DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem sok nemesebb ügy van a gyűlölet elleni fellépésnél. A jogban, az alkotmányjogi kérdésekben járatlan ember ezért bizonyára értetlenül fogadja, hogy miért van vita ilyen kérdésben, hiszen egy alapvetően fontos erkölcsi szabály alkotmányba emeléséről volna szó, egy olyan erkölcsi szabályról, amelynek minden jóérzésű ember számára zsinórmértékül kell szolgálnia.

Miért fogalmazódtak meg tehát fenntartások a kormány javaslatával szemben? - mert megfogalmazódtak. Most ugyan én vagyok az első a megszólalók köréből, aki e fenntartásoknak hangot fogok adni, de ezek a fenntartások ismeretesek a nyilvánosság előtt a közelmúltban lefolyt és folyamatosan folyó vitákból, ismerjük mi, képviselők a törvényjavaslat, az alkotmánymódosító javaslat megszületését megelőző, már hosszadalmasan folyó és többszöri egyeztetésekből, az ott elhangzottakból, és a tegnapi alkotmányügyi bizottságban lefolyt vitában is megfogalmazódott mind a három frakció részéről ilyen fenntartás, és kifejezésre jutott, hogy a Szocialista Párt frakcióján kívül egyetlenegy párt sem támogatja ezt az alkotmánymódosítást. De megfogalmazódott ez civil szervezetek részéről is.

Melyek azok az indokok, amelyek ezeket a fenntartásokat megalapozzák? Engedjék meg, hogy a magunk, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának megközelítéséből adjak választ erre a kérdésre.

Elsőként arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a gyűlöletre uszítás tilalma az alkotmányban jelenleg is benne foglaltatik, az alapvető jogok egymáshoz való viszonyából, az emberi méltóság és a személyiség alkotmányos védelméből következően. Alaptalan az alkotmánymódosítás abbéli indokolása, hogy jelenleg a véleménynyilvánítás szabadsága teljesen korlátlan, ezért védtelenek vagyunk a gyűlöletre uszítással szemben. Ez nem így van.

Nyomatékkal kell hangsúlyoznom, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága most sem teszi lehetővé a mások ellen mozgósító gyűlöletbeszédet. Ennek ékes bizonysága a büntető törvénykönyv 269. §-ában foglalt közösség elleni izgatás bűncselekménye, amely három évig terjedhető szabadságvesztéssel rendeli büntetni a magyar nemzet, illetve valamely más nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság más egyes csoportjai elleni gyűlöletre uszítást. Ez a rendelkezés most is hatályban van, alkalmazható, alkalmazandó, és fel sem merül, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának tükrében alkotmányellenes lenne.

(13.30)

Hozzátartozik azonban a kérdéshez még valami, hogy a bírói gyakorlat az Alkotmánybírósággal együtt, úgy értelmezi az uszítás fogalmát, hogy az olyan beszéddel vagy más olyan megnyilvánulással valósul meg, amely a mások elleni közvetlen erőszak kiváltásának veszélyével jár. Másképpen megfogalmazva, a véleménynyilvánítás szabadsága ott végződik, ahol az következményeit tekintve mások biztonságát és ezzel együtt emberi méltóságát sérti.

Ez az alkotmánymódosító javaslat azért van most előttünk, mert a kormánynak ez a most ismertetett jelenlegi megoldás nem elég, nem kielégítő. A kormány a negatív indulatok keltésére alkalmas megszólalások, megnyilatkozások tilalmát sokkal nagyobb mértékben szeretné kiterjeszteni. Ez azonban - és ezt be kell látnunk - óhatatlanul a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan mértékű korlátozását jelentené.

Negatív indulatokat, érzéseket könnyű másokban támasztani. Ez nem csak magán a véleménynyilvánításon múlik. Nem kell hozzá feltétlenül durva, becsmérlő hangnem, sértő mód. A megszólalás, a véleménynyilvánítás hatása a befogadókon is múlik. Súlyos feszültségekkel terhelt társadalomban, amikor nagy a bizonytalanság és nagy az elkeseredés, könnyebben találnak termékeny talajra az indulatkeltő szavak, vélemények. Ilyen helyzetben, ha nem is a társadalom egésze, sőt még csak nem is a társadalom többsége, de azon belül egyes csoportok, egyes személyek fogékonyabbak lehetnek az indulatokra. Negatív érzések keltéséhez még az sem szükséges, hogy a véleménynyilvánítás hamis vagy igaztalan legyen. A mégoly jogos kritika, visszásságok feltárása és elemzése is alkalmas lehet ilyen érzületek keltésére.

Mindennapi életünkből több példát is hozhatnánk és hozhatunk arra, amikor egy akár igazságtalan, akár jogos kritika például egyes foglalkozást űzőkkel szemben negatív érzéseket, indulatokat keltenek. Ilyen indulatok keletkezését érzékelhettük a közelmúltban az orvosokkal kapcsolatosan a hálapénz problémája okából, a pedagógusokkal egyes kedvezményeik okából, ügyvédekkel, bankárokkal, országgyűlési képviselőkkel szemben, más és más okokból. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezek a negatív indulatok függetlenek attól, hogy jogosak vagy igazságtalanok voltak a megfogalmazott vélemények.

A kormány alkotmánymódosító javaslata, bár szavakban tetszetős, és felületes vizsgálata alapján akár támogatásra méltónak is látszik, voltaképpen minden olyan vélemény elfojtására alkalmas, amely negatív indulatokat kelt a vélemény igazságtartalmára tekintet nélkül, és amelyekre én más területekről az imént példákat hoztam. Valóban ezt akarjuk? Úgy hiszem, nem. Ez indokolja azt, hogy a kormány meglehetősen magára maradt ezzel a javaslatával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy példát, és ehhez fűzött gondolatot engedjenek meg nekem! Amikor a kormány javaslatát olvastam, a kádári korszak büntetőjoga jutott eszembe, ahol az "izgatás" elnevezésű bűncselekmény fogalmát a törvény úgy határozta meg, miszerint izgatásnak tekintendő a gyűlölet keltésére alkalmas cselekmény. Ügyvédként emlékszem arra az esetre, amikor egy fiatal diák ellen azért indítottak e jogcímen büntetőeljárást, mert egy március 15-éről, azon belül is arról az eseményről, hogy a Petőfi-szobornál kigyomlálták a vörös zászlókat, lelkendezve számolt be barátjának írt levelében, amely sajátságos, de az akkori időkben nem ritka módon megsérült a postán - mármint a levél. Ennek a levélnek a megírása és elküldése a jogalkalmazó szerint belefért a gyűlölet keltésére alkalmas bűncselekmény fogalmába.

Valóban azt akarjuk, hogy ilyen jogértelmezések előtt nyílhasson meg az út kiterjesztő törvényi megfogalmazások következtében? Nem, nem akarjuk, hogy még egyszer az ilyen eljárások lehetősége visszatérjen. Nem akarunk és nem tudunk támogatni olyan, látszatra tetszetős jogszabályokat, amelyeknek ilyen kiterjesztő értelmezése lehetséges. A józan liberális értékeket vallva, amelyek igenis megférnek a konzervatív keresztény értékekkel, mi is a véleménynyilvánítási szabadság talaján állunk, vállalva azt, hogy az igazságtartalmára tekintet nélkül alkotmányos védelemre méltó.

A számunkra elfogadhatatlan véleményeket illetően magunkénak fogadjuk el az aforizmát, idézem: "A számomra elfogadhatatlan véleményeddel szemben a tisztességes vita keretein belül mindent elkövetek, hogy véleményed ne érvényesülhessen, de mindent elkövetek azért is, hogy véleményedet akkor is szabadon mondhasd el, ha az általam vállalhatatlan, ha azzal egyáltalán nem tudok egyetérteni."

Tisztelt Országgyűlés! A mostani alkotmányos megoldás helyes. Az erőszak felkeltésének nincs helye. Itt valóban véget ér a véleménynyilvánítás szabadsága. Innentől kezdve a korlátozás indokolt, de ezt a mostani alkotmány is biztosítja. A véleménynyilvánítás további korlátozására nincs szükség, sőt az már a szabadság sérelmét jelentené. A kormány alkotmánymódosító javaslatát ezért nem tudjuk támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu