FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy mind az előterjesztésben, mind az eddigi kormányoldali felszólalásból hallható volt, bizottsági ülésen is megállapítottuk: örömünkre szolgál, hogy egy komolyabb előkészítés után került be egy szakmai törvény a parlamenthez. Gyakorlatilag az összes érintett, aki ma a borszakmában szervezeti rendbe tömörül, valamilyen módon részt vett a bortörvény és hegyközségi törvény előzetes egyeztetésében. Ugyanakkor - mint hallható volt - egyetlenegy ponton eltér a borszakmai szervezetek véleménye a kormány által benyújtott verziótól, ez a néhány év óta életbe lépett borforgalomba-hozatali járulék újbóli felosztásának a kormány által vázolt elképzelése.

Hogy visszább lépjek, ezt a 8 forintos összeget 40 százalékban a bor ellenőrzésére, 60 százalékban pedig a bormarketing munkájára lehetett fordítani. Ez ezután is fennmaradna, csak mivel az új szabályozás, a jelenleg benyújtott szabályozás szerint főleg az asztali és tájbor kategóriát előállítók sérelmezték, hogy döntő mértékben ők fizették meg a 8 forintot literenként, ezért valamelyest kellene esetleg figyelembe venni, hogy ezen kategóriát termelők nem annyira érintettek a marketingtevékenységben, tehát ha lehetne, esetleg a rájuk eső teher kisebb lenne. Így került most az előterjesztésbe az 5 forintos literenkénti egység, és emelkedett meg 8 forintról 10 forintra literenként a minőségi borokat előállítókat terhelő összeg.

Hozzáteszem, hogy ez gyakorlatilag a régi jövedéki adó mértékének a nagyságát jelenti, tehát különösebb terhelést ez sem jelent, főleg ha hozzávesszük, hogy a minőségi kategóriában nem ritka a palackonként 800-1000 forintért előállított, piacra kerülő bor. Most ezt terheli esetleg a 10 forint, azt hiszem, érezhető, hogy ez nem olyan nagy összeg, míg egy alacsonyabb forgalmazási kategóriában bizony a régi 8 forint akár a 10 százalékát is kitehette a forgalomból kikerülő bor literjének.

A felosztási mértékben talán most egység alakul ki a parlamenti pártok között, erre tettünk indítványt közösen Bedő Tamás képviselőtársammal, talán ez így rendeződik is.

De azt gondolom, egy ilyen szőlő-, bortörvénynél, a szőlészetről és a borászatról szóló törvénynél, a hegyközségekről szóló törvénynél azért nem mehetünk el szó nélkül, hogy néhány mondatban kitérjünk a borászat helyzetére, a magyar borászat helyzetére, és esetleg más területen ható, de mégiscsak a borászokat érintő kérdésre. Tudom, hogy ez konkrétan nem tartozik mindenben a törvény jelenleg beterjesztett szövegéhez, bár ha nagyon akarnánk, bele lehetne erőszakolni, de fogadjuk el parlamenti képviselőkként azt, hogy a szakmai szervezetek széles egyetértésével került be ez a törvénytervezet, és ahogy ezt bizottsági ülésen is említettük, jólesik látni ilyen törvényt, és ritkaságszámba megy manapság, ebben a kormányváltással is fűszerezett időszakban.

Tehát a borászatokról. Az elmúlt időszakban, azt hiszem, mindenki érezhette, hogy egyre magasabb az igény a jó minőségű borra, és egyre komolyabb az a létszám Magyarországon, egyre nagyobb azok száma, akik igénylik a minőségi, jó minőségű, megbízható eredetű, talán így fogalmaznék helyesebben, megbízható eredetű bor fogyasztását. Ez hozzájárulhat a napi szokásainkhoz, mint ahogy 2007-ben a mezőgazdasági bizottság szervezett is a parlament felsőházában egy nyílt parlamenti vitanapot a bor élettani hatásairól, ahol egyértelműen bebizonyosodott, hogy akik naponta 2-3 deciliter bort fogyasztanak, esetükben 40-60 százalékkal is csökkenhetnek korunk rettegett betegségeinek kialakulási esélyei. Ez egy óriási mérőszám, a 40-60 százalék. Magyarul, ha felsoroljuk ezeket a rettegett betegségeket, ezek a szív- és érrendszeri betegségek, a hirtelen halál, a koleszterinszint, a magas vérnyomás és a rákos megbetegedés. Erről egyértelmű tudományos kutatási eredmények vannak, nem is érdemes vitatkozni róla. Persze a bor alkohol, tehát a mérték iszonyúan fontos, nem véletlen ez a napi 2-3 deciliteres mennyiség, amit a tudósok most már Dél-Amerikától az USA-n keresztül egészen Európáig megállapítottak, és ebben egységes a tudomány.

Az a kérdés, hogy ezt a hátteret tudja-e biztosítani a magyar borászat a jelenlegi feltételek között. Mondhatnám azt, hogy próbálja, és ahogy a gazdasági helyzetet ismerjük, próbálja túlélni a jelenlegi helyzetet.

Miért mondom azt, hogy időnként sajnos túlélésre kell berendezkedni egy-egy borászatnak? Azért, mert közben olyan, például uniós jogszabályváltozás is történt, ami nem biztos, hogy egyértelműen a magyar borászat fejlődését szolgálja, és ennek esetleg Magyarországon negatív következményei lehetnek.

Két ilyet szeretnék említeni. Az egyik a melléktermék kötelező lepárlása, beszolgáltatása. Az rendben van, hogy a melléktermékkel, ez esetben a szőlőtörköllyel, majd pedig az alapbor képződésénél keletkezett seprővel el kell számolni. Ez rendben van. De hogy mit jelent az elszámolás, és az ellenőrzött kivonása mit jelent, ezt véleményem szerint egyoldalúan értelmezte a magyar jogalkotó, amikor erről tavaly rendeletet hozott, és úgy rendelte el, hogy a szőlészeknek, borászoknak ezt a mellékterméket most gyakorlatilag ingyen kell beszállítani az egyetlenegy lepárló helyre, pontosabban, hogy precíz legyek, csak fuvarköltséget térítenek meg.

Szeretném azt megkérdezni, hogy ez így tényleg rendben van-e. Gondoljuk el, hogy egy termék a tulajdonos kezében van, ez esetben a szőlőtörköly és a seprő, és jön egy rendelet, és azt mondja neki, hogy ezt ingyen be kell szállítanod egy adott helyre, fuvardíjat kapsz érte, de a termékedet ingyen kell átadnod. Ebből a termékből ott alapanyagként piaci terméket állít elő az a cég, amelyhez a beszállítást meg kell tenni. Ez esetben borkősavat, illetve alkoholt, illetve esetleges további melléktermékeket, amelyek piaci termékek.

Mondtam is azt a példát, hogy ez olyan, mint ha én egy erdővel rendelkező tulajdonos lennék, és egy törvény arra kötelezne, hogy a kivágott fáimat egy asztalosnak köteles vagyok ingyen átadni, a beszállítási díjat kifizetik, de a terméket köteles vagyok oda beszolgáltatni. Az asztalos ebből az alapanyagból csinál, amit csinál, de piaci termék lesz belőle.

Azt gondolom, ez valahol igazságtalan. Próbáljunk meg más országok gyakorlatához és az eddig alkalmazott gyakorlathoz is visszatérni; azért úgy érzem, ingyenesen mégsem lehet kötelezni valakit arra, hogy a saját tulajdonát csak úgy átadja valaki olyannak, aki ebből piaci terméket készít ráadásul.

A másik ilyen kérdés a kivágási támogatási kérdés. Való igaz, hogy az Európai Unió azt találta ki - és ebben nem értettünk egyet -, hogy a túltermelést úgy kell megszüntetni, hogy vágjuk ki a szőlőt. Mi úgy fogalmaztunk, hogy ott kell megszüntetni a túltermelést, ahol keletkezett - tehát Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Portugália -, ahol jellemzően olyan fajtákat termesztenek, amit nem is hoznak borként forgalomba, hanem automatikusan lepárlásra visznek. Ez tényleg értelmezhetetlen dolog, de az Unió, védve a nagy erővel rendelkező francia, olasz, portugál lobbiérdeket, a túltermelés levezetését kiterjesztette az egész Európai Unióra, pontosabban annak is a bort még előállítani, szőlőt még termelni tudó tagországaira. Mert ugye az északi országokat nem annyira érdekelte ez a szőlő-bor reform.

És a kivágási támogatásnál sajnálatos módon a magyar kormány is elfogadott egy olyan változatot, amire akkor még nem gondolt, hogy kérem szépen, ha olyan mennyiségben jelentkeznek be kivágásra az Európai Unió összes tagországából, ami elér egy bizonyos limitet, akkor az Európai Unió úgynevezett visszaosztást, redukciót alkalmaz, és ez minden tagországra kötelezően csökkenti a kivágandó területek nagyságát. Ez azt jelentette, hogy tavaly azok, akik bejelentkeztek tényleg elhanyagolt, illetve leépülésre ítélt szőlővel, és azt kivágni és helyette esetleg újat telepíteni szerettek volna, az összes bejelentkező nem lépte túl a magyarországi kvótát, hangsúlyozom, ezt nagyon lényeges, ugyanakkor az európai uniós előbb említett jogszabály miatt egy redukció végrehajtásával mindösszesen a teljesen jogosult pályázók pályázatának csak mintegy 60 százalékát tudta befogadni az MVH.

(18.10)

Azt gondolom, hogy ez nagyon kellemetlen döntés és szituáció volt azoknak, akik úgy gondolták, hogy élve az Unió adta pályázati lehetőséggel, a kivágás után megkapott pénzösszeget esetleg fejlesztésre szerették volna fordítani. Ők most nehéz helyzetbe kerültek, és nem értik, hogy noha mindenben megfeleltek az eddigi előírásoknak, mégis elutasításban részesülnek. Jó lenne, ha a minisztérium megpróbálná a közösen elfogadott szabályokat is újraértelmezni az Európai Unióban, hogy időben minél tovább, akár még évekre kiterjeszthető legyen a kivágási támogatás lehívásának a lehetősége, mert ha ez megmarad a jelenlegi korlátok között, akkor Magyarországon még mindig lesznek olyan szőlőterületek, amelyeket már valóban nem lenne szabad művelni, tényleg ki kellene vágni, de ha a gazda nem fog beleférni a kivágási támogatási keretbe, akkor nem tudjuk, hogy ott mi fog történni.

A harmadik az úgynevezett olasz borok kérdésköre. Sajnálatos módon tavaly és tavalyelőtt olyan mennyiségű import olasz bor érkezett Magyarországra, ami súlyos piaci zavarokat okozott az összmennyiség 80 százalékát előállító asztali és tájbor kategóriában. Ez ügyben írásbeli kérdéssel is fordultam a miniszter úrhoz, aki gyakorlatilag azt válaszolta, hogy minden rendben van, minden jogszabályszerűen történt. Ez talán lehet igaz is, ha a jogszabály minden paragrafusát szó szerint megrágom, mégis felmerült bennem az a kérdés, hogy miért nem érkezik ekkora mennyiségű olasz bor más országokba. Hogyhogy csak Magyarország az a nagyon liberális nyitott ország, amely korlátozás nélkül fogad ekkora mennyiséget, és teszi tönkre sajnálatosan az idehaza küzdő magyar borászatokat? Akkor javasoltam, hogy vegyük számba a lehetőségeinket, és nézzük meg, milyen önvédelmi lépéseket tehetünk, vizsgáljuk be ezeket a termékeket, hozzuk nyilvánosságra ezek adatait, nézzük meg, valóban feltüntetik-e, hogy ez olasz import bor. Természetesen kiderült, hogy nem, és az is, hogy néhányan ugyan olasz bort hoztak be, de magyar néven futtatták sok-sok vegyítés és házasítás után, s próbálták eltüntetni az eredendő nyomokat. De erre lenne egy hatóságunk. Az előbb említett 8 forintos literenkénti forgalombahozatali járulék 40 százalékát lehetne ellenőrzésre fordítani. Ez pedig jelentős összeg. 3-3,5 millió hektoliter éves borforgalom esetén mintegy 2,4 milliárd forint az ebből adódó bevétel, és ennek a 40 százalékát, durván 1 milliárd forintot lehetne fordítani a bor forgalombahozatali ellenőrzésére. Legyünk szívesek az önvédelmet megkezdeni, a nemkívánatos terméket a saját piacvédelmi eszközeinkkel állítsuk le, és mutassuk meg, hogy mit iszik a magyar állampolgár, és vezessük vissza a - remélem - nagyon jó és egyre jobb minőségű magyar borok piacára.

Természetesen tudom, szinte már hallom is, hogy a magyar borelőállítók között is van sajnos néhány csibész. A számuk szerencsére radikálisan csökken - ezt tudjuk -, de mint más területeken, sajnálatos módon itt is illuzórikus az az elképzelés, hogy nulla legyen a bűnelkövetők száma. Én itt mernék radikálisabb piacvédelmi eszközöket alkalmazni. A kormány kezében ott van a lehetőség, és a bor szakmai szervezetek ehhez nagyon szívesen társulnának. A Hegyközségi Nemzeti Tanács és a 22 borvidék saját érdeke, hogy a kormányzati szervekkel, a szakigazgatási hivatalokkal, az országos borminősítő intézetekkel ezeket az ellenőrzéseket tegyék meg.

Itt vissza kell térnem a régi lemezhez - ha szabad így fogalmaznom -, hogy hogyan tudnánk valóban egyszerűsíteni a borászatok adminisztrációs terheit. Már szinte hihetetlen, hogy ha bemegyünk egy borászatba, és megkérdezzük, mit kell tenni a számlákon kívüli papírforgalomban, akkor félméteres, méteres papírhalmazokat mutatnak fel, ami kizárólagosan a bor forgalmazásához kapcsolódó ellenőrző, bevallási, bizonylati és minden egyéb papírmunkához tartozik. Ebből általában a vám- és pénzügyőrséghez tartozó kötelezettség a legnagyobb, valamint a minősítésekhez tartozó papírmunka. S akkor még nem beszéltem a HACCP egyik remek találmányáról, mint az egér és a patkány menekülőútjának a biztosítása. Komolyan mondom, én ilyen röhejes dolgot még nem láttam. Aki ezt egyszer megnézi, hogy ez hogyan működik, nem hiszi el, hogy ezt normális ember gondolta ki. Ennek az adminisztrációs terhe, hogy hetente be kell írni, melyik menekülőcsapdában van egér és patkány. Természetesen nulla a végeredmény, mert nincs benne, de ebből füzetméterek állnak most minden borászat irodájában, mert bármikor kimehet egy hatóság - mert nagyon sok a hatóság - ellenőrizni, és kérheti, hogy meg szeretné nézni, mondjuk, az egér menekülőútjáról a 2008. augusztusi naplót, hogy aznap hány egeret vagy patkányt találtak. Ez képtelenség, de sajnálatos módon nagyon komoly terheket ró a borászatokra.

Összegezve: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a benyújtott tervezetet támogatja. Reméljük, hogy nem lesz olyan, az utolsó pillanatban bejött módosító indítvány, amely ettől a szándékunktól eltérő álláspontra kényszerítene bennünket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu