DR. KÉKESI TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A két, az adótörvényeket magában foglaló előterjesztés a költségvetési bizottságban többségi támogatást nyert. Alapvetően négy kérdés köré fonható az a vita, ami felemlítésre érdemes.

Az első ilyen kérdéskör az időzítés: miért most kerül sor a 2010-es évi adótörvények tárgyalására, várható elfogadására? Nos, az adótörvények üzenetszámba mennek. Üzennek a munka világának, az abban részt vevő munkáltatóknak és munkavállalóknak, üzenet a pénzügyi és a gazdasági élet egyéb szereplőinek, a befektetőknek és a beruházóknak. Üzenet, hogy kellő időben tudjanak felkészülni egy kiszámítható adókörnyezetre. Üzenet azért, hogy ne november végén, december elején kezdjék el számolni a következő évi befektetéseiket, beruházásaikat, fejlesztéseiket, hanem már most, a nyáron kezdjenek ezzel kalkulálni, minél hamarabb hozzák meg azokat a döntéseiket, amelyek itt a gazdasági, pénzügyi válság remélhetőleg már kivezető szakaszában felgyorsíthatják azt a kilábalási folyamatot, ami persze azért még a következő esztendőre is át fog húzódni.

A második ilyen kérdéskör, hogy van-e gazdasági tartalma, gazdasági koncepciója ezeknek az előterjesztéseknek. Azt gondolom, hogy három részre bontva ezt a kérdéskört, mindenképpen érzékeltetni szükséges, hogy egy struktúraváltásra kerül sor az adórendszeren belül. És érdekes módon ebben a szerkezetváltásban elvi egyetértés mutatkozik lényegében a parlament minden politikai ereje, mondhatnám, minden képviselője között. Mi is ez a szerkezetváltás? A munkát, a munkavállalókat és a munkáltatókat, az élőmunkát terhelő adók és járulékok érzékelhető csökkentése és az egyéb, tehát a fogyasztást és a vagyont terhelő adók növelése az, ami az adószerkezetet, az adóbevételek összetételét meg kell hogy változtassa mint főirány.

Itt mindenképpen el kell mondani, hogy persze itt nem egy felmelegített töltött káposztáról van szó, nem a már unos-untalanig hallott adócsökkentés, a mindenáron való járulékcsökkentés és különösen a járulékcsökkentés gondolata került ismételten felmelegítésre, mert nem az a helyzet az, amiben ezek korábban megfogalmazódtak. Hiszen az akkori gondolkodás a foglalkoztatás növelésére és az erre való, az említett eszközökkel történő ösztönzésére vonatkoztak ezek a javaslatok, amelyek állításom, állításunk szerint erre nem is alkalmasak. Most azonban a munkahelyek megőrzéséről van szó, és itt igenis a járulékcsökkentés, a munkahely megtartása, valamiféle kompromisszumok között - csökkentett munkaidő csökkentett jövedelemmel - a munkavállalók, a munkahelyek megőrzése ezzel a módszerrel lehetséges, erre ösztönöz, mint ahogy ezt a gyakorlatban érzékeltük is már a meglépett és a kormányzat egyébként meghozott intézkedései kapcsán.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a járulékcsökkentés - még ha most ki is terjed már az új intézkedések eredményeképpen - nem pusztán csak az általános rendszerben kell hogy működjön, hanem arányosan meg kell tartani ezt a hátrányos helyzetű régiókban, a hátrányos helyzetű munkavállalóknál, és azon is érdemes gondolkodni, hogy elsősorban a termelésben jelenjen majd meg ennek a hatása, vagy ha ez nem így működik, akkor hogyan lehet ebbe az irányba terelni a hatását.

A másik ilyen részkérdése ennek az egyszerűsítés kérdése. Az egy régi, nem is vita, hanem állítás inkább, hogy a vállalkozói kör sokkal jobban figyel az adórendszer egyszerűségére, hiszen az egyszerűségéből ő az adminisztráció csökkentésén keresztül nemcsak munkát, energiát, hanem értelemszerűen költséget, pénzt is megtakarít, és ez felér sokszor az adómegtakarítás mértékével is. Egy ilyen példát mondok is: jelentősen egyszerűsödik a könyvvezetés, hiszen nagyon kiterjed most már az euróban, és lényegesen egyszerűsödik a devizában történő könyvvezetés, aminek következtében az Európai Unióhoz való egyre inkább történő közeledés, felzárkózás e tekintetben is tetten érhetővé válik, egyszerűsödik.

Ugyanakkor ez azzal a hatással jár, hogy például a kedvezmények, a kivételek, a mentességek köre jelentős mértékben szűkül. Ez érint kisebb és nagyobb, speciális és általános kedvezményeket, mentességeket, azonban ez az ára annak, hogy az általános rendszer maga egy áttekinthetőbb adóbevallás, kitöltés szempontjából rövidebb, és így minden vállalkozó számára, mint ahogy említettem, költségében is olcsóbb lesz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnök úr, úgy tudom, hogy kétszer öt perc, tehát tíz perce van a hozzászólónak. Tévedek?

Forrás: parlament.hu