DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Ismételten szólalok fel ebben az ügyben, és mindaz, ami itt elhangzott most is, meg a múltkor is, lényegében nagyon közel esik az én egész életutamhoz, hiszen én is az idősödők közé tartozom, 77. életévemben találkozom azokkal a mindennapi dolgokkal a gyakorlatban, életemben, személyiségemben, amelyeket oktatok, képzek, továbbképzek, szakképzek, és mi több, adott alkalommal még a közösség érdekében ki is fejezek, le is írok. Tehát részben a történelem tanújaként, részben a szakmának az ismerőjeként részben egy sor olyan határterületi tudománnyal és praxissal próbálom alátámasztani a gondolataimat, amelyek - és ez nagyon megnyugtató volt számomra - ebben a stratégiában visszaköszönnek.

Tehát a stratégia, amely jelenleg előttünk van, és amelyet a múlt héten már tárgyaltunk, és ott is kifejeztem, számos olyan elemet, számos olyan mozzanatot és fontos mondanivalót tartalmaz, amelyet mi évtizedeken keresztül, éveken keresztül küzdelmesen próbáltunk megvalósítani, rendszerbe foglalni, és valamiképpen egy olyan elfogadható összefoglalást adni, amelyet természetszerűen az idősügyi chartában már elmondtunk, leírtuk, amelyet Mátrai Márta képviselőtársnő is mondott, hogy igenis erre idősügyi törvényt kívántunk építeni, mint egy nagyon fontos alapra. Ennek a négy szempontját kívántuk fölhasználni. Ez sajnos nem valósult meg. Én most nem is azt mondom, hogy ez miért nem valósult meg, hogy nem valósult meg, tény: nem valósult meg.

Ebben a stratégiában köszönnek vissza azok, amelyeket mi nagyon felelősen, nagyon komolyan, nagyon szakszerűen és nagyon a mindennapi élethez szólóan kívántunk megfogalmazni, és nemcsak megfogalmazni, hanem valóban előremutató cselekvési programhoz készítettük elő.

Amit szeretnék megint csak a tapasztalatok, szakmai ismeretek alapján elővezetni, hogy lényegében beszélünk az emberről, beszélünk az életről, beszélünk az életútról, beszélünk az idősödésről, sok mindenről beszélünk. Mindenki a maga módján nagyon sok igazságot, nagyon sok jót fejez ki, csak éppenséggel a rendszerbe illő, az idősödés folyamatainak az ismerete híján... - hiszen honnan is gondolnák, hiszen az egész geriátria, az idősödés-gyógyászat, az időskor gyógyászata csak '97-ben került be Magyarországra legitimáltan, amikor elfogadtuk a szakorvosi képzés fontos európai uniós nyilatkozatát, amely szerint igenis az idősödés, időskor gyógyászata ugyanolyan önálló diszciplína és medicina, mint ami a többi szakorvoslásban már régóta érvényesül. Tehát egy nagyon friss, nagyon új, holott már régóta vizsgáljuk, kutatjuk, ókortól, középkortól, mindenki próbálja megfogalmazni.

De azért az emberről szó van, az emberről mindig szó van. És mi ezt úgy fejezzük ki, hogy éppen ennek a rendszerszemléletnek, ami az idősödés folyamatait sokoldalúan megközelítve próbálja érvényesíteni is meg megértetni is, az alapja az, hogy a teremtett ember genetikailag kódolt, nincs két egyforma ember, és a genetikai kódoltsága mellett egy személyes fejlődés folyamán szocializálódik. Lélektanilag pedig egy énvezérelt tudatossággal kerül a mindennapi élet forgatagába, különböző esélyeknek és kockázatoknak a rengetegébe. És ráadásul akaratlagos tudatossággal, és mi több, ezen túlmenően még idősödése folyamán olyan gazdag halmazát tudja biztosítani életének, ami az úgynevezett nyitott tanulási lehetőség. Nincs még egy élőlény, aki és amely ilyen - hogy is mondjam - tudatosan nyitott tanulással tudná a személyiségét, önmagát is, közösségét is fejleszteni, képezni.

És a legfontosabb dolog - ezzel kezdtem -, hogy teremtett emberről beszélek. Ez azt is jelenti, hogy spirituális lény. Az ember nemcsak genetikailag kódolt, biológiai, pszichológiai, társas, társadalmi, hanem spirituális lény. Egy sor dologra nem tudunk választ adni konkrétan, a hit, remény és szeretet filozófiák, a teológiák és a többi, és a többi viszont adnak egy olyan lehetőséget a hívésen keresztül, hogy ez az ember kibírja mindazt, amiben él, beleszületett, és ami körülveszi. És ez a spirituális erő. Ennek a spirituális erőnek óriási kutatásai vannak, számos olyan tanulmány, de saját tapasztalatom is mutatja, mit jelent az idősödő, időskorú emberrel éppúgy, mint a fiatallal, a gyermekkorúval és a közösségi emberrel emberileg másképpen is foglalkozni, nem csak biológiailag.

Bókay képviselőtársamnak csak annyit szeretnék mondani, hogy a biológiai meghatározottság nemcsak egészségkérdés, hanem azt is jelenti, hogy az a bizonyos genetikailag kódoltság benne van. De ez egy rendkívül fontos dolog, ennek a kutatásai most hatalmas tempóban megindultak. Abból a szempontból indultak elsősorban, éppen a nem hívő kutatók részéről, a materialista beállítottságú - tisztelet a kutatásaiknak - ateistáknak, istentagadóknak a kutatásaival együtt, hogy befolyásolják az emberi természetet, az emberi személyiséget, az ember fogalmát megváltoztassák, és nem a teremtett emberről, hanem az evolutíve előbukkanó, fölbukkanó és kifejlődő emberiségről mondjanak véleményt.

(10.40)

Nem egy ilyen ateista, nem ateista beállítottságú szimpóziumon vettem már részt az elmúlt évtizedek során, és akkor a végén, mikor nagyon határozottan, nagyon fanatikusan, nagyon öngerjesztetten mondták, hogy mit akartok ti itt az Istennel, meg mit akartok az öregedéssel, meg egyáltalán, majd mi megmondjuk, és a nanofolyamatokban, a parányok világában mi kitaláljuk, hogy az a 60 billió sejt hogy működik, meg hogy lesz belőle ember s a többi - akkor a végén azt várták, hogy engem fölhergelnek ezzel, akkor derűsen néztem, és azt mondtam: tudjátok, nekem nagyon imponál, amit mondotok. Miért? Mert ilyen fanatizmussal, ilyen elkötelezettséggel olyat döngetni, olyat bizonyítani, amiről nem tudjátok, hogy mi a lényege, és nem tudjátok változatlanul, az egy nagy elkötelezettség. Bár minden hívőnek és bár minden spirituálisan élő embernek lenne egy ilyen magatartásformája mintegy jezsuita küldöttként, hogy elmondja mindazokat, amiket elmondunk.

De ennek a bevezetésnek a következő lépése az lenne, hogy azért az idősügy, amiről beszélünk az idősödés mellett, azért azt is jelenti, hogy az idősügy, az pártok fölötti ügy minden korszerű társadalomban, minden újabb társadalomban, legyen az bármilyen vezéreltségű. Az idősügy pártok feletti ügy kell hogy legyen. A pártok feletti ügy azt is jelenti viszont, hogy azzal a realitással szembe kell találkoznunk, hogy pártok által képzett hatalmi intézmények, rendszerek, parlamentek és egyebek hajtják végre mindazt. Tehát itt nem lehet szőnyeg alá söpörni, hogy ne a közös célhoz szükséges lehetőségek, feltételek, vágyak erdejéből egy racionális, egyenes vonalú programhoz el tudjunk jutni. Most ez nem azt jelenti, hogy el kell fogadnunk, hiszen éppen most akarok erre rátérni, hogy ennek a mostani tárgyalt témánknak a lényege nem az idősügyre vonatkozó törvényalkotás előszobája, hanem az, hogy legyen egy határozatunk, amellyel fölhívjuk a figyelmét a parlamenten keresztül a kormánynak, a jelenlegi és a mindenkori kormánynak a figyelmét; vagyis magyarán mondva, adni végre egy olyan összefoglaló, rendszerében gondolkozó, sok minden hibájával és sok minden hiányosságával együtt mégiscsak az előzményekre is támaszkodó... - racionálisan a kormány felelőssége, kötelessége felé adresszáljuk ezzel a feladatokat, a tennivalókat. Holott tudjuk, és nagyrészt mindannyian tudjuk, hogy azért a következő kormányzás, az már nem ennek a kormánynak lesz valószínűsíthetően a közköteles közfelelőssége, de amit most lerakunk, az az, hogy felhívjuk a figyelmet. Tehát határozat, itt határozatról van szó és nem egy törvény elfogadásáról.

A másik megjegyzésem, hogy ennek az egész stratégiának a célja és a lényege - azt hiszem, mindannyian érezzük -, ez egy motivációs cél. Az egész világ motivációgyengeségben szenved. Tehát az, hogy végre irányítsuk a fiatalokat, a gyerekeket, a szülőket, a társadalmat, a közösségeket, a civileket és az idősödő embereket egyaránt arra, hogy az élet érték, és az élet értékén belül nekünk egy sor feladatunk van, olyan feladat, amit nemcsak a kormányzás intézményessége kell hogy megoldjon, hanem azok az emberek, akik benne részt vesznek. Igen ám, csak a két nagy alrendszer és rendszer között kellő harmonikus kapcsolatot kell kialakítani. Azt hiszem, a legjobb kifejezés erre az a madáchi mondat, hogy "Ember: Küzdj, és bízva bízzál!", és azt hiszem, hogy ez a stratégia tartalmaz olyan szempontokat, amelyek alapján ki kell hogy jelentsem, s mindannyian így érezzük, ki kell hogy jelentsük, hogy igenis a kormányzat felé ez a határozat menjen el felszólító jelleggel. Ma azt mondom, hogy kötelező jelleggel, aztán hogy mi lesz, és hogy lesz megoldva, az már egy másik kérdés lesz, de ebből nem szabad azt gondolni, hogy most idősügyi törvényt alkotunk.

Talán összefoglalva is, de még van egy kis időm: "A XXI. századot a globális öregedés és hosszabbéletűség jellemzi gazdasági, egészségügyi és jóléti kihívásokkal, valamint a minél hosszabban fenntartható egészség, önállóság, tevékenység és biztonság igényével egyedileg és közösségileg egyaránt." Ezt, amit most fölolvasok, körülbelül 15 évvel ezelőtt írtam. A magyar demográfiai adatok és előrejelzések alapján idősödő és egyszerre fogyatkozó népességünk számos problémája vált ismertté, amelyek a jelen és jövő életünket meghatározzák. Az idősödéskutatás, a vizsgálata létfontosságú, eredményeinek hasznosítása kiemelten fontos a társadalmi tőke fejlesztése, valamint az egyén és családja életminősége és boldogulása érdekében.

Mind a politika, mind a szakmapolitikák közfelelőssége, de egyben meghatározó lehetősége is a gerontológia - az idősödés tudománya - és a geriátria - idősorvoslás, megelőzéssel, diagnosztikával, gyógyítással, rehabilitálással, ápolással, gondozással - bevezetése, oktatása, szakképzése, továbbképzése. Benne van a stratégiában is, tehát lehet erre építeni, csak hát persze, ennek egy külön szakmai, nagyon komoly kontrollja és felépítése szükséges. A szakmai kollégiumok igyekeznek, jómagam is voltam elnöke, de meg kell mondjam, hogy azért most kell is a stratégiában ennek kiemelt szerepet tulajdonítanom.

Számos erre irányuló törekvéssel, programmal találkozunk, azonban rendszerszemléletű és személyre szabható ellátóhálózatának kialakítása sok nehézséggel és hiányossággal jellemezhető. Hogy ebben a politikának, a politikáknak milyen a közköteles közfelelőssége, azt hiszem, arról most nem kell részleteket mondanom, hiszen ezt mindenki érzi a maga módján; csak nagyon nagy baj az, hogyha egy kormányzásnak, többpártrendszerű kormányzásnak a gazdaságstratégiája, a gazdaságpolitikai szemlélete és a mindennapi élethez racionálisan és reálisan közelítő, ha szabad ezt mondani, törekvése, motiváltsága egymástól eltér. Ha most megnézem a jelenlegi eseményeket, itt vagyunk a költségvetési vitában, a költségvetésnek a jövő sarokpontjai is, meg egyáltalán maga a költségvetés sajnos, akár tetszik, akár nem, merőben szembemegy számos olyan törekvésünkkel, amely az idősödésnek szakmailag, szakmapolitikailag, politikailag emberek számára, emberek milliói számára a jövő szempontjából 25 éven keresztül éppúgy, mint a jelen, következő esztendőre nézve meghatározó jelentőséget alapoz meg.

Ezért én azt gondolom, hogy mindaz, amit a stratégiában megfogalmazott most az előterjesztő, valamiképpen sok-sok szakmai fórumon emberi, közösségi meghallgatással közelíteni kell, hogy a vágyaink, a képességeink és a lehetőségeink között konvergensek legyenek ezek, nem konvergenciatörvénnyel, nem egyébbel, konvergensek legyenek, közelítsenek a mindennapi ember, jelenlegi idősödő, időskorú és a jövőben is időssé váló mai gyermekek, fiatalok, középéletkorúak számára elfogadhatóan. Nem könnyű feladat, rettentő komoly feladat. Én az elmúlt évtizedek során láttam, tapasztaltam orvosilag is, szakmailag is, szakmapolitikailag is, hogy milyen nehéz az embereket, a közfelelős embereket is arra biztatni vagy rávenni, biztatni lehet, rávenni, hogy tényleg valósítsák is meg.

Ezt a megvalósítási motivációt és törekvést szeretném a felszólalásommal megerősíteni azzal, hogy ebből a stratégiából igenis készítsünk majd a következő kormányok számára elfogadható megoldásokat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu