PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz helyzetben van egy független országgyűlési képviselő, hiszen őneki csak néhány perces időkerete van, hogy elmondja az adótörvényekhez, amit gondol. (Babák Mihály: Mondd el azért a lényeget!) Köszönöm szépen, képviselőtársam.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kaotikus és áttekinthetetlen, látszólag mellékes területekre is kiterjedő intézkedések nagyon megnehezítik, hogy a családok, a társadalom át tudják tekinteni jövőbeni valós jövedelmi helyzetüket, pozícióikat a piacon. Sajnos ugyanez a helyzet a vállalkozások esetében is. A válság okozta bizonytalanságot fokozza a számtalan irányú módosítást tartalmazó 2009. évi adómódosítás és ez a törvényjavaslat is. Állandóan változnak az előrejelzések az ebből a szempontból fontos makroadatokra, a várható inflációra, a kamatokra, a valutaárfolyamokra vonatkozóan, az adórendszer pedig kiszámíthatatlan.

Elnézve azonban a nemzetgazdaság helyzetét, a GDP várhatóan egyre látványosabb csökkenését, az államháztartás egyensúlyának igen kérdéses állapotát, az államadósság drámai növekedését, a hiánycélok inflálódását, a munkanélküliség szélesedését, aligha hihető el, hogy a kormány az adóterhek csökkentésén fáradozik. Ki kell jelenteni, hogy csak adóátrendezés történik, és azt is, hogy hiányoznak ezekből a törvényjavaslatokból a társadalmi és gazdasági hatástanulmányok. Tudnunk kellene, hogy a tervezett intézkedések hatására komplex összefüggéseket vizsgálva hogyan fog alakulni egyes társadalmi csoportok helyzete az elkövetkező 2-3 évben. Ezt nem lehet pótolni egy szja-szimulációval, ami sajnos, azt gondolom, hogy nem is jól működik. Javasolom képviselőtársaimnak, hogy próbálkozzanak. Én magam 40 munkavállalónak számoltam ki a bérét, és a 40-ből 17-szer nem a helyes számokat hozta ki a kormány által elindított adószimuláció.

Hosszan lehetne beszélni a megszűnő, fontos kedvezményekről is. A törvény alapvetően restrikcióra irányul, és zavaros. Ettől foglalkoztatásbővülést várni, én azt gondolom, alig lehet.

A javaslat egyik legfontosabb változtatása az szja számítási módja. Eszerint az összevont adóalapban korrekciós tényezőként a bruttó jövedelem után figyelembe kell venni a munkáltató, kifizető által fizetett járulékot és az ehót is. Adót, adóelőleget az így megjelenő elvi jövedelem után kell majd fizetni. Kérdés az, hogy a körülbelül egy éve lebegtetett szuperbruttósítás mennyire pontosan megfogalmazott, mennyire áttekinthető a munkáltatók és a munkavállalók számára. Ehhez is a mai vitában több szám hangzott el. Az én számításaim szerint ez 250 milliárd forint bevételkiesést okoz a költségvetésnek, amit nyilván pótolni akar.

Az adóváltozás másik oldala az adóalap-szélesítés, ami a kedvezmények és az adómentes juttatások körének megkurtítását jelenti. Amikor ezeket a kedvezményeket a különböző kormányok törvénybe iktatták, többnyire nagyon józan, a társadalom problémáinak enyhítésére irányuló okok vezették őket. Kérdés tehát, hogy ezek az indokok elvesztették-e relevanciájukat, vagy olyan jól állnak a munkavállalók, hogy vidáman fizetni tudják a most törölt tételeket?

A jelenlegi kafetériarendszer nagyon széles kör, majdnem minden munkavállaló jövedelmébe beépült. Ezek a természetbeni juttatások tavaly 445 milliárd forintot tettek ki. Ez nyilvánvalóan célzott bérkiegészítés - tehát nem állami szociálpolitika annak költségeivel együtt -, ami egyaránt javítja a munkáltató és a munkavállaló pozícióit. 2010-től ezt 95,6 százalékos adóval terheljük, aminél a béremelés is olcsóbb megoldás lenne, de az adófizetési ingerküszöb egy vállalkozónál nem biztos, hogy ezzel lépést tud tartani. A számítások szerint az itt tervezett intézkedés átlagosan több mint 100 ezer forintot fog kiemelni a munkavállalók zsebéből. Kérdés, hogy lesz-e belőle komoly adóbevétel, ha a munkáltatók az új helyzetben a kafetériát túl drágának tartják majd. Valahol felsejlik itt a szürkegazdaság árnya is. Némi egyszerűsítéssel szólva: a kafetéria a munkaerő fizikai és szellemi karbantartását segíti elő, képviselőtársaim. Ez most a kormány szerint nyilvánvalóan nem fontos cél.

Ennek ellenére úgy vélem, hogy a kedvezményes kafetériára vonatkozó adókulcsot, ha már feltétlenül szükséges, jóval alacsonyabb szintben állapítsuk meg. Ezt javasolom az üdülési csekk és a melegétkezési csekkek esetében is. A kettő forgalma 2008-ban 120 milliárd forintot tett ki, és nagyban segítette az idegenforgalmi ipar sok egységének talpon maradását. A szolgáltatások nyújtásában 12 ezer szállásüzemeltető és 9 ezer étterem vett részt, mintegy 3 millió embernek nyújtva kedvező szolgáltatásokat. Tessék átgondolni, hogy egy bizonytalan adóbevétel fejében milyen kárt fog okozni a kormány!

A másik javaslatom, hogy ne maradjon ki a kedvezményes körből a hazai fejlődést nagyban segítő, a tudásbázisú társadalom kialakításának egyik alapját jelentő internethasználat munkáltató általi támogathatósága. Itt a netpolgár-társadalomról beszélünk, képviselőtársaim!

Nagy hibának tartanám, ha elfogadnánk azokat a tervezett változtatásokat, amelyeket a magánnyugdíj-pénztári munkáltatói támogatások és az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári munkáltatói befizetések területén terveznek. Ezekre a támogatásokra a javaslat értelmében 95,6 százalékos adót kell majd fizetni az eddigi - korlátok melletti - nulla százalékos adókulcs helyett. Azt hiszem, ezzel befellegzett az önkéntes nyugdíj- és egészségbiztosítási és önsegélyező pénztáraknak - 2008-ban ezek a befizetések 100 milliárd forintot tettek ki -, hiszen ezt a munkáltatók racionális gondolkodás mellett kevesen fogják vállalni, a munkavállalók pedig általában csak a munkáltatói befizetések folyományaiként vállalták a rájuk eső befizetéseket.

Köztudott, hogy Magyarországon - de a legtöbb fejlett országban is - a nyugdíjrendszer a legfélelmetesebb szociális lyuk, ami a jövő generációit fenyegeti. Nem hiba, hanem ostobaság ezt a lábat kirúgni a hazai nyugdíjasok alól a várható - nem tudjuk, mennyire becsült, de biztosan jóval az alatt teljesülő -, egy-két évi szerény adóbevételekért.

(16.30)

Befejezésként még egy gondolatot. Az örökösödési illeték, népies nevén haláladó novemberi részleges eltörlése nagy segítséget jelentett az érintetteknek. Következő lépésként elkészítettem a www.halalado.hu internetes portált, ahol az érdeklődők egy kalkulátor segítségével kiszámíthatják, hogy mennyi illetéket kell fizetniük, felvilágosítást kaphatnak a hatályos jogszabályokról, illetve személyes jogi segítséget is kérhetnek elektronikus levélen keresztül.

Az MDF többéves munkával elérte a legigazságtalanabb adónem, a haláladó eltörlését. Amit az MDF eltemetett, a kormány most fel akarja éleszteni, persze, nem eredeti formájában, hanem zombiként, az ingatlanadó köntösébe bújtatva. Az ingatlanadó tervezett szabályozása szerint ugyanis, bár mentesülnének az adóbefizetési kötelezettség alól a 62. életévüket betöltöttek, a rokkant vagy rehabilitációs járulékban részesülő emberek, de a meg nem fizetett adó kamatostul az örökösre száll. Ragaszkodom a haláladó végleges eltörléséhez, és elfogadhatatlannak tartom, hogy a kormány végső elkeseredésében újra megsarcolja az örökösöket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu