! - Kovács Tibor: Fantasztikus megjegyzés volt!) Már csak abban tudok bízni, hogy miután ebben egyetértettek velem, azután a viselkedésük is tükrözni fogja mindazt, amiről beszéltünk.

De ha nem hinnék el mindazt, amit mondtam, akkor tegyünk már egy rövid kitérőt, tisztelt képviselőtársaim, én azt javaslom. A GDP-arányos államadósság nem most kezdett el növekedni, hanem 2002 év végén, tisztelt képviselőtársaim. Nem a pénzügyi válság hatására szorultunk ki a maastrichti kritérium feltételei közül, hanem már 2005-ben. Tehát a pénzügyi válság azért érint bennünket súlyosan, mert a Gyurcsány-kormány regnálása alatt az ország finanszírozhatósági kockázata drasztikusan megnőtt.

Nem a válság hatása az, amit most látunk, hanem annak az állapotnak - és a válság hatása erre rakódott rá -, amit hat éven keresztül produkálni tetszettek; mint ahogy a kilábalás lehetősége is egyre távolabb kerül tőlünk, hiszen a kormány folyamatosan rossz válaszokat adott gazdasági kérdésekre. Ne felejtsük el, hogy nemcsak most, hanem már 2006-ban is egy brutális megszorító csomagot vezettek be. Nemcsak most készülnek megszorító csomagra, hanem ezt tették 2006-ban is. Ekkor drasztikusan megemelték az adókat, a társaságiadó-kulcsot 4 százalékkal, a középső áfakulcsot 5 százalékkal, az evakulcsot pedig 10 százalékkal. Ennek az eredménye az, hogy ma minden egyes megtermelt 100 forintból több mint a felét, egészen pontosan 54,5 forintot a kormány tesz zsebre, és sokkal kevesebb marad az embereknél, a vállalkozásoknál. Ennek az eredménye az, hogy a teljes adóterhelést, tehát az elvonás mértékét vizsgálva ma Magyarország a második helyen van, míg a közvetlen versenytársaink: a csehek tizedikek, a lengyelek tizenegyedikek, a szlovákok pedig tizenötödikek. Ez nyilvánvalóan nagyon komoly versenyképességi kockázatot rejt magában, sőt fogalmazzuk egyszerűbben és tényszerűbben: lehetetlenné teszi a magyar gazdaság szereplői számára a versenyt.

Nem csoda, ha azt látjuk, hogy 2007 közepétől - nem volt még válság, tisztelt képviselőtársaim - gyakorlatilag folyamatosan nő a munkanélküliség, csökken a foglalkoztatottság. Nem csoda az sem, hogy Magyarország foglalkoztatottság szempontjából az utolsó előtti helyen kullog. Ez annak a gazdaságpolitikának az eredménye, amelyet tisztelt képviselőtársaim, szocialista és azért jórészt szabad demokrata képviselőtársaim is folytattak, és amelynek a megoldását a költségvetést megalapozó törvényekben sehol sem találjuk.

Mindez nyilvánvalóan azt hozta magával, hogy Magyarországon jelentősen lecsökkent a gazdasági növekedés. 2008-ban a pénzügyi válság megjelenése előtt is tízéves mélypontra zuhant a magyar gazdaság növekedése, tisztelt képviselőtársaim. Nincs ennek köze a válsághoz, egészen máshoz van nyilvánvalóan köze.

Tanult-e bármit a kormány azokból a hibákból, amelyeket elkövetett? Látunk-e a most tárgyalt, a költségvetést megalapozó törvények között egy olyat is, amire azt lehetne mondani, hogy igen, beláttuk, hogy rossz gazdaságpolitikát folytatunk, ezért úgy módosítjuk a törvényeket, úgy szabályozzuk a gazdaságot, hogy most már jó legyen? Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyetlenegy ilyen törvény sincs. Néhány példát hadd mondjak az előttünk lévő salátatörvényből is!

(8.50)

A foglalkoztatás elősegítéséről, a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosításáról szó szerint idézném a kormány indoklását: "A foglalkoztatók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében egységesülnek a közteheralapok. Ezzel a kormány szerint jelentősen egyszerűsödik a foglalkoztatók járulékfizetése, mivel egyazon összeg után fizetnek majd társadalombiztosítási járulékot, munkaadói járulékot, illetve az egészségbiztosítási járulékot és a munkavállalói járulékot."

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyem fel a kérdést: valóban az a magyar gazdaság legfőbb problémája, hogy nem kellően egyszerűen fizetnek az emberek? Nem az a legnagyobb probléma, hogy a versenyképességet azért vesztjük el, mert túl sokat és túl sokféleképpen kell fizetni? Ez a törvényjavaslat, amelyet most elvileg a költségvetés megalapozására hoznak, hoz ebben bármiféle változást? Hoz ebben bármiféle előremutatást? Semmit! Ugyanannyit kell fizetni, sőt még többet; maximum, ha minden sikerül, talán kicsit egyszerűbben. De ez önmagában nem fog segíteni. Ez önmagában egyetlenegy munkahelyet sem fog teremteni. Ez önmagában egyetlenegy munkahely megőrzésében sem fog segíteni, tisztelt képviselőtársaim.

De nézhetjük a következő törvényjavaslatot is, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjáról szóló módosítási javaslatot. Semmi mást nem mond, mint hogy a gyedben részesülők utáni nyugdíj-biztosítási járulék fizetését 2009-től kezdődően az Egészségbiztosítási Alap pénzeszközátadással teljesíti, amelyet a Nyugdíj-biztosítási Alapnál bevételként kell elszámolni. De ettől, tisztelt képviselőtársaim, kevesebbet kell-e majd fizetni, vagy több lesz-e a gyed? Azt gondolom, hogy egyikről sincsen szó. (Keller László: Így van.) Egyikről sincsen szó. Apró, pici korrekciók, amelyekben talán - lehet azt is mondani, bár nem erre a javaslatra gondolok -, hogy nem hibás a változtatás szándéka, de az alapproblémát, ami mindannyiunk előtt itt van, ami mindannyiunkat feszít, semmilyen módon nem oldja meg.

A következő törvény a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módok és az azonosító kódok használatáról szóló törvény módosítása. Ezzel akarjuk megalapozni a költségvetést, tisztelt képviselőtársaim? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Hát, ja!) Én figyelmesen hallgattam jó néhány szakértő véleményét a magyar államháztartásról, a magyar gazdaságról, és egyiküktől sem azt hallottam, hogy valójában a személyazonosító jelben kell keresni a megoldás kulcsát. Önök mégis ezt hozzák ide a parlament elé.

A kedvencem a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény módosítása. Szegény muzeológusok! Most megtudhatják, hogy ők a válság okozói. (Dr. Szabó Zoltán: Hahaha! Iszonyú szellemes! - Kovács Tibor: Ugyan már!) Szegény könyvtárosok! Ők tehetnek az egészről, hiszen nyilván azért kell ezt a törvényt módosítani, hogy a kilábalás útját megteremtsük, tehát ha ezt a törvényt módosítjuk, akkor a szocialista képviselők szerint jó irányba fogunk elmozdulni. Ugyan, kérem! Azt már hallhattuk pár évvel korábban, hogy valójában a fodrászok és a manikűrösök tehetnek a válságról, hiszen ők nem fizetnek tisztességesen járulékot. Medgyessy Péter korában még azt is hallhattuk az ominózus ragasztós tb-járulékfizetés kapcsán, hogy a kertészek meg a szakácsok tehetnek arról, hogy nem fizetnek járulékot, és ezen változtatni kell, de azt azért nem gondoltam volna, hogy a muzeológusok fognak sorra kerülni - mint a költségvetést megalapozó törvények tárgyalásakori főbűnösök.

De van olyan törvény is, amely ebben a csomagban szerepel, és sajnos sokkal súlyosabb a baj, mert nemcsak az a baj, hogy nem történik semmi, hanem az a baj, hogy történik valami. Ez pedig a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvény módosítására tett kormányzati javaslat. Amit Kovács Tibor képviselőtársam érintett hozzászólásának vége felé: annyit mondott, hogy szeptember 1-jétől bevezetésre kerül. Csak azt felejti el mondani, hogy január 1-jétől kellett volna bevezetni. A módosítás lényege nem az, hogy bevezetésre kerül, hanem az a lényege, hogy nem kerül bevezetésre határidőben. Ezzel egyébként az 1998 és 1990 között nyugdíjba vonult 320 ezer embernek marad el a 2 százalékos emelése. Az 1992-97 között nyugdíjba vonult 490 ezer embernek marad el, tolódik a 4 százalékos emelése. Az 1997-98 között nyugdíjba vonult 160 ezer embernek marad el, tolódik a nyugdíjkorrekciós emelése. Ez azt jelenti, hogy összességében 920 ezer nyugdíjas honfitársunkat érinti, és mintegy 15 ezer forintot vesz ki átlagban a zsebükből a kormány ezzel az egy intézkedéssel, tisztelt képviselőtársaim.

És bár sejtem, hogy nagy kiabálás lesz a bal oldalról, de azért hadd kérdezzem meg: ilyenkor önök ezt nyugodt lelkiismerettel tudják megszavazni? (Kovács Tibor: A Fidesz hányszor csinált ilyet, képviselő úr? Beszéljen már erről! - Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Jól sejtettem: Kovács Tibor úr nem tudta megállni, hogy ne kiabáljon be. (Kovács Tibor felé fordulva:) Segítenék önnek, képviselőtársam, mert a magas vérnyomás betegség hordozója. (Kontur Pál: Orvost neki!) Ha lepillant az asztalára a rádiótelefonja helyett, akkor lát ott négy darab gombot. Könnyű észrevenni, mert kiemelkednek az asztal síkjából. Ha a bal oldalit megnyomja, azt jelenti, hogy szót kér.

Forrás: parlament.hu