DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor a köztársasági elnök úr átiratát olvastam, őszintén szólva azon döbbentem meg, hogy oly mértékben szélesítette ki a kifogásait, ami legalább annyira parttalan, mint amennyire úgy tűnik, ez az itt folyó vita is. Ha körbenézek - most nem aszerint próbálom beazonosítani az arcokat, mint tette azt Eörsi Mátyás úr, hogy ki mióta ül itt a parlamentben, hanem aszerint, hogy ki milyen végzettségű -, azt látom, hogy itt a legtöbb ember jogi végzettségű, s ilyen értelemben azt gondolom, hogy okkal-joggal tekintheti magát a jogi szakma részesének.

Ezen túlmenően persze nemcsak olyan kiválóságok tagjai a jogi szakmának, mint akikre Eörsi Mátyás úr hivatkozott, hanem - tudjuk - különböző minőségűek. Ettől függetlenül az is biztos, hogy az azonos kiváló minőségűek között is viták alakulhatnak ki egyes alapvetőnek is tekinthető kérdésekben, aminek egyszer valamikor, ha komolyan vesszük a feladatunkat, nevesen, hogy ne egyszerűen véleményünk legyen valamiről, hanem azt kodifikálni is akarjuk, akkor ennek egy ponton valamilyen módon véget kell vetni.

De utalnék arra is, hogy a jogi szakma sem egységes. Én például egyetértettem a köztársasági elnök úr átiratában megfogalmazott azon gondolatával, amelyik arra vonatkozott, hogy az alapítványi vagyonnal való rendelkezés szabályainál mit vegyünk ki az elfogadott szövegből. Én egyetértettem ebben, de úgy látom, hogy képviselőtársaimnak az ugyancsak a jogász szakmához tartozó része e tekintetben más állásponton van. Valószínűleg inkább ezt kellene részletesebben megvitatni abban a kilenc pontban, semmint azt, hogy mennyire értünk egyet, vagy sem, és lehet-e egyáltalán konszenzust kialakítani.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu