DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Meg kell mondjam, hogy a mostani hozzászólásom, felszólalásom sajnos nagyon fog fájni azoknak, akik érzik és tudják, hogy az elmúlt évek során milyen helyzetbe került Magyarország gazdaságilag, pénzügyileg és egyéb szempontok szerint is, de főleg abból a szempontból, hogy a megélhetési problémák halmozódtak, s az idősödés és az időskor ezeket a kockázatokat önmagában is nagymértékben halmozza és meg is jeleníti, éppen azzal, hogy az idősödés nemcsak az időbeni változások sorozata, hanem egyben az esélyek és kockázatok arányában a kockázatok növekedése.

(16.30)

Miért mondom ezt bevezetésképpen? Azért, mert a kockázat, amely az embert érintő kockázat, az idősödő, időskorú embereket, a nyugdíjassá válókat, az időseket és nyugdíjasokat egyaránt érintő kérdés, valamiképpen kimarad. Hát érthető, a gazdaság az matematika - mondják. A gazdaság, a pénzügyi világ, a GDP-termelés s a többi matematikai, gazdasági számítási kérdés, és természetes, hogy ezekkel operálunk, természetes, hogy ezeket tudjuk, látjuk, de az emberről van szó, még akkor is, ha ezek a szabályok és törvények, a matematika szabályai és törvényei és a statisztikák óhatatlanul beletartoznak mind az egészségügyi ellátórendszereink működtetésébe, mind a szociális biztonságunkat garantáló háttérintézményes működésekbe.

A társadalombiztosításról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló T/9180. számú törvényjavaslattal kapcsolatban mégis azt kell kérdeznem - figyelembe véve sok minden olyan tartalmi részét, javaslatát, amit persze régóta, sok éve, évtizedek óta tudunk, hogy a Magyarország népességén belüli idősödés és a vele járó anyagi és egyéb biztonsági tényezők megkövetelnek bizonyos változtatásokat, mi több, reformokat, mégis -, miért nem fogadható el.

Az első: én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy azért, mert a "három p"-kormányzat erőlteti be mintegy ítélet-végrehajtásként a jelen és jövő nyugdíjasai ellen. Mi ez a három p? Ez a három p a következő: pártkormány, pótkormány és préskormány. Nem tudom ennél szemléletesebben kifejezni. Biztosan egy sor másféle társadalmi korszakban másféle kormányzatra is el lehetne mondani ezeket, azonban a magam részéről mégiscsak azt kell hogy mondjam, a jelenlegi, mostani, e törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot nagymértékben ennek a - hogy is mondjam - gondolatmenetnek a mentén gondoljuk, gondolom nem elfogadhatónak. Többek között azért is, mert rendkívül gyorsan, átmenet nélkül, ütemezés és garancia nélkül készült el.

A további, második lépés, amit tennék ebben a kérdésben, hogy nem kellően előkészített, nem kellően szakszerű, és súlyos megélhetési válságot okoz.

A harmadik: azért, mert a következőket tartalmazza - és meg kell mondanom, hogy az eddigiek során nem éreztem az empatikusságot, hanem meglehetősen cinikus volt ez a szakszerű, szakmai, úgynevezett magyarázó rendszer, amit hozzáfűznek. Mik vannak ebben a javaslatban? Nagyon hevenyészett előkészítéssel - hiszen perceken belül kellett volna döntenie a szociális bizottságnak tegnap délután - most már benne vannak a korhatáremelés előrehozásával kapcsolatos tételek, a 2009-es korrekció átütemezése, a 2010-es korrekció elhagyása, a 2009. évre vonatkozó 13. havi nyugdíj második részének visszavonása, a 13 havi nyugdíj megszüntetése. Ehelyett van a GDP-hez kötött prémium. A GDP jelenleg mínusz 6 százalékos helyzetben, szinten van. Nem látok, nem látunk garanciát arra, hogy ez hogyan fog kilábalni ebből a mélyrepülésből. A korai nyugdíjazáshoz kötődő malusrendszert előrehozzák, és a rokkantnyugdíjazás feltételeinek is a szigorítása következik be. Ez benne van e javaslat tartalmi részében, különösen ebben a változatban, amit módosító javaslatként tegnap tárgyalt a szociális bizottság.

Mi a következő szempont, amit szerettem volna még hangsúlyozni? Nem rendszerszemléletű, akárhogy is nézzük. A rendszerszemlélet ma a világ legmenőbb gondolkodóinak, legmenőbb társadalomfejlesztőinek a gazdaságfejlesztésről elfogadott alapszemléleti álláspontját is jelenti. Vagyis ha valamilyen programot, valamilyen törvényjavaslatot, valamilyen törvényt, programot, projektet, bármit hozunk, ahhoz a rendszerben a csatlakozópontokat - hogy abból mi következik, illetve azokat a csatlakozópontokat, amelyekhez ez most kapcsolódik - vegyük számba.

Hát ezek nem történtek meg! Nem történnek meg egyszerűen azért, mert ez egy rendkívül gyorsan kierőltetett valami. Tudjuk, miért; gazdasági válság van - volt ilyen válság, lesz olyan válság. De akkor is ez nemcsak ezt a válságot tükrözi, hanem azt a válságot is tükrözi, hogy az előkészítési folyamatokban sajnálatos módon többféle intézkedési szempontot és érdeket figyelembe véve kellett gyorsan összetákolni - meg kell mondanom, ezt a nagyon kellemetlen kifejezést használom. Tehát nem rendszerszemléletű, nem fokozatos és hevenyészett. Akár tetszik, akár nem, hogy a nyugdíjas réteget, a mostani és a majdani nyugdíjas réteget, a nyugdíjas embereket mi fogja ebből következményképpen érni, hát nemcsak fájdalmat fog okozni, hanem hogy az életük szempontjából veszélyeztető lépések hogyan következnek, ezt nem vettük és nem vették figyelembe kellőképpen, és sajnálatos, hogy ez kimaradt.

Azt kell mondanom, hogy nem a valós emberi élethez igazodik. Kérdezzünk meg nyugdíjasokat bárhol! Most nem a csoportokra gondolok, akik összejönnek, ünnepelnek, táncolnak, énekelnek - jól ismerjük, évtizedek óta látom és tapasztalom ezt -, hanem a mindennapok emberére, aki elmegy a piacra és próbál vásárolni, próbálja a fűtéstámogatást megszerezni, a villanyt lekapcsolja és így tovább. Tehát nem a valós emberi élethez igazodik. Megint meg kell hogy mondjam: fájni fog - persze mindannyiunknak fáj.

Deficitpótlásra készült, de a vele ígért fájdalomra nem ad többek között csillapítót. A várható problémái között például ilyenek vannak - hadd soroljam fel -, ami a rendszeren belül egy előbbre gondolkodás mentén most már jól érzékelhető, legalábbis megfogalmazható: időskori elszegényedéshez vezet a továbbiakban is; félmillióan kiszorulnak a nyugdíjrendszerből, ha így mennek a dolgok; kevesebb munkavállaló és több nyugdíjas lesz, ami persze így is bekövetkezik, de nem számol vele úgy, hogy ezt meg lehetne előzni. Aztán nyilvánvalóan csökken a nyugdíj aránya a keresetekhez viszonyítottan, mégpedig komolyan és lényegesen. Túlterhelt szociális ellátórendszer alakul ki, amely már eddig is gebe módra botorkált, és a nagyon fontos alapvető szükségletekhez is a szociális ellátórendszerünk - meg sem szőtték, máris lyukas alapon - sajnos már elégtelenné válik.

Engedjék meg, hogy a garanciákról is mondjak néhány gondolatot! Igen, ha ezt a mostani javaslatot így, egy az egyben elfogadjuk, és nem utasítjuk el - azzal együtt, hogy amiket felvetettünk, amiket mindenhol elmondunk, nem próbáljuk beépíteni és módosítani -, akkor ezek bekövetkeznek, és a rendszer értelmezésében egyetlenegy tégla vagy folyamat érintettsége az egész rendszer további súlyos rombolását fogja eredményezni. Azt hiszem, ezt egyikünk sem szeretné.

Ezért arra kérem a képviselőtársaimat, hogy mindannyiunk felelősségével együtt ezen ne csak gondolkozzunk, hanem tegyünk is ellene, amíg ennél még súlyosabb állapotba nem kerülünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu