KATONA KÁLMÁN (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy megvártam a felszólalással Horváth képviselő urat, mert nagyon élveztem. Azon gondolkodtam el, ahogy hallgattam a vitát, mi a haszna annak, hogy utánunk még van nyolc vagy tíz napirendi pont, és egyértelműen arra a megállapításra jutottam, hogy így legalább 26 képviselőtársunk tájékozottá válik a fenntartható fejlődés kérdéseiben (Derültség.), mert nem mer hazamenni, vagy legalábbis azt megtudta, hogy még nem tisztázottak a fogalmak, tehát hogy ki mit ért ez alatt. Egy biztos, hogy kaptatok egy kis ízelítőt.

Az előterjesztés az én olvasatomban két bekezdésből áll. Az egyik az, hogy a tanács egyeztessen, társadalmi egyeztetést folytasson, és nem mondja ki, hogy ez nekünk tetszik vagy nem tetszik. Azt gondolom, ha a parlament elé behozok egy anyagot, amiről véleményt akarok kapni, akkor talán a határozatban erről valamit kellene mondani.

A másik, hogy az van leírva, hogy az irányokat szabjuk meg. Nyilván most már a bizottságban ezt már megbeszéltük, hogy a stratégiát kell majd elkészíteni. Erről szól az előterjesztés. A melléklet nem része. A mellékletről mi nem határozunk. A melléklet egy tájékoztató, és szerintem hiba volt a 80 oldalas anyagot 25-re összeollózni, mert ahogy olvassa az ember, olyan érzése van, legalábbis az olyan embernek, mint én, a mérnökembernek, mintha egy-egy bekezdésnél abbahagytak volna, nem bontja ki, és össze akarta szuszakolni. De nem egy újat írt, hanem vett anyagokat, próbálta valahogy 25 oldalba tenni. Szerintem a 80 oldalast - azt hiszem, 80 oldalt mondtatok - kellett volna odaadni annak, aki ez iránt érdeklődik.

Az egy másik dolog, hogy a fenntartható fejlődés jegyében nem kapunk papír alapú előterjesztést, nagyon helyesen, mert egyszerűen csak az a hat vagy nyolc képviselő fogja ezt kinyomtatni, aki ténylegesen ezzel foglalkozik. Ez tehát egy előremutató dolog. Az már nem, hogy hatezer lámpa fénye mellett vitatjuk meg ezt a témát. Azt gondolom, ez a fejlődéssel nagyon is ellentétben van. Ezt mindig elmondom, hogy amikor ilyen részletes vita van, akkor az infrastruktúrát át kellene gondolni, hogy mi az a fenntarthatóság érdekében elfogadható mérték, amekkora teret el kell ezzel foglalnunk, mert ezekről szól egyébként ez az előterjesztés.

Nem akarom már tényleg büntetni a későbben lévőket, mert igazából annyit is mondhattam volna, hogy Velkey képviselő úr minden szavával egyetértek, ezért nem fogom mindet elismételni; de azt igen, hogy az anyag szerintem egyoldalú, az ipar, a mezőgazdaság hangja, véleménye nincs benne. Ennek van szelleme - nagyon jól mondta valaki -, a szelleme azt jelenti, hogy egyfajta közösség, amelyhez én is sorolom magam, egy szemléleti közösség leír egy képet, de nem jelenik meg mellette a másik oldal véleménye, vagy legalább időnként ütköztetne.

Hogy egy EU-ellenes előterjesztés került ide, ezen én meg voltam döbbenve. Több helyen leírja, hogy milyen baj, hogy beszorítja, éppen hogy az Unióhoz csatlakozunk, és már...! Én meg azt látom, hogy a csatornázásunk attól megy olyan tempóban, mert az Unió felé vállaltuk, hogy ezt meg kell nekünk csinálni, a Natura 2000-től kezdve a környezetvédelmi törvényig, hatóságig mind-mind annak hatására készültek el, hogy voltak ilyen vállalásaink. Nem hinném, hogy ez mind meglenne, és ilyen tempóban haladna, még a megújulóvállalásaink is valószínűleg sokkal szerényebbek lennének, ha nem lenne az Unió ez irányú hatása, nyomása.

A másik része a tőkeellenesség. Azt gondolom, az, hogy külföldi tőke, magyar tőke: mind a két tőke a profitra törekszik! Azt hiszem, Gábor, elmondtad, ez az én kedvenc mondókám, hogy a piacot szabályozni kell és nem korlátozni. Tehát nagyon jól mutatja egyébként az általam legjobban ismert távközlési piac, hogy micsoda szabályozási feladataink vannak, és minden területen, az energiaszektor területén, mindenhol szabályozni kell.

(21.40)

De azt leírni egy anyagban, hogy "az üzletláncokat elárasztó multinacionális árukínálat változó minőségű, gyakran dömpingáron árusított termékeivel nehéz helyzetbe hozza" - és most figyeljetek! - "a tőkehiányos és hatékonysági problémával küzdő hazai feldolgozóipart", hát a tőkehiányos és alacsony hatékonyságúnál nem az a baj, hogy beszorítják, az a baj, hogy tőkehiányos, azt kell megoldani! Tehát olyan hangsúlyai vannak az anyagnak az én érzésem szerint, az én olvasatomban, amelyet javítani kell, és ha majd egy stratégia lesz, akkor felejtsük el a tudományos szocializmus tanulmányainkat, és vegyük elő a Horváth képviselő úr által rendelkezésünkre bocsátott mai irodalmat ebben a témában. Hozzáteszem, hogy ez volt a visszaemlékező rész.

A jövőre mutató résznek az az erőssége, hogy tulajdonképpen minden problémát szépen sorban fölvet, ez jó, tulajdonképpen ezeket kell majd a későbbiekben jól megfogalmazni, és akkor lesz belőle valami. Nagyon nagy a vállalkozás. Én most azért nem dicsérem a résztvevőket, mert ebben én is benne vagyok, először; másodszor pedig azt gondolom, hogy már eleget dicsértétek az anyagot.

Én megpróbáltam néhány olyan elemét kiemelni, ami szerintem nincsen rendben, és ha a következő időkben ezeket így fogjuk tekinteni, akkor lehet belőle egy jó anyag. Természetesen én magam ajánlom magam ahhoz, hogy segítsek ebben a munkában; és a határozati javaslatot kérem, hogy támogassátok, hogy konkrét legyen, határidő legyen benne, és egy stratégiát írjunk elő, és nem stratégiai célokat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu