LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök úr! Tisztelt Ház! Nem, nem felejtjük el, hogy önök kormányoznak. Még érdekeltek is vagyunk abban, hogy az ország érdekében jól kormányozzanak, ezért szólunk most, ezért szólunk időben. Önök tudniillik társadalmi szerződéssel és felelősséggel nem csak az önökre szavazó több mint két és fél milliónak tartoznak - ez impozáns többség -, tartoznak a ránk szavazó egymilliónak is, tartoznak a másokra szavazóknak is, és tartoznak a jelenleg sehová sem szavazóknak is. De ha csak azt nézem, azt az impozáns mennyiséget - még egyszer mondom -, aki önökre szavazott, legalább nekik valóban tartoznának azzal, hogy most legalább megmondják, mit terveznek, mit akarnak. Nem tették meg. Nem tették meg!

Ezzel a kormányprogrammal két bajunk van, ahogyan elmondtuk a vitában. Az egyik bajunk az, ami nincs benne, a másik bajunk az, ami szép jelszóként benne van, de önök máris kihúzhatják belőle, mert az első törvényjavaslataikkal megszegték.

Vegyük az elsőt, még be lehet pótolni. A kijelölt miniszterelnök úrnak lesz még módja választ adni a következő kérdésekre, amelyek sajnálatos módon kimaradtak a programból. Mikor, mekkora adócsökkentés lesz és miből? Könyörgöm, még az sincs benne, amit önök július 1-jére ígértek! Azt perceken belül be kell adniuk! Mi értelme van, hogy titkolják? Miből lesz egymillió embernek munkahelye? Három emberről önök már beszélnek, a kormányprogramban szokatlan módon megemlítették Szász Károly, Mellár Tamás és Kaderják Péter urak nevét, mint akiknek újra vezető állást kell kapniuk. Kicsi van hátra, már csak 999 997 ember, de, hogy nekik mitől lesz munkahelyük, erre még lehetne választ adni.

Mi lesz a nyugdíjakkal? Most hallottam a képviselő asszonytól, hogy megszűnt, nagy fájdalom, meg kellett szüntetnünk, nem tudtuk folyósítani a 13. havi nyugdíjat. Önök ezt helytelenítik. Hogyan értsem a helytelenítést? Önök visszaadják? Úgy érzik, hogy meg lehet adni? Ha nem lehet, akkor vagy önök handabandáztak annak idején, vagy most mégiscsak vissza fogják adni, de valamiképpen ez kimaradt a kormányprogramból. De, ha a 13. havi nyugdíjról önök is - nyilván önök is - fájó szívvel úgy gondolják, hogy most nem folyósítható, kérdezem, amit a programból nem tudhattunk meg: lesz-e 2011-től nyugdíjprémium, vagy ezen a nyugdíjtörvényen is tetszenek változtatni? Folytatódik-e a nyugdíjkorrekció? Megszüntetik-e újra a méltányossági nyugdíjemelés kereteit, mint egykor?

Következő kérdés: megőrzik-e a családi pótlék vásárlóértékét, vagy nem őrzik meg, mint múltkor tették?

Következő kérdés: megmarad-e a krízisalap? Vagy elmúlt a krízis? Bár elmúlt volna, de könnyen újra visszajöhet, mert, amint hallottam a miniszterelnök-jelölt úr szavaiból, Spanyolországot, Portugáliát és Írországot állította Magyarország elé példának, már csak Görögország hiányzik, és akkor a krízisalap összegét lehet tovább duplázni.

Következő kérdés: megőrzik-e az "Út a munkához" programot, amely segély helyett munkahelyre ösztönzött, és munkahelyet kínált.

Következő kérdés: mivel tetszenek tárgyalni menni az IMF-hez? Mit tetszenek ígérni az esetleges hiánynövelés fejében? Percek múlva sor kerül rá! Miért nem tudhatják meg a választók?

Sok kérdést sorolhatnék még, de még nem késő válaszolni. Önök annak idején Antall Józsefet, megjegyzem, némi joggal, éppen talán Orbán Viktor úr súlyos kritikával illette, mert akkor történelmileg érthetőbb körülmények között elég üresnek ítélték a programot. Most Szájer József képviselő úr azt mondta, rendszerváltó parlamentben érezheti magát. Nem, nem érezheti magát! Hiányzik a rendszerváltó parlament egykori Fidesze, az az egykori Fidesz, amelyik szóvá tette, ha a kormányprogram üres, az az egykori Fidesz, amelyik kivonult, mert úgy érezte, hogy Trianont nem helyes kontextusban emlegetik - bizony, ezt tetszettek csinálni -, az az egykori Fidesz, amelyik tűzbe ment volna az állam világi jellegéért, és az az egykori Fidesz, amelyik az ellenzék jogaiért szintén tűzbe ment volna.

De van más baj is a programmal. Van benne sok szép jelszó, ami nekem is tetszik, de önök máris megszegték jelszavaikat. Megható módon ecsetelte a miniszterelnök-jelölt úr az anyai hivatás szépségét - tényleg szép az, én is tudom -, de akkor tessék kihúzni a programból rögtön az erről szóló szavakat, ha önök párhuzamban a kormánytisztviselőkről olyan törvényt adtak be, ami még a kórházban fekvő kismama esetében is lehetővé teszi a felmondást.

Szépen beszéltek az átláthatóságról, aláírom, de akkor miért tetszettek szűkíteni a nyilvános vagyonnyilatkozatra kötelezett vezetők körét? Okosan szólnak a közvagyon védelméről, de hogyan van akkor, hogy pályázat nélkül lehet privatizálni? Látni fogjuk most már törvényesen a 12 állami gazdaság dolgát? És szépen beszélnek a nemzeti együttműködésről. Bár így lenne! (Zaj. - Font Sándor: ...Gráf Józsefnek egyet!) Képviselő Úr! Ha majd megtanulta, a parlamentben hogyan illik viselkedni, beszélgetünk! (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Szépen beszélnek önök a nemzeti együttműködés rendszeréről, ez csak éppen a munkavállalókra nem terjed ki. Szépen beszélnek az oligarchák elleni küzdelemről, miközben a miniszterelnök-jelölt úr az oligarchák repülőgépein utazza be a fél világot, és egy másik oligarchát miniszternek nevez ki. Baj ez, de még lehet segíteni.

A miniszterelnök úr kitűnő szónok, okos politikus is. Annak idején úgy fejezte be a beszédét, hogy ne tévesszük össze a - nem tudom, mit - gyávaságot az okossággal és így tovább. (Derültség, zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Én is kérem: miniszterelnök úr, tisztelt kormánypártok, drukkolunk önöknek (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), de ne tessék összetéveszteni a szavakat a tettekkel, a pátoszt az üres beszéddel, a társadalmi szerződést azzal, hogy valaki csak a hatalomra szerződött!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu