DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ön felidézte expozéja elején a húsz évvel ezelőtti történéseket, amikor kétségtelen, hogy a vasfüggöny lebontásakor büszkék voltunk mi, magyarok Magyarországra, és büszke volt ránk a világ. Akkor biztos, hogy nem volt húsz évvel ezelőtt egyetlen honfitársunk sem, aki arra gondolt volna, hogy majd húsz év múlva, azaz ma, lesz Magyarországnak egy miniszterelnöke, akinek a mondandója arról szól, és arról kell hogy szóljon, hogy vissza kell szereznünk azt a bizalmat, amit eljátszottunk. Ahogy ön fogalmazni szokott: Magyarország eljátszott egy bizalmat, és ezt Magyarországnak kell visszaszereznie azért, hogy egy leendő növekedést alapozzunk meg.

Én miniszterelnök urat újra figyelmeztetem arra, hogy Magyarország semmiféle bizalmat nem játszott el, a magyar néppel szemben az a bizalom, ami érezhető volt húsz évvel ezelőtt, az ma is ilyen a világban. Ha mégis rákényszerülünk arra, hogy valami bizalmi helyzetet visszaállítsunk, az azért van, mert valaki tényleg játszott ezzel a bizalommal, de az nem általában a magyar nép, hanem a magyar kormány. Az a magyar kormány, aminek húsz év óta önök a meghatározó politikai ereje, a szabad demokraták támogatásával. Tehát ha bizalmat veszítettünk, akkor az önök kormányzati tevékenységének eredményeként veszítettünk bizalmat, és nem úgy általában Magyarország teljesítménye az, amiről szólni lehet és kell is itt ma.

Nem lehet ezt a 75 napot úgy értékelni - ön persze ezt előszeretettel teszi -, hogy a 70 nap teljesítményéről beszél, hogy ne beszélnénk arról, ami előtte történt. És nemcsak azért, amit Navracsics frakcióvezető úr is említett, hogy ön nem 75 napja ül itt a parlamenti patkó meghatározott helyén, hanem az előző kormányban, a Gyurcsány-kormányban is meghatározó poszton, gazdasági miniszterként teljesített. Önök annak idején mindent megtettek azért, hogy az a bizalom, ami korábban irántunk megvolt, az elvesszen. Gondoljon csak arra, tisztelt miniszterelnök úr, hogy amikor önök, akik minden információ birtokában voltak a 2006-os választások előtt, akkor csak politikai célok miatt - és az a politikai cél csak az volt, hogy hatalomban maradjanak - becsapták a választókat, elfogadtak egy ötéves adócsökkentő törvényt, nyilvánvalóan az emberek és a gazdaság hitt önöknek, és erre építette a jövőjét. A választások elvesztése után mit tettek néhány hónap múlva? Ezt az ötéves adócsomagot eltörölték.

Ezek az intézkedések csak a bizalom elvesztésére voltak jók. Akkor, amikor önök ismerték Magyarország gazdasági makromutatóit, és mi időnként a parlamentben ezekre rákérdeztünk, akkor következetesen tagadták azt, hogy a mi állításaink igazak lennének, és megnyugtató helyzetet mutattak a választók előtt. Később kiderült, hogy nekünk volt igazunk, mert a statisztika, az európai uniós döntési rendszer eredményeként mi is megismerhettük a valóságot. Ez is egy olyan lépés volt, amivel a bizalmat eljátszották.

Aztán megtettek mindent a válság, a bizalom elvesztése kapcsán akkor is, amikor már szembesültek az önök által létrehozott helyzettel, és ez gyakorlatilag az államcsőd közvetlen veszélye, amikor mi önöket figyelmeztettük a parlamentben, akkor tagadták ezt a helyzetet. Úgy fogalmazott az ön elődje, és ön is gazdasági miniszterként, hogy a gazdasági válságnak valamilyen áttételes hatása fogja csak Magyarországot érni. Ma tényként rögzíthetjük, hogy nincs Európában még a tíz kelet-közép-európai ország közül egy olyan, amit olyan mértékben érintene a gazdasági válság, mint Magyarországot, mert kikerülni nyilvánvalóan nem tudjuk, de mi jócskán tettünk azért, a kormány jócskán tett azért, hogy ez a gazdasági válság és ennek hatása a kisembereket másként érintse, és nehezebben érintse, mint általában más kelet-közép-európai országban.

(11.40)

Jól jelzi azt, hogy egy olyan válságkezelési módot vagyunk kénytelenek választani, amit rajtunk kívül senki nem követ. Az egyetlen olyan ország vagyunk, amelynek a gazdasági szuverenitása nemcsak megkérdőjeleződött, hanem jogszabály, kormányrendelet rendelkezik arról, hogy feladtuk ezt a gazdasági szuverenitást. Azt is tudom, miniszterelnök úr, hogy nincs más mozgáslehetősége a kormánynak. Vagy kérünk 25 milliárd dollárt, hogy elkerüljük az államcsődöt, de tudom, hogy ha erre rákényszerülünk, hogy kérjünk 25 milliárd dollárt, akkor ennek feltételei vannak. A feltételeit pedig azok diktálják, akik ezt a pénzt adják, ez az Európai Unió és az IMF. Jogszabályban rögzítettük azt, hogy fel fogjuk adni a gazdasági szuverenitásunkat. Nyilvánvalóan egy ilyen ország, amelynek papírja van erről, nem feltételezi azt, hogy valami bizalom övezné őt.

Ön még most sem beszél arról, bár kormányzásának utolsó hónapjait éli, hogy Magyarország hogyan fog visszakerülni a normál állampapírpiacra. Azt az adósságmennyiséget, azt a hiányt, amit a költségvetés kapcsán önnek finanszíroznia kell, majd 2010 tavaszán hogyan fogja ez az ország finanszírozni? Ezek lennének az igazi kérdések. Kísérletet sem tudunk tenni arra, hogy visszakerüljünk a normál állampapírpiacra, hogy a befektetők, a külföldi hitelezők ezért a nagyon jelentős kamatfelárért, amit kínálunk a magyar állampapírokért, megvásárolják a papírjainkat. Láthatólag ön csak arra rendezkedik be, hogy ameddig a 25 milliárd dollár tart, talán kitart a normál választásokig, addig kihúzzuk, és az új kormánynak átadja majd a stafétabotot egy teljesen üres államkasszával.

A válságkezelésnek van azok számára is valamifajta hatása, akik - és ne haragudjon meg azért, hogy ide térek vissza - off-shore cégeket képesek működtetni. Nincsenek sokan az országban, a kormányban viszonylag számos ilyen szereplő van, de nincsenek sokan az országban, de akik arra képesek, hogy a jövedelmeiket külföldre transzformálják, és ha amnesztiát hirdet az Országgyűlés, akkor ezeket kedvezőbb feltételekkel esetleg visszahozzák, azok másként élik meg a válságkezelés gyötrelmeit. És másként élik meg azok a milliók, és ők vannak sokan, akik ott vannak, annak a gödörnek az alján, amibe ön beletekint, miniszterelnök úr. De látja azokat a kisembereket ott, a gödörben? Mert ezek az emberek ott vannak a gödörben, és akkor, amikor ön a nagy rendszerekből pénzt vesz ki, amikor válságkezel, amikor megszorít, akkor ezeknek a kisegzisztenciáknak az életlehetőségeit veszi el; azokét a fiatal családokét, akik gyesen, gyeden vannak, és részben ebből élnek, és azoknak a munkanélküliekét, akik az Ormánságban és máshol tengődve élik életüket.

Amikor ön a válságkezelés gondolatával foglalkozik, akkor nemcsak azt a néhány tízezer embert kellene hogy maga előtt lássa, akik még az ön válságkezelését is túl fogják élni, hanem azoknak a millióknak a tragikus sorsát is maga előtt kellene látnia, akik nem biztos, hogy túlélik ezt a válságszituációt, amit, még egyszer mondom, nem a világgazdasági válság idézett elő, hanem az önök következetlensége hozott alapvetően létre. Amikor növekedésben gondolkodunk, egy holnapi növekedésben gondolkodunk, akkor azt most már nyugodtan megfogalmazhatjuk, hogy annak alapvető feltétele egy biztonságos, kiszámítható kormányzati politika. Az elmúlt hat évben, ha valami nem volt, hát ez nem volt; kiszámíthatóság és biztonság nem volt. Tudom jól, hogy a kormány a befolyásán keresztül a gazdaságot nem képes ellenőrizni, de ma Magyarország, akár a jogi személyek, akár a gazdasági szereplők, a kisegzisztenciák, a kisemberek attól szenvednek, hogy hat éven keresztül egy kiszámíthatatlan, döntéseit előre nem kikövetkeztető kormányzati politikával találkozott. És ön ennek a kormányzati politikának oszlopos tagja volt.

Higgye el, a legtöbbet azzal segítene, ha teret engedne az érdemi változtatásoknak. Az érdemi változtatásokat csak egy politikai felhatalmazással rendelkező új kormány tudná megteremteni. Ennek az ideje eljött. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Az ön kezét már elengedték az emberek...

Forrás: parlament.hu