KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindazzal, amit Tasó képviselő úr mondott, nem lehet vitatkozni. Minősíthetetlen, teljes mértékben nem hordoz felelősséget, és szégyenletes, ahogyan a mondanivalóját elővezette, képviselő úr. Megmondom őszintén, szégyellem, hogy a parlamentben ilyen minősíthetetlen beszédek elhangozhatnak.

Mádi képviselő úrral szerettem volna vitatkozni, sajnálom, hogy a hosszú beszéde után már kiment, de itt mások is az adósságszolgálatot és a privatizációt megpróbálják összekötni. Az adósságszolgálattal kapcsolatban azért ne felejtsük el, hogy azt befolyásolja a hiány, befolyásolja az, hogy adott esztendőben mennyit tudunk az adósságtörlesztésre fordítani, és az, hogy milyen a gazdasági növekedés.

Képviselőtársaim! 1995-ben a maastrichti adósság 87,4 százalék volt, 1996-ban, amikor a jelentős privatizációs bevételek jöttek, ment lefelé - és persze közben a gazdasági növekedés is kezdett felfelé jönni - 73,7 százalékra, utána 1997-ben 64 százalékra ment le, majd 1998-ban 62 százalékra. Tehát ezeket a számokat azért mondom, mert nem a Fidesz-kormány találmánya az adósságráta csökkentése. Ha nominális számokat nézünk, Mádi képviselő úr, 1998-ban 6258 milliárd forint volt, 1999-ben 6963 milliárd, 2000-ben 7339 milliárd és 2002-ben, amikor el kellett számolni a sok kivitt pénzt, és be kellett hozni a költségvetésbe, 7953 milliárdról 9574 milliárd forintra növekedett. (Mádi László: 8280 milliárddal adtuk át!) Tisztelt képviselő úr, kérjen szót, és nem érdemes félrevezetni a közvéleményt. (Mádi László: Én is ezt mondom! Most mennyi?) A Fidesz-kormány idejéről beszélünk.

Forrás: parlament.hu