DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem állok könnyű feladat előtt. Nyilvánvaló, komoly várakozás előzi meg az új kormány intézkedéscsomagját, és a várakozások nemcsak a takarékoskodási intézkedések súlyával kapcsolatosak, hanem azzal is kapcsolatosak, hogy hogyan fogjuk tudni serkenteni a gazdaság működését, hogyan fogjuk tudni segíteni a vállalkozókat, hogyan fogjuk tudni egy olyan növekedési pályára állítani az országot, ami aztán elfeledteti mindazt a nehézséget, amit most rövid távon fel kell vállalni.

Ennek a csomagnak egy fontos eleme ezért az adóintézkedések halmaza, hiszen a könnyítéseket, a gazdaság növekedési képességének a javítását lényegében jelentős részben az adórendszer garantálhatja.

Mi tehát a mostani csomaggal kapcsolatos feladatunk? Egyszerre kell tudnunk hatékonyan kezelni a válságot, megőrizni, sőt lehetőség szerint tovább javítani az egyensúlyt, és megteremteni a hosszabb távon kívánatos gazdasági növekedés feltételeit. Ehhez képest a jelenlegi helyzetünk, hogy van egy meglehetősen nagy kiterjedésű és egyelőre még sokat költő államunk, egy meglehetősen magas adócentralizáció - 39-40 százalék közötti a GDP-arányos adóelvonások szintje, ez nem mondható különösebben versenyképesnek a hozzánk hasonló fejlettségű országokkal való összehasonlításban -, és emellett még kifejezetten súlyos, ismert strukturális problémája a magyar gazdaságnak az alacsony foglalkoztatottság, ami az aktívak körében 57 százalék. Ez nagyjából 11 százalékkal marad el az uniós átlagtól, de még a hozzánk hasonló fejlettségű visegrádi hármaknál is olyan 6 százalékkal alacsonyabb.

(9.40)

Mi tehát a célunk? Mik tehát az alapcélkitűzések, amikor az adórendszerről beszélünk? A versenyképesség javítása általánosságban, az aktivitás növelése mind munkakeresleti, mind munkakínálati oldalon. Ehhez az adórendszer átalakítását és lehetőség szerint az adóterhek csökkentését is el kell tudnunk érni. Ismerjük ezzel együtt a magyar gazdaság, a magyar költségvetés helyzetét. Látjuk azt is, hogy hónapról hónapra, már nem is belső szerkezeti problémák miatt, hanem a világgazdaság, a külső egyensúly változó feltételei miatt rövid távon akár romlanak is a kilátásaink. Ebben a koordináta-rendszerben kell tudnunk meghatározni azt a lépéssorozatot, ami végső soron ahhoz kell, hogy elvezessen - amit bevezetőmben említettem - egy nyilvánvalóan lényegesen versenyképesebb adórendszerhez. Azonban az időzítésnek illeszkednie kell az egyensúlyi célokhoz is egy romló gazdasági környezetben.

Éppen ezért az időzítés szinte az első átgondolandó kritikus kérdés, és ezzel kapcsolatban el kell tudnunk választani az azonnali, rövid távon meghozható és meghozandó intézkedéseket a több évre szóló tudatos tervezéstől. Előreszaladva és kicsit leegyszerűsítve azt tudom mondani, hogy a jelenlegi egyensúlyi pálya fenntartása érdekében az azonnali intézkedések, ahogy az várható volt, elsősorban adóátrendezés képében tudnak megvalósulni, és ezt követően minél hamarabb, minél gyorsabban el kell tudnunk kezdeni azt a lépéssorozatot, azt a folyamatot, ahol már az adóterhelés szintjét is egyre lejjebb és lejjebb nyomjuk, és egyszerre érdemi könnyítést tudunk adni a gazdaságnak és a lakosságnak.

Tisztelt Ház! Az előző kormány, mint ismeretes, az ezzel kapcsolatos elképzeléseit benyújtotta a parlament elé. Ezekkel az elképzelésekkel kapcsolatban kell most az általános vitát lefolytatnunk azzal, hogy nyilván nem meglepetés a Ház számára, hogy amennyire lehetséges, ezeket az elképzeléseket szeretnénk továbbfejleszteni. Szeretnénk arra a mezsgyére terelni, amit az előbb mondtam, rövid távon is olyan adószerkezet-átalakítást elérni, ami segíti a foglalkoztatást, segíti a munkába állást, segíti a munkavégzést, és kitalálni azt az ésszerű menetrendet, ami egyre inkább az általános adócsökkentés felé tud elmenni. Ehhez kellett, kell megtalálnunk a megfelelő menetrendet, és ehhez kell megtalálnunk azt az időzítést, ahol mindezt közösen megvitatva, az összes létező szempontot figyelembe véve tudjuk kitalálni, hogy milyen tervvel akarunk előállni.

Ennek azonnal van egy technikai következménye, mégpedig az, hogy a jelenleg benyújtott adócsomag keretében szeretnénk olyan eredményt elérni, hogy a most szavazásra kerülő csomag kizárólag 2009-es változásokat érintsen. Ugyan szeretnénk minél hamarabb a 2010-es évvel kapcsolatos változásokkal is foglalkozni, lehetőség szerint minden adókérdést szeretnénk a tavaszi ülésszakban megvitathatóvá és lezárhatóvá tenni, azonban éppen azért, hogy a 2009-es változások minél hamarabb hatályba léphessenek, a jelenlegi csomagot csak a 2009-es változásokra szeretnénk leszűkíteni, és egy külön benyújtandó törvényjavaslatban, még a tavaszi ülésszak során szeretnénk a 2010-es és akár a későbbi évek adószerkezet-átalakításával és adócsökkentésével is foglalkozni.

Ezzel együtt a mostani expozémban általában szeretném elmondani, hogy mik az elképzeléseink az adórendszerről, noha a mostani csomag szándékaink szerint kifejezetten csak a 2009-es változásokat kell hogy érintse. De azt gondolom, a 2009-es változásokról is úgy tudunk érdemben vitatkozni, beszélni, hogy ez egy lépéssorozatba illeszkedik bele, és annak első lépéseként válik értelmezhetővé.

Nézzük tehát, hogy mi az, amit szükségesnek tartunk általában az adórendszer átalakítása során, azt figyelembe véve, hogy a jelenlegi eladósodottsági szintet kinőni, lényegesen lejjebb szorítani akkor fogjuk tudni, ha a magyar gazdaság teljesítménye jelentősen nő, és a magyar gazdaság teljesítményének növekedéséhez szükségszerű, hogy többen álljanak munkába, többen dolgozzanak, érdemben többen járuljanak hozzá a jövedelemtermeléshez, hiszen ettől lesz több jövedelem; amellett persze, hogy az is szükségszerű, hogy aki dolgozik, hatékonyabban dolgozzon, termelékenyebben tudjon működni. Ezzel együtt rövid távon minden elérhető forintot, minden forrást arra kell hogy felhasználjunk, hogy a munkába állók száma növekedjen. Ez két intézkedéscsomagot feltételezhet. Az egyik, hogy ösztönözzük a vállalkozásokat, hogy kínáljanak minél több munkát a lakosságnak, és ösztönözzük a lakosságot, hogy minél inkább aktívan töltsék az idejüket, és minél inkább akarjanak munkát vállalni.

Azt gondoljuk, bocsánat a szakszavakért, hogy a munka keresleti és kínálati oldalát is serkenteni kell, a vállalkozások oldalán is csökkenteni kell a terheket, és a lakosság oldalán is a jövedelemadóztatás tekintetében csökkenteni kell a terheket. Ez rövid távon, 2009-ben oly módon valósulhat meg, hogy meg kell tudnunk találni azokat a forrásokat, azokat az átcsoportosítási lehetőségeket, amik azonnali teret adnak arra, hogy az adócsökkentés a foglalkoztatással kapcsolatban megvalósuljon. Ez azt jelenti, hogy preferenciákat kell váltani az adórendszernek, azokat kell előnyben részesítenie, akik aktívak, akik a saját maguk által megtermelt jövedelemből élnek és fogyasztanak. Ez rövid távon adóterhelés-növekedést jelenthet a fogyasztás oldalán, ez a legnagyobb növekedés azok számára, akik nem a saját maguk által megtermelt vagy nem korrektül, nem megfelelően leadózott jövedelemből fogyasztanak.

Értelemszerűen ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy figyelemmel kell lennünk arra a helyzetre is, hogy az egyensúlyi állapot fenntartása érdekében meglehetősen gyorsan kell átalakításokat végeznünk a szociális juttatások, szociális transzferek terén. Ezért vigyáznunk kell arra, hogy amikor a fogyasztási oldalra terheljük a nagyobb adót, akkor ez mindazoknak, akik egyébként is hátrányosabb jövedelmi viszonyokba kerülnek a gyors szerkezetátalakítások miatt, ne jelentsen elviselhetetlen terhet. Ezt célozza a kormány programjából ismert azon javaslat, amely szerint a tipikusan alacsony jövedelmi szinten élők által fogyasztott termékkosarat egy kedvezményes, 18 százalékos áfakulcs alá soroljuk, egyébként 25 százalékra emeljük az áfa általános kulcsát. Ez rövid távon, 2009-ben azonnali forrásokat teremt arra, hogy mindazt a célt, amit az elején elmondtam, hogy serkentsük a foglalkoztatást, serkentsük az aktivitást, erre fordíthassuk olyan módon, hogy igyekszünk figyelemmel lenni a romló jövedelmi viszonyok között élők adóterhelésére.

Mit tudunk tenni a foglalkoztatás oldalán? Mi az, amit e tekintetben meg akarunk valósítani? Mint jeleztem, a foglalkoztatók, a munkáltatók oldalán olyasfajta tehercsökkentést kell elérni, ami már rövid távon is képes fékezni a növekvő vagy folyamatosan zajló elbocsátásokat, hosszabb távon pedig megfelelő struktúrában motiválja a foglalkoztatókat arra, hogy új álláslehetőségeket, új munkalehetőségeket kínáljanak. Lévén, hogy a foglalkoztatás strukturális problémái legszélesebb körben az alacsony képzettségűek és alacsony jövedelemszinten foglalkoztatottak körében jelennek meg, ezért indultunk olyan tervvel, hogy a munkáltatói terhek csökkentése lépcsőzetesen az alacsony jövedelemszintről épüljön fel. Ezek szerint tartanánk magunkat ahhoz az elképzeléshez, hogy 2009-ben a minimálbér duplájáig csökkentsük a tb-járulékterheket 5 százalékkal, és a későbbiek során ezt úgy építsük tovább, hogy az 5 százalékos járulékcsökkentés a teljes jövedelemsávra vonatkozzon, és ezzel egyidejűleg szűnjön meg a tételes egészségügyi hozzájárulás. Most már a későbbi évekről beszélek, ami, mint jeleztem, nem ennek a törvénycsomagnak lesz a része, de hogy értsük a koncepciót, érdemes elmondani.

Ezzel megint azt a célt érjük el, hogy a minimálbér szintjén körülbelül 7,7 százalékos lesz a tehercsökkenés a munkáltatói oldalon, az átlagbér kategóriájában körülbelül 6 százalék, afölött egyre csökkenő, de az 5 százalékot minden jövedelemsávban eléri.

(9.50)

Ez azt jelentheti a foglalkoztatók számára, hogy nekik olcsóbbá válik a munkaerőt megtartani, és később akár újabb álláslehetőségeket kínálni, és ez leginkább az alsó jövedelemsávokban válik olcsóbbá.

Nézzük, hogy a munkavállalói oldalon mit tervezünk! A munkavállalói oldalon - szemben a munkáltatói adóterheléssel - pillanatnyilag nem egy egyenes, sima, lineáris adóterhelés létezik, hanem már most jelentősen differenciál a rendszer. Olyannyira jelentősen differenciál a rendszer, hogy a minimálbér duplájáig meglehetősen alacsony az adóterhelés, sajnálatos módon motiválva ezzel sok mindenkit arra, hogy csak eddig a határig jelentse be a jövedelmét és adózza le. A minimálbér duplája felett, tehát az átlagbértől haladóan nagyon gyorsan nagyon magasra ugrik az adóterhelés, ezzel lényegében két negatív hatást érve el, egyrészt az átlagbér feletti jövedelmek valójában jelentős részben nem kerülnek bejelentésre, ezáltal mesterségesen alacsonyan is tartva a statisztikai átlagbért; másrészt pedig nincs érdekelve valaki abban, hogy jobban dolgozzon, többet keressen, tehát a termelékenység javítását is jelentősen visszafogja a jelenlegi jövedelemadóztatás.

Azt látja bárki, aki munkában áll, hogy ha az átlagbért megkeresi, akkor rendben van, akkor egy egész elviselhető adóterhelési szinttel kell számolnia, az átlagbér szintjén az úgynevezett marginális adóterhelés viszont 73 százalék feletti. Csak hogy magyarázzam, ez azt jelenti, hogy ha adott egységgel növekszik a jövedelemszint, akkor abból mennyit von el az állam, mekkora az adóterhelés-emelkedés. Ez azt jelenti, hogy ha valaki az átlagbér szintjén él, és átgondolja, hogy érdemes-e neki többet dolgozni és többet keresni, akkor azt a választ kapja, hogy 73 százalékot vagy annál egy kicsit többet el fog venni tőle az állam. Hogyan javíthatnánk így a termelékenységet, hogyan ösztönözhetnénk így bárkit is arra, hogy próbáljon picit többet dolgozni, picit jobban dolgozni, picit jobban hozzájárulni a megtermelt javakhoz, és ezáltal ő is többet keresne. Mert valójában nem kereshet többet, mert ennek a nagy részét elvonja az állam.

Ezen a logikán kell változtatni, ezen a logikán kell módosítani, amikor kialakítjuk a jövőbeni adóterhelés szintjét. Az idén ebben picit tudunk lépni. Szintén a benyújtott tervek szerint - csak hogy más oldalról is magyarázzam - azért is ragaszkodunk 2009-re a már benyújtott tervekhez, mert ez várakozásként beleépült mindenkinek a gondolkodásába. Különösen a kkv-szektorban látjuk, hogy szinte be vannak már tervezve a költségstruktúrába a 2009-re előterjesztett adócsökkentések. Tehát szeretnénk ragaszkodni ahhoz a megoldáshoz, hogy a sávhatárt toljuk fel az 1 millió 700 ezer forintos éves jövedelemsávról 1 millió 900 ezer forintos jövedelemsávra. Ez az idén már ezt a fajta adóterhelés-struktúrát némileg változtatja, és éppen ebben a jövedelemsávban ad kedvezményeket.

Tisztában vagyunk vele, hogy a jövőre nézve a teljes jövedelemsávra át kell alakítani az adóterhelést. Nem gondoljuk, hogy az átlagbérig az adóterhelés lényegesen változtatható. Szeretnénk kicsit csökkenteni, de - mint jeleztem - ott az adóterhelés eleve meglehetősen alacsony. Az átlagbértől kezdődően pont azért, hogy a termelékenységet, az önkéntes adófizetési hajlandóságot javítsuk, nagyobb arányú adócsökkentést kell megvalósítani a keresők, a munkába állók oldalán, és értelemszerűen megfontolandó, hogy a valójában magas, jelenleg különadóztatás alatt álló jövedelmi szinten keresőkkel mit tegyünk akkor, amikor minden forintot ki kell számolnunk. Hosszú távon ott is teljesítményt visszafogó a jelenlegi jövedelemadóztatás, hosszú távon ott is azt kell mondjuk, hogy az úgynevezett marginális adóterhelés - elnézést kérek, de többször nem ismétlem ezt a terminus technicust - visszafogja a magyar gazdaság teljesítményét. Nyilvánvalóan ismert azonban ezzel kapcsolatban az az igény, hogy amikor viszont minden forintot meg kell számolnunk, akkor elsősorban ne a legmagasabb jövedelemszinten élők helyzetét könnyítsük.

Felmerül mindezzel kapcsolatban a kérdés, hogy ha abban a jövedelemadó-struktúrában csökkentünk, amivel kapcsolatban eddig is az volt a vád, hogy nagyon sokan kimenekülnek alóla, és nagyon sokan nem akarják megfizetni az adót, akkor eközben hogy érjük el azt, hogy akik egyébként tényleg jobb jövedelmi viszonyok között élnek, azok arányaiban megfelelően járuljanak hozzá a közterhekhez. Ezt egyrészt biztosítja már az a forgalmiadóztatás-javaslat, amit 2009-re szeretnénk előterjeszteni, ami azt jelzi, hogy nem kifejezetten csak az alacsony jövedelemszinten élők által fogyasztott termékek magasabb áfaterhelés alá esnek, másrészt azt gondoljuk, szükségszerű, hogy a vagyon adóztatása terén tegyünk előremutató lépéseket, olyanformán, hogy a legkönnyebben elérhető vagyontárgy, az ingatlanvagyon kerüljön be az adórendszer fókuszába, az adórendszer olyan módon próbáljon jövedelem- és vagyonarányos adóterhelést kialakítani, hogy ha a jövedelemoldalon nem vagy nem megfelelően tudja megtalálni az adófizetők teljes körét, akkor a vagyont vonja adóztatás alá, különösen azok esetében, ahol a megkeresett és leadózott jövedelem nincs arányban a felhalmozott vagyonnal, a bevezetett ingatlanadó egy effektív adóteher-növekedést eredményezzen, azaz ez a réteg jobban járuljon hozzá a közteherviseléshez.

Mit fog jelenteni mindez technikailag? E javaslat eredményeként szeretnénk egy olyan új jövedelemadó-táblát kialakítani, amely nagyjából kétkulcsos, pontos kulcsok meghatározása nélkül - mert mint mondtam, ez a munka jelenleg még folyamatban van - biztosítja azt, hogy az adózók 90 százaléka az alsó kulcs alá essen, az alsó kulcs szerint adózzon - ez körülbelül 4-5 millió forintos jövedelemhatárt jelenthet, de most 2010-ről beszélek -, biztosíthatja azt, hogy a járulékszintek oly módon csökkenhetnek, hogy egyes, jelenleg kisadóként működő, adminisztrációt bonyolító járulékok kivezethetők legyenek a rendszerből, és pont azért, hogy mindezek számítási mechanizmusát a lehető legjobban leegyszerűsítsük, összevonjuk. Az is a tervek része, hogy a személyi jövedelemadó-kalkuláció is egyfajta szuperbruttóalapra kerül, tehát a teljes munkáltatói teherre kerül megfizetésre.

Szeretnék még egy pontról picit részletesebben beszélni, ez pedig - szintén az ismert témák közül - a feketegazdaság, az adókikerülés és annak visszaszorítása. Azt kell mondjam, hogy a jelen gazdasági és gazdálkodási körülmények között ez talán az eddigieknél is érzékenyebb téma, két okból is. Az egyik az, hogy a vállalkozások most igazán a túlélésükért küzdenek, és a túlélésért való küzdés során az indokolatlan versenyhátrány, az olyan módon elszenvedett hátrány, ami elvileg jogszabályilag nem lenne indokolt, még nehezebb helyzetbe hozza azokat, akik megfelelően járnak el. Ha valaki a jogszabályokat betartva próbálja fenntartani a vállalkozását, a jelen gazdasági körülmények között esélye sincs arra, hogy olyanokkal versenyezzen, akik nem megfelelően fizetik meg az adójukat, ezért aztán még határozottabban kell tudni fellépni az ilyen tendenciákkal szemben.

Másrészt viszont az is igaz lehet, hogy ha olyan típusú megoldásokat találunk a feketegazdaság elleni küzdelemre, ami hátrányosan érinthet olyanokat is, akik egyébként korrektül adóznak, akkor megint pont azokat nyomjuk agyon, akik szeretnének a legális szférában maradva biztonságosan működni, de esetleg kárt szenvednek olyan intézkedések miatt, amelyek nem megfelelően célzottak. Tehát nagyon fontos, hogy hatékonyan küzdjünk a feketegazdaság ellen, de az is nagyon fontos, hogy nagyon pontosan és nagyon jól célozzunk, és ennek ne essenek áldozatául olyanok, akik esetleg érdemtelen módon vannak kitéve hatósági megállapításoknak.

Ezért számos technikai módosítást szeretnénk törvénybe iktatni. Ennek kettős iránya van. Az egyik, amit már említettem, szeretnénk szakítani azzal a gondolkodással, ami a tételes eho fenntartásával, a járulékminimum meghatározásával jellemezhető, miszerint meghatározok egy kötelező befizetést, ezzel kvázi elismerve, hogy vannak, akik többet keresnek és nem fizetik be utánuk a terhüket, de ezt mintegy hallgatólagosan megengedem. A foglalkoztatás adóterhelése terén sokkal inkább azt szeretnénk, hogy részben a könnyítés eredményeként legyen mindenki sokkal inkább az önkéntes adófizetés irányába terelve, és ne minimum befizetési kötelezettségeket határozzunk meg, hanem olyan rendszert alakítsunk ki, amiből nem akarnak sokan kimenekülni, ezzel együtt várjuk el, hogy mindenki valóban a tényleges saját teljesítménye után fizesse a közterheket. Másrészt viszont azt gondoljuk, hogy picit módosítva az eddigi szemléletet azon az oldalon, ahol a jogszabály eddig sokszor jobb ötlet híján vagy jóhiszemű szándékkal amnesztiát adott, ezekben az esetekben itt az ideje olyan módon továbbfejleszteni a szabályozási gyakorlatot, hogy aki eddig a megengedő szabályozás eredményeként nem állt be önként az adófizetők sorába, az számoljon azzal, hogy a későbbiek során komoly adóteher-növekedést kell elszenvednie.

(10.00)

Ez különösen igaz a Magyarország határain kívül folytatott adótervezési technikákra, különösen igaz azokra a lehetőségekre, amikor valaki más, alacsony adókulcsú államokban igyekezett adóelőnyöket elérni, amit jelenleg is egyfajta amnesztiaszabállyal próbál visszafogni a magyar adórendszer, és próbálja ezeket visszacsábítani Magyarországra. Úgy látszik, itt igen komoly eredményeket tudnánk elérni, ha az amnesztiát lezárva, egyfajta szigorodó adóztatás alá vetnénk ezeket a fajta adótervezési technikákat, amelyek természetesen, ha megfizetik ezeket a szigorodó adóterheket, akkor továbbra is fennmaradnak.

Mindazonáltal, hogy félreértések elkerülése végett tisztázzam, ebből mi az, ami a mostani törvénycsomag része, mi az, ami későbbi törvénycsomag része, csak összefoglalásképpen elmondom, hogy a most tárgyalás alatt álló csomagot lecsupaszítva tehát kifejezetten a 2009-es változásokra szeretnénk igazítani, és minden más, amit elmondtam, egy későbbi törvénycsomag tárgya lehet, de hogy értsük a koncepciót, ezt együtt kellett ismertetnem. 2009-ben az ismertetett járulékcsökkentéshez, személyi jövedelemadó-csökkentéshez, áfaemeléshez és egyébként a már benyújtott jövedékiadó-változásokhoz szeretnénk ragaszkodni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy mindazokat az intézkedésjavaslatokat, amelyeket most módosító indítvánnyal szeretnénk kivenni a csomagból, azokat úgy, ahogy vannak, elvetjük. Ezeknek elemei felmerülhetnek, megvitatásra kerülhetnek, visszatérhetnek. Tehát kérem a tisztelt képviselő urakat, ne értsék félre, ha valamilyen módosító javaslat most azt célozza, hogy a benyújtott anyagból kikerüljenek konkrét intézkedések; ez lényegében csak azért van, mert 2010-re, illetve a későbbi évekre egy teljesen új csomagot szeretnénk majd lerakni az asztalra. De ettől függetlenül eddig ismert javaslatok abba még belekerülhetnek.

Nagyon köszönöm a tisztelt képviselők figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu