LENGYEL ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány perce, hogy itt ülök és kezdem úgy érezni, történelemórán vagyok, amikor arról beszélünk, hogy mikor mi volt és mi nem volt, mi hogy volt és hogy nem volt. Egyvalamit tudomásul kell venni: jó néhány évvel ezelőtt volt egy szeptember 11-i esemény, ami hatással volt a magyar gazdaságra, és az akkori kormány nem győzte ennek a hatását kivédeni. Jelenleg van egy gazdasági világválság, ami közel ugyanonnan indult el, és ennek a jelei egyik nap így, a másik nap úgy érzékelhetők kicsiny hazánkban, és érzékelhetők a környező államokban is.

Tudom, hogy mindig a szomszéd rétje a zöldebb, és a legmesszebbmenőkig adócsökkentés-párti vagyok, s hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a hazai vállalkozásokon, a hazai agrárvállalkozásokon minél kisebbek legyenek az adóterhek. De egy dolgot tudomásul kell venni: amikor Szlovákiához hasonlítjuk Magyarországot, akkor senki nem beszél arról, hogy Szlovákiában nem engedték szétszedni a szövetkezeteket, és a mai napig is egyben vannak. A szlovák mezőgazdasági cégeknél nincs inflációs költség, mert még a régi gépekkel, a régi berendezésekkel dolgoznak, mi pedig túllihegtük magunkat, elfogadtuk a HACCP-t, fejlesztettünk egy csomót, ami persze nem baj, mert erre van az előre, de nekünk van amortizációs költségünk, nekik meg nincs.

S nem mindegy, hogy egy gazdaság fejlődésénél honnan hova kell eljutni. Amikor a román gazdaság fejlődéséhez hasonlítjuk a magyart, akkor nem akarom a bányászbékát összehasonlítani a fejlett gazdasággal, de körülbelül ez a helyzet. Elnézést kérek a román gazdaság eddigi teljesítményéért, de gyakorlatilag erről van szó. Nem mindegy, hogy a pincéből jövünk fel a földszintre, vagy pedig a második emeletről kell felküzdeni magunkat a harmadik emeletre.

Maradjunk a realitás talaján! Van egy gazdasági világválság, ami körbevesz minket, és próbáljunk meg ehhez alkalmazkodni. Próbáljuk meg most lenyelni ezt a békát, és egy jövőbe mutató költségvetést és adótörvényt letenni az ország elé.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu