DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Gőgös Zoltán államtitkár úr megjegyzését szeretném annyiban erősíteni, hogy valóban az első természetvédelmi törvények egyenesen erdészeti törvények voltak.

(10.20)

Tehát maga az erdészet az, az erdőgazdálkodók azok, akik leginkább a tartamosságban gondolkodnak, hosszú távra terveznek és gondolkodnak. Nem ezzel van a problémánk, hanem azzal, amikor más típusú szempontok jelennek meg a szakmai szempontok mellett, vagyis amikor a tőkeérdek felülírja azokat a tartamossági kritériumokat, amelyeket elvárunk, és különösen az erdészektől várjuk el. Ugyanis az erdőgazdálkodók között is - mondjuk meg őszintén - vannak ilyenek is, meg olyanok is. És van az úgynevezett iparos erdészet, aminek a fakitermelés és a minél nagyobb hozam elérése a célja, ugyanúgy, mint a mezőgazdaságban is. A szuperintenzív iparszerű rendszerek ugyanúgy megvannak a fatermesztésben és a faültetvények művelésében is, mint ahogy megvannak az iparszerű mezőgazdaság esetén is.

Azt szeretném hangsúlyozni, attól függően, hogy milyen funkciójú erdőről beszélünk, milyen területen, milyen adottságú térségben vagyunk, mennyire sérülékeny, érzékeny ez a terület, teljesen más és más erdőművelésre van szükségünk, de azt gondolom, hogy az erdészek maguk képviselik ezt a szempontot. Az erdőgazdálkodás és a természetvédelem alapvetően nincs vitában egymással, ha ezeket a szempontokat sikerül együttesen érvényesíteni. Inkább szövetségeseket keresünk az erdészekben, amikor a természet szempontjai mentén beszélünk, mert igazából az erdő az az ökoszisztéma, amely megtestesíti az egyensúlyra való törekvést, és ahol nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy ez az egyensúly hosszú távon fenntartható legyen. Azt gondolom, az erdésztársadalom többsége ezt pontosan érzi, talán még azt is mondhatom - bár nem akarok ezzel senkit megsérteni -, hogy jobban érzi, mint az agrártársadalom a szántóterületeken vagy más művelési ágakban.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu