BENCSIK JÁNOS (Fidesz): "Ma úgy látjuk, olyan tömegű építőipari igény lesz a következő év nyarára a fejlesztéspolitikának köszönhetően, hogy Magyarország majdnem szűkében lesz a kapacitásnak. Ez évente nagyjából 500-600 milliárd forinttal nagyobb piacot jelent az építőiparnak."

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezeket a mondatokat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr 2008. április 12-én mondta a Magyar Szocialista Párt választmányi ülését követően, majd a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség képviselője hozzátette, hogy az ágazatban az uniós költségvetési ciklus végére 120 ezer új munkahely teremtődhet.

Ezzel szemben, képviselőtársaim, az építőipari termelés 2008-ban több mint 5 százalékkal csökkent, egy évvel korábban, 2007-ben 15 százalékkal, az építőipari szerződésállomány volumene jelenleg 18 százalékkal alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt, az épületek építésére vonatkozó szerződések állománya pedig több mint 35 százalékkal kisebb. A rendszerváltás idején sem volt ilyen rossz helyzetben az építésügy, pedig 93 ezer vállalkozásban közel 300 ezer ember dolgozik ezen a területen, a nemzetgazdaság egészét tekintve a munkavállalók majdnem egy tizede; 100 ezerre teszik a feketemunka számát.

Tisztelt Országgyűlés! A magyarországi kis- és középvállalkozások ezer sebből véreznek. A cégek tőkeszegények, a bankok szemében hitelképtelenek, a szabályozás hiányos, a hazai jogrendszer nem a tisztességes versenynek, hanem a trükközésnek, a visszaéléseknek kedvez. 2005. május 18-án az építőiparban tevékenykedő szövetségek, kamarák, szakmai és munkavállalói szervezetek ugyan megállapodást kötöttek az akkori regionális fejlesztésekért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszterrel, amely szerződést Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jegyzett ellen, de pozitív irányba mutató, érdemi változások valójában azóta sem történtek az építésügy területén, ezzel szemben az ágazat szétzilálódott, megrendelésekért, banki finanszírozásért és rendért, jogi szabályozásért kiált.

Az építőiparban csődhullám söpör végig. A nagyvállalkozók az alvállalkozóikon spórolnak, vagyis nem fizetik ki azok jogos követelésének egy jelentős részét. A hazai lakáspiacot eluralták a külföldi projektcégek, amelyek a lakások értékesítése után azonnal süllyesztőbe kerülnek, hatalmas adósságot hagyva maguk mögött. Burjánzanak az off-shore cégek, amelyek gyakorlatilag lenyomozhatatlanok. A közbeszerzéseknél többnyire a legalacsonyabb ajánlatot tevő céget jutalmazzák, ezért a cégek irreális összegért vállalnak munkát, amely tovább fokozza a lánctartozások kialakulását. A kisvállalkozásoknál hiányosak a vállalkozási és pénzügyi ismeretek, a pénzügyi tanácsadók és jogászok megbízására viszont nem rendelkeznek elegendő pénzügyi forrással. Sokszor akár tízlépcsős alvállalkozói láncolatok jönnek létre, ugyanakkora tartozási láncolattal. Ha az épület el is készül, a hivatalnok ki is adja a használatbavételi engedélyt, és a megrendelő be is költözik az átadott ingatlanba, az alvállalkozó még mindig szalad a ki nem fizetett pénze után. Sokan úgy menekülnek a lánctartozások elől, hogy hagyják összeomlani a cégüket, és új vállalkozást alapítanak. Szankcióktól nem kell tartaniuk, Magyarországon a bíróságok malmai lassan őrölnek.

Legnehezebb helyzetben az egyéni vállalkozók vannak, akik személyes vagyonukkal felelnek vállalkozásuk tevékenységéért. Rémtörténeteket lehet hallani szobafestőkről, kőművesekről, vízvezeték-szerelőkről, akiknek még a házát is elárverezték, eközben a csődhullámot elindító fővállalkozó már új céget alapítva újabb milliárdos beruházásokon dolgozik. A kisvállalkozásokat sújtó lánctartozás mértéke megközelíti az 1000 milliárd forintot; 60 százalékuk egyéni vállalkozó. Ezek háromnegyede kilencnél kevesebb munkavállalót foglalkoztat, tehát tipikusan magyar kisvállalkozóknak minősülnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A válságot a kormány konvergenciaprogramja indította el. A korábbi megrendelések túlnyomórészt az állami szektorból érkeztek, az önkormányzati megrendelésekkel kiegészülve, majd 2005-ben megszűntek a lakáscélú állami támogatások, és 2007-2008 táján leállt a gyorsforgalmi utak fejlesztési programja, és a vasútfejlesztés területén sem tapasztalhatók új megrendelések.

(11.20)

Átmenetileg banki hitelezés tartotta életben az építőipart, a lakásfinanszírozás keretén belül, de a pénzügyi válság lekapcsolta ezt a lélegeztetőkészüléket is. A feketefoglalkoztatás megbecsülhetetlen károkat okoz a nemzetgazdaságnak. Azt gondolom, ebben egyetértünk Keller pénzügyi államtitkár úrral is.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A Fidesz-KDNP-frakciószövetség ezért kezdeményezte az építésügy rendezésének napirendre tűzését. Lépésünk indokoltságát egy újabb idézettel szeretném érzékeltetni és megvilágítani. "A családom vagyonát tettem bele a tatai épületbe, amit most a megrendelő élvez. A kivitelező 9 millió forinttal maradt adósom, kénytelen voltam banki hitelt felvenni. Tíz évig nyöghetem a részleteket, mert valakik gondatlanul jártak el, és csődbe vitték a cégüket. De már semmi nem tud meglepni, az elmúlt 3 évben 5 fővállalkozó húzott le közel 50 millióval. Majoros Mihály egyéni vállalkozó."

Tisztelt Képviselőtársaim! A Majoros Mihályokért, a magyar családok százezreiért kezdeményeztük a szakmai szervezetekkel, a parlamenti pártokkal és a kormányzattal történő együttműködést. Tudjuk jól, hogy mindez nem egy ellenzékben lévő politikai erő feladata, de látván a kormányzati bizonytalanságot, úgy ítéltük meg, hogy a kisvállalkozók érdekében elengedhetetlen ez a kezdeményezés. Mindez arra is alkalmat nyújt természetesen, hogy a Fidesz bizonyíthassa ezen a részterületen a kormányzásra való felkészültségét is. Örülünk, hogy a kérdésben ötpárti konszenzus jött létre, aminek alapjait az érintett szakmai szervezetekkel közös konzultációk során tudtuk meghatározni, erre tudtuk a javaslatot felépíteni - közösen.

Tisztelt Ház! A gazdasági válság legsújtottabb területe a hazai építőipar. Egyaránt sújtja a megrendelések visszaesése, a hitelforrások beszűkülése és az ágazaton belüli rend hiánya. Éppen ezért a Fidesz-KDNP-frakciószövetség álláspontja szerint azonnali intézkedésként csökkenteni kell a bérekre rakódó, elviselhetetlen nagyságú járulékterhek mértékét, fel kell gyorsítani az uniós forrásból megvalósuló beruházások előkészítését és vállalkozásba adását. Miután a teljes vállalkozási díj 10-15 százalékát a bankgaranciák teszik ki, ezek mértékét 3 százalékban kell rögzíteni. Ennek következtében 25-30 milliárd forint szabadulhatna fel a vállalkozók számára, amely összeg jelenleg a pénzintézeteknél bankgaranciaként van lekötve. Rögzíteni szükséges, hogy az állami és önkormányzati szektor 30 napon belül fizesse ki az elvégzett munka után járó díjazást.

Törvénybe kell iktatni, hogy ne indulhasson közbeszerzési pályázaton olyan vállalkozás, amelynek mérleg szerinti eredménye tartósan negatív, amelyik pedig tisztességes adófizető és foglalkoztató, kapjon többletpontot az elbírálás során. A vállalkozását szándékosan csődbe juttatót példásan meg kell büntetni, a vállalkozási tevékenységtől pedig el kell tiltani. Kötelezően alkalmazandó rezsióradíj-rendszert kell bevezetni. Végül belsőpiac-élénkítésre van szükség, amelyre középtávú terveket lehet alapozni. Kiemelten kezeljük az energiahatékonysági és a megújulóenergia-beruházásokat, amelyek részét kell hogy képezzék egy nemzeti épület-korszerűsítési programnak.

A program a globális folyamatoktól teljesen függetlenül képes növekvő belső piacot teremteni a kis- és középvállalkozások számára. Az építésianyag-gyártók is megrendeléshez juthatnak, mert kellenek radiátorok, kellenek szerelvények, csövek, nyílászárók, szigetelőanyagok, burkolatok, villamossági berendezések. Talán ha több csőre és radiátorra van szükség, akkor a Dunaferr veszélyben lévő munkavállalóinak munkahelyét is ennek a programnak az elindításával, megerősítésével meg lehetne menteni. Mindez csökkenthetné a hazai vállalkozások multinacionális vállalatoktól való függését. A szükséges innováció, az alkalmazott kutatás területén is élénkítő hatást gyakorolna.

A lakosság és az önkormányzatok érdemben tudnák csökkenteni az energiára fordított költségeiket, mert a mérhetőség és a szabályozhatóság mindenkit takarékosságra késztet. A felhasznált energia mennyiségének csökkentése és a megújuló energia növekvő mértékű alkalmazása csökkentheti az ország energiafüggőségét. Ha az energiahatékonysági beruházásokat az épületek korszerűsítésén elvégezzük, akár 20 százalékkal csökkenthető az ország energiafelhasználása. A környezet szén-dioxid-, korom- és metánszennyezésének csökkentése kedvezően befolyásolná a nemzet népegészségügyi állapotát. Javulna a lakosság, az intézményi és gazdasági szereplők környezettudatossága. Jelentősen felértékelődne az ország épületállománya, mindez egy recesszió idején, és eközött a lakásállomány is. A válság veszteségeinek jelentős része megtérülhetne ezáltal a lakosság számára. Kedvező hatást gyakorolna a szakképzési és a felsőoktatási intézmények profiltisztulási folyamatára.

A belső piac ilyetén történő élénkítése nem környezeti károkat, hanem hasznokat hozna az egész társadalom számára. Ehhez viszont szükséges, tisztelt képviselőtársaim, az energiahatékonyságot javító épületkorszerűsítés komplex kezelése, szakmai sztenderdek kialakítása, a jelenleg szétaprózott támogatási alapok egységesítése, az uniós források részbeni átcsoportosítása. Tudom, hogy Keller államtitkár úr nem ért velem ebben egyet, de szükséges a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből származó bevételek e célra történő fordítása, hiszen ezt kötelezően előírja az Európai Unió is, egy nonprofit visszatérülő hitelalap létrehozása, amely az elvégzett energiahatékonysági beruházások megtérüléseiből tudná biztosítani a hitel visszafizetését, és ezáltal lehetne növelni a lakossági szektorban a kedvet az energiahatékonysági beruházásokhoz. És szükség lenne egy tárcaközi épületenergetikai munkacsoport létrehozására is a feladatok koordinálására.

A pályázati konstrukcióban alkalmazott támogatás mértéke legalább 5 százalékkal haladja meg a beruházás során alkalmazandó általános forgalmi adó mértékét. Szükség lenne arra, hogy az épület-korszerűsítési munkák 5 százalékos kedvezményes áfakörbe tartozzanak, ellentétben Keller államtitkár úr álláspontjával. Azokban az országokban, ahol alkalmazták a kedvezményes áfabesorolás Unió által is támogatott módját - Belgium, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Portugália -, összességében 170 ezer új munkahelyet tudtak létrehozni; Portugáliában - hasonló nagyságú, mint Magyarország - 14 ezret csak az áfa 5 százalékos kedvezményes besorolásával. És a többi pályázati lehetőséget ehhez még nem is számítjuk hozzá, amely további munkahelyek létrehozását tette lehetővé. És, kedves képviselőtársaim, a számla mögött megjelent a minőség, a garancia és az adózó vállalkozó. A kedvezmény alkalmazásával nem csökkent az adott országok adóbevétele, ellentétben az államtitkár úr álláspontjával.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-KDNP-frakciószövetség mint kezdeményező a válság által leginkább sújtott építésügy területén továbbra is hajlandó a kormányzattal való együttműködésre itt a parlament keretein belül, hogy több százezer magyar család számára nyújthassunk segítséget a talpon maradáshoz. Ehhez várjuk a kormány együttműködését, ehhez várjuk az öt parlamenti párt együttműködését, és várjuk természetesen a szakma képviselőinek, a szakmai szervezeteknek az együttműködését, és ha lehetőség van, és ebbe az igazán rendhagyó parlamenti munkába ilyenformán az ellenzék is hajlandóságot mutat részt venni, akkor talán a széles szakmai nyilvánosság megteremtése mellett kellene erre lehetőséget biztosítanunk egymásnak, hogy igazán megalapozott, hosszú távú, jó hatású döntések születhessenek - gyorsan, azonnal, hogy meg tudjuk menteni a magyar építésügyet.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu