DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter úr az expozéját azzal kezdte, hogy amikor elvállalta ezt a hálátlan és nehéz feladatot, akkor az egyik saját maga elé kitűzött cél az volt, hogy az egészségügyet kivonja a politika területéről. Kökény elnök úr is a hozzászólásában arra kért minket, hogy kerüljük az ideológiai vitákat a törvényjavaslat kapcsán.

Már elhangzott - és a bizottsági ülésen is említettem -, hogy azt a csapdát, hogy ismételten alapvetően politikai kérdések kerülnek szóba a törvényjavaslat kapcsán, a kormány saját maga idézte elő, hisz miniszter úr is nagyon jól tudja, szakmai megfontolásból nagyon helyesen mind a gyógyszer-gazdaságossági törvény, mind az úgynevezett kórháztörvény önálló törvényjavaslatként került előkészítésre a minisztériumban, és nyilvánvalóan politikai megfontolások voltak azok, hogy egy salátatörvényben kerüljenek a Ház elé, mesterségesen előidézve azt a csapdahelyzetet, ami kezd kialakulni, hogy jóllehet több alkotmánybírósági döntés is kötelezettséget ró a törvényhozóra, néhány nemzetközi egyezmény kötelezettséget ró a törvényalkotóra, és a gyakorlati élet által kikövetelt módosítások is bizonyos területeken időszerűvé váltak; de azzal, hogy egy törvényjavaslatot nyújtott be ezekben a témákban a tárca, azt veszélyezteti, hogy nem fog keresztülmenni, és akkor lehet mutogatni az ellenzékre vagy a félellenzékre - már nem tudom, hogy ebben az esetben a szabad demokraták minek minősülnek -, hogy lám, ők a gonoszok, ők buktatták meg a törvényjavaslatot.

Pedig ha szakmai szempontból tekintünk végig a törvényjavaslaton, jóllehet - megítélésünk szerint - több helyen is korrekcióra szorul, a gond alapvetően nem azzal van, ami benne van, hanem azzal, ami nincs benne. Most nem mennék bele a volumenkorlátba meg egyéb finanszírozási kérdésekbe, habár - ahogy korábban is jeleztük a Magyar Demokrata Fórum részéről - könnyebb lenne a törvényjavaslat értékelése, ha legalább koncepcionális szinten látnánk azt az egészségbiztosítási rendszer átalakítását célzó új kormányrendeletet - a 43-as módosítását -, amely a regionális finanszírozásokat, illetve regionális pénztárakat szabályozni fogja, hisz ezek egymástól nem különíthetők el.

Az, hogy ezek a változtatások magasabb szakmai színvonalat eredményeznek-e, nézőpont kérdése. Megítélésem szerint, de a nemzetközi megítélés szerint is a magyar egészségügy a jelen állapotában is magas szakmai színvonalat biztosít a hozzájuk fordulók részére, különösképpen ha megnézzük azt, hogy milyen források állnak rendelkezésre; ehhez képest meg kiváló teljesítményt nyújt.

Nem hittem, hogy valaki is hivatkozni fog itt a Ház falai között arra a nemzetközi felmérésre, amit legutóbb Bőhm képviselő úr - aki közben elsietett - idézett, hogy mennyit fejlődött az elmúlt egy évben a magyar egészségügy. Aki végigolvasta azt a tanulmányt, két dolgot szűrhetett le. Ugyanez az intézet márciusban még mérhetetlen módon hátul rangsorolta a magyar egészségügyet, és a mostani rangsorolásban is a kedvező változásokat kizárólag csak a tájékoztatásban találta, de magában az ellátásban, a hozzáférésben aggályokat fogalmazott meg.

Azt is vissza kell utasítani, hogy korábban bármikor a betegek megalázottan, jogok nélkül kuncsorogtak be az egészségügyi intézményekbe. A betegek korábban bizalommal fordultak az orvosukhoz, az egészségügyi ellátó személyzethez, de a szocialista-szabad demokrata kormányzás ideje alatt ez a bizalom jelentős mértékben csökkent, s ma már ott tartunk, hogy naponta vernek orvosokat és egészségügyi dolgozókat a nagy szabadságjogok kiterjedése okán.

(10.00)

Az, hogy anomáliákkal működnének kórházak, nyilvánvalóan vannak anomáliák, az anomáliák fokozódnak is, de nem hiszem, hogy elsősorban a benne dolgozók a felelősek, hanem az a jogszabályi és finanszírozási környezet, amely kikényszeríti ezeket az anomáliákat.

A törvényjavaslat, mint ahogyan elhangzott, tíz törvényt módosít, és ebből három valóban lényegesnek nevezhető. Az egyik az egészségügyi törvény, a második a gyógyszer-gazdaságossági törvény, a harmadik pedig az úgynevezett kórháztörvény, a születésben fogant neve alapján az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény.

Az egészségügyi törvény módosítása kapcsán több helyen pontosításokat jelöl meg a tárca indokként, így például a mentés kapcsán. Lehet, hogy ez pontosítást jelent, szerintünk nem a pontosítás irányába hat. Van egy olyan érzése az embernek, hogy tulajdonképpen a feladatoktól próbál menekülni a tárca, mert az, hogy ésszerű időn belül másképpen nem biztosítható például a beteg gyógyintézetből való elszállítása, hogyha más eszköz nem áll rendelkezésre, ez egy olyan megfogalmazás, ami nagyon nehezen értelmezhető.

Schvarcz képviselőtársam és szakmai kollégám is említette, azzal, hogy a halottakkal kapcsolatos tevékenység körében a hatósági igazságügyi boncolások egy szintre kerülnek, az a probléma, amit említett, ezzel nem fog megoldódni, ugyanis egy adott esetről ezután is dönteni kell, hogy most az egyik kategóriába vagy a másik kategóriába tartozik, de mindenféleképpen támogatható, hogy ide bekerült ez a rész.

Szóba került, Horváth képviselő úr jegyezte meg, hogy túl sok felhatalmazást kap a tárca, illetve a kormány, hiszen kormányrendeletek megalkotásáról is szó van. Véleményünk szerint alapvetően nem ez a gond, hiszen ha egy hihetetlenül gyorsan változó világban mindent törvényi szinten próbálnánk szabályozni, akkor rugalmatlanná válna a rendszer. A nagyobb gond az, hogy ezekkel a felhatalmazó szabályokkal nem él sem a kormány, sem a tárca. Lehetne sorolni az egészségügyi törvény záró rendelkezésében szereplő felhatalmazó rendelkezéseket, mint akár a betegbeutalás rendje, vagy akár itt alapvetően szakmai szempontból bennünket a halottakkal kapcsolatos dolgok érintenek, ami 2001 óta érvényben van, de az ezzel kapcsolatos rendelet alkotását az illetékes nem végezte el.

Az oviedói egyezményre utal az indokolásban a tárca, amikor itt a transzplantációval kapcsolatosan a költségekkel kapcsolatos új paragrafust vezet be. Megítélésünk szerint ez egy párhuzamosság. Szerintünk a jelenlegi megfogalmazás megfelel annak; úgy fogalmaz a jelenlegi, hogy a társadalombiztosítási jogviszony alapján nem fedezett költség és egyéb kifizetésére jogosult, és ez nem minősül haszonszerzésnek, ez szerintünk kimeríti azokat a kritériumokat, amelyeket most itt egy új pont beemelésével a tárca kezdeményez.

A gyógyszer-gazdaságossági törvénnyel kapcsolatban nagyon sajnáljuk, hogy ismételten olyan liberalizáció irányába megy el a törvényalkotó, ami a gyógyszerforgalmazást szimplán kereskedelmi tevékenységként próbálja minősíteni, a beteget pedig fogyasztónak titulálja. Itt az indokolásban a 2001/83/EK irányelv értelmező rendelkezésére hivatkozik a tárca, az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogszabályalkotás is ebbe a területbe tartozik mindenféleképpen, a gyógyszerforgalmazás is, az nemzeti hatáskörbe tartozik, tehát nem feltétlenül szükséges, még hogyha egyéb kereskedelmi tevékenységek kapcsán van is ilyen irányelv, azt nem kell erre alkalmazni. Ezt nem tartjuk helyesnek, és itt mindenféleképpen változtatást kell eszközölni.

Ami a kórháztörvényt illeti, a változtatás szükségessége alapvetően az alkotmánybírósági döntésből következik. Itt jegyzem meg, hogyha mondjuk, a törvényjavaslatban szereplő változtatásokkal szakmai alapon egyet tudnánk érteni, az nem jelenti azt, hogy a korábban elfogadott egész rendszer kialakításával egyetértünk, tehát visszamenőlegesen nem legitimálja ezt a kérdést, de tény és való, a rendszer a jelenlegi formájában nem maradhat fenn. Az, hogy a szakrendeléseket illetően is meghatároz óraszámokat, és ezt majd bizonyára követni fogja januártól a területi ellátási kötelezettség ilyen módon történő hozzáigazítása a rendszerhez, ez mindenféleképpen támogatandó.

Vitatkoznék egy picit az előttem felszólalókkal, akik azt mondják, hogy hiányzik - eddig valóban hiányzott - az, hogy térségi epidemiológiai adatokat vegyünk figyelembe. Azért itt felhívom a figyelmet az 51. §-ra, ami legalább a változtatás során, a kapacitások átrendezése során azért az ilyen jellegű adatok figyelembevételét előírja. Ez mindenféleképpen pozitívumként értékelhető.

Ami nagyon érdekes, a törvényben benne van, ez korábban is nagy vitát váltott ki, hogy a biztosító a majdan kialakítandó új rendszeren belül az adott régióban úgynevezett minőségi vásárlást fog kezdeményezni, s ennek az ellenőrzésnek az alapját alapvetően a finanszírozási protokollok, ahol nincs, szakmai protokollok képezhetik. Számomra ez furcsa, mert szerintem egy finanszírozási protokollt szakmai protokoll kell hogy megalapozzon, de ez vélhetőleg egy szemantikai vita. A nagyobbik gond az, hogy ezek az eljárásrendek nagyon hiányosak, legalábbis ami a szakmai jellegüket illeti. Emlékszünk arra a vitára, ami a minőségbiztosítás indikátorrendszerének a felállítása kapcsán bő egy évvel ezelőtt a Ház falai között és a falain kívül is lezajlott, itt még nagyon nagy hiányosságok vannak, és bízom benne, hogy ezek az esetleges döntések közigazgatási eljárás keretében fognak megszületni, tehát a jogorvoslati lehetőségek fenn fognak állni, mert egy ilyen szabályozás bevezetése itt bizony komoly visszaélésekre adhat lehetőséget, ettől mindenféleképpen óvnám magunkat.

Az, hogy decentralizálttá válik a döntéshozatal, itt több szájból elhangzott, hogy ugyanúgy az ÁNTSZ-hez kerül át, az ÁNTSZ regionális vezetőjéhez, ezt az ember akkor tudná jó lélekkel elfogadni, ha mondjuk, a jelenleg vezető pozíciót betöltött személyek minimum tíz-tizenöt éve a helyükön lennének. Sajnos az elmúlt húsz év belpolitikai viszonyai azt mutatják, hogy ezt a régiót sem hagyta érintetlenül a politika, számos esetben nem feltétlenül szakmai, hanem politikai döntések születtek a kinevezéseket illetően, de bízzunk benne, hogy ez meg fog változni.

Egyet tudunk érteni azzal, ami itt elhangzott, hogy az irányított betegellátási rendszer kapcsán jó lenne rovancsot csinálni. Erre korábban már voltak kísérletek, de a történelmi hűség kedvéért azért azt mondjuk el, hogy maga a rendszer 1995-ben, a költségvetési törvény tárgyalása során MSZP-s, fideszes módosító javaslattal indult be, és nőtte ki magát azzá, amivé lett. Hál' istennek, viszonylag gyorsan rájött a törvényalkotó is és a kormány is, hogy talán ez az út ebben a formában nem feltétlenül a helyes út, azonban ismételten áttekinteni a tapasztalatokat az esetleges pozitív tapasztalatok szempontjából mindenféleképpen érdemes lenne.

Összességében a Magyar Demokrata Fórum véleménye az, hogy sajnáljuk, hogy nem külön-külön, legalább három csomagban került be a parlament elé ez a törvényjavaslat.

(10.10)

A törvényben foglaltak jelentős részével egyet tudunk érteni. Mindenféleképpen módosító javaslatokat fogunk benyújtani a törvényjavaslathoz, és azok sorsa fogja meghatározni azt, hogy a végén milyen módon szavazunk a végszavazásnál.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu