DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Székely Miniszter Úr! A válság szomorú hatásai ellenére hadd szóljak néhány szót azoknak a betegeknek az érdekében, akiknek az ellátása mindenféleképpen meg kell hogy történjen.

Ha Magyarországon tíz betegen akarnak egy tudományos vizsgálatot végezni, ahhoz az Egészségügyi Tudományos Tanács és számos szerv engedélye szükséges, és még az is szükséges hozzá, hogy ezt az illető a saját pénzén végezze el. Magyarországon sorozatosan végeznek kísérleteket emberekkel, méghozzá nagy tömegben az egész ország polgáraival, és ezeknek a kísérleteknek a finanszírozását is rájuk hagyják.

Tisztelt Miniszter Úr! Az, hogy ugyanazokat a szavakat egymás mögé rakjuk, az érdekes módon még nem jelenti ugyanazt. Amit ön bejelentett mint finanszírozási szándékot, mindannyian tudjuk, hogy az a finanszírozásnak egy csonkított változata. Vagyis a kórházak gyakorlatilag az előző évi finanszírozásnak csak a 70 százalékát kapják meg biztosan, a maradék 30 százalékot az ellátott betegek arányában, csökkenő módon kapják meg. Szinte minden kórházigazgató számítása szerint jelentős, 5-10 százalékkal kevesebb összeget fognak kapni ebben az évben, mint az elmúlt évben. Ez a kis kórházak számára tragédiát jelent. Ez az úgynevezett fennmaradó rész, ez a 30 százalék az úgynevezett lebegőkassza. De nyugodtan nevezném, miniszter úr, ezt a lebegőkasszát levegőkasszának, mert bizony ez lényegesen elmarad az előző évi finanszírozástól.

A kormány ezen felül nemcsak ebben a formában sújtja a betegellátást, hanem sújtja azzal is, hogy körülbelül 8-10 százalékkal meg fogja emelni a gyógyszerek árát, vagyis a betegek által fizetendő összegnek az árát. Ez most már így egy sorozat része, amelyik elkezdődött azzal, hogy 25 milliárd forinttal, a 2008-as maradvánnyal, az OEP-kassza 25 milliárd forintjával nem tudtak elszámolni; 2009-ben a gyed és annak nyugdíjjárulékára kifizetendő összeg 67 milliárd forintjával, és most újabb 30 milliárd forinttal.

Miniszter úr, és akkor hol van még az áfaemelés, hol van még a forint gyengülése? Önök hogyan magyarázzák ezt? Feltesz valóban kérdéseket magának ezekben a problémákban, és szembenéz azzal mint régi egészségügyi-gazdasági szakember, hogy mi fog történni a következő időszakban?

Ezek a kérdések ma mindannyiunkat foglalkoztatják, a kórházigazgatók lázasan számolnak, próbálják azt, hogy hogyan élik túl a következő évet, és azt, hogy hogyan tudják ellátatni a betegeiket.

Esetleg a nagyobb intézmények a nagyobb betegforgalommal valamelyest jobban járhatnak, a kis intézmények egyértelműen folyamatosan menetelnek a csőd felé. Továbbá, miniszter úr, önök bevezették, illetve fenntartották azt a fajta formátumot, hogy a várólistarendszer direkt módon működjön. Hogyan tudja ön összeegyeztetni a várólistarendszert ezekkel az új változásokkal? Micsoda diszharmónia van a várólistarendszer és ezen változások között?!

Ez olyan precedenseket hozhat létre, amelyik etikailag is elítélendő, és semmiféleképpen nem használ az orvoslásnak. El kell mondanom, biztosan ismeri ön Gabriella (Sic!) Márquez, kolumbiai Nobel-díjas író könyvét, a címe az, hogy Száz év magány. Száz év magány, és ebben az író kifejti azt, hogy a magánynak az ellentéte a szolidaritás. Most kivel vállalt ön szolidaritást? Szolidaritást vállalt Gyurcsány Ferenc kormányával, és nem vállalt szolidaritást a saját betegeivel, Magyarország betegeivel. Ezért ön egyedül marad. Egyedül marad, mert a kórházigazgatók, a szakmai szervezetek, a kamarák, mindenki ellenzi ezt a lépést, amit ön meg akar tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu