DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt száz év nagyobb gazdasági világválságait és fellendüléses időszakait elemezve azt lehet megállapítani, hogy mindenki, minden kormány, minden szervezet vezetője akkor tudott sikeressé tenni egy országot, egy szervezetet, ha úgy gondolkodott és úgy cselekedett, mint azok, akik a legsikeresebben működtek abban az időszakban. Ha úgy dolgoztak és úgy gondolkodtak, mint a legsikeresebbek, akkor idővel maguk is sikeresek lettek.

Ha ezt Magyarországra, a magyarországi adókörnyezetre, a közteherviselésre alkalmazzuk, akkor érdemes tanulnunk azoknak az országoknak a példájából, amelyekkel Magyarország folyamatos versenyben küzd a befektetésekért, a tőkéért, a munkahelyekért. Érdemes megvizsgálnunk tehát, hogy a velünk együtt az Európai Unióhoz csatlakozott országok, illetve annak idején a szocialista blokkban velünk együtt lévő országok milyen változtatásokat hajtottak végre az utóbbi 5-10 évben a közteherviselésben és az adórendszerükben.

Ha ezt vizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy mindegyik ország jelentősen egyszerűsítette a szocializmusból örökölt adórendszerét, bevezetett egy átjárható, egykulcsocs vagy lényegében egykulcsos adórendszert, és bevezette vagy fenntartotta a korábbi időkből megörökölten, ha volt ilyen, a vagyon, egyes vagyonelemek, illetve az ingatlanok adóját. Mert ne tévedjünk, tisztelt képviselőtársaim, vagyonadó a volt szocialista országok többségében és az Európai Unió 27 országának többségében általában is ott van. Ezek az országok pedig általában jobb adórendszer mellett működnek, mint Magyarország, kisebb terheléssel sújtják a vállalkozókat, az adófizető polgárokat, nagyobb gazdasági növekedésre ösztönöznek, és mégis ott van az adórendszerükben az ingatlanadó, a vagyonadó. Ebből az következik, tisztelt képviselőtársaim, hogy lehet olyan adórendszer, lehet olyan jó adórendszer Magyarországon is, amelyben szerepet kap az ingatlanadó, szerepet kap a vagyonadó.

A volt szocialista országok közül 15 országban vezették be a lényegében egykulcsos vagy teljesen egykulcsos adórendszert. Ma 300 millió ember él a környezetünkben, és adózik olyan országokban, ahol egykulcsos vagy lényegében egykulcsos az adórendszer. Ha igaz az, hogy ezek az országok az adóreformjuktól kezdődően nagyobb gazdasági növekedést, kisebb munkanélküliséget, kisebb költségvetési sérülékenységet éltek meg, mint Magyarország, akkor ebből az következik, hogy érdemes tanulnunk azokból a tapasztalatokból, amelyekre ők építették az adóreformjuk leglényegét. Ha csak Romániából indulunk ki, ahol nagyon jól tudjuk, hogy egy a mienknél is progresszívabb, nagyobb adóterhelést jelentő adórendszerről tértek át egy 16 százalékos egykulcsos adórendszerre, akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy mi történt ezután. És nem mondjuk el elégszer, tisztelt képviselőtársaim, ebben a teremben sem, hogy az eredmény minden egyes mérőszám tekintetében pozitív volt. A gazdasági növekedés soha nem látott méreteket öltött, a munkanélküliség csökkent, jöttek a beruházások, a munkahelyek, jött a tőke, mert egyszerű lett az adórendszer, és ösztönzött a teljesítményre, és sorolhatnám a példákat. Szlovákia, most már Csehország, Lengyelország és az egykori szocialista országok legtöbbike úgy gondolta, hogy a legjobb adórendszer az, ahol egy adóbevallást egyetlenegy A/4-es oldalon be lehet adni az adóhatóságnak. (Babák Mihály: Ezt mulasztottátok el hét év alatt.)

Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy Magyarországon csak akkor fogunk talpra állni a gazdasági válságból, ha képesek vagyunk tanulni a nálunk sikeresebb, nálunk gazdagabb, nálunk eredményesebb országok példáiból. Csak akkor tudjuk korrigálni az elmúlt évtized számos hibáját, ha sok kitartással dolgozunk egy jó cél érdekében. Azt hiszem, hogy eddig sem a céllal volt a baj. Húsz évvel ezelőtt Magyarország jól döntött, amikor elhatározta, hogy politikai és gazdasági rendszerváltásra van szükség. Jól döntött, amikor kialakította a demokrácia intézményrendszerét. Jól döntött, amikor elsők között vitte végig a privatizációt, és a rosszul működő állami tulajdont magántulajdonba adta. A tervgazdaság helyett a piacgazdaságot válaszotta Magyarország, a szocializmus helyett a kapitalizmust. A probléma tehát nem a céllal, hanem az eszközökkel volt, mert hiába törekszünk jó irányba, ha közben rosszfelé tekerjük a kormányt, legyen a sofőr akár jobb-, akár pedig baloldali.

Ezért mondta néhány hónappal ezelőtt a Reformszövetség azt, hogy ha közelíteni akarunk Európához, ha európai életszínvonalat, gazdasági növekedést, prosperitást szeretnénk, akkor végre csináljunk európai politikát. Azt javasolta, hogy tanuljunk a fejlett demokráciáktól, és tanuljunk regionális vetélytársaink, a szlovákok, a csehek, szlovénok, lengyelek sikereiből. Azt kérte, hogy annyi felesleges és elkerülhető kudarc után fogadjuk el végre, hogy nincs speciálisan magyar modell. Inkább csináljuk meg azt, amin a többi ország már túl van, tegyük meg itt is azt, amivel a többiek megelőztek bennünket. Ha változtatni akarunk, akkor viszont, tisztelt képviselőtársaim, nekünk, politikusoknak is változnunk kell, és ehhez bizony arra van szükség, hogy végre korábban szent tehénnek számító kérdésekben is merjünk döntést hozni; olyan ügyekben, amelyekről minden párt tudja, hogy elkerülhetetlenül változtatnunk kell, de végül általában mégsem történik semmi.

Nos, az egyik ilyen ügy a munkát terhelő adók és járulékok ügye, a másik ilyen ügy a tulajdon, a vagyon, az ingatlanok igazságos megadóztatása. Tudjuk, hogy ezt a kérdést, különösen a vagyonadó, az ingatlanadó kérdését a rendszerváltás óta már minden kormány napirendre tűzte. Nyilvánosan vagy éppen titokban, de éppúgy foglalkozott vele az Antall- és az Orbán-kormány, mint annak idején Horn Gyula kabinetje. A szakértők minden alkalommal világosan elmondták, hogy a tulajdon, a vagyon megadóztatása számos fejlett demokráciában bevett gyakorlat, része az adórendszernek.

Sokszor és sokan beszéltek már a gazdaság kifehérítéséről, az igazságos közteherviselésről, az adóalap kiszélesítéséről, a feketegazdaság elleni küzdelemről (Babák Mihály: De csak beszéltetek.), de ezen a téren valahogy mégsem történt soha semmi. Az ügy, ahogyan korábban az Orbán-kormány alatt, majd Medgyessy és Gyurcsány alatt, ebben a ciklusban is napirendre került. Az egykori koalíciós pártok megegyeztek még 2007-ben abban, hogy végre hozzányúlnak ehhez a szent tehénhez is, de oly sok más reformtervhez hasonlóan ez is az elmaradt egészségügyi reform és az elmaradt egyéb nagy szerkezeti állami reformok sorsára jutott. Az igazságos közteherviselésből éppúgy nem lett semmi, mint az egészségügyben, az oktatásban a vizit- és a tandíj bevezetéséből, egy igazságosabb elosztásból, az egészségügyi reformból vagy az oktatási reform végigviteléből, vagy éppen a titkosszolgálati akták megnyitásából vagy a pártfinanszírozásból. Ezért aztán nem szabad csodálkoznunk, tisztelt kormánypárt, hogy a választók elfordultak a politikától, és csúnyán megbüntettek bennünket, egykori koalíciós partnereket.

2006 óta ezt a kérdést is meg kellett, meg lehetett volna oldani úgy, hogy az jó legyen az országnak, elfogadható legyen a polgárok számára, megfeleljen a kormánynak és az ellenzéknek is. Ehelyett a Fidesz szokás szerint az emberek felesleges kiszipolyozásáról beszélt. (Babák Mihály: Az is.) Változásért kiáltott, közben a változatlanság mellett érvelt. (Babák Mihály: Szórják a pénzt.) Nagyobb állam mellett kampányolt, amikor azt mondta, hogy mindenhova több pénzt, több szolgáltatást kellene tenni. A Gyurcsány-kormány pedig szokás szerint az utolsó pillanatban visszavonulót fújt. (Domokos László: Ne nekünk, ott vannak az előterjesztők.)

(13.20)

Hiába nyújthatott volna bevételt az ingatlanadó a forráshiányban szenvedő önkormányzatoknak, hiába tette volna lehetővé, hogy megadóztassuk a szürkegazdaságban keletkezett vagyonokat, hiába járult volna hozzá a helyi iparűzési adó, a személyi jövedelemadó a járulékok csökkentéséhez, sem az ingatlanadóból, sem a vagyonadóból, így tehát a munka közterheinek csökkentéséből sem lett semmi. Aztán a történet végét ismerjük, 2008 tavaszán az SZDSZ kilépett a koalícióból, jött a bársonyos reform, és a kérdés rendezése ismét elmaradt.

Számtalan európai példa ellenére a népszerűség hajhászása ebben az időszakban a parlamenti patkó minden oldalán ismét erősebbnek bizonyult a józan észnél. Paradox módon tehát az elmúlt 80 év legpusztítóbb gazdasági világválsága kellett ahhoz, hogy ez a kérdés érdemben visszakerüljön a parlament asztalára. De még az elmúlt 80 év legpusztítóbb világválsága sem volt elég ahhoz, hogy a Fidesz végre belássa, itt az ideje szakítani azzal a mindent tagadó politikával (Babák Mihály: Ki kormányoz, kedves Kóka János? - Domokos László: Kik szavazták meg az adótörvényeket? Miről beszélsz?), amely egyszerre szólít föl a változás mellett, és egyszerre érvel a változatlanság mellett.

Tisztelt Parlament! A vagyonadóval kapcsolatban most sem beszélhetünk ideális körülményekről, pedig olyan ez, mint annak idején a nemesség megadóztatásának szándéka volt: magától értetődő. Nem az a kérdés, lesz-e, hanem az, hogy mikor lesz és milyen lesz. Amikor a XVIII. században II. József hozzá akart nyúlni a nemesi előjogokhoz, és meg akarta adóztatni a nemességet, óriási volt a felháborodás. A nemesek számos megyében elkergették a népszámlálási biztosokat, és a birtokok méretét felmérő számlálóbiztosokat. Még az épületekre kitett házszámtáblákat is leszerelték, mert ebben is a nemesi adófizetés bevezetésének előkészítését látták. Aztán eltelt 60 év, és az 1848-as forradalom idején már magától értetődővé vált a közteherviselés ideája és a nemesség megadóztatása.

A helyzet bizonyos szempontból most is hasonló. Az ingatlanadó bevezetését a Reformszövetség tavasszal javasolta. Éppúgy kiállt mellette az Orbán-kormány több volt minisztere - Chikán Attila, Pálinkás József -, mint a volt szocialista pénzügyminiszter, Békesi László is. (Domokos László: És melyik politikus ezek közül?) Az elképzelést támogatták az Akadémia volt elnökei, Glatz Ferenc, Vizi E. Szilveszter. Márpedig róluk aztán senki nem hiheti, hogy rosszat akarnának ennek az országnak.

A Fidesz Jövőkép című dolgozatában (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), amely a Fidesz - értelmezésem szerint - 2009-es európai parlamenti kampányának alapprogramja volt (Domokos László: Már nem program.) - és itt egy pillanatra megállnék, mert talán a tévénézők, a rádióhallgatók nem hallják (Az elnök csenget.), hogy közben a Fidesz padsoraiból a bekiabálás úgy szólt, hogy már nem program, ezek szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz szembefordult ebben a kampányban is azokkal a gazdaságpolitikai alapelvekkel (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.), amelyeket nyilvánvalóan józan konzervatív közgazdászok fogalmaztak meg. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: De meg vagy világosodva! Úgy szólt, hogy 60 ezer, figyelj csak oda!)

Nem igaz tehát az ebben a pillanatban, tisztelt szocialista képviselőtársaim, önöknek is mondom, nem igaz az, hogy a Fidesznek nincsen programja, a helyzet az, hogy két egymással szemben álló programja is van. (Babák Mihály: Nem a Fidesz kormányoz! Hét éve! - Közbeszólás az MSZP-ből: De te se! - Domokos László: Program, tanuld meg, program!) Tehát ebben a programban, a Jövőkép című dolgozatban azt olvashattuk (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.), hogy adócsökkentésre, foglalkoztatásra rakódó terhek és a jövedelmi adók mérséklésére van szükség (Domokos László: Nem dolgozat, dolgozatot az iskolában szoktak írni!), és ez elkerülhetetlenné teszi - és most szó szerint idézem a közbekiabáló fideszes képviselőknek, tehát szó szerint idézem -, elkerülhetetlenné teszi ezzel párhuzamosan a vagyoni és forgalmi típusú adók emelkedését.

Azt kell tehát mondanunk, hogy ami itt most a parlamentben történik (Domokos László: Ki nyújtotta be?), a személyi jövedelemadó csökkentésével szemben a forgalmi és vagyoni típusú adók emelkedése, az nemcsak a baloldali MSZP, hanem a jobboldali Fidesz által is osztott idea. (Babák Mihály: Mit maszatolsz?) Így tehát valószínűleg lehetne esélye (Domokos László: Esélye sincs!) egy jó adótörvény megalkotásának akkor, ha a Fidesz a saját korábbi gondolataival most nem menne szembe. De hiába, mert amint a válságkezelő kormány a kérdést napirendre tűzte (Domokos László: Hol van? Nincs itt a válságkezelő kormány! Hol a kormány? - Az elnök csenget.), a szocialisták kicsit elbátortalanodtak és igyekeztek puhítani, a Fidesz pedig rögtön azzal fenyegetőzött, hogy kormányra kerülve úgyis visszacsinálja az egészet. (Domokos László, Tállai András: Így van!) Jól beleilleszkedik abba a sorba, ahol a Fidesz minden egyes választás előtt megígérte a saját választóinak a megígérhetetlent, és visszavonni ígérte mindazt, ami Magyarországot végre egy normális növekedési pályára állíthatta volna. (Domokos László: Hol van a pénzügyminiszter? Hol a szakértő? Itthagyott bennünket!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel az elmúlt évtized osztogatása felemésztette a tartalékainkat és eladósodtunk, nincsen mód arra, hogy bevételek kiesésével engedjük a költségvetési hiány emelkedését. Ezt más, nálunk jobban gazdálkodó országok megtehetik és meg is teszik. Mi azonban nem választhatjuk ezt a megoldást. (Babák Mihály: Magyarul, nem volt jó a kormány!) Csak úgy csökkenthetjük felelősen és jelentősen az adóterhelést, ha azok is fizetnek, akik ezt eddig nem tették (Babák Mihály: Miért nem tették?), és olyan típusú adókat is bevezetünk, szemben a járulékok és személyi jövedelemadó csökkentésével, amelyek korábban nem voltak.

Azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy mindig tartsuk szemünk előtt a szakértői kormány (Domokos László: Koalíciós, tanuld meg!) gazdaságpolitikai filozófiáját megalapozó Reformszövetség rendeléseit, amely a személyi jövedelemadó és a járulékok csökkentése, az adórendszer egyszerűsítése (Domokos László: Ezt te se hiszed!), az ingatlanadó bevezetése, a kivételek, kedvezmények, mentességek szűkítése mellett foglalt állást.

De, tisztelt képviselőtársaim, ezeket az ügyeket csak együtt, egy rendszerben tudjuk szemlélni. Nem működik az a Fidesz által általában előszeretettel gyakorolt politika, hogy egy nagy rendszerből kivesszük azokat, amelyek szimpatikusak (Babák Mihály: Ki veszi ki?), amelyeket kedvező színben tudunk feltüntetni a saját választóink előtt, míg megpróbáljuk hátrahagyni azokat az ügyeket, amelyek kicsit kellemetlenek, gondolva arra, hogy ezzel megnyerhetünk magunknak még néhány szavazót. (Domokos László: Te megszavaztad az adótörvényt? Ha megszavaztad, miről beszélsz? - Közbeszólás az MSZP soraiból: Nyugodj már meg! - Domokos László: Akkor miért ingerel? Beszélj a szocialistákhoz!) Ez, tisztelt képviselőtársaim, a színtiszta gazdasági demagógia.

A javaslat, amely az asztalon van, kétségtelenül abból a jogos megállapításból indul ki, hogy a tulajdonra kivetett adók költségvetési bevételeken belüli súlya Magyarországon messze elmarad az európai átlagtól.

Mivel a teremben a fideszes képviselők a szocialista képviselőkkel üvöltöznek (Babák Mihály: Veled, mert hülyeségeket beszélsz! - Domokos László: Győzködd a szocialistákat, minket ne győzködj!), ezért ezt szeretném elismételni, mert ez fontos. Tehát arról próbáltam meggyőzni a képviselő urakat, hogy a költségvetési bevételeken belüli súlya az ingatlan és a vagyon adójának messze elmarad Magyarországon az európai átlagtól. Az OECD országaiban ez az arány átlagosan 2 százalék, nálunk Magyarországon viszont kevesebb, mint 0,8 százalék. Magyarul: nálunk, Magyarországon a tulajdon után fizetett adók feleannyira sem vesznek részt a közteherviselésben, mint a világ legfejlettebb országaiban.

A tervezetet, ami a parlament asztala előtt fekszik, ismerik. Valójában egyes személyek egyes vagyontárgyait terhelő adóról van szó; nem általános vagyonadóról, hiszen nagyon sok olyan vagyontárgy van, nagy értékű ékszerek, nagy értékű festmények, nagy értékű egyéb műtárgyak, amelyek nem esnek a vagyonadó hatálya alá, tehát általános vagyonadóról ezúttal sem tudunk beszélni. Arról van összességében szó, hogy ezeknek a tervezetben szereplő nagy értékű vagyontárgyaknak a megadóztatásával szedjen be a magyar állam 40-50 milliárd forintot, és a másik oldalon, ezzel párhuzamosan 250-300 milliárd forintot engedjen el személyi jövedelemadó, illetve társadalombiztosítási járulék tekintetében. A jelenlegi tervezet önkényesen választ ki viszonylag jól megfogható, látható, megadóztatható vagyonelemeket, és a másik oldalon pedig sajnálatos módon kedvezményekkel, mentességekkel bonyolítja agyon az adó kivethetőségét.

A tervezet legfontosabb része az ingatlanok után fizetendő adóra vonatkozik. Adóalapnak tekinti a lakóingatlanok értékét. Emellett még egyes más vagyontárgyak, vízi járműveket, légi járműveket is próbál adóztatni, meglehetősen kétséges behajthatósági lehetőségekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném elmondani, és elsősorban azért szeretném elmondani ezt a példát, hogy a tévénézők, rádióhallgatók is pontosabban értsék, hogy mi az egyenlege egy magyar család számára ezeknek az adómódosításoknak. Nézzünk egy egyszerű példát! Vegyünk egy olyan családot, ahol két kereső van a családban, és mindketten az egyszerűség kedvéért 300-300 ezer forint bruttó fizetéssel bírnak. Ez összességében nekik 333 ezer forint nettó fizetést jelent. A nettó fizetésük tehát a 2009-es adótábla szerint, még mielőtt az adótörvényekbe belenyúlt volna a kormány, 333 ezer forint nettó összeget jelentene.

(13.30)

Nézzük meg, hogy hogyan változik az ő nettó jövedelmük, tehát ami a borítékban marad, minden egyes hónapban. Ennek a két keresőnek a nettó jövedelme a tervezett adómódosítások hatására 371 ezer forint lesz. Jól láthatjuk tehát, hogy a kettő közötti 38 ezer forintos különbség az, amivel ők többet kapnak ettől a rendszertől, mint korábban. Tehát ezzel a pénzzel ők többet vihetnek haza. A másik oldalon, ha van nekik egy 30 millió forintos ingatlanjuk, akkor havi 8-9 ezer forintos, ha 50 millió forintos ingatlanuk van, akkor nagyjából havi 14-15 ezer forintos adót kell befizetniük. Látszik, hogy a kettő között van egy 15-20-25 ezer forintos, az ingatlanok értékétől függő különbség az adófizető javára.

Azt is kiszámoltuk, hogy nagyjából hol van az a határ, ameddig ez a két adófizetős család jól jár. Ez a határ nagyjából 90 millió forintos ingatlannál van. Tehát egy 90 millió forint alatti forgalmi értékkel rendelkező család számára, ahol két, bruttó 300 ezer forintot kereső tag van, az az adórendszer, amit most a kormány a parlament asztalára tett, minden egyes hónapban ezresekkel vagy több tízezer forinttal jobb pozíciót hoz, mint amiben a 2008-as, 2009-es adótábla révén volt. Mégis fontos elmondani, hogy nem gondoljuk azt, hogy a kormány vagyonadóra vonatkozó tervezete hibátlan, tökéletes. Herényi Károlynak igaza van, aki elmondta, hogy az ipari ingatlanok, a mezőgazdasági területek is bevonásra kellene hogy kerüljenek a helyi iparűzési adóból való levonhatóság mellett. Ezt mind-mind el lehet mondani, de kétségtelen előnye a mostani tervezetnek, hogy végre legalább elindul valami. Végre legalább megnyílik a lehetősége annak, hogy Magyarországon tartósan csökkenhessen a jövedelmeket érintő terhelés, és növekedhessen a vagyon terhelése.

Egy új adónem, így a vagyonadó bevezetésekor érvényesülniük kell azoknak a követelményeknek, amelyek a jog, a közteherviselés és a társadalmi igazság oldaláról felállíthatók: legyen arányos az adózók vagyoni helyzetével, világos és egyértelmű szabályozást adjon, ne eredményezzen ésszerűtlen megkülönböztetést, legyen méltányos, és nehezen legyen kijátszható. A javaslat a fenti követelményeknek több tekintetben nem felel meg, ezért az SZDSZ több módosító javaslatot fog benyújtani. Ezeknek nem az a céljuk, hogy szétcincálják a törvényt, hogy lehetetlenné tegyék ezt az adóátrendezést, hanem az, hogy jobbá, igazságosabbá, egyszerűbbé tegyék a rendszert. Mivel a vagyonadó nem cél, hanem eszköz, illetve az adók csökkentésének keretében értelmezhető csak, nemcsak a vagyonadóra vonatkozó törvényt, hanem az adórendszerre vonatkozó általános elképzeléseket is módosítani kívánjuk.

Az SZDSZ a vagyonadóval kapcsolatban a következő alapjavaslatokat teszi. Javasoljuk a vagyonadó kiterjesztését minden ingatlanra, beleértve a vállalkozások tulajdonában lévő ingatlanokat is, a párhuzamos terhek megszüntetésével. Véleményünk szerint ennek a lépésnek lenne igazi gazdaságélénkítő hatása, mivel az alvó ingatlanokat visszavezetné a piacra, és csökkenthetné az ingatlanárakat. A többletbevétel a kulcs alacsonyan tartását, a helyi iparűzési adók folyamatos kivezetését, illetve a munkát terhelő adók további csökkentését szolgálhatja.

Javasoljuk másrészt, hogy a vagyonadó vagy annak egy része legyen leírható a magánszemélyeknél a személyi jövedelemadóból, vállalkozásoknál pedig a helyi iparűzési adóból. Ezzel párhuzamosan magasabb kulcs, illetve alacsonyabb sávhatár alkalmazható a kívánt bevétel elérése érdekében. A javaslat a termelékenységet növelné, mivel a vagyon tulajdonosait arra ösztönzi, hogy adózó tevékenységet folytassanak. Ugyanakkor megfelelő kulcs esetén nem érinti hátrányosan azokat, akik nem rendelkeznek vagyonnal, hiszen nem csökkenti a vagyonosok terheit, és nem csökkenti az szja-sávhatár emelését sem. Javasoljuk tovább az egyenként 30 millió forint alatti, egy tulajdonos kezében lévő ingatlanok értékének valamilyen módon történő összeszámítását, vagy legalább azt, hogy egy tulajdonos kezében csak az első, legfeljebb 30 millió forintot érő ingatlan legyen adómentes, ha már nem lehet 30 millió forintnál lejjebb vinni a határt.

Javasoljuk az egységes ingatlanadó bevezetését tehát minden ingatlanra lineárisan vagy sávosan, alacsonyabb sávhatárral. Javasoljuk azt is, hogy az önkormányzatiság, a helyi döntések támogatása, a helyi gazdálkodás elősegítése érdekében ez a bevétel az önkormányzatokat gazdagítsa. Ezért majd a költségvetési törvény tárgyalása során amellett fogunk érvelni, hogy ez az adóbevétel az önkormányzatokhoz jusson.

A fentiekkel párhuzamosan az adócsökkentés és az adóegyszerűsítés érdekében a következő javaslatokkal szeretnénk élni. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt ezekre a javaslatokra rátérnék, szeretném még egyszer emlékeztetni önöket, hogy a Reformszövetség 2011-től egy tulajdonképpen egykulcsos, 15 millió forint személyi jövedelemig egyetlen kulcsos jövedelemadót irányoz elő. Ennek értelmében javasoljuk a Reformszövetség javaslatának beépítését az adótörvénybe, azaz 2011-től a 17 százalékos személyi jövedelemadó-kulcs felső határának felemelését 15 millió forintra. A következő javaslatunkban megpróbáljuk megoldani azt a problémát, hogy az adójóváírás meglehetősen bonyolult rendszerét felváltsuk, fokozatos kivezetése mellett, egy nulla kulcs beépítésével 60 ezer forint bruttó jövedelem környékéig, szükség esetén az alsó kulcs csökkentésével. Arról van tehát szó, hogy a bonyolult és jelentős nettó jövedelmi torzulásokat okozó adójóváírás intézményét váltsuk fel egy, az egykulcsos adó országaiban előszeretettel alkalmazott, a jövedelem egy bizonyos részéig mindenki számára nullakulcsos sáv beépítésével.

Javasoljuk továbbá, hogy a járulékok összevonására úgy kerüljön sor, hogy maradjon meg önállóan a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulék, javasoljuk a munkaadói és munkavállalói társadalombiztosítási járulék összevonását és a munkavállalóra terhelését, ezenfelül minden kisadó és járulék egyetlen járulékba vonható össze. A befizetésre javasoljuk egyetlen számlaszám használatát. Tehát a bevallásnál maradjon meg a három járulék különválasztása, az adók befizetésénél viszont az APEH egyetlenegy számlán fogadja be az összes adót.

Az egészségügyi hozzájárulás eltörlésével párhuzamosan javasoljuk egy egészségügyi bérlet, egészségügyi kártya bevezetését, amelynek díja a minimálbér után fizetendő egészségbiztosítási járuléknál kezdetben alacsonyabb lenne, ezen felül szolidaritási alapon egy alacsonyabb százalékos járulék megtartását is tartalmazná. Részmunkaidős foglalkoztatás esetén választható volna a kártyadíj részleges megfizetése, amely azonban nem jár önmagában biztosítotti jogviszonnyal, vagy a teljes megfizetés. Az inaktívak után a kártya díját fizesse be az állam az alapba, ezt az egyes inaktívaknak adott juttatásokban mutassák ki az inaktív személyek számára is. Ez a típusú rendezés megteremtené az E-alap átlátható finanszírozását és az inaktívak érdekeltségét a járulékszabályok változatásában.

Javasoljuk továbbá a valódi szuperbruttósítást, egyúttal az eho eltörlésénél a leírtaknak megfelelően az inaktívak juttatásainak bruttósítását. Alkotmányossági aggályokat vet ugyanis fel az, hogy a tervezet szerint a személyi jövedelemadót a munkavállaló által fizetett járulék után is meg kell fizetni, ez egy képzeletbeli bruttósítás, amelynek a jogalapja bizony megkérdőjelezhető.

Úgy véljük továbbá, nem biztos, hogy az APEH jobb hatékonyságú, mint az önkormányzati adóhatóságok. Azt is gondoljuk, hogy a helyi iparűzési adó központi beszedése nagyon komoly likviditási problémát okozna az egyes önkormányzatoknak, több héttel, adott esetben több mint egy hónappal csúsztatná el a források rendelkezésre állítását az önkormányzatoknak, valamint a bevételeik csökkenéséhez is vezethetne. Ezért azt látjuk, hogy nem megfelelő az a javaslat, amelyik központosítaná a helyi iparűzési adó beszedését. Ezeken kívül további egyszerűsítő, végrehajtást támogató javaslatokat fogunk tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy Magyarország akkor és csak akkor tud kilábalni a gazdasági válságból, ha csökkentjük a vállalkozásokra és a polgárokra nehezedő terheket. Csak akkor tudjuk megőrizni a munkahelyek százezreit, ha csökkentjük az élőmunka megadóztatását. Csak akkor növeljük a befektetési kedvet, és akkor hozhatunk külföldi tőkét is az országba, ha vállalkozóbarát gazdasági környezetet teremtünk.

(13.40)

Azt gondolom, hogy az elmúlt 50-60 napban a válságkezelő kormány ezekért a célokért többet tett, mint elődei több éven keresztül. A válságkezelő kormány kettős kihívással néz szembe. Egyrészt a világgazdasági válság negatív következményeit kell kezelnie, másrészt pedig meg kell tennie nagyon sok olyan lépést, amely korábban egy válságmentes időszakban évekig, de mondhatnám, közel húsz évig elmaradt.

Ez a kormány stabilizálta a forint árfolyamát, csökkentette az ország kockázati besorolását, megakadályozta a fenyegető államcsődöt. Vállalta a népszerűtlenséget és most is azt teszi. A ma elénk kerülő javaslat korrigálható hibái ellenére is egy olyan lépés, amely a gazdaság hosszú távú stabilizációját, az igazságosabb közteherviselést, a felelős adócsökkentést szolgálja. A vagyonadó pedig fontos mérföldkő ezen az úton. (Babák Mihály közbeszól.)

Kérem, hogy mielőtt döntésüket meghozzák az adóreform, az adójavaslatok támogatásáról, fontolják meg ezeket az érveket is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu