DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán folytatnám is. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A módosítással kapcsolatban, ahogy utaltam is rá a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor, alapvetően a legnagyobb probléma az, hogy politikai megrendelésre született. A javaslat értékelésénél, ha részletesebben is belemegyünk, márpedig bele kell mennünk, szeretném elmondani azokat a kifogásokat, amelyekről úgy érezzük, hogy nem kellő súllyal lettek átgondolva, illetve sok esetben tévesen lettek kezelve. Ilyen a panaszkezelés kérdése, amely a fogyasztóvédelmi intézkedések sorába tartozónak tekinthető. Ez gyakorlatilag a tegnapi napirendnek is a fő része volt. Itt gyakorlatilag végigvezetik valamennyi törvényen, ami a pénzügyi szolgáltatókat érinti, a panaszkezelés módját, amelyet igyekeztek átvenni a fogyasztóvédelmi törvényből.

Az egyik legérdekesebb része ennek a telefonon történő panaszkezelésnek az esete, amely megítélésem szerint semmiképpen sem fogja szolgálni az ügyfelek érdekét, ha ez így marad. Eddig sem szolgálta, hiszen ha bármilyen újságot kinyitnak, vagy egyáltalán fogadóórákat tartanak a képviselőtársaim, akkor bizony folyamatosan azzal találkozhatnak, hogy az ügyfelek, a fogyasztók, a hitelfelvevők, a betétesek nincsenek megelégedve a pénzügyi közvetítőrendszer által számukra nyújtott információmennyiséggel, minőségével. Márpedig ez a javaslat itt továbbra sem tartalmaz semmi újdonságot az eddigi módszerekhez képest, tehát nem fognak megoldani ezzel a javaslattal semmit, tehát a panaszok száma megítélésem szerint ugyanilyen nagyságrendű lesz, és a jellege semmit sem fog változni.

Hogy például ami itt szerepel a második paragrafusban, hogy telefonon történő panaszkezelés esetén a pénztár biztosítja az ésszerű várakozási időn belüli hívásfogadást és ügyintézést, ez ugye nem old meg semmit. A fogyasztóvédelmi törvényben is benne van ez az ésszerű határidő, itt is benne van. Mit tekintünk ésszerűnek? Senki nem tudja. Azt hiszem, ha egy ügyfelet, fogyasztót hosszú percekig várakoztatnak a call-centerekben, a telefonos központokban a hívásai során, és senki nem veszi fel a telefont, vagy pedig ötször-hatszor különböző gombokat kell megnyomni, nem fog megoldódni semmi, ott fogja hagyni a pénzintézetet, és ez a legjobb megoldás, ha valaki így tudja csak kezelni ilyen értelemben a panaszokat. De még egyszer hangsúlyozom: ez a javaslat fenntartja a jelenlegi állapotot, ezért helytelen. Nem fog csökkenni a panaszok száma, és nem változik a panaszok minősége, semmivel nincs rákényszerítve a pénzügyi közvetítőrendszer, hogy ezen a panaszkezelési, ügyfélközpontúnak nem feltétlenül nevezhető gyakorlaton módosítsanak, változtassanak.

Itt van a következő fogalom, a jó üzleti hírnév kategóriája, amelyről értjük vagy sejtjük, hogy miről szólna, de ami le van írva, az semmire nem alkalmas. Ez az, hogy a kérelmezőnek kell bizonyítani, hogy neki jó üzleti hírneve van, ez egy nagyon derék dolog, de semmi nem szól arról, hogy mivel tudja bizonyítani, hogyan tudja bizonyítani, mit tekint végül is az adott intézmény, amellyel kapcsolatba fog kerülni, jó üzleti hírnévnek. Erre vonatkozóan semmilyen támpontot és iránymutatást nem ad ez a törvényi passzus. Megítélésem szerint ez csak idekerült, de végiggondolatlanul, senki nem fogalmazta meg, hogy ezt hogyan és mi módon szerencsés és kellene érteni. Tehát értem, nagyon fontos, hogy ez valakinek meglegyen, de hogy hogyan és mi módon tudja megtenni ennek a bizonyítását, hiszen rá hárul ez a kötelesség, ez nincs benne. Ez egy picit hasonlít a tegnapi törvényjavaslatoknál tárgyalt büntetlen előélet kategóriájára, ahol egyfajta könnyítés került be a törvény szövegébe. Megítélésem szerint ez sem fogja erősíteni a bizalmat a pénzintézeti vagy a pénzügyi szektor kinevezett vezetői irányába.

Szólnunk kell egy nagyon fontos módosításról, ha már megnyitja ez a törvényjavaslat, mégpedig a 22. §-ban a közüzemi szolgáltatókra vonatkozó panaszok ügyintézésére, intézésére, a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó törvényhelyet. Ahogy említettem az előbb is már, ez a fogyasztóvédelmi törvény 17/B. §-ának a módosítása. Az szerepel abban a törvényben, hogy legalább egy napon keresztül 8 órától 20 óráig biztosítani kell a nyitva álló helyiségben a panaszkezelést és a fogyasztók tájékoztatásának a lehetőségét.

Szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy itt a mód és a lehetőség, hogy ha már megnyílt ez a törvényi hely, akkor ezt ténylegesen a valósághoz mérten tegyük nagyon szigorúvá, hiszen most jelenleg a közüzemi szolgáltatók nem biztosítanak megfelelő ügyintézést, panaszkezelési módot és lehetőséget az ügyfeleik számára, gyakorlatilag vagy be sem tartják, konkrét példát tudok mondani, ezt a 8-tól 20 óráig tartó nyitvatartási időt legalább egy nap, ami önmagában is nagyon kevés, vagy pedig nem is foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, hiszen húszasával, harmincasával állnak sorban az emberek fagyban, hóban, napsütésben ezen ügyfélszolgálati irodák előtt, mert be nem férnek, és próbálják elintézni a közüzemi szolgáltatókkal kapcsolatos ügyes-bajos dolgaikat. Költségtakarékosságra, egyebekre hivatkozva nem biztosítanak kellő időt a közüzemi szolgáltatók arra, hogy az ügyfelek megfelelő tájékoztatást, megfelelő ügyintézési lehetőséget találjanak az adott településen.

Nagyon kérném önöket, hogy támogassák azt a módosító javaslatot, amit e tárgyban benyújtottam, mert megítélésem szerint ez egy rendkívül fontos kérdés, rendkívül befolyásolja a közhangulatot, hogy hogyan lehet gyakorlatilag egy háztartás, egy család rezsiköltségeivel kapcsolatos ügyintézést megvalósítani. Ebben a kérdésben ma Magyarországon óriási hiányosságok vannak, hatalmas problémák, és semmilyen módon nem tartható fenn a jelenlegi állapot. Próbáljuk meg törvényi eszközökkel rákényszeríteni a szolgáltatókat arra, hogy tényleges ügyfélkezelés, tényleges panaszkezelés, ügyintézés folyjon ezekben az irodákban. Azt pedig próbáljuk mellesleg elérni, hogy ne zárják be ezeket az ügyfélirodákat, mert ez lenne a másik reakció, ezt pedig mindenképpen el kell kerülni.

Kedves Képviselőtársaim! Nagyon kérném önöket, hogy legyenek ebben partnerek, mert rendkívül fontos társadalmi igényről van szó.

Ami pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének működését, jövőbeni működését érinti, a Magyar Nemzeti Bank elnöke olyan jogosítványokat szerez e javaslat kapcsán, ami, úgy gondolom, indokolatlan és részben felháborító. Azért indokolatlan, mert alapvetően bizonyos egyensúly van a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Pénzügyminisztérium hasonló jellegű tevékenysége között.

(14.00)

Ezen javaslat alapján egyértelmű, hogy szinte csak és kizárólag a Nemzeti Bank elnöke az, aki maga alá tereli a teljes pénzügyi szektor felügyeletét, ellenőrzését, a rendszerkockázatok kezelését, megfigyelését, és majd ő eldönti, rendelkezik, befolyásolja ezeknek a folyamatoknak a sorsát.

Azt hiszem - tiszteletben tartva a Nemzeti Bank függetlenségét -, hogy ez a javaslat e tekintetben teljesen felesleges és indokolatlan. Nem kell egyik piaci szabályozási szereplőt sem indokolatlanul előnyös helyzetbe hozni. Persze lehet, hogy az az oka ennek, amiről a zuhanyhíradó többször tudósított, hogy a Nemzeti Bank elnöke egyszerűen meg akarta szüntetni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, és egyfajta ilyen öszvérmegoldás keletkezett a végén, de azt hiszem, hogy nem jó megoldás ez a javaslatban lefektetett módosítás.

Nem értjük azt, hogy miért van szükség e tekintetben pénzügyi stabilitási tanácsra, miért kell újabb intézményt létrehozni a jelenleg is működőkkel szemben vagy helyett, vagy felett, vagy mellett; nincs rá szükség, indokolatlan, még ha hat fő alakítja is meg ezt a pénzügyi stabilitási tanácsot. Teljesen fölösleges agyonülésezniük magukat, mindenkinek tudnia kell a dolgát, a Nemzeti Bank elnökének, a PSZÁF elnökének, a pénzügyminiszternek, mindenkinek. Nem kell újabb tanácsot létrehozni, hogy ott majd megvitassák.

Úgy gondolom, hogy akkor működött eddig is hatékonyan ez a rendszer, ha valakinek valamilyen fontos feladata, kérdése volt, akkor összeültek és megbeszélték. Nem kell ehhez ilyen jellegű szervezetet, apparátust, bármi egyebet felállítani, még ha ezeket a titkársági feladatokat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének is kellene ellátni. Nincs rá szükség ilyen formában.

Ráadásul az pedig a nonszensz kategóriájába tartozik, hogy ha a Nemzeti Bank elnöke, úgymond, nyilvánosan felszólítja akár a kormányt, a minisztert vagy a kormányfőt, hogy márpedig valamilyen rendeletet vagy intézkedést meg kell hozni, akkor meg van határozva, hogy 15 napon belül ugrania kell a miniszterelnöknek, a miniszternek, és meg kell hozni a rendeletet, az intézkedést, és ezt nyilvánosan azonnal közölni is kell.

Most akkor, kérdezem én, ilyen értelemben ki a legfőbb közjogi méltóságok egyike: a Nemzeti Bank elnöke vagy a kormányfő? Ki van ki fölött? A Nemzeti Bank elnöke ezek szerint főnöke a kormányfőnek? Mert ebben a javaslatban ez van. Ha a bulvárújságban vagy a kereskedelmi tévében vagy bárhol a Nemzeti Bank elnöke gondol egyet és mond valamit, és feladatot oszt ki a kormányfőnek, akkor a kormányfőnek 15 napon belül azonnal reagálni kell rá a nyilvánosságon keresztül. Ezt én elképesztőnek tartom, hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársaim. Bízom benne, hogy ezt végig fogják gondolni, és ezt nem fogják ebben a törvényjavaslatban benne tartani. Azt hiszem, hogy ez senkinek nem lehet az érdeke, különösen a magyar pénzügyi szektornak nem.

Ez a beosztott-főnök szerep érdekes esete, amikor arról van szó, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének a jövedelme teljes egészében a Magyar Nemzeti Bank elnökének a jövedelméhez van igazítva. Lehet, hogy most is ez vagy hasonló a szabály. De érdemes ezt is végiggondolni, hiszen ez is azt bizonyítja, hogy ha a Nemzeti Bank elnöke rosszul teljesít, akkor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke is bármilyen jól teljesíthet az elkövetkezendőkben, akkor is jövedelem szempontjából rosszul fog járni, hiszen a Nemzeti Bank elnökéhez van kötve, az előző évben meghatározott jövedelem 50 százalékát kaphatja, amit a Nemzeti Bank elnöke elért.

Ráadásul persze az is egy érdekes kérdés, és talán érdemes itt szót ejteni arról, hogy mondjuk, míg a Nemzeti Bank elnöke a legjobban fizetett hivatalnok e tekintetben, több mint 8 millió forintos havi jövedelemmel, mondjuk egy kormányfő, az én tudtommal, talán 1 millió forint felett keres valamennyivel. Mi indokolja azt, hogy 6-7-szeres havi jövedelemmel bírjon a Nemzeti Bank elnöke? Minden tiszteletem a mindenkori jegybanki elnöké, aki függetlenként tevékenykedik a törvényeknek megfelelően, de mi indokolja ezt a különbséget, és mi indokolja azt, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének a jövedelme ilyen szorosan kapcsolódjon a Nemzeti Bank elnökének jövedelméhez?

(A jegyzői székben Gulyás Józsefet dr. Hende Csaba váltja fel.)

Igen, egy szektorban mozognak, de nem feltétlenül hasonló feladatokkal kell rendelkezniük. Igenis, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét azzal is ismerjük el, hogy nem ilyen formában tesszük az ő jövedelmét függővé a pénzügyi szektor teljesítményétől vagy annak egyik fontos szereplőjének a tevékenységétől.

Azon is érdemes elgondolkodni persze, hogy ki és hogyan nevezi ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét. Ha valóban autonóm államigazgatási szervnek tekintjük, és azt mondjuk, hogy az Országgyűlésnek tartozik beszámolással e tekintetben a felügyelet elnöke, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy miért a kormányfő tesz javaslatot a javaslat szerint az államfőnek a kinevezésre, miért nem közvetlenül a köztársasági elnök tesz akkor javaslatot a magyar parlament számára, hiszen ezzel lehetne igazán deklarálni azt, hogy valóban egy autonóm szervezetről van szó, és valóban csakis az Országgyűlés működésével kapcsolatos az ő tevékenysége, vagy az Országgyűlés ellenőrzési feladataihoz kapcsolódik az ő tevékenysége. Azt hiszem, hogy ezt is érdemes átgondolni.

Összességében az általam elmondottak azt jelentik, hogy bizonyos kérdésekben, ami a fogyasztókat nap mint nap érinti, nincs előremozdulás, nincs előrelépés a törvényjavaslat kapcsán. A közüzemi szolgáltatókkal kapcsolatban mindenképpen át kell gondolni az elkövetkezendő időszak teendőit, a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége és a pénzügyi stabilitási tanács működése pedig semmiképpen sem szolgálja a rendszerszintű kockázatok csökkentését, sőt talán még növelését is előidézi. Ezt pedig, úgy gondolom, kedves képviselőtársaim, el kell kerülni, ezért ezt a javaslatot ilyen formában semmiképpen sem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu