DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, nagyon izgalmas, érdekes vita után vagyunk. Engedjék meg, hogy néhány elhangzott gondolatra reagáljak.

Először is nagyon örültem, hogy Eörsi Gyula professzor úr neve elhangzott ebben a vitában. Nekem is, talán nem túlzás, szeretve tisztelt professzorom volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán. Öröklési jogi előadásait óriási érdeklődéssel hallgattuk. Ha jól tudom, Eörsi Mátyás képviselő úr abban a szerencsétlen helyzetben volt, hogy ő nem az Eörsi-évfolyamhoz tartozott, hiszen eggyel alattunk járt. Hadd mondjam el egy élményemet. Amikor Eörsi professzor az egyik előadásán éppen a Ptk., a jelenleg hatályos Ptk. megalkotásáról mondott el néhány dolgot, kicsit keserűen sorolta, hogy milyen kérdésekben támadták a jogszabályt előkészítőket. Valahogy úgy fogalmazott, hogy az akkori állampártnak voltak úgynevezett levelező tagjai, akik leveleiket megírták a tervezettel kapcsolatban.

(12.10)

Nekem most néha olyan érzésem van, hogy most is vannak a társadalomban olyan levelező tagok, akik például itt a Ptk. kapcsán is hasonlóan viselkedtek. De ha már Eörsi professzor urat emlegettem, engedjék meg, hogy egy másik nagy hírű, nagy tekintélyű professzorunkra is utaljak, Brósz Róbert professzor úrra, a római jog professzorára, aki, amikor a különböző vélelmekről beszélt, akkor a megdönthető vélelem tipikus példájaként pont az apasági vélelmet sorolta fel - ennyit ehhez a kérdéshez.

Eörsi Mátyás képviselő úr hozzászólásából egy dolgot feltétlenül szeretnék helyre tenni. Amikor én az expozéban elmondtam, öröm számunkra, hogy a köztársasági elnök úr nem talált alkotmányellenes rendelkezéseket az elfogadott törvényben, akkor szó sem volt arról, hogy itt a köztársasági elnök úrral szembeni bizalmatlanságot fejezzem ki. Egyszerűen arról volt szó, hogy nagyon sokan azt mondták a parlamenti vita során is és máshol is, hogy itt vannak alkotmánysértő rendelkezések, alkotmánysértő rendelkezéseket fogadtunk el. Ezért volt számunkra öröm, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy megnyugtató, hogy a köztársasági elnök úr - aki, nyilván nekem is az a véleményem, hogy kiváló jogászprofesszor is - nem talált ilyen rendelkezéseket.

Sok szó elhangzott korábban is, ma megint a kodifikációról, az előzményekről. Azért szeretném elmondani, hogy szerintem sokan félreértik, kinek mi a feladata egy kodifikáció során. Azt hiszem, Salamon képviselő úr nagyon rossz példákat hozott, amikor a rákkutatást és a metróépítést hozta fel példának. A rákkutatás nem egy minisztérium feladata, a metró építése nem egy minisztérium feladata, a kodifikáció viszont elsősorban a kormány, a végrehajtó hatalom feladata, ő felelős azért, hogy előkészítse a jogszabályokat, van, amit ő maga is hoz meg, a törvényjavaslatokat pedig az ő felelősségével kell beterjeszteni az Országgyűlésnek.

Szeretném elmondani, hogy amikor 1997-1998-ban az igazságügyi reform törvényjavaslatait készítettük elő, akkor például az ügyvédi törvény kodifikációs munkáit az a bizottság végezte a minisztériumban, amelynek én lehettem a vezetője mint politikai államtitkár. Kiváló emberek vettek részt ebben a munkában, Martonyi professzor úr, aki azután az Orbán-kormány minisztere, kiváló ügyvédek, az ügyvédség vezetői, de akkor is világossá tettük, minden észrevételt meghallgatunk, amit lehet, figyelembe veszünk, de a minisztérium felelőssége az, hogy a vitatott kérdésekben a döntést meghozza.

Sok szó esett arról is, milyen eljárásban folyt a polgári törvénykönyv vitája. Vitányi képviselő úr, Salamon képviselő úr, Eörsi képviselő úr is beszélt erről, az eddigiekről is és az elvárásokról is. Azt hiszem, példátlan az az idő, ami alatt elvégeztük - már a parlamenti szakaszban is - ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, mindig nagyon hosszú időt hagyva arra, hogy megvitassuk, hogy az egyes frakciók, az egyes képviselők meggondolhassák, azután majd milyen módon fognak szavazni, hiszen tavaly befejeződött a parlamenti vita, és csak a tavaszi ülésszak végén került sor a szavazásra.

Ahogyan elmondtam a mai hozzászólásomban, elkészültek az úgynevezett hipotetikus változatok, amiben látni lehetett, egészében hogyan nézne ki az a törvény, ha a kormány által támogatott módosítókkal fogadják el. Miután megvolt a módosítókról a szavazás, egy újabb, viszonylag hosszú idő állt mindenki rendelkezésére, hogy átgondolja. Ebben az időszakban felkértük a korábbi szakértői bizottság tagjait, hogy segítsék a munkánkat, nézzék át még egyszer, tegyenek javaslatot. Volt, aki ezt meg is tette, többek között a zárószavazást előkészítő módosító indítványok egy része is így készült el.

Eörsi képviselő úr jogosan beszél arról, hogy kialakult a Házszabály 1994-ben történt elfogadása óta egy rossz gyakorlat, hogy bizonyos dolgokat viszonylag lazán értelmez az Országgyűlés. Ezzel egyetértek, ezt én sem tartom jónak, és ez egy hosszú folyamat. 1994-1998 között egészen biztos, hogy az esetek túlnyomó többségében sokkal inkább ragaszkodtunk a Házszabály tételes rendelkezéseihez, mint később, és egyébként az Alkotmánybíróság sem azt mondja, hogy mindenféle szabálytalanság eltűrhető. Volt olyan törvény, amire az Alkotmánybíróság formai okokból, az elfogadás körülményei miatt mondta azt, hogy ez alkotmánysértő. Az egészségügyi törvény volt ilyen, még a Medgyessy-kormány idején, amikor törvénytelenül volt összehíva az Országgyűlésnek az az ülése, amelyen elfogadtuk a törvényt. Tehát itt egyetértek Szép Béla képviselő úrral, hogy abszolút nem mindegy, a bíróságnál sem, hogy egy eljárási szabály milyen súlyú.

De az a példa, amit ön mond, szerintem rossz példa, ez az örökbefogadás kérdése; rossz példa a miatt a mondata miatt is, hogy nem volt lehetőség a megvitatására. Nem véletlen, hogy amikor a zárószavazás megtörtént szeptemberben, akkor már eltértünk a Házszabálytól, éppen azért, hogy legyen idő ezeknek a javaslatoknak a megvitatására. Az más kérdés, hogy a Ház egy része nem élt ezzel a lehetőséggel, és a 4 óra 40 perces vita helyett valóban csak egy óra vita volt róla. De rossz példa azért is, mert ott meg kellett változtatni a jogszabályt, hiszen közben az Országgyűlés elfogadott egy másik törvényt, a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló törvényt, és annak kellett megfeleltetni ezt a szabályt is.

Tulajdonképpen politikai vita volt, de nem tudom megállni, hogy ehhez is ne mondjak néhány mondatot, hogy valóban milyen okokból támadja az ellenzék egy része a polgári törvénykönyvet, és kérem, értsék meg, ha a gyanú legalábbis felmerül, hogy főleg politikai okok miatt, hiszem oly sok mindent támadnak kizárólag okok miatt. Eörsi képviselő úr már említette a H1N1 kérdését, ami nem jogi kérdés, de számomra megdöbbentő volt, hogy az ellenzék egy része egy ilyen fontos nemzeti ügyet is arra használ fel, hogy a kormányt támadja, vagy a krízisalap kérdése, ami egy abszolút jó kezdeményezés, kormánypárti politikusok a saját pénzükből ajánlottak fel rá pénzt, ezt is támadta az ellenzék. De az, hogy hogyan változtak meg dolgok, emlékeztetnék az igazságügyi reformra; amit lehetett, az Orbán-kormány idején visszacsináltak, vállalva az alkotmányellenességet is, amikor alkotmányellenesen változtatták meg például az ítélőtáblákra vonatkozó rendelkezéseket, de itt más területről is lehet példákat hozni. Azt hiszem, elég, ha az Erzsébet téri Gödörre utalok, ahol a Nemzeti Színháznak kellene állnia.

Visszatérve a polgári törvénykönyvre: számomra eléggé meglepő volt a mai vita egy része. Salamon képviselő úr négy kérdést fejtett ki, négy olyan tételt, amit a köztársasági elnök úr átiratából fontosnak tartott. Ezek valóban fontos kérdések, ezért összehasonlítottam azokkal a módosító indítványokkal, amelyeket benyújtottak fideszes és kereszténydemokrata képviselők. A négy kérdés közül, amelyeket felsorolt, Salamon képviselő úr megmondta, hogy egyben nem ért egyet a köztársasági elnök úrral, kettőre nem adtak be módosító indítványt, amit itt elemzett, és a negyedik kérdés, amiről beszélt, ugyan beadtak módosító indítványt, de egészen más megoldást választottak, mint amit a köztársasági elnök úr javasolt. Így összesen három módosító indítványt adtak be, ebből kettő olyan téma, ami a köztársasági elnök úr levelében nem szerepel, a harmadik, amint említettem, az pedig egy más megoldás. Pont ez a harmadik kérdés az, amiről Eörsi képviselő úr is szólt, és számomra nagyon meglepő módon érzéketlenséggel vádolta a kormányt, ez a testvér és a testvére egyenes ági leszármazottjának a házassága.

(12.20)

Tisztelt Képviselő Úr! Mi köze ehhez a jegyzőnek? Miért a jegyző mondja azt meg, hogy házasságot köthetnek, vagy nem köthetnek házasságot? Főleg úgy, hogy a törvény nem ad hozzá semmiféle kapaszkodót? Mert a jelenlegi szabályozás ez. És amikor azt akarjuk, hogy az állam vonuljon ki minél több helyről az emberek magánéletéből, amihez nincs köze, én ezt nem gondolnám érzéketlenségnek. De a szocialista képviselők, elfogadva a köztársasági elnök úrnak az érveit, beadtak ehhez olyan módosító indítványt, ami, ha már a köztársasági elnök úr fenn kívánja tartani ezt a rendszert, de a köztársasági elnök is hozzátette, hogy kell adni valami támaszkodót, ezt a támaszkodót meg kívánják adni.

Az elévülés kérdésében úgy tűnik, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége meglehetősen egyedül maradt a vitában, hiszen mind az ellenzék többi része, mind pedig a kormánypárt az eredeti javaslattal ért egyet. Én most nem kívánom megismételni azt, amit ezzel kapcsolatban elmondtam.

A jogászi szakma véleménye szintén sok helyről felmerült. Nagyon sok mindenben változott a kormány álláspontja, éppen a szakmai vélemények alapján. Úgy látom, hogy leginkább most már arról van vita, hogy a Ptk. különböző részei mikor lépjenek hatályba. Ez nem ennek a törvénynek a kérdése, azt viszont tényleg alaposan át kell gondolni, amikor majd az úgynevezett Ptké.-t tárgyalja az Országgyűlés, hogy mikor legyen az általános hatálybalépés, illetve mik azok a részei a törvénykönyvnek, amelyek alaposabb felkészülést igényelnek.

Végül engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem mindenkinek, aki a vitában részt vett, aki segítette a munkánkat. Azért engedjék meg, hogy név szerint részben megköszönjem Rétvári Bence képviselő úrnak, aki nagyon sok módosító indítvánnyal segítette a munkánkat, Hankó Faragó képviselő úrnak, aki úgyszintén, és kiemelkedően Kovács Szilviának, Szabó Évának és Szép Bélának, akik meggyőződésem szerint a legtöbbet tették a képviselők közül, hogy jó Ptk. szülessen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu