VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy az ellenzék valamit félreértett, amikor Vojnik Mária megértést kért. Nem a kormánynak, a helyzetnek a megértését kérnénk tisztelt ellenzéki képviselőtársainktól. És ha valaki a visszamutogatást felveti, akkor, azt hiszem, most talán inkább az előremutogatás ideje következett el. Nézzék, amikor az a kérdés, hogy mi mellett döntünk, honnan veszünk el, akkor egy olyan programot kell most az országnak eldönteni, hogy megvalósít-e vagy nem, amit senki sem szeret. Óriási félreértés lenne bárkinek azt mondani, hogy az a program, amit ez a kormányzat kényszerűségből felajánlott, bárki számára kedves, szakmailag nagyon boldogító és következményeiben olyan kívánatos lenne. (Babák Mihály dr. Lanczendorfer Erzsébettel konzultál.)

Valamit azonban látnunk kellene, tisztelt képviselőtársaim, ez pedig ott kezdődik, hogy mi az alternatívánk. Nos, Babák képviselő úr, ha egy pillanatra idefigyelne, akkor elmondanám neki azt, hogy látjuk az alternatívát, mondjuk, Izlandon, és látjuk Lettországban. Ők egy úton előttünk járnak sajnos, ennek az útnak a következményei sokkal rosszabbak a következő generációk számára, mint amiről mi most beszélünk. Arra is szeretném tisztelettel felhívni az önök figyelmét, és nagyon jó lenne, ha ezt, amikor mérlegelünk, publikusan, közösen meg tudnánk tenni, nevezetesen: ezeknek az intézkedéseknek a valódi vágó, megszorító hatása mikor fog megjelenni. Évek múlva. Ugyanakkor érzékelnünk kell, hogy mi az, amit szeretnénk megnyerni ezeknek az intézkedéseknek a bejelentésével.

Nagy tisztelettel a mát és a holnapot szeretnénk megnyerni abban az értelemben, hogy az ország működőképességét és fejlődőképességét biztosítani tudjuk. Nem véletlenül mondtam azt, hogy senki nem szereti azt a programot, amiről most beszélünk. Ennek a programnak valóban lesznek nagyon komoly negatív hatásai. Horribile dictu, még a gazdaság fejlődése kapcsán is lesznek negatív hatásai, viszont vannak bizonyos elvárások, amiket most mindenképpen szeretnénk a magunk javára megváltoztatni. Nézzék, amikor nem Magyarország, hanem Németország és Ausztria államkötvényeit nem vásárolják meg a világban, akkor nekünk valami fantasztikus teljesítményt kell nyújtanunk ahhoz, hogy a napi működést finanszíroztatni tudjuk. Amikor olyan világban élünk, ahol az Egyesült Államok napi megállapodás alapján Kínával finanszíroztatja az állam költségeit, beleértve a köztisztviselői kart és a hadsereget, akkor bizony vészhelyzet van.

Ezért említettem önöknek azt, hogy nem a kormány iránt, a helyzet iránt kértük az önök szakmai és emberi megértését, és azt a fajta közös fellépést, ami ebből a helyzetből az országot jó irányba mozdíthatja el, főleg közép- és hosszú távon. Amikor arról beszéltem, hogy ezeknek az intézkedéseknek évek múlva jelennek meg a hatásai, két értelemben igaz elsősorban. Abban az értelemben, hogy a negatív hatások több száz nap múlva kezdenek el majd egyáltalán előtérbe kerülni. Szeretném kiemelni a kormánynak azt a nagyon világos jelzését és döntését, hogy itt nem egy egyszeri és végleges elvonásról van szó, felfüggeszt bizonyos kiegészítő forrásokra vonatkozó ígéreteket. Teszi egy dolog miatt: azért, hogy a pénzügyi körök, amelyek remélhetőleg hajlandóak lesznek a további működésünket megfinanszírozni, lássák a hosszú távú költségcsökkentést Magyarországon. Érzékeljék azt a tendenciát, ami realitásként felmutatja, hogy 1-2-3 év múlva, amikor ezek az intézkedések szükség esetén életbe lépnek, valóban kordában tartható, sőt csökkenthető lesz Magyarország finanszírozási igénye, és ezzel egy olyan átmenetet tudjunk biztosítani, ami lehetővé teszi, hogy Magyarország egy új, valóban fenntartható fejlődési pálya irányába mozduljon el.

Kölcsönös és közös érdekünk ez? Magyar állampolgárként mindenképpen. Úgy gondolom, politikai erőkként is kölcsönös érdekünk, hiszen a mai ellenzék nyilván kormányzati szerepre készül, feltehetőleg nekik is érdemes végiggondolni, amikor bizonyos intézkedések hatásait publikusan rendkívül vehemensen és néha egy picit, hogy is mondjam, meglehetősen felületesen bírálják, hogy ezekkel a megnyilatkozásokkal esetleg fél év múlva, egy év múlva el is kell majd számolni. Azt gondolom, próbáljunk visszamenni azok közé a realitások közé, amik vállalhatóak lesznek 6-12-18 hónap múlva is. Nagy tisztelettel azt javaslom a patkó mindkét oldalán ülő képviselőtársaimnak, hogy próbáljunk abba az irányba elmozdulni, hogy hogyan tudunk közösen elfogadható megoldásokkal egy fenntartható működést kialakítani, hogyan tudjuk azokkal az intézkedésekkel, amelyek, még egyszer mondom, nem kedveltek és nem szeretettek, egy olyanfajta külső bizalmat kiépíteni az ország irányába, ami a további fejlődéshez, remélhetőleg egy 3,5 százalékos gazdasági növekedéshez vihet el bennünket belátható időn belül.

És amikor az intézkedések mellé csatolt nagyon világos jelzések életbe léptethetők, konkrétan arra gondolok, hogy ezek a növekményfelfüggesztések addig kell hogy érvényben legyenek, ameddig az ország gazdasági teljesítőképessége nem tudja biztosítani a továbbfejlesztés lehetőségét. Azt gondolom, ha ebből a szempontból valamilyen racionális megállapodás felé tudunk elmozdulni, akkor az eddigi vitát is le tudjuk zárni, hogy az önök jogos és szakmailag sokszor megalapozott aggodalmait kölcsönösen figyelembe véve nem egyfajta populista álvitába tudunk belemenni, hanem olyan érdemi intézkedéseket tudunk kihozni, amelyek valóban javíthatnak a helyzeten, és minden felelős politikai erő számára elfogadhatóvá válnak.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu