ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A pénzügyi bizottság által megfogalmazottakhoz, valamint az államtitkár úr által elmondott expozéhoz szeretnék én is pár gondolatot megfogalmazni. Nagyon jól tudjuk, hogy egész Európában és a világban a pénzügyi válság milyen óriási gondot és problémát okoz az egyénnek, a családoknak, azoknak a családoknak, akik éltek azzal a lehetőséggel, hogy lakásépítésnél, -felújításnál, -bővítésnél, -vásárlásnál akár devizahitelt vagy akár forinthitelt vettek fel.

Maga a szándék jónak mondható. Nagyon jól tudjuk, hogy az Európai Bizottságnak is jóvá kell mindenképpen hagynia magát a törvénytervezetet és annak a lefolyását akár pénzügyileg, akár devizaátváltási folyamatokban, de fölmerül nagyon sok kérdés, amelyet bizottsági szinten is megfogalmaztak, ahogy képviselő asszony is említette a bizottsági véleményt. Egyből maga a szeptember 30-a vagy október 1-je, a munkanélkülivé válásnak a történése, hisz nagyon jól tudjuk, hogy az elmúlt időszakban, főleg a fiatal házasok esetében több olyan lakásvásárlási támogatási rendszer alakult ki, amelyek hellyel-közzel és éveken keresztül bizonyos kedvezményeket vontak el, töröltek el, és ezáltal már az akkor megkötött szerződéseknél is és azok visszafizetésénél is gondba kerültek. Gondba kerültek, főleg akkor, ha a munkahelyüket is elveszítették. Maga a recesszió és a multinacionális cégek megrendelésállományának a visszaesése nem szeptember 30-a, mint ahogy azt lehet mondani, Magyarországon október 1-jével döbbent rá mindenki, hogy gazdasági és pénzügyi válság alakult ki, ez jóval előtte megtörtént, és számos olyan nagy multinacionális cégnél, amelyeknek telephelyük, leányvállalatuk van Magyarországon, már egyfajta létszámleépítési tendencia is kialakult.

Tehát én helytelennek tartom azt a megfogalmazást, hogy egy időponthoz kötjük, mert ezzel egy diszkrimináció is kialakul. Válságba kerülnek a családok, ha nem tudnak fizetni, nem tudnak törleszteni, abban az esetben a lakóingatlanukat tulajdonképpen hatóságilag el fogják venni, értékesítik. Itt érdemes lenne figyelembe venni az egy lakással rendelkező személyeknél, ahogy maga a javaslat is megfogalmaz, hogy ha valakinek több lakóingatlana van, akkor ebben az eljárásrendben nem vehet részt, és csak kimondottan lakóingatlanról van szó, tehát üdülőről és egyéb más tulajdoni hányadról nem lehet szó. De én úgy érzem, hogy mindenkit alá kellene vonni, akik akár devizában vagy forinthitel formájában adósodtak el, és nincs meg az az anyagi fedezet, főleg ott, ahol egy, két vagy három gyermek is van, nagycsaládosok esetében, hogy képtelenné váltak a fizetésnek az ilyetén történő megvalósítására.

A kétéves idő ésszerűnek tartható; a kétéves kedvezmény, amennyiben képes 10 ezer forintot havonta fizetni, akkor átütemezésre is kerülhet maga a futamidő. Talán ebben kellene elsődlegesen magának a törvénynek is gondolkodnia, hogy akik ma válságba kerültek, ne veszítsék el az egzisztenciájukat, ne veszítsék el a jövőjüket, és adott esetben a későbbiek folyamán munkahelyet tudnak maguknak találni, és fizetőképessé tudnak válni, úgy abban az esetben minden további nélkül a törlesztőrészleteket tovább tudják finanszírozni.

Súlyos az állapot. Rengeteg ember kerül abba a helyzetbe, hogy ma Magyarországon tényleg a fizetésképtelenség határán tengődnek a családok. Ha megnézzük azokat az adatokat, amiket a múlt héten az uzsorakamattal kapcsolatos vitában is elmondtunk, hány millió ember van a létminimum küszöbén vagy alatta, és ezek az emberek általában hitellel rendelkeznek, az elmúlt időszakban tapasztalható volt, az elmúlt két év folyamán is, hogy milyen mértékű hitelállomány-növekedés volt tapasztalható Magyarországon, és ez a válság tulajdonképpen a családok nyomorba döntését vonja maga után.

Itt érdemes lenne tényleg elgondolkodni azon, én tartok attól, hogy akár az Alkotmánybíróság vagy akár a köztársasági elnök is egy olyan megfogalmazás alapján, hogy diszkriminatív jellegű, nem fogja aláírni, vagy nem fog megállni az Alkotmánybíróság előtt, ezt mérlegelni kellene mindenképpen, államtitkár úr.

(13.40)

Sokkal több családot érint szeptember 30-a előtt vagy szeptember 30-a után is, mint ahogy feltételezzük.

Helyesnek tartom azt a megközelítést, hogy kitolni magát az átütemezést, a forintosítását is, csakhogy itt is az a nagy kérdés, hogy a mai euró, dollár vagy svájci frank esetében mit nevezünk forintosításnak. Abban az esetben, ha mai átváltási áron próbáljuk meg a felvett hiteleket forintosítani, akkor államtitkár úr is nagyon jól tudja, hogy még rosszabbul járnak adott esetben, mint ahogy előtte tulajdonképpen magát a szerződést megkötötték. És ebben a kérdésben kellene sokkal mélyebben elgondolkodni, úgy érzem, és kibővíteni, tehát nem lehet mást tenni, ki kell bővíteni. Nagy kérdés, hogy szeptember 29-én veszítette el a munkahelyét vagy október 1-jén.

Úgy érzem, hogy amikor a Fidesz részéről is megfogalmazásra kerültek a bizottsági ülésen a felvetett kérdések, és ami miatt a Fidesz is tulajdonképpen a maga részéről nem tudja olyan mértékben ebben a formában így támogatni, az pontosan abból adódik, hogy diszkriminatív maga a megfogalmazás, és ezért lenne jó, ha sokkal szélesebb körben lehetne ezt alkalmazni, mert tartani lehet attól, félő, hogy sokkal több családot érint.

A kétéves futamidő, ahogy mondtam, az teljesen ésszerű, munkanélküliség esetében - ezt a kormány is szorgalmazza - nem kerül mindenki utcára, nem válik mindenki munkanélkülivé, abban az esetben, ha az a gazdasági társaság, amely képes átütemezni a munkaidejét, tehát a heti ledolgozott munkaóra számát csökkentett munkaidőre, a négynapos munkahétre, vele párhuzamosan csökkennek a bérek is. Tehát itt nemcsak azok kerülnek veszélybe, államtitkár úr, akik elveszítették a munkahelyüket, hanem azok is, akiknél a munkaidő-csökkenéssel párosul egy keresetcsökkenés is, tehát ők is ugyanabba a helyzetbe tudnak kerülni, mint az, aki elveszítette a munkahelyét. Lehet, hogy a család megélhetése kicsikét stabilabb, de a fizetési feltételeknek úgy sem tudnak megfelelni.

Röviden ezeket szerettem volna elmondani. Magában az adatlapokban, amelyeket kérnek, itt mindenképpen hihetetlen széles igazolás kell, családon belüli cselekvőképtelen személy esetén a szülő, gyám vagy gondnok aláírása szükséges, a lakóingatlanban élő összes személy aláírása szükséges. Ezeket jobban átgondolnám, mert amikor a szerződést megkötötték, akkor a lakásvásárlásra, felújításra, bővítésre vagy karbantartásra kötötték meg a szerződést, úgy érzem, hogy maga az alanya nem változik az ingatlan tulajdona esetén, és ezeket a különböző nyilatkozatokat, igénylőlapokat, az állami készfizető kezesség beváltásához szükséges nyilatkozatot lehetne egyszerűsíteni, mert nem biztos, hogy mindenkinek ott alá kell írni, hisz maga a szerződő fél akkor is adott volt, amikor a hitelfelvétel és annak a szerződése megkötésre került. Állapotot kell figyelembe venni, és ezt az állapotot kell valami úton-módon orvosolni.

Úgy érzem, hogy egész Európában mindenütt minden kormány keresi annak a lehetőségét, hogy a pénzügyi válság, krízis, gazdasági válság milyen mértékben sújtja magát az állampolgárt, az általa felvett hitelek visszafizetési képességét, és keresi mindenki a megoldást annak érdekében, hogy valóban a családok ne menjenek tönkre, kilakoltatások tömkelegére ne kerüljön sor, a lakások elvételére, a piaci érték alatti értékesítésére ne kerüljön sor. Tehát ebben a kérdésben azt hiszem, mindannyiunknak együtt kell gondolkozni, és megkeresni azokat a lehető legjobb lépéseket, feltételeket, amelyek alapján a tömegével rászorult egyéneknek, családoknak a megoldást meg tudja adni, akár egy átütemezéssel, akár egy könnyítéssel.

De minden megoldás, ami pozitív az adósoknak, tehát a hitelfelvevőknek, az mindenképpen segít a jelenlegi problémájukon, bajukon, és ehhez kérném én az államtitkár úr véleményét, nemcsak a véleményét, hanem mint jómagam is felvetettem, ezt jobban átgondolni, és annak alapján meghozni jövő héten azt a döntést, amelyet a parlamentnek meg kell hozni ebben a kérdésben.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu