TASÓ LÁSZLÓ, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ÁPV Rt. és jogelődei 1990-től 2007-ig tartó tevékenységéről és a privatizáció teljes folyamatáról kellett volna szólnia a T/8582. számú jelentésnek. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetése előtt le kell szögezni, hogy maga a kormány nem tett eleget a saját határidejének, hiszen 2008. december 31-ig kellett volna benyújtania ezt az előterjesztést.

A jelentés áttekintése után már megértettem, hogy miért is húzták az időt, sőt legszívesebben még azokat az információkat sem adták volna közre, amelyek éppen csak nagyvonalúan értékelik a folyamatot, ami alapjaiban meghatározta Magyarország társadalmi-gazdasági kilátásait.

A jelentésben az elvárt, 17 éves tevékenységről szóló, teljes körű tájékoztatás helyett egy könnyed hangvételű, bizonyítványt magyarázó előterjesztés született, figyelmen kívül hagyva az áttekinthetőség alapvető követelményeit. Összefüggéseket és főként összehasonlításokat nem tartalmaz, legfeljebb csak elvétve, rázúdítja az olvasóra az adathalmazt, amelyben eligazodni elég merész vállalkozás. Ettől függetlenül az előterjesztés arra mindenképpen alkalmas, hogy bemutassa mindenki számára azon körülményeket, és igencsak kalandos fordulatokat, amelyek során 1945 után felépült országunknak a vagyonából mintegy 80 százalékos mértéket eladtak. Ha pontosabban fogalmazok, akkor azt kell mondjam, hogy inkább odaadtak, nem eladták a vagyont, hiszen látszott az egész folyamat alatt, hogy milyen módszerrel élnek a tulajdonosok.

A bizottsági ülésen szinte mindenki hozzászólt és egyetértett abban, hogy a jelentés alapvetően hiányos, és nem tartalmaz elemzést, és összegzést sem tartalmaz, amit elvárhattunk volna. Pontosabban: mindenki elvárta, hogy legyen egy elemzés a nemzeti vagyon e történelmi mértékű kiárusításáról, vagyis tudjuk azt, hogy milyen eredménnyel zárt, mi az egyenleg, és egyáltalán meghozta-e a folyamat az ígért és remélt változásokat; segítette-e a gazdasági szervezet átalakulását abba az irányba, hogy a tulajdonosváltással ne történjen vagyonvesztés, hanem az állami vagyon hatékonyabban működjön, és ugyanúgy szolgálja a magyar emberek biztonságát.

Szinte valamennyi hozzászóló hiányolta és kérte a leltárt, hiszen azt gondoljuk, hogy egy ilyen folyamat lezárásánál erre mindenképpen szükség van. Fontos kérdésként fogalmazták meg, hogy valóban akkora-e a folyamat költséghányada és -vonzata, amelyről már előtte hírek napvilágot láttak. Sajnos rá kell döbbenni, hogy minden egyes aggályunk igaznak bizonyult, hiszen a 2395 milliárd forintos bevételhez képest az államnak ezzel szemben 1370 milliárdnyi költsége is felmerült.

Többen feltették még a kérdést, hogy az önkormányzati szférának milyen elemeket adtak át, ennek mekkora volt az értéke, mértéke, és egyáltalán mi történt ezekkel a vagyontárgyakkal. Nem kaptunk választ az előterjesztőtől arra sem, hogy a külföldi tőkéből vásárolt vagyonelemek hozadéka, illetve az országból kivitt tőkejövedelmek, osztalékjövedelmek vajon milyen mértéket jelentettek ebben a folyamatban. Jó lenne tudni, hogy egyáltalán milyen arányban lettek gazdagabbak a külföldi tőkések a magyar állam vagyonából.

(16.10)

Nem kaptunk választ arra sem, hogy a Horn-Kuncze-kormány idején vitézlő Bokros pénzügyminiszter csomagjaként az önkormányzati szférára ráerőszakolt vagyonvesztés mértéke mekkora volt. Vajon mekkorát buktak a települések azon, hogy az alig egy-, két- vagy hároméves gázvagyont el kellett adni a névérték 40 százalékáért, aztán egy év múlva a villanyhálózatunkat kellett eladni 50 százalékos névértéken? Nem kaptunk választ arra sem, hogy a magyar lakosságnak az energiaszektor eladása összességében milyen veszteséget okozott. Vajon milyen hátrány érte a magyar lakosságot azzal, hogy eladták ezt a fontos közszolgáltatási rendszert? Mindenkit érdekelt volna: valóban sikeresnek értékelik a folyamatot, vagy jobb, ha erről nem beszélünk?

Tisztelt Országgyűlés! A T/8582. számú jelentés mindenkinek csalódás, aki arra számolt, hogy képet kap az állami vagyonértékesítés teljes folyamatáról. Arról azonban kaptunk egy képet, hogy az elmúlt 17, pontosabban már 18 év kormányai milyen módon bántak az ország lakosságának a vagyonával, melyik kormány mire használta fel az állami vagyont, és egyáltalán milyen gazdája volt a nemzet vagyonának. Egy dolog mindenképpen kiderült - erre majd később ki fogok térni -, hogy az összes bevételnek, ami 17 év alatt befolyt, az eladásában az MSZP-SZDSZ-koalíció 76 százalékos mértéket vállalt, egyszerűen fogalmazva, az állami vagyon 76,5 százalékát adta el az MSZP-SZDSZ-koalíció, 16,5 százalékát az MDF, és kevesebb mint 7,5 százalékát a Fidesz által vezetett kormány. Ezzel szemben és ezzel párhuzamosan nőtt az államadósság is.

Tisztelt Országgyűlés! Arra mindenképpen jó a jelentés, hogy világos legyen mindenki számára, milyen politikai erők tették tönkre az ország gazdaságát. De majd folytatom. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu