KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azért kértem az expozé után és a bizottsági felszólalásokat követően szót, mert úgy érzem, hogy nagyon nagy zavarok vannak itt a fejekben. (Bencsik János: Ezt miből sikerült megállapítani?) A bizottsági előadások kapcsán sikerült ezt megállapítanom, és éppen Bencsik képviselő úr mondanivalója után. Képviselő úr, a törvény világosan fogalmaz, egyértelműen meghatározta a feladatot, amit a kormánynak teljesítenie kellett. Ön pedig, teljesen függetlenül attól, hogy mit határoz meg a törvény, olyanokat kér számon, ami nem volt feladatunk. Még egyszer mondom, az ÁPV Zrt. és jogelődei tevékenységéről és a teljes privatizációs folyamatról kellett számot adni. Nem tárgya a mostani jelentésnek, mondjuk, a Nemzeti Földalapba tartozó földterületek sorsának az ismertetése, és nem tárgya mindazon tevékenységek sora, amit a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság keretén belül bonyolítottak le. Úgyhogy nagyon kérem, hogy a vita arról szóljon, amiről a törvény szerint szólnia kell.

Mádi képviselő úr és Tasó képviselő úr is szóba hozta az adósságot. Tisztelt Képviselőtársaim! Persze van összefüggés, lehet összefüggés a privatizációs bevételek felhasználása és az államadósság alakulása között, de nehogy már azt a nézetet próbáljuk itt elhitetni, hogy teljesen szoros összefüggés van a privatizációs bevételek, illetve az államadósság alakulása között! Ami összefüggés van, azt Mádi képviselő úr sajnos rendkívül inkorrekt módon vezette elő. Igen, tisztelt képviselőtársaim, 1996-97-ben nagyon jelentős privatizációs bevételekre tett szert az ország. Ez az egyik előnye az akkori privatizációnak. A másik előnye pedig az, hogy éppen 1996-97-ben nagyon jelentősen elkezdett növekedni a gazdaság, a korábbi évekhez képest dinamikusan. 1997-ben 4,6 százalékos, 1998-ban 4,9 százalékos volt a növekedés. Csak nehogy azt mondják, hogy attól lett magas '98-ban a gazdasági növekedés, mert májusban jött az Orbán-kormány!

Nyilvánvaló, hogy amikor a privatizációs bevételeket döntő mértékben, szinte százszázalékos mértékben adósságmérséklésre fordítottuk, akkor értelemszerű, tisztelt Mádi képviselő úr, hogy egyidejűleg a gazdasági növekedéssel és azzal, hogy az adósságszolgálatra fordítottuk a privatizációs bevételeket, jelentősen lecsökkent az adósságszolgálat a GDP-hez viszonyítva. Csak, tisztelt képviselő úr, nehogy már azt próbálja bebizonyítani, hogy a Fidesz-kormány ideje alatt az adósság jelentős mértékben csökkent! Nominális értékben folyamatosan növekedett az adósság, de ez értelemszerű is, hiszen rendre a Fidesz-kormány idején, de azt megelőzően és azt követően is az államháztartás nem szufficittel zárt, hanem hiánnyal, és a hiány folyamatosan növekedett. A GDP-arányos adósság nyilván másképp alakult, éppen azért, mert 1997-98-ban, majd kisebb mértékben 1999-ben is a GDP növekedett. A vita későbbi szakaszában majd tételesen be fogom mutatni, hogy hogyan alakult nominális értékben és hogyan alakult GDP-arányosan az adósságráta. Egy olyan intézkedést sem tudnak felmutatni az 1998-2002 közötti időszakból, amelynek betudható lenne az adósság csökkenése. Sem a hiány alakulását nem tudják bemutatni, sem pedig azt, hogy valamilyen nagymértékű bevételt az adósságszolgálat csökkentésére fordítottak volna.

Ami pedig Kékkői képviselő úr megszólalását illeti: nos, erre számítottam. Én ott voltam a mezőgazdasági bizottságban. Sajnálom, hogy nem a mezőgazdasági bizottság véleményét tolmácsolta itt. Nem hiszem, hogy egy piacgazdaságban, akkor, amikor a magántulajdon kialakulása még folyamatban van, erény lenne az, hogy a miniszterelnök letiltja a privatizációt. Csak azt nem tudom, hogy ha letiltotta, akkor hogyan került sor éppen ebben az időszakban a tizenkét nagy múltú agrárcégnek az értékesítésére. Volt, amit letiltott, de ami neki fontos volt, azt meg engedte, ugye, tisztelt képviselőtársaim? S ebből most még megpróbálnak erényt kovácsolni!

Tasó képviselő úr, azért, hogy a vita normális keretek között zajlódjon - ezt Mádi képviselő úrnak is mondom, aki a Malév privatizálása kapcsán olyan kifejezéseket használt, ami nem egészen indokolt, és visszautasításra érdemes -: ahogy az expozéban is elmondtam, gyakorlatilag a mindenkori kormányok irányították a privatizációt, de éppen a privatizációs törvény elfogadását követően a felügyelőbizottságokban ott ültek a politikai pártok képviselői is, és most is ott ülnek. Ezért egyszerűen értelmezhetetlenek azok a felvetések, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos visszaélések történtek. A Malév esetében pedig Mádi képviselő úr egy végig nem gondolt minősítést alkalmazott a privatizációval kapcsolatban. Képviselő úr, a Fidesz képviselője ott ül a felügyelőbizottságban, az ellenőrző bizottságban. Miért nem indítottak vizsgálatot? Miért nem kezdeményeztek vizsgálatot, ha ezt így ítélték meg? Nyilván azért, mert ennek nem volt alapja. Aki ott a folyamatot figyelte, és belelátott abba a privatizációs technikába, amit adott esetben a szervezet alkalmazott, az nem tartotta ezt indokoltnak, nem tartotta szükségesnek.

A vitát persze lehet olyan mederben folytatni, hogy egyes privatizációs tranzakciókat megpróbálunk kiemelni, és megpróbáljuk utólag értékelni a folyamatot, hogy ez mennyire nem volt jó, mennyire nem szolgálta az ország érdekét. De tisztelt képviselőtársaim, ha ezt az utat járjuk, akkor mindenkinek fel kell vetnie a saját maga felelősségét is. A saját magáét is! A másik oldalnak is, ennek az oldalnak is. Hova jutunk akkor? Miközben a privatizációs folyamat eredményeként valóban rögzíthetők azok az értékek, amelyeket az expozéban mondtam.

(16.20)

Arra kérem a képviselőtársakat, hogy ezt a jelentést ne próbálják felhasználni olyan politikai szándékokra, ami már kicseng a bizottsági megszólalásokból, meggyőződésem, hogy nem jutunk azzal sehová.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu