BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat - mint ahogy már a bizottságban elhangzott kisebbségi vélemény ismertetése során is elmondtam - több, még jelenleg hatályos törvényt kíván módosítani azzal a céllal, hogy a vállalkozások számára érthetőbbé, a jogalkalmazók, az ellenőrzést gyakorló szervezetek számára pedig egyértelművé tegye, hogy az ellenőrzések során milyen szempontokat kell, lehet figyelembe vennie.

(16.20)

Az a cél, hogy a szubjektív megítélés, az ellenőrök szubjektív megítélése korlátozottabb legyen, mint ez idáig volt, ez jó dolog, ezt nagyon fontosnak tartjuk. A súlyos jogsértés - gondolok itt elsősorban a feketefoglalkoztatásra és az ehhez kapcsolódó jogsértő magatartásokra - továbbra is automatikusan kizárja az állami támogatásokból és a közbeszerzési eljárásból azokat a szervezeteket, amelyeknél ez tapasztalható. A kevésbé súlyos esetekben viszont - és itt is változás van a jelenlegi törvényhez képest, ami meglehetősen keményen és nagyon egyoldalúan szabályozta ezeket a mulasztásokat - lehetőség nyílik arra, hogy ne kerüljenek azonnal, azonmód kizárásra a gazdálkodó szervezetek a pályázati lehetőségekből.

Miért van erre most szükség, vagy miért tartjuk ezt fontosnak? Egyértelmű a helyzet, hiszen a mai napon lefolytatott vita során többször elhangzott az, hogy a munkahelyek száma erősen fogyatkozik, nő a munkájukat elvesztettek, a munkanélküliek száma, és sajnos nagyon alacsony azoknak a ma még dolgozó embereknek a száma, akiknek megmaradt a munkahelye.

Felesleges tehát olyan bírságokkal, olyan szankciókkal sújtani a vállalkozásokat, amelyek megakadályozzák a vállalkozások számára azt, hogy részt vehessenek például a munkahelymegőrző támogatásokra kiírt pályázatokon. Hiszen azokat, akiknél kisebb súlyú mulasztásokat állapítottak meg az elmúlt években, két évre kizárták, lehet, hogy még most is ilyen kizárás alatt áll egy-egy vállalkozás, jóllehet a piaci helyzet, a piaci környezet jóval jelentősebben megváltozott körülette, mint az előző években. Ezért fontos lenne az, hogy ezek a vállalkozások is, amennyiben egyébként megfelelnek akár az Országos Foglalkoztatási Alapítvány, akár a minisztérium, akár a regionális munkaügyi központok által kiírt pályázatok feltételeinek, ezeken részt vehessenek, hiszen nem lehet annál fontosabb cél, mint hogy megmaradjanak a még meglévő munkahelyek, és az emberek ne kerüljenek az utcára.

Tudom, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban elég változatos volt a munkavállalókat képviselő szakszervezetek álláspontja, magyarul: nem volt egyöntetű támogatás, mert attól tartanak, hogy ezek a módosítások lehetővé teszik, hogy a feketefoglalkoztatás még szélesebb és kiterjedtebb legyen, mint amilyen eddig volt. Tegyük hozzá, az aggodalmuk nyilvánvalóan megalapozott, és nem légből kapott. Ha megnézzük, mondjuk, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség beszámolóját - amelyben meglehetős részletességgel arról ír, hogy a munkavédelmi, illetve a munkaügyi ellenőrzések során milyen tapasztalatokra tett szert -, akkor bizony azt látjuk, hogy az egyik legtöbbször elkövetett mulasztás az, amikor a dolgozót, a munkavállalót nem jelentik be, nem tesznek eleget a vállalkozások a bejelentési kötelezettségüknek.

Természetesen érthető, hogy emiatt az érdek-képviseleti szervezetek aggódnak, én ezzel teljesen egyetértek, hiszen az, hogy valakinek bejelentett, legális munkahelye van, nemcsak jövedelmet biztosít számára, hanem egyfajta szociális biztonságot. Hiszen a bejelentett munkahely ad lehetőséget arra, hogy egészségügyi ellátásban részesüljön, ha megbetegszik, akkor táppénzt kapjon, ha eléri a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjszerző időnek számítson a munkaviszonya, illetve nők esetében, vagy ha az édesapa megy gyermekgondozási díjra, akkor az ő esetében is a gyermekgondozási díj mértékében is - a plafonig természetesen - szerepet játszik a jövedelem mértéke és nagysága.

Azt is tudjuk a különböző beszámolókból, jelentésekből, hogy vannak olyan iparágak, ahol a feketemunka bizony elég jelentős mértékben tetten érhető. Ilyen például az építőipar - sajnos azt kell mondjuk, klasszikusan ilyen terepe a foglalkoztatásnak -, ilyen például a feldolgozóipar, a mezőgazdaság, a vendéglátás. Ami meglepő ebből a jelentésből, legalábbis számomra, hogy az eddig már ismert ágazatokhoz felzárkózott a vagyonvédelmi vállalkozásoknak is egy jelentős része, itt is dinamikusan megnőtt a feketén foglalkoztatottak száma.

Arra, hogy a feketefoglalkoztatásnak mi az oka, én most nem kívánok kitérni, hiszen jószerével délelőtt fél tíztől egészen fél négyig, háromnegyed négyig arról szólt a vita, hogy vajon a foglalkoztatás mértékének a növelése elérhető-e azokkal az adó- és járulékkulcsokkal, amelyeket még alkalmaznak, illetve amelyeket alkalmazni kíván majd a törvény elfogadását követően a kormány. Megítélésünk szerint az adóelkerülésnek vagy a feketefoglalkoztatásnak az egyik alapvető oka változatlanul az, hogy magasak azok az adók és járulékok, amelyek az élőmunkát, magyarul, a bérköltséget terhelik. Amíg ebben valamilyen radikális változás nem lesz, nehéz lesz a feketegazdaságot visszaszorítani.

Ezzel együtt nekem az az álláspontom - és ezt frakciótársaim is osztják velem -, hogy a változásokkal, amelyek ebben a törvényjavaslatban szerepelnek, egyetértünk. Nevezetesen: egyetértünk azzal, hogy minél kisebb lehetősége legyen, minél kisebb teret kapjon az ellenőrzést végző személyek szubjektivitása, hiszen ha most a munkaügyi felügyelő kimegy egy ellenőrzésre, akkor a tapasztalatok birtokában maga döntheti el, hogy kiszab bírságot vagy nem szab ki bírságot, de a felügyelőség vezetőjét is ugyanilyen szubjektivitás jellemzi, mert ő maga dönthet arról, hogy a felügyelő javaslata alapján eltekint a bírság kiszabásától, illetve ha nem tesznek erre javaslatot, akkor ő maga is dönthet arról, hogy mégiscsak ki fogja szabni a bírságot.

A munkavédelmi szabályok betartása vagy be nem tartása is egy nagyon fontos szempont, hiszen az érdeklődők általában csak akkor kapják fel a fejüket, amikor valamilyen szörnyű és halállal végződő balesetről szólnak a híradások. Legutóbb például az Üllői úton volt egy nagyon súlyos helyzet, szerencsére halálos áldozatot nem követelt, amikor egy épület összedőlt.

(16.30)

De a szabálytalan állványozások és a munkavédelmi előírások be nem tartása is gyakran okoz maradandó testi károsodást, vagy pedig sajnálatos módon halálos végződésű is lehet. A javaslat itt nem tesz olyan kézzelfogható különbséget, mint a munkaügyi ellenőrzések tekintetében. Egyértelműen azt mondja ki, hogy akkor zárható ki vagy akkor kell kizárni egy vállalkozást az állami támogatások köréből, illetve a közbeszerzési eljárásból, ha a bírság összege meghaladja a minimálbér 15-szörösét. Nos, hogy ennek milyen visszatartó hatása lesz, arra most nem tudjuk a választ. A gyakorlatból fog kiderülni, hogy ennek lesz-e elég visszatartó ereje.

A bejelentés fontosságával kapcsolatban még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a munkavállaló szempontjából már elmondtam, miért fontos ez. A munkáltató szempontjából pedig nyilvánvalóan azért fontos, hogy ne kerüljön kizárásra, és ne bírságolják meg. Gondolt-e a jogalkotó arra, hogy mi van abban az esetben, amikor mondjuk, eleget tesz a munkáltató a bejelentési kötelezettségének, megvannak a munkaszerződések, megvannak a jelenléti ívek, megvan a bérszámfejtés, a járulékbefizetés, tehát minden megtörtént, esetleg elektronikusan elmulasztotta ezt a bejelentést, vagy nem ő, hanem mondjuk, a bérszámfejtő. Ez az egyik helyzet.

A másik pedig az, emlékezzenek vissza a képviselőtársaim arra, talán amikor a tb-járulékról volt egy nagy parlamenti vita, akkor említettem azt az esetet, hogy nem egy munkavállaló keresett meg nemcsak engem, hanem nyilvánvalóan a szocialista képviselőket is azzal a panasszal, hogy be van jelentve, elküldték elektronikusan a bejelentését, elküldték papíron a szerződését, már 15-ször bemutatták a hivatalnak, mégsem szerepel a nyilvántartásban. Ez akkor derült ki, amikor elment egy egészségügyi vizsgálatra, és közölte vele az orvos, hogy járjon utána, mert nem található a nyilvántartásban, nem fizetnek utána járulékot.

Ebben az esetben vajon mi a teendő? Az mégsem állapot, hogy magának az érintettnek kell szaladgálnia egyik hivatalból a másikba. Azt az álláspontunkat képviselem, hogy a törvényjavaslatnak azzal a céljával egyetértünk, hogy ezeket a rendkívül szigorú és értelmetlen szabályokat, amelyeket korábban elfogadott a parlamenti többség, módosítani kell azért, hogy a munkahelyeket meg tudjuk menteni, és az emberek ne kerüljenek az utcára. Természetesen nagyon fontos, hogy az a cél vagy az az elképzelés, amely megfogalmazódott, a törvény szövegében is tetten érhető legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu