KATONA KÁLMÁN (független): Elnök úr, köszönöm a szót. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Farkas Sándor még azért hagyott egy poént nekem, mégpedig azt, hogy azt mondta, hogy amikor ő öntözni kezdte a borsóját, akkor egyszer csak azt vette észre, hogy a föld, a borsó körüli föld olyan fehér, mint ez a papír, mert kicsapódott az öntözővízből a só, mégpedig az a só, ami a termálvizekből, kifolyó termálvízből került az ő öntözővizébe. Tulajdonképpen én arról beszélek. Arról beszélek, amikor ezt az előterjesztést kifogásolom, hogy a fenntarthatósági szempontok nincsenek benne, és egy nagyon jól körülírható érdekkörnek a képviseletét szolgálja, miközben ezt a kérdést átfogóan rendeznünk kell.

Egyikünk sem, én azt gondolom, Orosz Sándor, Velkey képviselő úr sem azt mondta, hogy nem kell keresnünk erre a problémára egy elfogadható megoldást, de az, hogy egy paragrafusban gyorsított eljárással elintézzünk egy ügyet, megnyissunk a meglévő engedélyesek körének egy lehetőséget, hogy nekik ne kelljen a törvény előírása szerint eljárni, ez nincsen rendjén. Ugyanis az a vízkészlet, amire Sándor, te azt mondtad, hogy ez végtelen, ez nem végtelen. Mi azt hittük a gázkincsről is, hogy végtelen, el is gázosítottuk az egész országot. Mindenki, az is gázzal főz a legkisebb faluban, akinek ott van a kukoricacsuhé meg a fa az erdő szélén, mert egyszerűbb, mert azt gondoltuk, hogy annyi van, hogy csak na. Most már látjuk, hogy nem így van.

Azzal is egyetértek, hogy a hazai energiát hasznosítani kell, még akkor is, ha esetenként drágább, mert a függőségünket ezzel csökkenteni tudjuk, de jelen esetben nem erről van szó. Arról van szó, hogy nekünk a jövő nemzedékre is gondolnunk kell. Amikor a bizottsági álláspontot elmondtam, abban benne volt, és nem hangsúlyoztam ki, nem mondtam el külön, de kellett volna, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa egy nagyon jó érvrendszert állított össze. Gyakorlatilag azokat, amit én is elmondtam, Gábor is elmondott, ők szépen összefoglalták, és az volt az összefoglaló előadásuk vége, hogy ebben a formában biztos, hogy Alkotmánybírósághoz fordul a jövő nemzedékek ombudsmanja, mert nincs kezelve a fenntarthatóság kérdése, alkotmányossági aggályok is vannak és így tovább.

Tehát anélkül, hogy elsorolnám azokat az aggályaimat, amelyek ebben a kérdésben felmerülnek bennem, hiszen majdnem mindent elmondtak a képviselőtársaim előttem is, nagyon fontos azt hangsúlyoznom, hogy itt nem lehet egyoldalúan tekinteni egy kérdést. Budapestiek vagyunk mindnyájan legalább egy vagy két napig. Nem tudom, mennyire vagytok tisztában azzal, hogy amikor itt kimentek a Parlament vécéjébe, és lehúzzátok, az a Dunába folyik. Amit itt termelünk mi, képviselők, az egész város, a Duna sodorvonalába kerül, és szépen lassan feloldódik. Tulajdonképpen legyinthetnénk rá, ennek ellenére mi nagyon sok pénzért készítjük a szennyvíztisztítót, meg fog emelkedni ezáltal a szennyvízszolgáltatás díja, de szerencsére ebben az ügyben még nem szólalt meg senki, hogy ez sújtja a lakosságot, ez baj, mert végre meg kell oldani ezt a kérdést.

Az itt előttünk lévő tervezet is arról szól, hogy van egy állapot, mindnyájan elismerjük, hogy terheli a környezetet; van egy uniós irányelv, amely egyébként szerintem fordítottan értendő. Azt mondja, hogy bizonyos esetekben nem kell visszasajtolni, a szennyezett vizet nem szabad visszasajtolni, tehát tiltja a visszasajtolást bizonyos esetekben, de általános elv az, hogy sajtolni kell.

Én megismétlem azt a javaslatot, amit a bizottság egyébként elvileg támogatott, de végül nem került ilyen formában meghatározásra, mert sürgette a Ház, hogy ez kerüljön napirendre. Ha egy indítványt két bizottság nem támogat, a mezőgazdasági, amelyik, azt gondolnám, hogy csípőből támogatja, mert ott vannak a kollégák, és megértik ezt a problémát jobban; a környezetvédelmi ilyen szempontból, nyilván tudjátok, nem az igazi klasszikus környezetvédelmi bizottság, hiszen nagyon sok olyan tagja van, aki a mezőgazdaságiba szeretett volna menni, de oda már nem fért be, és eljött a környezetvédelmibe; tehát vad zöldnek egyáltalán nem nevezhető, nagyon mérsékelt zöld álláspontot képvisel három éve a bizottság, egyetlen olyan ügyet sem tudnék mondani, amely nem egy logikus, mérsékelt elv alapján született volna.

Ami baj ezzel a jogszabállyal, és ezt most már inkább az államtitkár úrnak mondom, hogy hatósági engedményt biankó felhatalmazásként fogalmaz meg. Nem határozza meg, még annyit sem, hogy tisztítani kell vagy ülepíteni kell, vagy az eleresztett vízzel ezt-azt kell csinálni. A főbb elveket elmondani vagy meghatározni, ez is hiányzik belőle, és tulajdonképpen azt gondolom, hogy alkotmányosan ez a visszalépés, amely a környezetvédelmi, korábban elfogadott határozathoz, a törvényhez képest ebben benne van, ilyen formában nem kezelhető.

Tehát az lenne a jó, ha ezt a jogszabályt rendes szakmai vitának vetnénk alá, és a sértés nagyon távol áll tőlem, de azt gondolom, hogy ez ügyben a környezetvédelmi tárca nagyon pipogya volt. A tárcának keményen a sarkára kellett volna állni, magához venni az ügyet, és azt mondani a kormányülésen a miniszter úrnak, hogy értem a kérdést, miniszterelnök úr, csinálok erre egy szakmailag megalapozott javaslatot, amely megállja a parlamenti vita próbáját, a szakmai kritikát is kiállja. De az, hogy egyébként tiszteletre méltó, miszerint egy térségi érdeket képviselő képviselő urak összeálltak, és csináltak két paragrafust, ez így nem kezelhető.

Tehát én még most is azt üzenem a miniszter úrnak, hogy álljon az élére ennek, kérjünk egy kis haladékot. Sajnos, tegnap a parlament ezt a haladékot, szerintem nagyon bután nem szavazta meg, legalább annyit meg kellett volna szavazni a parlamentnek, hogy húzzuk el, ahogy az erdőtörvényt. Emlékezzetek vissza, hogy végül is egy egészen jó kis erdőtörvény született, a konfliktusok zömét kezeltük azáltal, hogy hagytunk magunknak másfél hónapot. A karácsonyi szünetet egyeztetéssel töltöttük, utána még a bizottság kétszer meg tudta tárgyalni. Ez az ügy kisebbnek látszott, de értsétek meg, higgyétek el, hogy ennek a jelentősége a fenntarthatóság, a geotermikus energiánk hosszú távú használhatósága szempontjából meg kellene kapjon legalább még egy hónapot arra, hogy egy rendes szakmai egyeztetés történjen.

(13.50)

Én nem látom egyébként lehetetlennek, hogy egy olyan technológiai és politikai döntés szülessen, amely minden félnek megfelel, de döntő részének a törvényben kell benne lennie. Talán még nem késő egy ilyen lépést elérni. Remélem azt, hogy az előterjesztő képviselői is partnerek lesznek egy ilyen típusú megoldásban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu