DR. MOLNÁR CSABA közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a kérdéseire a kérdésfeltevés sorrendjében válaszoljak. Az első kérdését tekintve, az új vasúti menetrend követelményei és feltételrendszerei nem a MÁV, hanem a minisztérium által egyértelműen meghatározottak. Az a döntés született még néhány hónappal korábban - a miniszter elődöm hozta ezt a döntést, de ezzel a döntésével én teljesen egyetértek -, hogy 2009-ben a kibocsátás a 2008-ashoz képest nem csökkenhet, vagyis a kibocsátás megtartásáról van szó. Ez persze azt jelenti, hogy bizonyos vonalakon bővítésre kerül sor, más vonalakon, ahol tipikusan kihasználatlanok, ott pedig szűkítésre kerül sor. Az ütemes menetrend megszüntetéséről, megsemmisítéséről, ahogy a képviselő úr fogalmaz, azt gondolom, hogy szó nincsen.

Pontosan az ütemes menetrend kibővítéséről van szó. Ahogy a képviselő úr is láthatja a menetrendben, korábban ez csak Kelet-Magyarországon volt jellemző hazánkban, most pedig az új menetrend szerint már Nyugat-Dunántúlon, a Dunántúlon is bevezetésre kerülne az ütemes menetrend. A cél tehát az, hogy a kihasználatlan és indokolatlan kapacitásokat lehet és kell leépíteni, ahol viszont nagyon erős utasigény jelentkezik, ott természetesen ezt fenn kell tartani. Ezért azok a változtatások, amelyekről a képviselő úr beszél, szűkítő változtatások, csak a csúcsidőn kívüli kihasználatlan vonalakra, a tanítási szünetben, illetve napközben csúcsidőn kívüli vonalakra, illetve az év végén kihasználatlanul működő vonatokra vonatkoznak.

A második kérdését tekintve, tisztelt képviselő úr, a MÁV a menetrendi kínálatot természetesen a várható utasforgalomhoz próbálta alakítani. Mivel a legtöbben - ezt valamennyien tudjuk - a vasúti szolgáltatásokat a budapesti elővárosi vonalakon veszik igénybe, ezért természetesen itt közlekedik a legtöbb vonat, más helyeken és más időszakokban természetesen sokkal kevesebb vonat közlekedik. Azok a változások, amelyeket a képviselő úr mond, kizárólag az ütemen felüli vonalakat érintik. Az ütemes menetrend esetében csak legfeljebb az ütemesség mértéke változik.

Meg kell nézni, hogy mik a legfontosabb igények. Természetesen mind az utasforgalomban, mind a hivatásforgalomban, mind pedig a tanulói forgalomban a kora reggeli órák a legfontosabbak. Itt 15-20 percenként, bizonyos esetekben pedig 5-10 percenként közlekednek a budapesti elővárosi vonalak. Viszont természetesen csúcsidőn kívül, amikor ezt nem használják annyira, például napközben, akkor akár 30 vagy 60 percenkénti járatsűrűség is elegendő lehet.

A harmadik kérdésére válaszolva a tisztelt képviselő úrnak, amit a párhuzamosságokkal kapcsolatban vetett fel, azt gondolom, itt érdemes végigvinni azt a politikát, amit még 2006-ban az SZDSZ által irányított Gazdasági és Közlekedési Minisztérium csinált, hiszen 2006-ban született erről egy kormányhatározat. Én elszánt vagyok abban, tisztelt képviselő úr, hogy ezt a kormányhatározatot szeretném érvényesíteni. De ha ezt elolvassa a tisztelt képviselő úr, akkor látja, hogy egy többéves folyamatról van szó, aminek most még csak az elején járunk. Kérem a képviselő urat, adjon még időt arra, hogy ezt a stratégiát meg tudjuk csinálni.

Hasonló a helyzet a reformkoncepcióval, amit a képviselő úr a negyedik kérdésében felvetett. Szeretném közölni önnel, hogy nem áll le a reform végrehajtása. Szeretnénk megcsinálni ezt a reformot úgy, ahogy ez a 2006-os kormányhatározatban benne van, sőt azóta már az egységes közlekedésfejlesztési stratégia is elfogadásra került, e stratégia mentén szeretnénk továbbvinni ezt a reformot.

Azt gondolom, képviselő úr, hogy a négy kérdése közül legalábbis három és felet sikerült megválaszolnom. Ezért tisztelettel kérem a válaszom elfogadását. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu