CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben több, pedagógusokat ért bántalmazásról szóló eset látott napvilágot. A legnagyobb felháborodást valószínűleg a Mándokon történtek váltották ki, ahol egy fiatal tanárnőt anya és lánya együttes erővel úgy megvert, hogy a tanárnő azóta is táppénzen van. Mielőtt bárki azt hinné, hogy egyedi esetről vagy tipikusan mándoki problémáról van szó, szeretném jelezni, hogy választókerületemben alig van olyan iskola, ahol ilyen vagy ehhez hasonló gondokról ne tudnának beszámolni.

Vajon hogyan jutottunk idáig? Hogyan kerültek a nemzet napszámosai ilyen megalázó helyzetbe? Honnan veszi a bátorságot egy diák, hogy kezet emeljen tanárára, vagy egy szülő, akinek az lenne a feladata, hogy a pedagógussal együtt tiszteletre, a társadalmi normák betartására nevelje gyerekét, besegít a tanár verésébe?

Ha az erőszak okait próbáljuk feltárni, biztosan hatással van a növekvő munkanélküliség, a családon belüli erőszak, a szociális ellátórendszer anomáliái, a nevelés terén a túlzott liberalizmus vagy az érzelmi nevelés hiánya. Az erőszakot kiválthatja az iskolák összevonása is, hiszen a gyerekek naponta több kilométert utaznak, nagyobbak az osztálylétszámok, magasabbak a követelmények, amit a lelkileg sérült gyerekek nem mindig tudnak teljesíteni.

De a legnagyobb problémát mégis a szülői házból vitt minta okozza. Amíg a szülő partnere a gyereknek a tanárverésben, amíg nyolc évig egyszer sem veszi a fáradságot, hogy a gyereke után érdeklődjön, amíg a gyerek azt látja, hogy a szülei munka nélkül jobban élnek, mint azok, akik becsülettel dolgoznak, vagy a jövőképe abban merül ki, hogy minél több gyereket szüljön csupán a megélhetése miatt, addig nem lesz érdemi változás.

A probléma megoldásért kiált, mégis mindenki félve mer a gondokról egyáltalán beszélni. Miért nem merjük a dolgokat nevükön nevezni? Miért törik be annak a fejét, aki veszi a bátorságot, és kimondja a tényeket? Lássuk be: jelenleg nincs eszköz sem a pedagógus, sem az igazgató, sem a rendőr, sem a jegyző kezében! Amíg a szülő nem partnere a pedagógusnak a gyereknevelésben, addig nem lehet eredményt elérni.

Tisztelt Miniszter Úr! Milyen eszközökkel szándékozik a fent vázolt súlyos problémát kezelni? Érez-e felelősséget a kialakult helyzetért, illetve hogyan kívánja a pedagógusi pálya becsületét visszaadni?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu