DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai bizottsági ülésen a benyújtott törvényjavaslat konkrét szakaszaihoz, konkrét megfogalmazásaihoz kötődő ellenzéki felvetések hangzottak el, és mint a kisebbségi vélemény tolmácsolója, ezek közül szeretnék néhányat itt most megemlíteni.

Szemben az előterjesztő itt is elmondott szavaival és ott is szóban elmondott szavaival, az eddig egységes vagyongazdálkodással szemben ezt követően egy szétszórt, széttagolt vagyongazdálkodás valósulhat meg, hogyha a törvény a benyújtott változatban kerül elfogadásra.

Aggályunkat fejeztük ki azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Fejlesztési Bankhoz kíván telepíteni a törvény számos gazdasági társaságot a törvény 1. számú melléklete szerint. Miután 1998 és 2002 között volt módunkban megtapasztalni azt, hogy a Fejlesztési Bankhoz telepített gazdasági társaságok esetében a banktitokra való hivatkozással nem volt a parlamenti képviselőknek betekintési lehetősége ezen társaságok tevékenységével kapcsolatban, ezért szerettük volna elérni és szeretnénk elérni azt, hogy az ismét ne fordulhasson elő, azaz legyen lehetősége az állami vagyon valamennyi elemére történő rátekintésre az ellenzéknek, akkor is, hogyha az az MFB-hez, akkor is, hogyha az az MNV-hez van sorolva a törvény melléklete alapján.

Szintén aggályosnak tekintettük azt, hogy a felügyelőbizottsági elnökök kinevezésének azt a gyakorlatát, miszerint az Állami Számvevőszék elnöke jelöl szakmai kritériumok alapján felügyelőbizottsági elnököket, a törvényjavaslat, amelyet tárgyaltunk, megszünteti. Ilyen értelemben ezt a garanciát kiveszi a társadalmi ellenőrzés keretei közül.

Ugyancsak kivesz egy másik garanciát a benyújtott javaslat, hiszen megszünteti a Nemzeti Vagyonkezelő ellenőrző bizottságába történő ellenzéki delegálási lehetőséget. Mindeddig, az elmúlt húsz évben a parlament ellenzéke által javasolt személyek is működtek, dolgoztak az adott vagyonkezelő szervezet ellenőrző bizottságában vagy felügyelőbizottságában. A jövőben erre nem kerül sor, és ahogyan kormánypárti képviselők megfogalmazták a bizottsági ülésen, szerintük az a helyes, hogy ha a miniszter kinevezi az irányító testületet meg egyben kinevezi az azt ellenőrzőket is, azaz ő gyakorol mindenki fölött döntési jogkört, és a benyújtott javaslat szerint indokolás nélkül bárki vissza is hívható, ha netalántán úgy ellenőrizne, ahogy az nem tetszik a miniszternek.

A versenyeztetés elhagyására vonatkozó bekezdés okozott még igen nagy vitát a bizottsági ülésen, hiszen ugyancsak az elmúlt időszakban nem volt arra példa bármelyik kormány esetén sem, hogy a versenyeztetés elhagyására vonatkozó szabály került volna be a vagyonnal foglalkozó törvénybe. Itt most az úgynevezett egyéb indokból történő versenyeztetés elmaradása lehetőségének a megnyitása okozott aggályt és okozott problémát, hiszen nincs pontosan körülhatárolva a benyújtott javaslatban ez a bizonyos kategória, hogy mire hivatkozva lehet verseny nélkül állami vagyont értékesíteni. Ez semmiképpen nem okozott megnyugvást senkiben sem a bizottsági ülésen, legalábbis ellenzéki oldalon.

Ellenzéki oldalon komoly kritika tárgya volt a jelenlegi, nem állami tulajdonban lévő bankrendszernek a monopóliuma is, továbbá, hogy ezt a rendszert a kormány hathatós közreműködésével célszerű lenne átalakítani, már csak a pénzkibocsátás ellenőrzése okán is.

Aggályt vetett föl a benyújtott javaslat 11. §-ában szereplő megfogalmazás, amely szemben az előterjesztő által elmondott szóbeli kiegészítéssel, de mégiscsak lehetővé teszi egy bekezdés révén a Magyar Fejlesztési Bankhoz rendelt társaságok értékesítését, a társaságok üzletrészeinek a privatizációját. Ezt aggályosnak tekintettük valamennyien, hiszen emlékszünk sokan még arra az időszakra, amikor a Magyar Fejlesztési Bankhoz rendelt agrártársaságok közül az úgynevezett piszkos tizenkettő értékesítésére sor került, és mind a mai napig nem sikerült az akkori folyamatokat pontosan föltárnia az Országgyűlésnek sem.

Nagyon sajnálatos volt a vitának a zárása a bizottsági ülésen. A költségvetési bizottság több mint egy évtizedes gyakorlatában nem volt példa arra, hogy a vitát ügyrendi javaslattal úgymond berekesztik, és nem hajlandók a kormányzó többség képviselői a vitát továbbfolytatni, azaz úgy voltak vele, hogy nekik megvan hozzá a kétharmaduk, és a többség eldöntötte egy ügyrendi javaslat megszavazásával, hogy a vita ne folytatódjon tovább, majd ezt követően szavazott a bizottság a javaslat általános vitára való alkalmasságáról, és szemben azzal, ahogy Arnóth képviselő úr mondta, nem a részletes vitára bocsátást, de a javaslat általános vitára való alkalmasságát a kormánypárti többség és az ellenzék szavazataival is sikerült megszavaznia a bizottságnak, így kerül most ide.

Azt gondolom, rendkívül fontos, hogy ezek az aggályok, amelyek a bizottság vitájában fölmerültek, a vita során itt a parlamentben eloszlatásra kerülhessenek, azaz találjon olyan megoldást a parlament, hogy ezekkel kapcsolatban módosító indítványok elfogadásával egy valóban koherens és valóban jó vagyontörvény kerüljön elfogadásra, nem pedig a most benyújtott.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu