BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szabad demokrata képviselőtársaim javaslatát áttanulmányozva keserűen kell megállapítanom, hogy abban társadalomról, közösségről, emberi erőforrásról semmi sem olvasható. A határozati javaslat gazdasági szereplőkről, kormányzati elvonásokról, a maradék nemzeti vagyon elkótyavetyéléséről, a családtámogatási rendszer szétzilálásának szándékáról, a nyugdíjasok megsarcolásáról szól.

(13.10)

A közszolgáltatások hatékonyságának javításáról, az állam polgárai iránti felelősségéről, a válság kiváltó okairól semmit sem mond. A diagnózis hiányában csak hadonászik a nagyvállalkozók által kifent sebészkésekkel.

Mielőtt megvizsgálnánk az állam és a közszolgáltatások viszonyrendszerét, kiindulási alapként nem árt felfrissíteni tudásunkat magáról az állam és a közszolgáltatás fogalmáról. Az állam meghatározott földrajzi területen élő emberek történetileg kialakult tartós és szervezett közössége. Tehát az állam nem részvénytársaság, és annak polgárai semmiképpen sem alkalmazottak, de nem is mocsárban gubbasztó békák gyülekezete.

Az állam a közösség érzelmi összetartozását is jelenti. Az államhoz tartozás érzelmi kötődések és anyagi érdekek mentén valósul meg. Leginkább egy jól működő családhoz hasonlít, így nem is lehet más, mint a saját testét felépítő, a közösségnek szolgáltatást nyújtó intézmény. A közszolgáltatás a közjó, a közösség javának szolgálata, amelyre a közhatalom közvetlenül a közösségtől kap felhatalmazást. Az állam tehát egyaránt biztosítja a közösségi összetartozás és a folytonos létszámbeli megújulás lehetőségét. Az életerő megújításához pedig erőforrásokra, azaz szolgáltatásokra van szükség. Az állam által nyújtott közszolgáltatások nemcsak az egyén boldogulását, hanem a társadalom egészének gyarapodását segítik elő. A közszolgáltatások megléte alapfeltétele tehát a társadalmi újratermelésnek, az egyéni, közösségi, társadalmi és nemzeti megújulásnak.

Amikor tehát közszolgáltatásokról beszélünk, akkor alapvetően erőforrás-gyarapító rendszerekről szólunk. A közszolgáltatások feltételrendszerének megteremtése és folyamatos biztosítása az állam kötelezettsége. Ezt a feladatát elvégezheti közvetlenül, elláthatja az önkormányzatok és a nem haszonelvű társadalmi szervezetek által, és részben rábízhatja azokat a piaci szereplőkre. Viszont mindhárom formára érvényes, hogy a szolgáltatásnyújtás feltételeit törvényeknek kell meghatározni.

A közszolgáltatások mindenki által való elérhetősége, azok minősége egyaránt érintik az igazságosság, az életminőség és a versenyképesség kérdéskörét. Tehát akkor, amikor górcső alá vesszük a közszolgáltatások hazai állapotát, meg kell vizsgálnunk, függetlenül attól, hogy az ország melyik táján és mekkora településén élünk, elérhetők-e azok mindannyiunk számára. Az igazságosság szempontjainak csakis az a válasz felel meg, hogy igen. A szolgáltatás színvonala pedig az életminőségünket befolyásolja, az életünk minősége viszont a teljesítőképességünket, amely közösségi szintű versenyképességünk eredője.

Tisztelt Országgyűlés! Hogyan is állunk tehát az állam által nyújtandó közszolgáltatásokkal? Úgy tűnik, hogy vesztésre. Két évtizeddel ezelőtt abban a hiszemben kezdtünk neki az államszocialista rendszer lebontásának, hogy szociális piacgazdaságot építünk. Ezzel szemben azt kell megállapítanunk, hogy az elmúlt másfél évtizedben a domináns tőkeérdek maga alá gyűrte az igazságosság és a szolidaritás értékeit. A neoliberális társadalompolitika az állam tudatos meggyengítésére törekszik, ezért a közszolgáltatások többségét a tőke kezébe adja.

Így történt ez az energiaellátás területén, és erre törekszik a tömegközlekedés, az ivóvízellátás, az egészségügy és a felsőoktatás tervezett privatizálásával. A tőkeérdek viszont nem törődik az igazságosság, az elérhetőség és a minőség kérdéskörével, csak a haszon maximalizálása foglalkoztathatja. A privatizáció idején elfogadott, közszolgáltatásokat szabályozó törvények pedig a lakosság kiszolgáltatottságának mérséklése helyett a tőke természetellenes profitéhségének kielégítését szolgálták és szolgálják mind a mai napig.

Jó, ha tudjuk, a természetes monopólium helyzetében lévő privatizált közszolgáltatók profitkivonásai jelentős mértékben terhelik az ország nemzetközi fizetési mérlegét. Személyes tapasztalataink és a napi híradások jól mutatják ennek eredményét. Bezárt ügyfélszolgálatok, amelyeket a vállalatnak nem ért meg fenntartani; egyre több helyen kell várakozni, egyre megalázóbb módon. Miközben tetőfokára hág a reformkormányzás, egyre hosszabb sorokban toporog a megalázott társadalom. A vidéken élőknek ahhoz, hogy sorban állhassanak, még utazniuk is kell, saját idejük és zsebük terhére.

Keserű szájízzel állapíthatjuk meg, hogy a kormányzat elhagyta szolgálati helyét, megfeledkezett a közjó védelméről. Ez a kormány a társadalom érdekeivel szemben a magántőke érdekeit szolgálja, a közösségi hasznot privatizálja, a költségeket pedig társadalmasítja. És a szabad demokraták a felelőtlen kormányzati munka következtében fellépő államadósság mértékét most újabb 2500 milliárdnyi nemzeti vagyon dobra verésével kívánják csökkenteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam a kötelező közszolgáltatások egy részének ellátását az önkormányzatok kötelezettségébe utalta. A települések feladata a lakosság kommunális és humán szolgáltatásokkal való legalább alapfokú ellátása. A feladatok ellátásához szükséges forrásokat az állami költségvetésnek kellene garantálnia. Ezzel szemben évről évre csökken az állami támogatás mértéke. Következményként leromlott állapotú közintézmények, kátyús utak, elhanyagolt közterületek képe tárul elénk.

A költségvetési hiányok elfedése értekében a települések rákényszerülnek ingatlanjaik értékesítésére. Ezáltal sérül a természeti környezet, csökkennek a zöldterületek, romlik az életminőség. Az SZDSZ által benyújtott program célkeresztjében az állam mellett most ismét az önkormányzatok állnak. A javaslattevők számára viszont az önkormányzati rendszer csupáncsak költséghely, amelyre költségcsökkentő feladatokat kell róni. Fel sem merül bennük, hogy az önkormányzatok nem önmagukért vannak, hanem konkrét funkciókat látnak el. Az igaz, hogy jól vagy rosszul, olcsón vagy drágán, de ezzel együtt is az először általuk ellátandó feladatokat kell számba venni, és annak ismeretében átalakítani a finanszírozás rendszerét.

Az is igaz, hogy az építő reformok hosszú évek aprómunkáját követelik, tisztelt frakcióvezető úr; a hamar munka ritkán jó. Az iparűzési adó eltörlésére vonatkozó javaslat is komolytalan, hiszen kivenné az önkormányzati hitelek mögötti fedezetet, amelynek következtében sorra lehetetlenülnének el a települések.

Úgy tűnik, a magyar társadalom a globális tőkehatalom és a neoliberális kormányzat kutyaszorítójába került. A magyar emberek többsége nem találja helyét ebben az új struktúrában. A társadalmi javak és esélyek eloszlása szélsőségesen egyenlőtlen. Erre a társadalmi szerkezetre nem lehet építeni tartós stabilitást. Megállapítható, hogy ebben az új Magyarországban az emberi lét feltételeinek biztosítása már nem közös érdek és cél.

Az SZDSZ javaslata a nemzeti megosztás programja. (Moraj, derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Szabó Zoltán: Ho-ho!) A szegénység elleni harcot felváltani látszik a szegények elleni harccal, tisztelt Kóka frakcióvezető úr. A szolgáltatások területén multinacionális karakterű tőkegazdaság alakult ki. Ma már azt is látjuk, hogy a valódi politikai hatalmat is a gazdaság jelenti. Ez utóbbi dönt arról is, hogy a nevelésügy számára megbecsült pedagógusokra vagy inkább drága vizuáltáblákra van-e szükség. A többi csak a politikai bulvár, amely a gazdasági játszmák álcázását hivatott biztosítani.

A kormány és a szabad demokraták a nagyra duzzadt államháztartási hiányt az állam társadalmi szerepvállalásának csökkentésével, a közszolgáltatások privatizálásával, az öngondoskodás kiterjesztésével próbálják meg orvosolni. Ennek egyenes következménye a társadalmi egyenlőtlenség radikális növekedése, a humán erőforrást újratermelő rendszerek hanyatlása, a társadalmi felzárkózás helyett a stagnálás és a megrekedés állapota. Mindannyian szemtanúi vagyunk annak, hogy mindez hová vezet: a gazdasági és a társadalmi csődhöz. Mindez felkészületlen állami vezetők ténykedésének következménye, hiányzik a nemzeti elitképzés. Ezért is tartozik a legfontosabb közszolgáltatások közé az oktatás.

Az ismertetett tények alapján kimondhatjuk, hogy nem reformra, hanem gazdasági és társadalompolitikai irányváltásra van szükség. Nem engedhetjük meg, hogy a társadalom minden szférájában a piac logikája érvényesüljön. Az új társadalompolitikának egyensúlyra kell törekednie a piaci hajtóerők, valamint az emberi létfeltételek és esélyek között. Új alkut kell kötni a multinacionális tőkével és a privatizált, külföldi tulajdonban álló szolgáltatókkal.

(13.20)

Hatékony állami szerepvállalásra van szükség, amely képes a közérdeket is érvényre juttatni. Az a baj, hogy a szociálliberális kormány idejében drágán épültek az autópályák, és Magyarországon készült el Európa egyik leghosszabb völgyhídja. A roma integrációra fordítandó pénzek pedig, tisztelt képviselőtársaim, egyszerűen eltűntek.

Tisztelt Országgyűlés! A jól teljesítő, nemzetközi összehasonlításban is versenyképes állam erőforrása a polgárai jólétében, biztonságában, műveltségében, egészségében, testi-lelki teljesítőképességében van. El kell döntenünk, hogy mire van szüksége a társadalomnak: önmagáért és a közösségéért felelősséget vállaló, értéktudatos felnövekvő nemzedékre, vagy a modernnek mondott világhoz feltétel nélkül alkalmazkodó és annak minden előnyét a maguk javára fordító zsoldosokra. Nem lehet vitás, csakis egy egymásért is felelősséget vállaló nemzedék eljövetelében és megerősítésében vagyunk érdekeltek.

Magyarország gazdasága globális összehasonlításban kicsi és nyitott. A kis és nyitott gazdaságok egyik legalapvetőbb erőforrása a humán tőke, éppen ezért az erőforrás-gyarapító rendszerek garantált biztosítása az állam feladata. A magyar társadalom gazdasági teljesítőképessége mai szintjén is megtermeli az erőforrás-fedezetet ahhoz, hogy a humán erőforrást újratermelő rendszereket közpénzből lehessen működtetni, csak meg kell szüntetni a presztízsjellegű kiadásokat.

A lakosság igen alacsony, siralmas fizikai és mentális állapota, valamint alacsony jövedelmi helyzete miatt az állam nem engedheti ki kezéből a még meglévő közösségi infrastruktúrákat. Ezek közé tartozik a tömegközlekedés és az ivóvízellátás, a nemzeti erdő- és földvagyon és a Magyar Villamos Művek is. A már privatizált szolgáltatások esetében a jogszabály-módosítások segítségével erősíteni kell a közhatalom szabályozó erejét. A közösségét szolgáló államhatalom kötelessége a vállalkozói szabadság és a közösségi szolidaritás közötti hatékony egyensúly megtalálása és fenntartása, a monopolisztikus ellátórendszerek szigorú ellenőrzése.

Az öngondoskodási képesség megteremtése is döntően állami feladat. Az SZDSZ javaslatával szemben nem szétverni kell a család és a közösség biztonságának hálóját, hanem újra kell szőni azt. Az állam reformként álcázott további gyengítése helyett olyan állam kiépítését kell célnak tekinteni, amely valóban alkalmas az oktatás és az egészségügy hatékony működtetésére, a szociális gondoskodás intézményrendszerének fenntartására, a szolgáltatási funkciók megerősítésére. Ehhez viszont az állami erőforrások eltökélt gyarapítására, nem pedig tudatos lerombolására van szükség. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az állam jóléti védőfaktora a közösség kulturális öröksége, amely biztosítja a társadalom önazonosságát, és elősegíti a közösségi kohéziót. Ennek biztosítása is jelentős mértékben az államnak mint szolgáltató intézménynek a feladata.

Tisztelt Országgyűlés! A Nyugaton uralkodó közgazdaságtani felfogás az államot nem illetéktelen, amputálandó testnek, hanem a modern gazdaság fenntarthatóságát és versenyképességét biztosító szervezőerőnek tartja. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a szabad demokraták által benyújtott javaslat a fenti elvárásoknak szinte semmiben sem tesz eleget, egy olyan hosszú-hosszú, évtizedes közgazdászi gondolkodásmódra épít, amely a piac fennhatóságát tartja etalonnak, abból indul ki, hogy a piac mindent elrendez, és nem veszi figyelembe, hogy ez a korlátlan piac rendezte el a globális gazdaság helyzetét, és ennek a korlátlan piaci rendezőelvnek köszönhetően alakult ki a magyarországi gazdasági és pénzügyi válság is, amely ezután az államhoz szalad segítségért. Ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim, az állam szabályozó, felügyelő, szolgáltató szerepét kell erősíteni a piaci érdekekkel szemben.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu